Február 5-től él az orosz kőolajra vonatkozó uniós szankciók újabb eleme, már a finomított termékeket is korlátozza az Európai Unió. Február előtt milyen korlátozások voltak érvényben?

A hatodik uniós szankciós csomagnak az első lépése december 5-én indult. Ez gyakorlatilag az orosz tengeri kőolajszállítások európai uniós embargóját jelentette. Magyarán szólva európai uniós finomító nem kaphat december 5. óta orosz kőolajat tengeri úton. Ebben kivételt jelent a vezetékes ellátás, tehát a Barátság kőolajvezetéken továbbra is érkezhet kőolaj, és ez a mostani szabályozás szerint a jövőben is így lesz. Február 5-től ez a korlátozás kiterjed az orosz finomított termékekre, elsősorban az orosz dízelre, illetve olyan félkész termékekre, amiből dízelt lehet készíteni, bár ez szintén a tengeri szállításokra vonatkozik alapvetően, hozzáteszem, hogy itt nincs is nagyon vezetékes szállítás. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy február 5-től kezdve nem vásárolhat európai uniós tagállam, európai uniós olajvállalat orosz finomított terméket. Azért a dízelt emelném ki, mert az különösen érdekes termék. Európában napi 6,3-6,4 millió hordó dízelt fogyasztunk és az európai finomítók naponta körülbelül 5 millió hordónyi dízelt állítanak elő. Tehát van egy napi 1,3-1,4 millió hordós deficit, és ennek a 70-80 százalékát az orosz finomítók látták el. Ez azt jelenti, hogy napi 700-900 ezer hordó dízelt kell más forrásból pótolnia az európai uniós tagállamoknak.

Terv van már arra, hogy ezt hogyan lehet pótolni?

Nagyon készül erre az európai uniós kőolajipar, például a készletállomány láthatóan nagymértékben emelkedett az utóbbi két-három hónapban. Most mindenki spájzol még orosz kőolajtermékből. Meglepő módon, első lépésben Kínából lehet pótolni majd ezt a mennyiséget. Ott ugyanis nagyon jelentős többletkapacitás van finomítókból. Ezeknek a kínai kormány most jelentős exportkvótákat adott, ez magyarán azt jelenti, hogy ezek a finomítók megvásárolják a nemzetközi piacokról a kőolajat, sok esetben egyébként szankcionált orosz vagy iráni kőolajat, ezeket lefinomítják és a termékeket exportálhatják. Első lépésben ezekből nagyon sok fog Európába érkezni. A Közel-Keletről is érkezhet még többletmennyiség. Az idei év során három óriásfinomítót adnak át a Közel-Keleten, Szaúd-Arábiában, Kuvaitban és az Egyesült Arab Emirátusokban. Ezek nagyon nagy finomítók. Például a Dzsizan a kétszerese, a kuvaiti finomító, az Al Zora körülbelül háromszorosa lesz a méretet tekintve a mi dunai finomítónknak. Ezek a termékeik egy részét exportálni akarják, és mivel Európában vannak most a legmagasabb termékárak, pont az embargó hatására, ezért jó eséllyel Európában fog landolni az itt finomított termékek jelentős része.

Milyen hatással lehet ez az árakra? Drágább a kínai dízel üzemanyag, mint az orosz?

Az árak hasonlóak, de a magasabb költség nyilván valamilyen szinten be fog épülni az árakba. Én azt várom, hogy a mostani rekordmagas árrés, ami a dízel üzemanyag és a nyersolaj között van, ennek körülbelül 40-50 dollár per hordó a mértéke, meg fog maradni, és akár még picit nőhet is. Ezek az alternatív beszállítások magasabb költséggel bírnak, mint az orosz beszállítás, és ez valószínűleg nagyon széles árrést fenn fogja tartani.

Oroszországból származó finomított terméket egy harmadik ország szállíthat az Európai Unióba, illetve az Európai Unión belül egy másik országba?

Elméletileg nem, de gyakorlatilag nem lehet ellenőrizni. Miután a kőolajból előállítottak egy adott specifikumnak megfelelő dízelt vagy benzint, erről a termékről nem lehet megmondani azt, hogy mi az eredete, az a kőolaj, amiből készült, honnan származik. Én valószínűsítem azt is, hogy az európai ellátásnak fontos eleme lesz a török olajcégek tevékenysége. Ők valószínűleg megveszik az orosz dízelt, vagy az általuk lefinomított terméket adják el Európába, vagy akár egyszerűen csak megfogják és átcímkézik az orosz dízelt török dízellé, és innentől kezdve el lehet adni az Európai Unióba. Jellemző egyébként, hogy Törökország és Marokkó felé is nagyon felpörgött az utóbbi néhány hétben az orosz dízelexport, valószínűleg ezek az országok készülnek erre a gyümölcsöző tevékenységre.

Létezik Európában olyan finomítói többletkapacitás, amelyet fel lehetne használni a leendő hiány pótlására?

Gyakorlatilag nincsen. Egy-két finomítónál, bizonyos egységeknél vannak szűkületek, ezeket különböző beruházásokkal lehet bővíteni. A probléma az, ha finomítunk, akkor nemcsak dízelt kapunk, hanem jó pár más terméket is. Most Európa például benzinben majdnem hasonló mértékben többletes, mint amennyire dízelben hiányos. A benzinnel nem sok mindent tudunk kezdeni, mert egy adott mennyiséget el tudunk adni a belső piacon, de a többit exportálni kell. Ez a dízel és a benzin közötti különbség a fogyasztási szokásokban problémát jelent az európai finomítóknak, mert szívesen termelnének több dízelt, de ezzel együtt jön jó pár más termék is, amiből adott esetben többlet van.

A dízel azért fogy jobban, merthogy a szállításnak az az alapja?

Igen, a szállítás alapja ez, a mezőgazdaság ezt használja, tulajdonképpen a repülés, tehát a kerozin is a dízelnek egy valamelyest rövidebb szénláncú verziója, de ugyanaz a termékcsalád. Illetve Európában a személygépkocsik jelentős része is dízel, bár az utóbbi időszakban az elektromos, illetve a benzin irányba mentünk el, de a meglévő állománynak azért még a fele dízel. Ez máshol a világon nincs így, a személygépkocsi dízelizációja kizárólag Európában történt meg.

Kinek tudjuk eladni a benzinünket? Hova irányul az európai kivitel?

Klasszikusan ez mindig az Egyesült Államok volt, ugyanis ők meg pont az ellenkező problémával küzdenek, enyhe többletük van dízelből, viszont benzinből meg hiányuk. Afrikában is tradicionálisan komoly piaca van a benzinnek. Afrika jelentős részének nincs finomítói kapacitása, oda mindig el lehetett ezeket a termékeket adni. Egyébként globálisan is az látszik, hogy a dízel iránti kereslet nő a legjobban, és ez már egy 15-20 éves trend, az új finomítók alapvetően dízelre vannak optimalizálva, a benzint próbálják minimalizálni, illetve elmennek vegyipari irányba, ugyanis a benzingyártásnak az alapja, a nafta vegyipari alapanyagként is felhasználható.

Mekkora a változás, mekkora volt az oroszok európai olajszállítása a háború előtti decemberben és mennyi volt 2022 decemberének utolsó napjaiban?

A teljes orosz olaj- és finomított termékexport, az 7,5 millió hordó per nap. Ennek a nagy része Európába ment. Olyan 2,5 millió hordó per nap ment Európába. A teljes európai olajfogyasztás körülbelül 13-15 millió hordó per nap, tehát az egyhetede. Olajtermék esetében pedig naponta 1‒1,2 millió hordó jött hozzánk, az kisebb része a fogyasztásnak, de pont a dízelhiányt pótolta. Ha százalékosan nézzük, körülbelül húsz százalékát jelentette a teljes európai felhasználásnak, viszont pont amiatt, hogy a dízelben ilyen nagy szerepe volt az oroszoknak, valószínűsítem, hogy a február 5-i váltás erőteljesebb hatással lesz a piacra, mint amit a december 5-i okozott, ami az orosz kőolaj lecserélését jelentette. A dízel piaca sokkal kisebb globálisan, mint a nyersolajé, ez ennek az oka.

A piac beárazta már ezt? Látszik az árakban a február 5. megelőző hatása?

Igen, ez a nagyon magas 40-50 dollár körüli dízel–nyersolaj árrés pont ennek köszönhető, hogy a piac látja azt, hogy itt bizony 700-900 ezer hordó per napnyi dízelt máshonnan kell behozni, nem lehet Oroszországból. Az európai finomítók és olajcégek a saját készleteiket jelentősen megnövelték dízelből arra készülve, hogy adott esetben ez a váltás okoz valamifajta megrázkódtatást, ideiglenes ellátási problémát a piacon.

Mekkorák a készletek? Mennyi időre elegendőek?

Van egy stratégiai készlet is, illetve vannak kereskedelmi készletek. A stratégiai készletek 90 napnyi kőolajat és kőolajterméket jelentenek fogyasztásarányosan. Országonként változó, hogy mennyi ebből a kőolaj, mennyi a kőolajtermék. A kőolajterméknek egyébként a nagy része általában dízel szokott lenni, de ez is változik országonként, illetve vannak kereskedelmi készletek, ezek normál esetben húsz-harminc nap körül szoktak lenni. Most azért ezek felmentek 40-50 napra, például a dízel esetében.

Az olajárplafon változtatott valamit a keresleten, illetve a kínálaton? Érezhető az olajárplafon hatása a piacon?

Igen, ugyanis az orosz olaj nem igazán kezdte el követni december 5. után a nemzetközi olajipari árak változását, tehát picit függetlenné vált az orosz kőolaj ára attól, hogy, mondjuk, a Brent típusú kőolaj miként mozog a piacon. Jellemzően bőven az ársapka alatt vannak az árak, az orosz kőolaj ára térségenként eltérő, de valahol 40 és 50 dollár között van hordónként, szemben a 85 dolláros Brent-árral. Ez volt tulajdonképpen a nyugati döntéshozóknak a célja. Janet Yellen, aki az amerikai kincstárügyi miniszter vagy pénzügyminiszer, azt nyilatkozta, hogy a célunk tulajdonképpen nem az, hogy az orosz kőolaj a világpiacra ne érjen el, hanem próbáljuk az orosz kőolajnak a világpiacon elérhető árát jelentősen lenyomni. Az intézkedés láthatóan 10-20 százalékkal visszaveti az orosz kőolajexportot és kőolajtermék-exportot, a napi 7,5 millió hordó a becslések szerint 5,5‒6 millió hordóra megy le. De az igazi nagy csapás az oroszoknak az ársapka és az ebből következő hatás. Korábban egy-két dollárral volt a Brent alatt az Ural, tehát 85 helyett, mondjuk, 83 lenne az Uralnak az ára, most viszont csak 40-60 dollár között tudják az oroszok a saját kőolajukat eladni. Tehát van egy 10-20 százalékos volumenhatás és van egy 40 százalék körüli árhatás, ami összességében azt hozza, hogy az oroszok árbevétele akár 40-50 százalékkal is csökkenhet.

Vannak új piacaik? Azokat a termékeket, amelyeket Európának nem tudnak eladni, el tudják adni egyik napról, egyik hónapról a másikra Kínának, Indiának vagy a világ más országainak?

Kőolajból könnyebb dolguk van, mert ott tudnak tankert találni relatíve könnyen, és ezért a kőolajat Indiának, Kínának el tudják adni. A kőolajtermékkel nagyobb gondjaik vannak, ott jóval szűkebb például a tankerek kínálata. Nem ugyanaz a hajó szállítja a nyersolajat, mint a dízelt vagy a benzint, más tartály kell hozzá, ki kell tisztítani, ha cserélni akarják a terméket. A másik gondjuk az, hogy ezeknek a termékeknek szűkebb bizonyos értelemben a piaca, nehezebb nagy távolságra szállítani dízelt, mint a nyersolajat. Valószínűsíthető, hogy kénytelenek lesznek a finomítóik visszavenni a kapacitáskihasználtságon, magyarán: kevesebbet kell finomítsanak az oroszok, mert egyszerűen nem fogják tudni a termékeiket eladni.

De 2022 végén még a finomítási és szállítási kapacitásuk száz százalék közelében volt ezek szerint, részben azért is, merthogy Európa készletezett?

Igen, amennyit tudtak a csövön, kitoltak az utolsó pillanatban, Európa is igyekezett még az embargó előtt megvásárolni, amennyit lehetett. Maguk a finomítói szektorok egyébként soha nem működtek száz százalékon, tehát ez bőven a kapacitáskihasználtság alatt volt, de ez egy történelmi adottságuk az oroszoknak, mert rengeteg finomítójuk van, amit nagyon távoli helyekre helyeztek el háborús célokkal. Ezek jellemzően hatalmas finomítók nagyon alacsony kapacitáskihasználtsággal, ez a mostani változás ezt még jelentősebb mértékben rontani fogja.

A február 5-i szankciók alól részben Magyarország is felmentést kapott. Mely országok kaptak ilyet és mi a kivétel lényege?

Mi, illetve a Barátság kőolajvezetéken lévő finomítók vehetnek továbbra is orosz kőolajat vezetéken. Ezt használja is természetesen a Mol csoport is. Egy nagyon fontos kérdés lesz most február 5-től, hogy mi lesz a szlovákiai finomítóval, a pozsonyi egységgel, ami a Mol tulajdonában van. Ez a finomító ugyanis száz százalékig orosz kőolajat kap. A február 5-i szabályozás alapján ezt az orosz kőolajat, ha feldolgozza a pozsonyi finomító és ebből terméket állít elő, ezt csak a nemzeti határain belül adhatja el. Ez volt az EU-val a megállapodás. Most a pozsonyi finomító azért különösen érdekes, mert alapvetően exportra termel, a termelésének a kétharmadát Ausztriába, Csehországba, Dél-Lengyelországba, illetve Magyarországra adja el, úgyhogy ennek a finomítónak a magas, százszázalékos kapacitáskihasználtsága nagyon fontos érdek mind a négy környékbeli országnak és természetesen Szlovákiának is. Itt problémák adódtak, hogy ezt a finomítót hogyan lehetne átállítani nem orosz kőolajra, ugyanis egy vezetékes elérése van, ez pedig Horvátország irányából jön. Az Adria kőolajvezeték Magyarország felé tud a tenger felől nyersolajat szállítani, a dunai finomítótól pedig van egy Barátság1-nek nevezett kőolajvezeték, egy nagyon régi vezeték, amit 2010 és 2015 között felújított a Mol, ez képes eljuttatni a nyersolajat a pozsonyi finomítóig. A probléma az, hogy a Mol csoportnak március 31-ig sikerült csak megegyeznie arról a volumenről a horvát Janaffal, ami biztosítja a dunai, illetve a pozsonyi finomítónak a tengeri kőolajellátását. Március 31. után nincs megegyezés. Világi Oszkár, a Slovnaft igazgatóságának a vezetője nyilatkozott is, hogy folyamatosan mennek a tárgyalások a horvát Janaffal, csak az Európában szokásos ár hétszeresét kéri a vezetékhasználatért. Úgy hallottam, hogy a MOL-csoport, illetve az érintett országok két megoldáson gondolkodnak. Vagy valamilyen szinten felpuhítjuk ezt az európai uniós megállapodást, ez egy nagyon furcsa dolog, hogy az Európai Unió nemzeti határokról beszél, miközben maga az európai uniós alapelv is az, hogy nemzeti határok termékszállítások esetében nem érvényesek, de ez a szabályozás arról beszél, hogy a Slovnaft csak a nemzeti határain belül adhatja el az orosz kőolajból finomított terméket. Tehát hogy ezt a szabályozást oldja fel az Európai Unió. Volt is már egyébként egy kivétel, Csehország a dízelfelhasználása 30 százalékát behozhatja a Slovnafttól. Most a Mol csoport próbál még ebben is lobbizni, illetve valószínűnek tartom, hogy Csehország és Szlovákia is lobbizik az Európai Uniónál, hogy ezt lazítsák. A másik lehetséges megoldás pedig az, hogy megegyezünk a horvát Janaffal egy hosszabb távú szerződésben, hogy milyen áron történjen ez a szállítás. Még egy megjegyzést hadd tegyek itt, hogy kicsit furcsa ez az európai uniós szabályozás, mert az áramban, illetve a földgázban vannak bizonyos tól-ig előírások, hogy milyen díjakat lehet kérni, ugyanez a kőolajvezetékek esetében nincsen meg. Még azt is el tudom képzelni hosszú távú megoldásnak, hogy lesz erre egy közös európai uniós szabályozás. Nyilván ezt valamilyen módon a horvátokkal el kell fogadtatni. Ők most azt látják, hogy hirtelen hatalmas üzleti lehetőség adódott. Itt van gyakorlatilag a pozsonyi és a dunai finomító, illetve még a cseh Litvínov is, ami szintén csak ebből az irányból kaphat kőolajat, s ezektől a finomítóktól komoly díjat lehet kérni azért, hogy leváljanak az orosz kőolajról.

A pozsonyi finomító egyik legnagyobb problémája, hogy ott elsősorban orosz kőolajat használnak föl. Horvátország felől jöhetne másfajta Brent típusú kőolaj, csak akkor át kellene alakítani a pozsonyi finomítót is. Mi érkezhetne Horvátországból? Milyen típusú kőolaj, amit utána a Slovnaft tovább tud értékesíteni?

Az a lényeg, hogy ne orosz legyen.

De azt meg tudnák oldani, hogy átálljanak az Ural típusúról másfajta kőolaj finomítására?

Mind a dunai, mind a pozsonyi nagyon fejlett, magas komplexitású finomító, tudnak másfajta olajat is feldolgozni. Nyilván ehhez azért lehet, hogy kellenének kisebb beruházások. Tudtommal egyébként a Mol csoport ezeket már nagyrészt megtette. Még egy dolog hiányzik, amiben egyébként szintén történnek erőfeszítések most és valószínűleg a jövőben is, hogy többlet-tárolókapacitásokra van szükség, illetve szükség van egy olyan keverőüzemre, ami ezeket a kőolajakat egy hasonló mixszé keveri össze, mint az Ural. Az Ural a különböző orosz kőolajoknak egy keveréke, ami viszonylag stabil minőségben jön már utána Magyarországra. Erre vannak optimalizálva a Mol-finomítók. Hasonló mixet elő lehet más olajokból is állítani, ehhez szükség van ezekre a bizonyos tárolókra és erre a bizonyos keverőüzemre. Én azt hiszem, hogy a Mol csoport ezt csinálja és egy része a beruházásoknak már el is készült. Három-négy évet mondott a cég tavaly, tehát elkezdték már ezt a tevékenységet, most messze a legnagyobb gondjuk az, hogy hogyan lehet a horvátokkal megegyezni arról, hogy az omišalji kikötő, illetve az Adria kőolajvezeték használatáért valami elfogadható árat fizessenek.

Milyen szerepe van Magyarország és a régió ellátásában a százhalombattai finomítónak?

Magyarország ellátásában kulcsszereplő, de a kapacitása a jelenlegi magyar igények alatt van, tehát dízelből is és benzinből is kevesebbet termel ez a finomító, mint amire Magyarországnak szüksége van. Itt 10-20 százalékos különbségek vannak jellemzően. Magyarországnak ilyen szempontból nettó importra van szüksége. Dízelből például elsősorban a Mol csoporton belül a pozsonyi finomító látta el az országot. Az nagyon fontos, hogy ez a pozsonyi finomító teljes kapacitáskihasználtsággal működjön, mert szerintem komoly blamázs lenne az Európai Uniónak, ha ez nem így történne. Az a politika, amit most az Európai Unió követ, hogy szankcionáljuk az oroszokat, valószínűleg komoly csapást is szenvedne, ha emiatt az európai uniós megegyezés miatt dízelhiány alakulna ki a régióban és ennek gazdasági vagy fogyasztási hatásai lennének. Emiatt még az is elképzelhető, hogy a következő egy-két napban lesz valamifajta változás ebben. Remélem, hogy az európai uniós döntéshozók felmérik ennek a következményeit, ha, mondjuk, a Mol csoportnak vissza kell vennie a kapacitáskihasználtságát ennek a finomítónak. Az gyakorlatilag Ausztria, Csehország, Szlovákia, Magyarország esetében okozhat hiányt és magas árakat.

Tudjuk már azt, ha nem a pozsonyi finomítóból, akkor honnan érkezik Magyarországra, Csehországba, Lengyelországba, Ausztriába a dízel üzemanyag?

Abban az esetben, ha ez a finomító nem teljesen termel, akkor is még van lehetőség a tenger felől behozni terméket, dízelt, illetve benzint. Itt azonban vannak szűkületek, amit elsősorban a vasúti szállítási kapacitások, illetve például a trieszti kikötő kapacitása jelent. Ezért lenne nagyon fontos, hogy a pozsonyi finomító teljes üzemben menjen. Láttuk már a nyári időszakban, amikor a schwechati finomítónak volt egy rendkívül leállása három hónapig, hogy nagyon komoly feszültséget okoz az ilyesmi a régióban. Azt jó lenne elkerülni, hogy a három finomítóból valamelyiket le kelljen állítani. Az lenne jó, ha mind a három normál esetben is tudna működni azonfelül, hogy néha persze le kell egy finomítót állítani karbantartásra. Lényeges dolog lenne, hogy ez a rendszer működjön.

Európa nyugati felén mely országokat érintheti jelentősebben a február 5-i változás?

Azokat az országokat, ahol tengeri kikötő van, jóval kevésbé érinti ez, mint azokat, amelyek belül vannak. Esetleg Németország keleti fele lehet még érintett, ott van két finomító, a Leuna és a Schwedt, ami szintén a Barátság kőolajvezetékrendszerről kap kőolajat. A többiek esetében szerintem nem lesz jelentős probléma, azért ezek a finomítók készülnek erre az egész eseményre, és ha van tengeri kikötője egy országnak és oda be tud hajózni nemzetközi piacokról termékkel megrakott hajó, akkor azt ők fel tudják használni és el tudják adni a saját piacaiknak.

A földgáz a másik nagyon fontos kérdés, amiről hónapok óta beszélünk. Milyen árak vannak most? A holland tőzsdén mennyiért adják a földgázt és mi befolyásolja az árakat?

Nagyon szerencsésen alakult az elmúlt néhány hónap az európai gázpiacon. A legoptimistább forgatókönyv valósult meg. Az európai gázfogyasztás a tavalyi évben körülbelül 12 százalékkal csökkent év per év alapon, a 2021- hez képest, és különösen a negyedik negyedév fogyasztáscsökkenése volt jelentős, az közel 20 százalék volt Európában. Két oka volt ennek, érdekes módon nem a takarékosság volt a legfontosabb, hanem sokkal inkább a meleg téli és őszi időjárás, a másik pedig az, hogy az európai ipar rendkívül gyorsan és nagyon nagy lépésekkel reagált. Ez a két hatás körülbelül egyforma volt. Nyilván valamelyes takarékosság is lehetett, de ennek a hatását én úgy látom, hogy ez minimális volt. 2023 bizonyos értelemben könnyebb, bizonyos értelemben nehezebb is lesz, mint 2022. Egyrészt 2022-ben azért még jött 60 milliárd köbméternyi orosz földgáz vezetéken Európába, 2023-ban a becslések szerint ez maximum 15-20 milliárd köbméter lehet. Ennek jelentős része Magyarországra jön, hiszen mi vagyunk az utolsó olyan vevői az orosz vezetékes földgáznak, ahol az oroszok nem bontották föl a szerződést, hanem mindent rendben szállítottak eddig. De azért van egy 40-45 milliárd köbméteres különbség az orosz vezetékes földgázban az idei és a tavalyi év között. Jó hír, hogy Európa készül erre, megmutatta az európai gazdaság, hogy nagyon rugalmasan tud egy ilyen helyzetre reagálni, illetve azért év per év alapon körülbelül 40 milliárd köbméternyi LNG cseppfolyósföldgáz-kapacitás épült ki Európában, főleg Németországban és Hollandiában. Németországban rekordidő alatt, kilenc hónap alatt építették meg az első cseppfolyósföldgáz-fogadó állomást. Egy ilyen beruházás normál esetben két és fél, három év szokott lenni. Európa, ahogy haladunk az időben, egyre felkészültebb arra, hogy nem jön orosz földgáz, de azért nagy mennyiségű orosz földgázt még idén is pótolnunk kell. Nagyon szerencsés a helyzet, mert az árak jelentősen leestek, 55-60 euró per megawattóra körül van az európai TTF földgáz. Én azt gondolom, hogy az év során ennél valószínűleg valamelyest magasabb árak lesznek, de nagyon úgy tűnik, hogy a tavalyi év rekordárait el lehet felejteni, ha lesz is három számjegyű ár, az is csak ideiglenesen.

Csak emlékeztetőül: tavaly mi volt a rekord?

340 euró per megawattóra augusztus hónap során. Ez egy ártüske volt, és az átlag is 124 euró per megawattóra volt, én azt hiszem, hogy az idei évi átlag az ennél legalább egy 20-30 százalékkal olcsóbb lesz.

2023 januárjában mire számít, mekkora a gázfelhasználásunk Európában és mekkora lehet ez a hiány? Van-e hiány a piacon most?

A felhasználás 12 százalékkal csökkent, ennek a volumennek egy jelentős részét meg tudtuk takarítani a meleg időjárás, illetve az ipar rendkívüli alkalmazkodóképességének köszönhetően. Az látszik, hogy azért van még kockázat. Volt a Nemzetközi Energiaügynökségnek decemberben egy nagyon részletes riportja az európai 2023-as gázhelyzetről. Ők azt mondták, hogy 57 milliárd köbméter az a gázmennyiség, ami hiányzik, viszont az Európai Unió már elfogadott különböző intézkedéseket, aminek hatására ez a tervezett hiány 30 milliárd köbméterrel kevesebb lesz, tehát 27 milliárd köbméterről beszélünk. Annyit írt a Nemzetközi Energiaügynökség, hogy ez is megoldható, ehhez még körülbelül 100 milliárd eurónyi beruházásra és támogatásra, illetve különböző egyéb intézkedésekre van szükség, amit ők javasolnak is az Európai Unió országainak, hogy ezt tegyék meg. Én azt hiszem, hogy az Európai Unió kezelni fogja ezt a válságot. Nyilván vannak kockázatok. Két kockázatot látok leginkább, az egyik az, hogy beindul Ázsia és Ázsiával elindul egy komoly árverseny a cseppfolyós földgáz iránt. Ez valószínűleg feljebb nyomja az árakat, és ez okozhat egyfajta árnyomást Európára. A másik kockázat paradox módon éppen az, ha nagyon beindul az európai gazdaság az év második felében. Most például hallunk híreket arról, hogy a leállt iparágak egy jelentős része visszaindul, különösen az európai műtrágyagyártásról lehet ezt hallani, de nagy kérdés, hogy például az alumíniumkohászat, a cinkkohászat, az üveggyártás mennyire indul vissza. Ezek nagyon nagy gázfogyasztó iparágak, a 12 százalékos év per év alapú csökkenésnek legalább a fele amiatt következett be, mert ezek az iparágak leálltak.

Számszerűsítve, nagyjából mekkora gázfogyasztásra számítanak idén az Európai Unióban?

A 2022-es szinthez képest valószínűleg két-három százalékkal magasabb fogyasztási szint lehet, tehát felmehetünk 440-450-re, és ebből hiányzik a 27.

Csak azért, hogy könnyebb legyen elképzelni, hogy a 27 milliárd mennyi: Magyarországon 10 milliárd köbméter nagyjából a felhasználás, vagyis majdnem háromévnyi teljes magyarországi felhasználás hiányzik.

Igen, egyébként a becslések szerint a magyar felhasználás is jelentősen csökkent, tehát 2021-ben inkább olyan 11 milliárd köbméter volt, a 2022-es fogyasztásunk valahol 9,2 milliárd köbméter körül lehetett.

Honnan pótoljuk a kieső orosz nyersanyagot? Említette az LNG-t lehetőségként. Mely országokból, hogyan változott a beszállítók összetétele?

A cseppfolyós földgáz valóban jelentősen nőtt. Ha jól emlékszem, körülbelül 40 milliárd köbméterrel több LNG érkezett Európába 2022-ben, mint 2021-ben. Ennek a nagy része egyébként az Egyesült Államokból, de ahonnan tudtunk, mi vettünk mindenhol LNG-t.

Oroszországból is?

Igen, paradox módon Oroszországból 13 milliárd köbméterről olyan 22-23 köbméterre nőtt az LNG-beszállítás. Kicsit néha rácsodálkoznak erre az emberek, de az Európai Unió nem szankcionálja az orosz földgázbehozatalt, akár vezetékes, akár cseppfolyós formában. A vezetékes szállításokat az oroszok nagymértékben leállították, majd tavaly szeptemberben az Északi Áramlat 1, illetve a 2-nek az egyik ága fel is robbant, onnan már fizikailag sem tudunk behozni annyi gázt, mint korábban. Maximum az Északi Áramlat 1 megmaradt ágán lehetne gázt behozni, de az oroszok gyakorlatilag csak a Török Áramlaton és az ukrán tranziton keresztül szállítanak Európába most földgázt vezetéken. Viszont cseppfolyós oldalról egyre többet hoznak be az oroszok.

Miért? Jobban megéri? Vagy nem látszik annyira, hogy Oroszországból származik? Mi az ok?

Nem szankcionálják, tehát elméletileg bárki behozhatja. Nyilván, mondjuk, Nyugat-Európában meg kell küzdeni a reputációs kockázattal, ha valaki ilyet behoz, de nagyon sok esetben ez nem is feltétlenül orosz földgázként szerepel, hanem valami közvetítő ország megveszi az oroszoktól, majd gyakorlatilag elszállítja Európába. Lényegében az orosz földgáz cseppfolyós formában direkt úton jön ide, de időközben az úton van egy közvetítő tulajdonos. Nagyon sok esetben kínai tulajdonosok voltak egyébként. Magyarul eladták a kínaiaknak ezt a cseppfolyós földgázt az oroszok, a kínaiak pedig úgy döntöttek, hogy nem hazaviszik, ahol rosszabbak az árak, hanem a jó, magas árakon lévő európai piacon adják ezt el.

A változás hogyan érinti az orosz szektort? Mennyivel kevesebbet visznek ki? Mennyivel lehet kevesebb a bevételük, mert, mint említette, itt viszont nincs szankció?

Itt nincsen szankció, viszont, ha megnézzük a Gazprom számait, drasztikus változást lehet látni. A Gazpromnak a volt FÁK-országokon kívüli exportja 2021-ben meghaladta a 200 milliárd köbmétert. Ebből 140 jött Európába, a többi pedig Kína, Törökország irányába ment. Ez a szám 2022-ben leesett 100 milliárd köbméterre, 2023-ban pedig körülbelül 50-60 milliárd köbméterre fog lemenni. Oroszország gyakorlatilag az exportgázának háromnegyedét volumenben elbukta, olajban pedig van egy 15-20 százalékos piacvesztés.

Mennyire lehet most előre jelezni az árak alakulását?

Az árak alakulásának a becslése az olaj- és gáziparban nagyon nehéz kérdés. Én azt hiszem, hogy az európai piac alapvetően nagyon változékony marad a következő három évben, ugyanis a következő három évnek a globális cseppfolyós földgáz kínálati előrejelzései nagyon szűkösek. 2026-ban lesz egy nagy változás, mert akkor lépnek be a képbe új nagy projektek, például az új katari bővítés, Mozambik, Ausztrália, Egyesült Államok. Én azt látom, hogy 2026-tól kezdve a globális cseppfolyósföldgáz-piac sokkal inkább kínálativá válik. Amikor egy piac kínálativá válik, akkor sokkal jobban előrejelezhető, illetve sokkal jobban behozható a cseppfolyós földgáz, tehát egy stabilitást fog az ellátásnak adni. Addig viszont az árak változékonysága magas marad. Az én becslésem az, hogy valahol 90-100 eurós maximumszint lehet az európai földgázár 2023-ban, de ennek azért a változékonysága elég nagy, mert olyan sok tényező változhat.

Idehaza a rezsicsökkentett kedvezményes lakossági ár milyen tőzsdei gázár mellett nullszaldós?

Én számolgattam ezt a kérdést, mert ezt elég gyakran megkapom, nekem az jött ki, ha 60 euró per megawattóra alá esik tartósan a TTF földgázár, abban az esetben lesz tér arra, hogy a kormányzat csökkentse a lakossági piaci árat. Mivel én azt gondolom, hogy ennél magasabb lesz a 2023-as ár, inkább olyan 90 euró per megawattórát tudok reálisan látni most, én azt gondolom, hogy ebben nem lesz változás. Magyarán szólva ez a mostani 102 forintos rezsicsökkentett ár, illetve 752 forintos piaci lakossági árrendszer meg fog maradni.

Mekkora maradt Oroszország befolyása a nemzetközi gázárakra? Ha Európába sokkal kevesebbet szállít, akkor a holland gázártőzsde kevésbé kitett az orosz igényeknek vagy az orosz elképzeléseknek?

Az orosz gáz részaránya a 2021-es 40 százalékról gyakorlatilag 2023-ban körülbelül olyan 5 százalékra csökken, ez a 15-20 milliárd köbméter, amit becsülünk, hogy ennyi orosz gáz jöhet az Európai Unióba 2023-ba. Ez már olyan kicsi volumen, ami szerintem alapvetően nem befolyásolja a holland TTF-árakat. Inkább a globális LNG-árak alakulása befolyásolhatja. A cseppfolyós földgáz legnagyobb piaca még mindig Ázsia, valamelyest nagyobb, mint Európa. Ha Ázsiában elindul egy árverseny, az alapvetően befolyásolja az európai földgázárakat.

Abban az esetben, ha egy újabb szankciós csomagban a nukleáris területet is érinti az Európai Unió, az hatással lehet akár az energiaárakra, az energiamixre, így akár a földgáz és kőolaj árára is?

Én azt gondolom, hogy annak minimális hatása lesz a földgáz- és kőolajárakra. Ami esetleg felmerülhet viszont, hogy 2024-25-ben az Európai Unió például a vezetékes kőolaj esetében is szigorúbb irányba lép. Nyilván ez komoly konfliktus lesz például Magyarország és az Európai Unió között, de adott esetben előfordulhat, ha már stabil lesz az LNG-beszállítás Európában 2025-2026-ban és fennmarad ez a helyzet Oroszország és a Nyugat között, akkor például vezetékes gázra is próbál az Európai Unió valami szankciót bevezetni. Mindkét esetben ez valószínűleg konfliktusokhoz fog vezetni, például köztünk és az Európai Unió között, hiszen Magyarország mind földgázban, mind kőolajban jelentős volument vesz még most is vezetéken Oroszországtól.