INFORÁDIÓ
2022. október 3. hétfő
Helga

várhelyi olivér

eu

uniós biztos

uniós bővítés

ukrajna

balkán

Várhelyi Olivér, az Európai Bizottság bővítésért és szomszédságpolitikáért felelős tagja sajtótájékozatót tart az Európai Unió bővítési csomagjáról Brüsszelben 2020. október 6-án.

Várhelyi Olivér EU-biztos az ukrán és a balkáni EU-tagságról – nagyinterjú

Infostart / InfoRádió - Exterde Tibor

A háború sok mindent átértékel, a csatlakozásra váró országokban a béke és biztonság iránti vágy is legalább ugyanolyan fontos most már, mint a gazdasági szempontok – mondta Várhelyi Olivér az InfoRádió Aréna című műsorában. Az Európai Bizottság szomszédság és bővítéspolitikáért felelős biztosa beszélt arról, hogy az ukrajnai háború gyorsíthat a balkáni bővítési folyamaton, szólt a szomszédságpolitika átértékelődött szerepéről és a balkáni egymásra találás esélyéről is.

Várhelyi Olivér az Arénában
 

2022 júniusában döntött úgy az Európai Tanács, hogy tagjelölti státuszt ad Ukrajnának és Moldovának. Hol tartanak ezek az ügyek?

A tagjelölti döntések mindenféleképpen geopolitikai jelentőségűek. Ezek nem rövid távúak, hanem kifejezetten a hosszú távot célozzák, azaz az európai kontinens stabilizálását és a hosszú távú béke, a prosperitás és a biztonság megteremtését. Tehát nehéz lenne ezt most futballnyelvre lefordítani, hogy akkor most éppen hogyan áll. A kezdeti szakaszban vagyunk, magyarán a háború kitörésekor kaptunk három csatlakozási kérelmet, ami egy teljesen egyértelmű jelzés a körülöttünk lévő régió részéről, mit gondolnak Európáról. Európát úgy látják, mint a béke, stabilitás, prosperitás záloga és forrása, éppen ezért azonnal jelentkeztek. Mi megvizsgáltuk ezeket a kérelmeket ugyanúgy, ahogy minden ezt megelőző esetben, magyarán a koppenhágai követelmények mentén. Erről készítettünk egy véleményt, amit szerencsére elfogadott az Európai Tanács. Az Európai Tanács azt is elfogadta, hogy mindhárom országnak komoly feladatai vannak még, amit el kell végezniük ahhoz, hogy a tagjelölti státuszt tartsák, illetve ahhoz, hogy Georgia esetében a tagjelölti státuszt elérje. A munka most azon folyik, hogy ezeket a feltételeket hogyan és mikor fogják teljesíteni ezek az országok. Ez a munka hangsúlyozottan az ő feladatuk.

Hogy lehet háborús körülmények között egyáltalán vizsgálni a csatlakozás politikai kritériumait, a gazdasági kritériumait meg a közigazgatási és intézményi kapacitást, amikor lehet, hogy holnap már nem lesz az az épület Ukrajnában, amiben, mondjuk, egy kulcsminisztérium működött?

Az európai kiállásnak az is része, hogy amikor egy partnerország nehézségeken megy át, most sokkal többről beszélünk mint nehézség, tehát egy agresszióval áll szemben, akkor is azt feltételezzük róla, hogy Európához kíván tartozni és mint európai értékeket valló ország kész és képes akár közép-, akár hosszú távon teljesíteni feltételeket. Mi abból indultunk ki, hogy Ukrajna határai nemzetközileg elismert határok, Ukrajna előbb vagy utóbb ebből a háborúból ki fog kerülni és abban a pillanatban vége, meg tud kezdődni az építkezés, amiben az unió is részt kíván venni. Ez lehet, hogy megelőlegezett bizalomnak tűnik most, de a hosszú távú értékválasztás egyik záloga, illetve ennek legfontosabb üzenete.

Moldova esetében ugyanez a helyzet, mint Ukrajnánál?

Moldova esetében árnyaltabb a helyzet annyiban, hogy per pillanat nem folyik háborús cselekmény a területén, ugyanakkor ne felejtsük el azt, hogy a transznisztriai régióban egy szakadár kormányzat működik és az ország területi egysége nem biztosított. Ettől függetlenül Moldova esetében is az volt az uniós tagállamoknak a politikája, hogy nem ismeri el ezt a befagyott konfliktust és továbbra is Moldova teljes nemzetközileg elismert területét tekintjük Moldova területének, épp ezért a csatlakozási tárgyalásokat is így tekintjük.

Az uniónak a csatlakozási politika értelmében azt is vizsgálnia kell, hogy képes-e új tagok befogadására. Az unió mai állapotában képes új tagok befogadására?

Az uniónak ez mindig feltétele volt, ebben semmi új nincs, ez már Szaloniki óta feltétel, sőt, a magyar csatlakozást megelőzően is feltétel volt. Ez azt jelenti, hogy minden bővítési hullám előtt az unió átgondolja intézményrendszerében, jogrendszerében, egyáltalán szerkezetében, politikai irányaiban, készen áll-e. Ez a vita még előttünk áll, és ezt majd le fogjuk folytatni. Láttuk, a német kancellár megnyilvánult ebben az ügyben, a francia köztársasági elnök is megnyilvánult. Én úgy gondolom, hogy szépen lassan ez a vita elkezdődik.

Milyen kimenetele lehet ennek a vitának? Azt nehéz elképzelni, hogy a végén az jön ki, hogy az unió nem kész új tagok befogadására, hiszen akkor minek ad tagjelölti státuszt bárkinek?

A vita célja az, hogy az unió képessé váljék, ha most nem képes. Szerintem a vita végeredménye borítékolható, magyarán azokról a feltételekről fog szólni, hogy az unió hogyan tehető csatlakozásra késszé vagy képessé.

Mit kell az uniónak csinálnia ahhoz az ön meglátása szerint, hogy csatlakozásra késszé váljék?

Még nagyon az elején vagyunk és nagyon sokféle irányból, sokféle gondolatot hallunk. Ilyenkor szoktak előkerülni azok az intézményi kérdések, amik az unió belső működéséhez kapcsolódnak, hiszen egy 30 tagot számoló unióról gondolkodunk, már az intézmények működéséhez is kellenek olyan módosítások, amelyek még akár a jelenleginél és hatékonyabbá teszik az unió szerveinek működését. De más alapreformkérdésekre is bőven vannak példák, hogy az Európai Unió csatlakozik-e az Emberi Jogok Európai Egyezségokmányához, a strasbourgi emberi jogi rendszerhez. Ez alapvetően egy introvertált vita, nyilván nehéz ezt most úgy lefesteni, ami a közvéleményt nagyon érdekelné. Szerintem a vita lényege abban áll majd, hogyan lehet egy megnövekedett tagszámú nemzetközi szervezetet még eredményesebben, gyorsabban működtetni.

Ki foglalkozik a bővítés kérdésével most? Csak az a biztos, ön, akinek a portfoliójába tartozik, vagy minden biztos foglalkozik vele, mert mindenkit érint, ha bővül az unió?

Ha szellemeskedni szeretnék, akkor azt mondanám, hogy nyilván a bővítési biztos felel mindenért, ha nem sikerül és mindenkinek a sikere, ha pedig sikerül. Az igazság kicsit a kettő között van. A valóságban ez úgy néz ki, hogy a biztosi kollégium tagjai felelnek egyes szakterületekért, és ők is nyilván megteszik a saját hozzájárulásukat. Azért mégiscsak a meghatározó szerep mindig a bővítési biztosé, bár látni kell azt is, hogy ez a bizottság úgy vette át ezt a dossziét az előző biztosi kollégiumtól, hogy mindenki azt mondta, márpedig bővítés nem lesz, de most már ott tartunk, hogy a bővítés kérdése a top három téma közé tartozik a legfelső vezetői szinten. Ez a biztosi kollégiumon belül is látható, Ursula von der Leyen asszony is nagyon sok erőt és időt szentelt ennek.

A biztosi kollégium hogyan működik ilyenkor? Mindenki a saját területéről referál vagy mindenki mindenhez hozzászól, merthogy különleges helyzet van és mindenkit érint minden?

Az élet mindenhol ugyanolyan, biztos vagyok benne, hogy például a magyar kormány minden miniszterét érinti a válság, épp ezért mindenki a maga portfolióján keresztül látja ezt a válságot és ezen keresztül igyekszik a maga hozzájárulását megadni. Az én portfolióm nemcsak a bővítésről szól, hanem a szomszédságpolitikáról is. Mondok önnek egy példát. Ez a háború közvetlen hatással volt nemcsak a most már bővítéspolitikához is tartozó keleti partnerség országaira, hanem a déli szomszédságra is. Élelmiszerhiány alakult ki, és itt nekem is lépéseket kellett tenni azért, hogy Európa segítse a déli szomszédokat búzához, kenyérgabonához jutni annak érdekében, hogy ennek a válságnak a hatásait tompítani tudjuk.

Amikor egy biztos bejelent valamit, akkor az egy magánvélemény, egy politikai állásfoglalás vagy egy egyeztetett kollégiumi álláspont?

Szerintem rossz embert kérdez. Volt biztosokat szoktak ilyesmiről kérdezni. Én csak a szabályokat tudom önnek elmondani, az pedig úgy néz ki, hogy minden biztos a bizottság nevében szólal meg és minden biztos a bizottság álláspontját képviseli. Ez azt is jelenti, hogy kiállunk egymásért, kiállunk a bizottság kollektív véleményéért.

Az Európai Bizottság, az Európai Tanács meg az Európai Parlament viszonya most milyen ön szerint? Megfelelő az együttműködés?

A parlament az az intézmény, amely folyamatosan bővíteni igyekszik a hatásköröket. Ha történetileg megnézni, egy folyamatosan bővülő legitimitású és bővülő hatáskörrel rendelkező parlamentről van szó, amely ugyanakkor például a nemzeti parlamentekhez mérve még nem rendelkezik minden jogosítvánnyal. A parlament törekvésének dinamikája, szerintem, egyértelmű. Ha a tanácsot nézem, akkor magyar alkotmányjogi szempontból nehéz modellezni, de tulajdonképpen egy szenátusi terepet tölt be, társjogalkotó, a bizottság pedig alapvető javaslattevő, nyilván a felmerülő politikai kihívásokra adandó válaszokat kell kidolgozni, és aztán valamikor a parlamentnek nem tetszik, amit a bizottság mond, nem tartja elegendőnek, van, amikor a tanácsnak nem tetszik a javaslat, van, amikor mind a kettőnek nem tetszik. Ami pedig a napi működést illeti, szerintem az együttműködés jó, több olyan intézmény van, amelyik biztosítja a bizottság és a parlament közötti együttműködést.

Belefér a konkuráló együttműködés gyakorlatába az, ha például a parlament egy per kilátásba helyezésével fenyegeti meg a bizottságot?

Láttunk már ilyet.

Ilyenkor a bizottság azt mondja, hogy jó, akkor egy picit másként fogom csinálni vagy azt mondja, hogy márpedig nekem erre van mandátumom, ezt fogom végigcsinálni, akkor legyen per, lássuk meg, kinek van igaza?

Látva, hogy hogyan működik a bizottság belülről meg kívülről is látom, én azt gondolom, hogy a bizottság soha nem vállal olyan jogi kockázatot, aminek a következményeit ne tudná előre. Szerintem, ha ilyen fenyegetéseket kap, akkor nyilvánvalóan mérlegeli ennek a következményit, de nem lenne komoly a bizottsági testület, ha nem lenne biztos a saját álláspontjában, legyen az jogi, gazdasági vagy politikai.

Félidőben van az Európai Bizottság, elmúlt két és fél év. Önnek világos, de nagyon széles mandátuma van, a megbízólevelében ez van leírva. Meddig jutott el ebben?

Időarányosan nagyon jól haladunk előre. Nyilván azok a válságsorozatok, amelyek a bizottság munkáját meghatározták, nem segítették a munkát. A bővítési politikát újra kellett indítanunk, aztán rögtön jött a Covid, jött egy nyár, amikor több háború is volt, jött a robbanás Libanonban, újjáéledt az azeri–örmény konfliktus, és aztán következett az orosz háború Ukrajnában, elég sok minden van, ami kisiklathatta volna a munkát, de azt gondolom, hogy minden, ami politikai program és ami politikai cél volt, azt vagy elindítottuk, vagy most már eredményközeli állapotban tudhatjuk.

Például egy ukrajnai orosz agresszió segíti, vagy lassítja a bővítés folyamatát? Mert első ránézésre segíti, merthogy tagjelölti státuszt kap Ukrajna meg Moldova, ami egyébként egy hosszú folyamat szokott lenni, nem?

Szerintem a bővítés mint politikai irány megerősödött ettől a konfliktustól. Láthatjuk a hatását a Balkánon is, azonnali reakciók érkeztek Bosznia-Hercegovinából a tagjelölti státusz elnyerése érdekében. Én azt látom, hogy talán inkább gyorsít, sőt, ha befele nézek, azok a vezetői beszélgetések, amit láttunk az Európai Tanácson, azok is ebbe az irányba mutatnak, hogy az unió is felismerte, hogy a saját belső békéje, biztonsága, stabilitása megköveteli, hogy a körülötte lévő régió is minél szorosabban, ha lehet, tagként csatlakozzon hozzá.

A visszafordíthatóság is a bővítés egyik elvei közé került. Ukrajna, Moldova esetében ez egy működő elv? Itt egy rendkívül helyzet van, és ez egy politikai döntés. Akkor is visszafordítható elvben?

Igen, hiszen a következmények mindenki számára azonosak, magyarán: aki nem tartja be a tagjelölti követelményeket, az nyilvánvalóan elveszítheti ezt a státuszt, illetve aki nem előre, hanem inkább visszafele halad a reformok végrehajtásában, a tagjelölti, illetve a tagsághoz szükséges feltételek végrehajtásában, az nyilván az unió oldaláról is hasonló reakciókra számíthat. Ez volt az egyik fontos alappillére az új bővítési módszertannak, amivel sikerült újraindítani az egész bővítést. Ennek az oka nagyon egyszerű, hogy a tagországok olyan országokat szeretnének tagként köszönteni, amelyeknél nem lesz visszafelé fejlődés.

A visszafelé fejlődést például egy háborúban álló ország esetén mikortól kezdve lehet vizsgálni egyáltalán? Van Ukrajnában reform, például? Ott háború van.

Igen, ettől függetlenül a reformok haladnak előre. Ha megnézzük a feltételeket, amiket a bizottság véleménye tartalmaz, tehát ki kell nevezni a korrupcióellenes főügyészt, ki kell nevezni a korrupciós ügynökség vezetőjét. Mindenhol azt látjuk, hogy az ukrán kormányzat és parlament halad előre és végzi ezeket a feladatokat. Nem olyan feladatok, amiket ne lehetne akár háború alatt is végrehajtani. Az pedig megint egy másik kérdés lesz, hogy a háború után hogyan fejlődik tovább az az ország. Ettől függetlenül már most megtettek nagyon sok olyan reformlépést, aminek igazából semmi köze a háborúhoz.

Ön felel a szomszédságpolitikáért is. Egy bővítési folyamatban van szerepe annak, hogy a szomszédos országok milyen viszonyban vannak egymással, például, a Balkánon?

Meghatározó jelentősége van. Nyilván a szomszédságpolitikában az egyik legfontosabb európai törekvés az, hogy a szomszédok között is hosszú távú béke és egyetértés legyen. Megnézzük akár a Balkánt, akár a déli országokat, az unió mindenhol a hosszú távú békében, biztonságban érdekelt és ezt próbálja is közvetíteni a szembenálló felek között.

Van az uniónak eszköze arra, hogy ezt a békét szavatolja? Nincsenek csapatai, nem tud odamenni békefenntartónak, és ott egy rossz télen elsülhet egy fegyver és kezdődik minden elölről. A Nyugat-Balkánon nem nagyon régen volt háború.

Nemcsak katonasággal lehet ezt érvényesíteni, és ne felejtse el, hogy az unió nemcsak uniós intézmény, az mi, mindnyájan vagyunk. Az uniós intézmények azért jöttek létre, hogy előrevigyék a tagállamok közös törekvését egy egységes Európa felé. Tehát ha megnézem például a békefenntartásban résztvevő európai országok szerepét, akár a Balkán kapcsán, de gondoljanak Koszovóra, gondoljanak Bosznia-Hercegovinára, akár máshol a világon az európai tagállamok adják a meghatározó erőket erről a kontinensről. Szerintem ez is ugyanolyan hozzájárulás. De az uniónak nyilván ehhez elsősorban pénzügyi és politikai eszközei vannak. Tudjuk támogatni azokat a folyamatokat, amelyek prosperitást tudnak hozni. Nézzen a déli szomszédságra vagy bárhová máshová, a mi programunk az abban áll, hogy próbáljuk meg csökkenteni azt a szembeötlő társadalmi-gazdasági különbséget Európa és a szomszédsága között, ami egyébként forrása is sok esetben ezeknek a konfliktusoknak és szembenállásoknak.

Az ön feladata, hogy hiteles európai uniós integrációs perspektívát kínáljon fel a Nyugat-Balkán országai számára. Mit tekintenek a Nyugat-Balkán országai hiteles perspektívának?

Azt tekintik hiteles perspektívának, hogy amennyiben a feltételeket, amit az uniós tagság megkíván, teljesítik, akkor ebből valóban tagság lesz. Nyilván ez nem egy biztos kérdése, hogy mikor és hogyan lesz tagság. Szerintem akkor vagyunk hitelesek, ha minden olyan döntés, ami szükséges, hogy ezt a tagságot legalább egy, de inkább több tagjelölt minél gyorsabban elérje, ha minden olyan döntést, ami ehhez szükséges, mindig rögtön és minden további politikai csatározás nélkül meg tudjuk hozni. Ebbe az irányba próbálom terelni a dolgokat, nem mindig sikerül, de azt tudom mondani, hogy például, ha veszem Észak-Macedónia és Albánia ügyét, sikerült végre elindítani magát a csatlakozási tárgyalásokat. Majd ebben a folyamatban nyilván meg kell hozni döntéseket. Szerbia esetében is tovább tudtunk lépni, Montenegrónál, sajnos, nem olyan mérvű az előrehaladás, mint én szeretném, de ez nem az unión múlik, hanem Montenegrón, és Bosznia-Hercegovina esetében sem az unió volt az, akinek restanciái lettek volna.

A Nyugat-Balkán országainak népei vágyakoznak az Európai Unióba? E

Hogyne, én olvasom a helyi felméréseket is, mindenhol jelentős többségben vannak azok, akik az uniós tagság mellett állnak.

Mit várnak az uniós tagságtól a Nyugat-Balkán népei?

Ez a háború sok mindent átértékel. Azt látom, hogy a béke és biztonság iránti vágy is legalább ugyanolyan fontos most már, mint a gazdasági. Nyilván az emberek a saját életük számára meghatározó kérdésekkel foglalkoznak elsősorban a Balkánon is, akárcsak Európában bárhol máshol, tehát hogy lesz-e fejlődés, lesznek-e jobb munkahelyek, ahol jobb jövedelmek, jobb körülmények vannak, ez mindenkinek fontos, a Balkánon, ugyanúgy, ahogy Magyarországon. Nyilván a Balkán történelmét ismerve ők különösen érzékenyek arra ugyanakkor, hogy mindaz, amit megteremtettek idáig, ne kerüljön veszélybe, tehát ez a folyamat fogja elhozni számukra azt a garanciát, hogy nem tud már a történelem visszafele haladni a Balkánon, épp ezért szerintem sokkal mélyebb az uniós tagság támogatása, mint azt hétköznapi beszélgetésekben az emberek elmondják.

Várják a Balkán népei azt, hogy egy európai uniós tagsággal a szembenállás, a fegyveres konfliktus lehetősége végleg megszűnik? Ezt az uniótól várják? Ezt nem nekik kellene megcsinálni?

Ezt részben az uniótól várják, de szerintem egy nagyon komoly érési folyamatnak vagyunk a szemtanúi a Balkánon, amit nagyon sokan alábecsülnek, és ennek a logikáját, ha meg akarjuk érteni, akkor szerintem két irányból kell közelíteni. Az első, hogy teljesen természetes emberi tulajdonság, hogy amikor valakinek van veszítenivalója, akkor egészen máshogy számolja a kockázatokat, és a Balkánon a gazdaság és a társadalom még ha nem is olyan ütemben, mint ahogy egyébként az ott élők szeretnék, de fejlődik. Nagyon komoly fejlődésen ment át az utóbbi 10-15 évben, és ez a fejlődés meg is látszik. Azok a rendkívül radikális és kifejezetten agresszív formáktól, amik húsz évvel ezelőtt egyáltalán nem voltak idegenek a Balkánon, most már mindenki tart. A második gondolat, hogy elindult egy olyan összefogás, amilyent soha nem láttunk. A régió lassan tudatára ébred saját erejének abban az értelemben, hogy egymástól is sokat várhatnának és egymással is lenne mit kezdeni, akár gazdaságilag, akár politikailag. Ha megnézi, most az Open Balkán kezdeményezést, közös regionális piacról próbáltuk meggyőzni a balkániakat, de ez egy balkáni kezdeményezés, amit nem nagyon láttunk a történelemben, hogy a szerb, az észak-macedón és az albán vezetők közösen törekedjenek arra, hogy egy, az uniós piacra és a szabadság elvére épülő gazdasági együttműködést építsenek ki már az uniós tagság előtt, hiszen ezek az országok egyszer úgyis mindnyájan az unió tagjai lesznek és ugyanazt az elbánást kell majd nyújtsák egymásnak, amit az uniós tagállamok egymás felé nyújtanak. Ez az ő kezdeményezésük. Szerintem ez egy fordulópont nemcsak a politikatörténetében ennek a régiónak, hanem egyáltalán, a társadalmi kohézió szempontjából.

Kell-e még magyarázni a térségtől távolabb lévő uniós országoknak, hogy miért fontos a Nyugat-Balkán uniós tagsága?

Én azt látom, hogy érzékelik a kérdést a távolabb lévő tagállamok is. Nyilván ők olyan garanciákat szeretnének látni, hogy ezzel sem kockázatot, sem gazdasági vagy társadalmi vagy politikai problémákat nem importálnak. De ezt a gondolkodást szerintem felgyorsította az orosz agresszió, ráébresztette az eddig szkeptikus tagállamok vezetőit is arra, hogy az unió biztonsága és békéje is múlik azon, hogy milyen gyorsan tudjuk a Balkán országait integrálni. Szerintem ebben az értelemben ez gyorsíthat is a bővítési folyamaton. Nyilván ehhez az kell, hogy a balkáni országok közben teljesítsék a föltételeket.

Mire tudott jutni így a ciklus felénél Törökországgal? Már a megbízólevelében is az áll, hogy Törökország távolodni látszik az unió értékeitől, és ön azt a feladatot kapta, hogy a kapcsolatot tegye jobbá.

Meghatározó, hogy a bővítési politika keretében milyen előrehaladást tudunk elérni Törökországgal. Látható, hogy Törökország sem tekinti ezt olyan első számú politikai prioritásnak és kérdésnek, amibe sok energiát feccölne, de azt is el kell ismerni, hogy nagyon sokszor hallom azt a török vezetőktől, hogy ők továbbra is érdekeltek az uniós tagságban. Erre az az európai válasz, hogy akkor viszont mi szeretnénk látni, hogy a reformok tovább haladnak és nem visszafele. Ahol viszont előre tudtuk vinni az együttműködést Törökországgal, az nyilvánvalóan a migrációs együttműködés. Megújítottuk ezt az úgynevezett EU–török keretmegállapodást, és megfelelő források mellett arra is többletforrást sikerült biztosítanunk, hogy a török határvédelmet is megerősítsük. A másik terület pedig, hogy hogyan lehetne a jelenleg aktuális kihívásokban, gazdasági kihívásokban együttműködési területeket keresnünk. Mondok két példát: az egyik nyilvánvalóan a zöld energia, hiszen Törökország technológiailag és földrajzi adottságai szerint is komoly potenciállal rendelkezik zöld energia előállításában, viszont az európai vállalatok is érdeklődnek ez iránt, és nyilván az szempont lenne, hogy európai vállalatok hozzák el ezt a zöldenergia-forradalmat Törökországba. A másik ilyen a digitális terület, ahol akár a kutatás-fejlesztésről beszélve, akár a konkrét technológiai együttműködésekről beszélve komoly lehetőségek állnak Európa és Törökország előtt.

Törökország ebben a gazdasági együttműködésben érdekelt?

Mindenképpen érdekelt és nemcsak Törökország érdekelt, hanem mi, magunk is.

Kapacitásaink nekünk volnának rá? Hogy például a zöldenergia-forradalmat európai befektetéssel hajtsa végre Törökország? Egyáltalán, egy bizottságnak ezzel mi dolga van? Ezt magáncégek szokták csinálni.

Nem feltétlenül, hiszen magáncégek is rászorulnak segítségre. Könnyebben és gyorsabban lehet ezeket a beruházásokat elvégezni, kedvezményes bankhitelekkel, olyan együttműködési megállapodások megkötésével, ami könnyebben megnyitja az ajtókat az európai vállalatok számára. Én komoly érdeklődést látok, és látva a török piac méretét és a jelenlegi technológiai fejlettségét az országnak, ami gyorsuló, mindenféleképpen óriási a potenciál.

Georgia tagság iránti kérelmet nyújtott be Bosznia-Hercegovinával egyetemben. Georgia hol tart most?

Georgia számára először is az európai perspektíva kivételes döntés, főleg, ha meggondoljuk a földrajzi elhelyezkedését ennek az országnak. Nagyon komoly mérlegelési, politikai döntést jelent, hiszen ez azt jelenti, ha azokat a föltételeket, amiket a bizottság kidolgozott, Georgia tudja teljesíteni, akkor a tagjelölti státusz számára is áll. Én múlt héten találkoztam a miniszterelnökkel, azt láttam rajta, hogy nemhogy felkeltette az érdeklődésüket, hanem ők szeretnék még ebben az évben teljesíteni ezeket. Nagyon remélem, hogy ez valóra is válik és tovább tudunk lépni. Említette Bosznia-Hercegovinát, én nagyon remélem, hogy év végén még két tagjelölt lesz az Európai Tanács napirendjén, és azt is remélem, hogy az Európai Tanács elé fog ez kerülni.

Az Európai Unió bővítési politikáját az a tény, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát, bármilyen módon befolyásolja-e? Arra gondolok, hogy akarja-e az Európai Unió rángatni Oroszország bajszát?

Minden ország szuverén. Minden ország szuverén biztonságpolitikai, gazdaságpolitika, társadalompolitikai választások terén. Ha én erre elfogadnám a kérdésére megfogalmazott állítást…

Általánosan megfogalmazott nézet ez.

Oroszországtól kellene engedély az Európai Unióban? Rosszul néznénk ki, ha ez így lenne. A magyar csatlakozáshoz sem kellett szerencsére az oroszok engedélye, szerintem az ukrán csatlakozáshoz sem kell az oroszok engedélye.

Az ön biztosi tevékenységét azok a viták, amelyek az Európai Bizottság, az egyes biztosok meg a magyar kormány között hosszú ideje zajlanak, bármilyen formában érintik-e?

Ez mindig egy nagyon érzékeny kérdés. Én magyar vagyok, nyilván nem közömbös számomra, hogy ez az együttműködés a bizottság és a magyar kormány között hogyan alakul, nyilván az sem közömbös, hogy az ország sorsa hogyan alakul. Én nagyon remélem, gyorsan sikerül megállapodni és nagyon remélem, hogy most már tényleg azokra a kérdésekre fogunk fókuszálni, amik a valódi kihívást jelentik Európa előtt. A kollégák végzik ezt a munkát, ők tudják, hogy pontosan ez hogyan áll, és nemcsak hogy nem tartozik a felelősségi körömbe, de nem is tisztem értékelni.

Nyitókép: MTI/EPA pool/Olivier Hoslet
A címlapról ajánljuk

×
×

Iratkozzon fel hírlevelünkre

és nem marad le az Infostart legfontosabb híreiről.
FELIRATKOZOM
×
INFOSTART
 
INFORÁDIÓ
PARTNEREINK
Sixt    iCom
infostart
AZ INFORÁDIÓ HÍRPORTÁLJA 
 
 

Médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Médiatanács Támogatási Program keretében támogatja.

NMHH
Az Év Honlapja 2018