Önnek személyesen mekkora része van az ellenzéki választási vereségében?

Biztos van benne részem, ráadásul én azt az elvet vallom ebben a helyzetben, hogy a kritika helyett inkább az önkritika az, ami időszerű. Nyilván mindenki meglátja másban is a hibát. Én magamban keresem, és biztosan volt ebben részem, és anélkül, hogy elhárítanám a felelősséget ezzel kapcsolatban, ez részben azt is eredményezi nálam, hogy viszonylag önkorlátozó vagyok abból a szempontból is, hogy megértsem, mi történt, meg hogy valamifajta stratégiát kínáljak az ellenzéknek ebben a helyzetben, mert nem biztos, hogy ennyi idő elégséges ahhoz, hogy megértsük, hogy pontosan mi történik. Biztosan nekem is van ebben jelentős szerepem, és soha nem fogom ezt eltagadni sem magam elől, sem mások elől.

De jutott már valamire? Az egész ellenzéki oldal a választási eredmény óta azon vitatkozik, hogy ki az a másik ember, akinek ebben nagyobb felelőssége van.

Szerintem ez is természetes része a dolognak, bár tőlem kissé idegen, úgyhogy én másokról biztosan nem beszélnék. Egy dologban vagyok biztos: sosem gondoltuk, hogy önmagában az, hogy az ellenzéki egység létrejön, szükséges és egyben elégséges feltétele is a kormányváltásnak. Szükséges feltétele, tehát az ellenzéki pártoknak szerintem közösen van dolguk, legalábbis hosszabb távon, de ettől még az, hogy a pártok összeállnak és azt mondják, hogy mi vagyunk a nem Fidesz, az biztosan nem elég. És az ellenzék a választási kampány hónapjaiban keveset is tudott beszélni, de talán a szándéka sem volt elég erőteljes arra, hogy megossza az országgal a vízióját, a jövőképét. Túl sokat beszéltünk Orbán Viktorról és túl keveset a jövőről. Föl tudom sorolni az összes jogos kritikát, a hazugságokat, a propagandagépezetet, a háborús pszichózist, amiben nagyon nehéz volt az ellenzéknek eljuttatni az üzenetét, ezek mind igazak, de azért ez könnyű kibúvó, hogy a vereség konzekvenciáit levonjuk.

Nagyon konkrét konzekvenciákat vonnak le a választási eredményből más politikusok. A Szombathelyen vesztes Czeglédi Csaba azt mondja, hogy Karácsony Gergely elárulta az ellenzéki közösséget azzal, hogy visszalépett, így nem tudhatjuk, hogy végül ki nyerte volna meg a második fordulót, ha mindenki állva marad. Ez elég súlyos mondat.

Ez súlyos mondat.

Semmi igazság nincs benne?

Én nem szeretnék a nyilvánosságban politikustársaimmal ilyen típusú társasjátékban részt venni, nem szeretném kommentálni ezt a nyilatkozatot.

Azt mondta még októberben, hogy csak ha jön a villamos és elüti, akkor lép vissza. Nem jött a villamos, hála Istennek, jól van. Mi történt?

Hoztam egy személyes döntést, amiről azt gondoltam, hogy leginkább az segíti az ellenzék választási esélyeit ebben a helyzetben. Önmagában az vitatható például, ha már akarunk okot keresgetni, hogy az előválasztás intézményét jól találtuk-e ki, például azzal, ahogy a második forduló szabályait megalkottuk. Megmondom őszintén, hogy én akkor azt gondoltam, hogy Márki-Zay Péter indulásában van ugyan kockázat, de azt a fajta – az ellenzékkel is kritikus – hangulatot, ami nagyon erősen meghatározta az első fordulót, nem kizárni kell a politikából, hanem beengedni. Azt, hogy ebből mennyire sikerült építkezni, nem tudom, de mielőtt az előválasztásról úgy általában véve nagyon lesújtó lenne a véleményünk, arra emlékeztetném saját magunkat, hogy utána az ellenzék sokkal nagyobb arányban vezetett a Fidesz előtt, mint bármikor az elmúlt 12 évben. Ezt a helyzetet nem sikerült fenntartanunk, nem sikerült ebből elindulnunk és fölrázni a társadalmat. Csomó mindent érzek azzal kapcsolatban, hogy ennek mik az okai, de szerintem az nem nagyon elegáns, hogy frontpolitikusok, akik alakították az ellenzéki politikát, hirtelen megrázzák magukat és elmondják, hogy mit csináltunk rosszul és mit kéne máshogy csinálni.

Egy hónap eltelt azért.

Szerintem ennél több idő kell, hogy ezt megértsük. Az ilyen személyeskedő nyilatkozatok, szerintem, nem a megoldás felé visznek minket.

A szabályok kitalálásánál probléma volt, hogy beengedtek egy olyan jelöltet, Márki-Zay Pétert, aki nem pártjelölt volt? Ezt Gyurcsány Ferenc világosan meg is mondta nem olyan nagyon régen. Azt mondta, olyan nincs, hogy a demokraták republikánust választanak a végén.

De ez nem is az amerikai demokrácia, amelynek több mint százéves hagyományai vannak és egy kiforrott intézményrendszere. Ez egy olyan politikai helyzet, egy olyan politika rendszer, amiben az ellenzéknek vannak jobboldali és baloldali szereplői is. Ezzel együtt is, ez nyilván egy jogos felvetés, érdemes ezeket mind mérlegre tenni.

Visszanézve így utólag: a visszalépés jó döntés volt, vagy nem?

Erősen kétlem, ha bárki más lett volna a miniszterelnök-jelölt, érdemben más eredmény születik.

Miért?

Utólag mindenki nagyon okos.

Ilyen a dolog természete.

Ilyen a dolog természete. De én hadd ne iratkozzak be az utólag nagyon okosak kategóriájába.

Ungár Péter itt néhány napja azt mondta, hogy az biztosan az ön felelőssége, hogy visszalépett Márki-Zay Péter javára, mert ön, aki egyébként magát baloldalinak vallja, azt mondta, hogy a baloldali zöld politikának nincs többsége Magyarországon és a szavazóit arra kérte, hogy egy jobboldali jelöltre szavazzanak. Nem érezte annak idején ennek a kockázatát?

De.

Mivel küzdötte le?

Azt gondolom, hogy az ellenzék számára a legnagyobb kockázatot az jelentette, hogy beleszorul abba a pozícióba, amibe a Fidesz majd bele akarja szorítani, ez a pozíció pedig az, hogy a múlt erői akarnak visszajönni. Ez egyébként nyilvánvalóan nem igaz. De ez a látszat könnyen megépíthető volt, meg is építették egyébként a miniszterelnök-jelölt személyétől függetlenül is. Én azt mérlegeltem, hogy Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelöltségével az ellenzék jobban tudja azt sugározni, hogy a jövő politikáját építi. Ezért is támogattam őt a második fordulóban.

Azoknak a mondatoknak, amelyeket például Gyurcsány Ferenccel kapcsolatban mondott, hogy más politikus mellett ő is szokta zsarolni és ezeket lementi, lesz valami ára most a választás után? Elég súlyos mondat egy politikai szövetségessel kapcsolatban.

Súlyos mondatok vice versa elhangoztak. Írjuk ezeket a kampány számlájára.

De ezeket biztos, hogy a kampány számlájára lehet írni? A politikusok szokták mondani, hogy nem felejtenek, csak a megfelelő pillanatot várják, hogy a számlát kiállíthassák.

Tőlem jöhet a számla.

Nem érez a Fővárosi Közgyűlésben semmilyen változást? A támogatás ugyanúgy megvan, ugyanolyan szavazataránnyal megy át minden?

A tények eligazítást adnak erre a kérdésre. Én nem látom, hogy a fővárosi koalíció bármilyen szempontból problémás lenne. Gy. Németh Erzsébet főpolgármester-helyettes asszony, aki a parlamentben folytatja a munkáját, éppen néhány napja nyilatkozta azt, hogy mennyire jó az együttműködés a koalíción belül. Ez mindannyiunk közös érdeke, meg a városnak is az érdeke, nem látok ilyen típusú veszélyeket. Sajnos, más típusú veszélyeket látok. Remélem, majd lesz módunk erről is beszélgetni, de a mi koalíciónk erős. Részben azért is, mert a Fővárosi Közgyűlés alapvetően a polgármesterekből áll, és a polgármestereknek, akik a közgyűlésben szavaznak, elsősorban mégiscsak a kerületük és Budapest van a gondolkodásuk homlokterében. Nem látok feszültséget, velem a hétköznapi munkában nehéz nem szót érteni, nagyon konszenzuskereső ember vagyok, ez az attitűdöm. Lehet, hogy néha másféleképpen kéne működni, de abból a szempontból, hogy hogyan tud négy párt közösen kormányozni egy ilyen bonyolult helyzetben, talán ez előny.

Zsarolási potenciált nem kellett használnia? Ezt a kifejezést még annak idején egy korábbi interjúnkban használta, tehát nyilván pontosan tudja, hogyan működik ez.

Nyilván van az embernek eszköztára, hogy összetartson egy koalíciót, de itt alapvetően, mivel mindenkinek van zsarolási potenciálja, valójában senkinek sincs. Minden frakció, mindegyik szavazat kell a többséghez, a főpolgármester ugyanúgy kell, mint a többség, a kerületek ugyanúgy kellenek, mint a főváros, ez komplex rendszer, ami szerintem jól működik, és én büszke vagyok az elmúlt két és fél év teljesítményére, és ezen belül arra is, hogy a koalíciós békét a mindenféle egymással rivalizáló pártmozgások ellenére is sikerült megőrizni. Biztosan én is mondtam olyan mondatokat, amiket nem kellett volna, nekem is mondtak olyanokat, amiket talán nem is gondoltak annyira komolyan, de ez nem változtat azon, hogy a buszoknak holnap is menni kell, hogy a várost ugyanúgy fejleszteni kell, nem változtat azon, hogy a város fejlődését és működőképességét ennek a koalíciónak tovább kell vinni, és ez egy olyan közös felelősség és egy olyan közös érdek is a pártok részéről, hogy ez működni fog.

Közgyűlési tagoknak a nem szavazata a zsarolási potenciáljuk, hogy valamit nem támogatnak. A főpolgármesternek mi? A lemondás belengetése?

Nem. Ha lenne egy kandikamera, mondjuk, a főpolgármesteri kabinetüléseken, akkor szerintem meglepődne talán ön is, hogy mennyire szakmai és konszenzuskereső vitáink vannak. Adott esetben vannak vitáink, és ezek közül nagyon ritkán van, ami a nyilvánosságban is megjelenik. Éppen Gy. Németh Erzsébet nyilatkozta azt – ő több mint húsz évig volt a Fővárosi Közgyűlés tagja –, hogy 2010 előtt, Demszky Gábor főpolgármester úr idején, a két akkori koalíciós párt között sokkal-sokkal élesebb viták voltak, mint most. Ennek persze része az, hogy nagyon rossz helyzetben van a fővárosi önkormányzat. Minket a közös gondjaink olyan mértékben összezárnak egy csapatként, ami lehet, hogy máshogy működne, ha nagyobb lenne a mozgásterünk, ha több lehetőség lenne előttünk, így viszont ebben a nehéz helyzetben nagyon szolidáris és együttműködő a koalíció. Le a kalappal a fővárosi koalícióban részt vevő pártok politikusai előtt.

Gy. Németh Erzsébet miért választja a parlamentet? Ő már sok minden volt, parlamenti képviselő is hosszú ideig, a Fővárosi Közgyűlésnek emberemlékezet óta tagja, mit mondott? Azt olvastam, hogy ön szerette volna, ha marad.

Szerettem volna, ha marad, de elfogadom a döntését. Ez egy személyes döntés. Valószínűleg a politikai pályájának már a végére készül, lehet, hogy a parlamenti munkával szeretné lezárni ezt.

Nem tűnik nagyobb eredménnyel kecsegtetőnek egy parlamentben kis ellenzéki párti képviselőnek lenni, mint főpolgármester-helyettesnek egy többségben.

Ez kétségtelenül így van, de nem vagyok arra fölhatalmazva, hogy Gy. Németh Erzsébet személyes döntését megmagyarázzam. A koalíciós munkában nagyon jó partner volt. Egyszerre volt a DK frakcióvezetője és főpolgármester-helyettes. Voltak szakmai vitáink, de ezeket mindig a város érdekében folytattuk le, és szerintem ő kiváló felelőse volt azoknak a területeknek, amelyek rá voltak bízva, hiszen az idősotthonok, a kultúra, a sport területén, azt gondolom, jól helyt álltunk az elmúlt időszakban. A pandémia idején például a szociális intézményeink nagyon nagy tehernek volta kitéve, és mégis sikeresen védekeztünk, hiszen Budapesten volt a legkevesebb áldozata a Covidnak és még az idősotthonok területén is a főváros volt a legjobb gazda, bárki bármit állít a propagandasajtóban. Ez nagyon nagy mértékben az ő munkájának köszönhető, és én természetesen várom a folytatást.

Tudja már, hogy ki folytatja? A DK delegál ilyenkor?

Az a helyes eljárás, ha a koalíciós logikát követve megvárom, hogy a DK milyen személyi javaslattal áll elő. Nagyon meglepődnék, ha olyan javaslat lenne, amely számomra problémát jelent. Nagyjából sejtem, hogy milyen nevek forognak, de szerintem nagyon fontos, hogy ebben a koalíciós partnereknek az autonómiát meg kell őrizniük. Nyilván kettőn áll a vásár, de én majdnem biztos vagyok benne, hogy olyan jelöltet fog javasolni a DK, aki számomra elfogadható lesz.

Ugyanarra a szakterületre szokás ilyenkor jelölni egy főpolgármester-helyettest, vagy igazából bármelyik gyakorlott DK-s politikus lehet, mert be fog tanulni a területen?

A korábbi koalíciós megállapodásnak megfelelően, alapvetően a portfoliók nem fognak változni. Tüttő Kata a város üzemeltetéséért felelős helyettesem, Kiss Ambrus az általános helyettes és Kerpel-Fronius Gábor viszi a nyitott várossal, az okos várossal és a köztérhasználattal kapcsolatos projektjeinket, és a humán terület, illetve ehhez kapcsolódóan a sport az, ami a DK-s helyettes portfoliója volt. Én ezen alapvetően nem szeretnék változtatni, de természetesen az új főpolgármester-helyettes személye minden szempontból apropó arra, hogy újragondoljuk adott esetben a működésünket.

Ilyenkor megkérdezik a főpolgármestert a DK-tól, hogy kivel dolgozna együtt szívesen, vagy ez nem olyan, mint egy miniszterelnök-jelölti csapatösszeállítás?

Ez egy érzékeny kérdés. Azt szerintem a DK döntéshozói tudják, hogy velem viszonylag jól együtt lehet dolgozni és tudják, hogy a felmerülő nevek közül ki az, aki számomra a legkedvesebb lenne.

Tehát ön már tudja a neveket?

Persze, nyilván beszélgetünk, de nagyon fontos, és szeretném azt leszögezni, hogy bármelyik pártról lenne szó, ezt az elvet követném, hogy alapvetően a koalíciós pártoknak a joga, hogy jelöltet fogalmazzanak meg. Természetesen, ha nekem ez bizonyos szempontból problémás lenne, azt jelezném, de nem várok ilyen fordulatot.

Szabó Tímea sem indul egy sajtóhír szerint a Párbeszéd társelnöki posztjáért. Ön már korábban bejelentette, hogy nem fog újraindulni, de Tordai Bencét javasolja. Egyedül lesz társelnök? Vagy ilyenkor kell valaki mellé még?

A Párbeszéd az európai zöld pártok szervezeti kultúráját és rendszerét továbbvive úgy működik, hogy egy férfi és egy női társelnöke van. Szabó Tímea nyilván ki fogja majd fejteni a véleményét ebben az ügyben. Én egyébként marasztalnám őt. Az elmúlt időszakban a Párbeszéd megjelenítésében nekem jelentős szerepem volt, ami egyszerre volt átok és áldás a pártnak, hiszen egy főpolgármester mindig egy koalíciót képvisel, az összellenzéki és a városi szempontokat, kevésbé tud egy sajátos színt képviselni, ezért azt gondolom, hogy ma a pártunk előrelépése szempontjából fontos az, hogy egy a pártot dinamizáló férfi társelnöke legyen. Én Tordai Bencében látom ezt a lehetőséget, de vannak más politikustársaim is, nyilván majd Bence eldönti, hogy kíván-e indulni a társelnöki választáson. Szabó Tímea pedig, ha társelnök lesz, ha nem, ennek a pártnak az emblematikus és megkerülhetetlen politikusa. Nagyon büszke vagyok arra, hogy vele vezettük ezt a pártot az elmúlt nagyon nehéz időszakban.

De nem egyszerű a zöld pártok logikája szerint férfi meg női vezetőt választani, amikor az ellenzéki pártok oldalán, talán a DK-t nem ideszámítva, nem nagyon tolonganak a politizálni kívánó friss erők.

Éppen azért gondoltam azt, hogy azzal segítem a pártomat, ha félreállok és hagyom azt, hogy új gondolatok érkezzenek meg a párt vezetésébe, és anélkül, hogy bárkinek tanácsot adnék, azt gondolom, egy ilyen választás eredménye után az embernek át kell gondolnia, hogy mivel segít többet. Ráadásul nekem a pártvezetői munkám mellett van egy másik, szintén nem egy, hanem talán két embert is igénylő feladatom. Szeretném magam korlátozni abban, hogy nekem kelljen megmondani, merre van az előre az ellenzéki politikában, és szeretném támogatni a pártom megújulását azzal, hogy támogatom azt, aki át tudja venni ezt a stafétabotot tőlem.

Az a technika továbbra is marad, hogy a Párbeszéd szinte mindig valamely más politikai formációban, szövetségben indul a választásokon, vagy elindulnak valahol egyedül is? Legközelebb talán az európai parlamenti lesz.

A Párbeszéd története végül is az ellenzéki összefogás történetéhez kapcsolódik, hiszen annak idején azért kellett elhagynunk az anyapártunkat, az LMP-t, Magyarország első zöld pártját, mert amellett érveltünk, hogy ellenzéki összefogást kell létrehozni az Orbán-kormány által diktált politikai feltételek közepette. Azóta már az LMP is ezt az álláspontot képviseli, sőt, tulajdonképpen az ellenzéki pártok mindegyike egy koalícióban indult. Szerintem egyébként ez továbbra is így kell hogy maradjon. Éppen ezért mindig valamilyen koalícióban indultunk. Most erős az igény arra, hogy 2024-ben, az európai parlamenti választáson, amely egy arányos választási rendszerben történik, a Párbeszéd megmutassa a maga erejét. Mi egyébként nagyon szerettük volna, ha az előválasztáson nemcsak a miniszterelnök-jelöltről és az egyéni jelöltekről, hanem a pártok listájáról is van egyfajta előválasztás. Mi nem féltünk attól, hogy megmérettessünk ezen a versenyen. Akkor végül is más megoldásban tudtak egyetérteni a pártok. A 2024-es európai parlamenti választás elég messze van, de az kétségtelen, hogy én ma azt látom, hogy a pártnak nagyon nagy igénye van arra, hogy elinduljon. Bizonyos rosszindulatú kommentárokban mindig elmondják, hogy a Párbeszéd támogatottsága milyen alacsony. Én nem becsülném le azt a 3-4 százalékot, amit a választások előtt mértek a pártunknak azok a közvélemény-kutatók, amelyeket komolyan vehetőnek gondolok. Nyilván ez a támogatottság egy szint, amihez képest még javítanunk kell. 2024 lehetőség arra, hogy a párt megmutassa a saját erejét.

Mekkora lehet a Párbeszéd támogatottsága?

A választás előtt a Republikon Intézet, a Závecz Research vagy más közvélemény-kutató intézeteknél 3-4 százalékos eredményt mértek.

Az nagyjából egy reális, önálló eredmény volna? A parlamenthez kevés.

A parlamenthez kevés. Viszont messze van még a következő választás, és ebben a pártban szerintem sok érték van. Az én országos politikai ismertségem egy kicsit beárnyékolta egy kicsit, túlságosan one man show-vá vált a párt, miközben ebben a pártban nagyon sok tehetséges ember van. Nagyon büszke vagyok arra a hatfős frakcióra, ami a parlamentben képviselni fogja a pártunkat. Nagyon örülök annak, hogy Szabó Rebeka, akivel én Zuglóban is együtt dolgoztam, a parlamenti munkát folytatja, elkötelezett és nagyon zöld politikus. Tordai Bencéről és Szabó Tímeáról már beszéltünk. Berki Sándor tényleg olyan roma politikus, akire iszonyatosan nagy szükség van az ellenzéki oldalon és képviseli ezt a nagyon fontos ügyet. Vagy Jámbor András, aki nagyon nagy győzelmet aratott egy nagyon nehéz terepen a nyolcadik-kilencedik kerületben és a Mérce korábbi szerkesztőjeként eddig alapvetően újságíróként nyilvánult meg, bebizonyította azt, hogy kampányt is tud csinálni. Mellár Tamás professzor úr pedig egy konzervatív, liberális társelnöke a frakciónak. Ez egy nagyon sokszínű csapat, fiúk, lányok, idősebbek, fiatalok, vidékiek, budapestiek. Ennek a csapatnak az erejét kell azzal megmutatni, hogy ne egy személy reprezentálja a nyilvánosságban, hanem mindenki meg tudja mutatni a maga hangját ebben a sokszínű pártban. Nagyon hiszek abban, hogy ez a politikai munka be fog érni és rá tudunk cáfolni akár 2024-ben, az EP-választáson azokra a lesajnáló mondatokra, amelyeket sokszor megkapunk.

A Párbeszéd meg fogja mutatni a saját hangját? Volt egy választási együttműködés, közös programot írtak, minden mindenben feloldódott, nem nagyon látszik a különbség, mondjuk, az LMP-től vagy a Momentumtól, legalábbis az átlagos választó szemében.

Az átlagos választó szemében az ellenzéki pártok között úgy általában kevésbé látszik a különbség, ennek nyilván ezer oka van, részben az is, hogy talán nem is olyan fontosak ezek a különbségek sok választópolgár számára. Ha az ellenzék amellett dönt, hogy parlamenti választás útján akarja megdönteni ezt a rendszert, ami szerintem egy kérdés, hogy így akarjuk-e…

Hogy lehet még másképpen?

Nem tudom a választ erre a kérdésre, csak a kérdéseket tudom ennek az útnak a rögössége kapcsán fölsorolni, hiszen tényleg megdöbbentően erős propagandagépezettel és nagyon sok minden mással kell megküzdeni, de egy szó, mint száz, a most következő parlamenti ciklus első fele valószínűleg az ellenzéki pártok közötti rivalizálásról is szólni fog, miközben az egységet azért bizonyos ügyekben meg kell tudni mutatni. De 2024-ben már önkormányzati választások lesznek, ha lesznek, reméljük, lesznek, és 2026-ban parlamenti választás, tehát a ciklus második fele már biztosan az egységről kell hogy szóljon. A személyes véleményem az, hogy a Párbeszéd és az LMP között sokkal szorosabb együttműködésre lenne szükség, egy ilyen töredezett pártrendszerben nem biztos, hogy hosszú távon fenntartható, hogy két zöld párt is próbálja ezt a politikát képviselni, márpedig mi, zöldek a fenntartható dolgokat szeretjük. Erről az én személyes véleményem kicsit eltér a két párt frontbeli politikusainak véleményétől.

Elképzelhető, hogy az LMP-vel elindul valamiféle közeledés? Ungár Péter itt azt mondta, hogy mostantól kezdve garanciákkal támogatják a főpolgármestert. Számára mély sebet okozott az, hogy például amikor politikai támadást kapott a kerékpársávok miatt, akkor mindjárt visszafestetett néhányat. Azt mondja, hogy nem lehet nyomásra sem az elvekből föladni. Nehéz innen elkezdeni.

Nehéz innen elkezdeni, főleg azért, merthogy egyetlen kerékpársávot sem szüntettünk meg, a politikai nyomás ellenére sem. Lehet, hogy Ungár Péter ritkán megy kerékpárral a városban és nem biztos, hogy tudja, nem akarom bántani. Ezzel együtt is én nagyon sokra tartom az LMP politikáját is, és bár elsősorban a saját csapatomért tudom tűzbe tenni a kezem, azt gondolom, hogy az LMP és a Párbeszéd hosszú távú esetleges együttműködése észszerű felvetés. Látom azt az időszakot, amikor mindenki részben a saját sebeit nyalogatja, részben pedig előjönnek az eddig lefojtott konfliktusoknak bizonyos eredői. Jó, ha ezeket kibeszéljük, csak olyan mondatokat kéne mondani, amelyek nem akadályoznak meg egy olyan politikai együttműködést, ami adott esetben észszerű és a közös értékeinknek a hatékonyabb képviseletét jelenti.

Tett el a „ha legyőzöm Orbánt” plakátból akár egyet is? Mert egy ideig ezzel tele volt Budapest, és hosszú ideig ön testesítette meg az ellenzéki összefogást meg a pártját. Sebnyalogatásnak meg eredményfeldolgozásnak nem volna utolsó.

Nem szoktam elrakni. Egy plakátot őrzök, 2010-ből, egy LMP-s plakátot, ahol a gyerekem szerepel, ő volt a modell, akkor talán egyéves volt. Egyébként az, hogy tele volt vele a város, az túlzás, hiszen rendkívül szerény mértékben voltunk ellátva plakáthelyekkel.

A következő főpolgármester-választáson elindul?

Remélem, hogy lesz ilyen. Nem elviccelni akarom, de igen, az a célom, hogy a ciklus második felét folytassam, és végrehajtsam a programomnak a lehető legnagyobb részét, és 2024-ben kérjem újra a budapestiek bizalmát.

Valamelyik pártnak ilyenkor jelölni kell, vagy önállóan is elindulhat?

Ezek még nagyon korai kérdések, biztos vagyok abban, hogy az önkormányzati választáson, 2024-ben, az ellenzéki pártok közös jelölteket fognak állítani mindenhol. Ez 2019-ben is így volt, és ma már április 3. tükrében nem biztos, hogy emlékszünk rá, de azért elég jelentős ellenzéki előretörést eredményezett, nemcsak Budapesten, hanem vidéken is. Számítok valamennyi ellenzéki párt támogatására.

Többször említi, ha lesz a mai típusú önkormányzati meg főpolgármesteri választás. Van információja arról, hogy itt valami változás készül?

Nincs és a kormányzati megszólalások alapján úgy gondolom, hogy talán ez nem is feltétlenül van ott napirenden. De azt látnunk kell, hogy olyan típusú bizonytalanságban van az önkormányzati rendszer, ami semmiképpen sem tesz jót a működésünknek. És ebben egyébként paradox módon nem is az a legfontosabb kérdés, hogy milyen közjogi változások lesznek, hanem az, hogy milyen gazdasági, pénzügyi változások lesznek. Az elmúlt két és fél év, amióta én főpolgármester vagyok, egyszerre jelentett egy Covid-járványt és annak a kezelését, ami egy óriási sokk volt minden európai városnak, és most a menekültkrízissel is kell foglalkoznunk. De a kettő együtt nem ér fel azzal a problémával, amit a magyar kormány által hozott pénzügyi döntések jelentettek. Olyan időszakon vagyunk túl, amikor nem lehet tudni, hogy mit hoz a holnap, és így nagyon nehéz egy várost vezetni, és nagyon nehéz hosszú távú perspektívákat követni. Márpedig a városfejlesztésben hosszú távú stratégiai perspektívák után kellene mennünk, és nap mint nap döntéseket hoznunk. A legtöbb polgármestertársam Európa-szerte, akivel beszélgetek, arról beszél, hogy mit fognak csinálni 2032-ben. Irigylem a problémáikat.

Az önt támogató pártokkal beszéltek már a következő főpolgármester-választásról? Azért kérdezem, mert Vona Gábor, korábbi Jobbik-elnök, ma közíró azt mondta, hogy szerinte Kálmán Olgát fogja a DK indítani, akit már egyszer el is indítottak egy előversenyen.

Én ezen nagyon meglepődnék, mondjuk úgy. Szerintem a parlamenti választás tükrében az ellenzéki pártoknak nagyon komoly kihívás, hogy a 2024-es önkormányzati választáson megőrizzék, sőt, gyarapítsák esetleg az önkormányzati pozícióikat. Minden polgármestertársam abban lesz érdekelt, hogy újra meg tudja szerezni az ellenzéki pártok közös támogatását, és mivel ebben majdnem minden párt egyformán érintett és érdekelt, nagyon meglepődnék, ha bárki föl akarná rúgni a helyi koalíciókat. Nyilván 2024-ben is kemény választási küzdelemben lehet csak nyerni, akár Budapesten is, ezt szerintem mindenki tudja. Attól, hogy a koalíció, amely engem támogat, az ellenzéki pártok részéről fölrobbanna vagy megváltozna, nem tartok, ennél sokkal több bölcsesség van ezekben a pártokban. Ez nem az én személyemről szól, hanem arról, hogy a stabilitás nagyon nagy mértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy 2024-ben sikerüljön megőrizni és gyarapítani az ellenzéki önkormányzati pozíciókat.

Mi az a sok minden, amitől tart? Legalább az első három micsoda, ami veszélyes?

Három dolgot tudok mondani: pénz, pénz, pénz, illetve annak a hiánya. Csak hogy érzékeltessem a léptékeket, a koronavírus-járványnak nagyon fontos jele volt az, hogy sokkal kevesebben használták a közösségi közlekedést és kevesebben is fizettek ezért, miközben nekünk a teljes kapacitást fönn kellett tartanunk. Ez nagyjából olyan 60 milliárd forint jegybevételkiesést jelentett 2020-ban és 2021-ben. A kormány felemelte bizonyos szolidaritási adónak a mértékét 10-ről 36 milliárd forintra, tehát gyakorlatilag a négyszeresére. A város ma nettó befizető a központi költségvetésben. Amikor a kormány és Budapest viszonyáról beszélgetünk, sokszor hangzik el az a mondat, hogy a kormány majd segít Budapestnek. Szerintem ez rossz megközelítés. Ez a város megtermeli az ország GDP-jének a 38 százalékát. És ez a város, ez az önkormányzat jelenleg befizet a költségvetésbe, több pénzt fizetünk be, mint amennyit visszakapunk különböző, egyébként állami feladatok ellátására, normatívaként. Megfelezték az iparűzési adót a kis és közepes vállalkozásoknál. Ez a két utóbbi döntés évente több mint 50 milliárd forint bevételkiesést jelent. Ha csak ezeket összeszámolom, és ez csak három tétel, 160 milliárd forint két év alatt. Nincs az az önkormányzat, amelyik ilyen mértékű bevételkiesést hosszú távon túl tudná élni.

Csődbe mehetnek törvény szerint? Azt tiltja az önkormányzati törvény, hogy fizetésképtelen legyen egy város.

Ezt tiltja a törvény, de attól még mi nem tudunk pénzt nyomtatni, egyébként az állam tud. Mi nem tudunk hitelt fölvenni, egyébként az állam tud, sőt, szárnyal az államadósság. Én ezért, most leszámítva a választási kampányban tett, nem biztos, hogy hosszú távon fenntartható jóléti intézkedéseket, azzal egyetértek, hogy a kormány, amikor jött a koronavírus-járvány, akkor nem megszorításokban, hanem inkább az eladósodásban gondolkodott, hiszen a válság, ha azt megszorításokkal tetézzük, még nagyobb válságot eredményez. Csak ha a kormánynak szabad eladósodni, a kormánynak szabad lazítani bizonyos korábban nagyon komolyan vett adósságszabályokon, ha a kormány előre menekül, még a plakátra is ez volt írva, hogy előre megyünk, akkor a fővárosnak is ugyanezt a lehetőséget biztosítani kellene. Mi az, hogy csőd? Azért ez egy bonyolult dolog, ilyet nem nagyon láttunk még a magyar jogban, de attól még, hogy most jogilag csődnek vagy nem csődnek minősül valami, pénzügyileg a fővárosi önkormányzat borzasztó nehéz helyzetben van.

Azt jelenti, hogy valamit nem tudnak kifizetni? Munkabért, áramot, gázt?

Ezt azért nem jelenti. Nem vagyok hajlandó olyan úton elindulni, hogy mivel nincs elég pénzünk, elfogadjuk ezt a ketrecet, amibe be vagyunk zárva, s elkezdünk a válságot mélyítő lépéseket tenni, mert ha Budapesten rontjuk a közösségi közlekedés színvonalát, akkor még többen fognak autóval közlekedni, a város még rosszabb lesz. Ha elkezdünk embereket elbocsátani, akkor tovább mélyítjük Magyarországon a gazdasági válságot, és én nem szeretném ezt az utat eljárni, inkább a ketrecet szeretném lebontani a városról. Nem akarok siránkozni, mindig megkapom, hogy a kormányt hibáztatom, de a fővárosi önkormányzat éves költségvetéséből konkrétan két kormányzati intézkedés miatt hiányzik éves szinten 50-60 milliárd forint. Még ha az iparűzési adóbevételünket 100 százalékban betolnánk a tömegközlekedés finanszírozásába, az sem lenne elég. És akkor még nem világítottam ki az utcákat, nem nyírtam le a füvet, nem vittem el a szemetet, hiszen ne felejtsük el, hogy Budapesten hiába fizetnek a budapestiek a hulladékszállításért, ez a pénz nem hozzánk jön, hanem a kukaholdinghoz. A Fővárosi Vízművek, amely világszínvonalú ivóvizet garantál a budapestieknek és az agglomerációkban élőknek, adót fizet a kormánynak azért, mert közműveket üzemeltet. Túl vagyunk a választási kampányon, látom, hogy a kormánynak nagyon erős társadalmi legitimációja van, de ez a legitimáció Budapesten pont ilyen erős a fővárosi vezetés mögött. Ebből szerintem az következik, hogy a háború árnyékában egyre több gazdasági problémával küszködő magyar nemzetgazdaságot nem lehet tovább rontani vagy blokkolni azzal, hogy a kormány és a főváros nem tud értelmes párbeszédre jutni. Megválasztásom után volt nagyjából fél év, amikor nagyon optimista voltam. Voltak politikai vitáink, kaptam a kormánypárti sajtóban az összes lejárató cikket, nem érdekel. A kormány alapvetően nem borította föl azt a pénzügyi keretrendszert, amiben Tarlós főpolgármester úr idején a város működött. De a koronavírus-járvány idején ez teljesen megváltozott. Finanszírozhatatlanná vált nemcsak a fővárosi önkormányzat, hanem ez általában a magyar önkormányzatokra is igaz. Ez nem pártpolitikai kérdés, kiváló fideszes polgármestertársaim, Cser-Palkovics András polgármester úr, Székesfehérvár polgármestere vagy éppen a TÖOSZ elnöke, Schmidt Jenő polgármester úr, szintén fideszes polgármester, ugyanezeket a mondatokat mondják.

Ha nem tudnak pénzt nyomtatni, akkor marad a vagyonelemek eladása? Ebből a kampány elején már volt egy nagy botrány.

Az álbotrány volt, tekintettel arra, hogy olyan ingatlan értékesítésével vádolták meg a fővárosi önkormányzatot, ez a Városháza-ügy, aminek kapcsán pont most hirdettünk eredményt a Városháza-park megújításával kapcsolatos tervpályázaton, és az épület felújítása folyamatosan zajlik. Nyilvánvalóan ez sem egy út.

Nem lehet vagyonelemeket eladni?

A főváros vagyongazdálkodási politikája nem tér el érdemben az előző városvezetésétől. Vannak olyan vagyonelemei a fővárosnak, amelyeknek az értékesítése városfejlesztési célokat szolgál, mert létrejön egy új irodaház, létrejön egy új bevásárlóközpont, létrejönnek újabb lakóövezetek. Ilyen típusú vagyonértékesítésről lehet szó, vagyonfelélésről nem.

Barts Balázs végül is bírja a bizalmát? Mert egyszerre jött olyan hír, hogy fegyelmit kapott, meg olyan is, hogy jutalmat.

Az InfoRádió rendkívül tájékozott közönsége talán különbséget tud tenni aközött, hogy valaki egy korábbi év kapcsán jutalmat kapott, és egy konkrét ügyben elkövetett hibája miatt fegyelmit. Barts Balázs kiváló munkatárs, hibázott egyszer egy viszonylag jelentőset, ezzel nekem okozott politikai problémát, de a városnak nem okozott előnytelen helyzetet. Büszke vagyok arra a nagyon transzparens és átlátható vagyongazdálkodásra, amit a főváros folytat. Szeretném nagyon hangsúlyozni, hogy ez Tarlós főpolgármester úr idején is ugyanígy volt, és ugyanúgy Barts Balázs volt a vagyonkezelő vezetője. Én ellenzéki képviselőként bizonyos ügyekben támadtam az akkori városvezetést, de a vagyongazdálkodását mindig megdicsértem, és nem vagyok hajlandó politikai kampányok miatt jó, megbízható és becsületes munkatársaimtól megválni.

A Budapesti Közlekedési Vállalat meddig tud működni a szokásos menetrend szerint?

A budapesti közösségi közlekedés színvonala, a hálózati lefedettség, nagyon magas színvonalú, és mi ezen nem szeretnénk rontani azért, hogy spóroljunk három forintot. A főváros pénzügyi problémái olyan mértékűek, hogy azokat ilyen racionalizálással vagy a szolgáltatásminőség rontásával nem lehet kigazdálkodni. A BKV idei üzleti tervében a korábban meglévő finanszírozási problémák miatt is van egy jelentős lyuk, amelyet megpróbálunk valahogy, pénzügyileg a jogszabályok alá rendezett módon megoldani, de ettől még ott van az a lyuk. Van egy nagyon fontos tétel, és ebben igenis kérjük a kormány segítségét, ugyanis a BKV nem rezsicsökkentett energiát tud használni, ennek az az oka, hogy a jogszabályok szerint ilyet nem tehet. De amikor a villamos elindul, ugyanúgy árammal megy, amikor tankolni kell a buszba, ugyanúgy a nem csökkentett dízelolajat kell vásárolnunk, és ez 14 milliárd forint csak az energiafronton, és akkor még ehhez jön hozzá az üzemanyagár-növekedés.

Ehhez az állam kell? Nem elég a Mollal megállapodni, hogy a BKV busz kapjon tartálykocsiból?

A Mol szerintem nem lenne boldog, hha a 7-es busz beállna a benzinkúton, és megtankolná a dízelt.

Nem benzinkúton, vannak ipari kutak, a BKV-nak most is van.

Igen, de a dízel piaci ára nem ott van, ahol most a lakossági árcsökkentés révén lehet tankolni. Én egyébként egyetértek ezekkel az árnövekedés-korlátozó ársapkákkal, amiket a kormány bevezetett, de ezek hosszú távon nem működőképesek, valamilyen más megoldást kell találni. A BKV esetében csak az energiaár-robbanás 14 milliárd forintot jelent. A jogszabályok adta lehetőségeket kicsit pofátlanul kihasználva sikerült kimentenünk a közvilágítás rendszerét a hatósági áras, tehát a rezsicsökkentett áram díjszabása alá, de a BKV eseténél erre nem volt lehetőség, és ezért olyan mértékű teher.

Milyen, amikor a Fővárosi Önkormányzat kicsit pofátlanul menekít ki valamit a szabály alól? Ez hogy néz?

Teljesen jogszerű volt, de kellett hozzá kreativitás.

Átsorolták vagy mit csináltak vele?

Valójában az történt, hogy nem a főváros résztulajdonában lévő cégünk vásárolta meg az áramot, amely egyébként korábban piaci alapon olcsóbban vásárolt, mint a rezsicsökkentett ár volt, hanem a fővárosi önkormányzat vásárolja meg az áramot, és azt adja át a közvilágító cégünknek.

Tehát áramkereskedő lett a főváros?

Ebből is látszik, hogy mi nem a Facebookon siránkozunk, hogy a kormány mennyire ellenséges velünk, hanem próbálunk minden lehetőséggel élni. Egy friss hír például, hogy a fővárosi önkormányzat bekerült az Európai Bizottság kiemelt klímavédelmi programjába, abba a száz városba, amely külön támogatást kaphat a bizottságtól klímavédelmi célokra. Nagyon sok nemzetközi pályázatban benne vagyunk, próbáljuk racionalizálni a cégeink működését. Például a BKM korábbi közműcégek összevonásából jött létre, milliárdokat spóroltunk alapvetően olyan típusú költségeken, amelyek nem érintik a közszolgáltatásokat. A BKK a tavalyi évben 20 százaléknyi működési költséget tudott csökkenteni. Mindent megpróbálunk azért, hogy racionálisan működjünk, hogy kisebb rezsivel vigyük a saját intézményrendszerünket, de a buszsofőr fizetésén nem tudok spórolni.

Meg gondolom ez pántlikázott pénztár, tehát dízelolajra nem lehet költeni egy pályázati pénzt.

Nyilván nem. Az európai uniós források, amennyiben érkeznek, közvetlen források vagy akár a nemzeti kormány által kiosztott európai uniós források, mind fejlesztési pénzek. A BKV esetében azt kell megérteni, hogy minden évben alulfinanszírozott volt. Egyébként harminc éve alulfinanszírozott a BKV, és éppen ezért azok a beruházások, amelyek a költségek csökkentéséhez kellenének, folyamatosan elmaradnak. A buszoknak olyan szervizköltsége van ma már, hogy valójában ez újabb és újabb működési kiadásokat jelent. Ha egyszer kapna egy jelentős tőkeinjekciót a BKV, például le tudná cserélni teljes mértékben a buszparkját, akkor tudnánk csökkenteni a kiadásait is, nem beszélve arról, hogy sokkal jobb környezetvédelmi besorolású buszok járhatnának Budapesten. Nagyon sok megörökölt probléma van, erre jött rá a pandémia, erre jöttek rá a kormányzati megszorítások. A választás után új kormány lesz, azt remélem, hogy talán egy kicsit másféleképpen viszonyul majd hozzánk, és ha most egy kicsit megint a politikai elemzés oldaláról nézem, tehát azért azt lehetett látni, hogy az ellenzéki vezetésű önkormányzatok egy választási helyzetben olyan nagy veszélyt nem nagyon jelentenek a kormány politikai szavazatszerzésére. Kiváló polgármestertársaim vannak vidéki nagyvárosokban, akik helyben népszerűek, szerintem egyébként 2024-ben őket újra fogják választani, mégis a Fidesz, mivel az egy országos választás volt, simán nyert azokban a körzetekben is. Még egy dolog, miközben a magyar kormánynak a belpolitikai mozgástere láthatóan nagy, hiszen kétharmada van, óriási győzelmet aratott a választáson, de a gazdaságpolitikai és a nemzetközi politikai mozgástere nagyon szerény. A kettő összekapcsolódik azon a ponton, hogy Magyarország ellen elindult a jogállami mechanizmus, és az Európai Bizottság, amíg ezeket a kérdéseket a kormány nem rendezi, visszatartja az európai uniós forrásokat. Ez ebben a helyzetben, a magyar gazdaságban, az egész európai gazdaságban, legyünk igazságosak, életveszélyes helyzet. Részben azért is, mert az európai uniós helyreállítási alap bizonyos összegeit a magyar kormány már rég elköltötte, teszem hozzá helyesen, például egészségügyi béremelésre. Ezért én abban vagyok érdekelt ellenzéki politikusként és magyar állampolgárként is, főpolgármesterként is, európai polgárként is, hogy minél előbb rendeződjön a jogállami vita a bizottság és a magyar kormány között. Ebbe a jogállami folyamatba én beleértem az önkormányzati rendszer stabilitását is, hiszen a források hatékony felhasználása önkormányzatok nélkül nagyon nehezen elképzelhető. Akkor ezek a források meg tudnak érkezni, többek között Budapestre is, hiszen nekünk is nagyon fontos fejlesztéseink valósulnának meg, például a Városháza par. A mi terveink szerint európai uniós forrásból valósulna meg.

A pesti alsó rakpart részleges lezárásáról lesz valamilyen társadalmi egyeztetés? Merthogy az Autóklub követeli. Forró téma, mert ön sem állt elő vele a kampányban.

Én itt vagyok, kapok kérdéseket, és ezeket sikerült tisztázni, de előálltam vele a választási kampányban, benne volt a választási programomban.

Legutóbb nem ön mondta, hogy ezzel nem akarta csökkenteni az esetleg támadásokat kapó ellenzéki politikustársai esélyét?

De ez semmit sem változtat azon a tényen, hogy 2019-ben én nagyon sokszor elmondtam, hogy a pesti alsó rakpart nem autósztráda. Nyitott vagyok minden véleményre, az Autóklubbal egyébként kiváló szakmai kapcsolatunk van, tehát nagyon sok kérdésben adott esetben meg is hallgattuk a véleményét. Ezzel együtt is nyilvánvaló, hogy a zöldszervezetek, a Levegő Munkacsoport, a Greenpeace, a Magyar Kerékpáros Klub, a Közlekedő Tömeg és más civil szervezetek nagyon boldogok voltak, akkor meghallották ezt a hírt, hogy az alsó rakpartnak egy kicsi, a Lánchídtól délre eső része autómentes lesz. Az Autóklub teljesen természetesen ennek nem örül. Egy főpolgármesternek mérlegelnie kell különböző szempontok között, erre kaptam felhatalmazást. És még egy dolog, ez bizonyos szempontból egy értékrendi vita, és én, ha már Ungár Péter fölszólított arra, hogy legyek bátor és zöld…

És következetes.

És következetes. A budapestiek többsége támogatja ezt az elképzelést. Ez sokak számára talán elsőre hátborzongató, de a nagy többség támogatja.

Mérték, tudják?

Tudjuk, igen. Volt három-négy közvélemény-kutatás is, éppen pár héttel ezelőtt is, sőt nagyon jelentős támogatása van annak, hogy a teljes pesti alsó rakpartot kivonjuk. Ez a közeljövőben még biztosan nem reális. Elég sok európai nagyvárosban jártam, olyan helyeken is, ahol ehhez hasonló programokat csináltak a folyópartoknak a visszaadásával, de olyan folyópart, ami Budapesten van, ahol egy ilyen széles folyó van, egy ilyen csodálatos épített örökségi környezet, egy barokk part, az egyik oldalon egy klasszicista házsor, a másik oldalon egy hatalmas hegy, ilyen gyönyörű városi folyópartszakasz szerintem nincs Európában sehol. Ez értékrendi vita, hogy megbecsüljük-e eléggé a szeretett városunkat, a természeti és az épített örökségünket azzal, hogy egy pici részt fölszabadítunk arra, hogy igazából nem egy közlekedési folyosóként tekintünk a közterületre, hanem egy helyre, ahol át lehet érezni ennek a városnak a nagyszerűségét.

A kormány befejezi a Liget Budapest Projektet, úgy, ahogy eredetileg tervezték – mondta a miniszterelnök. Háború lesz vagy nem lesz háború?

A magyar miniszterelnök az én megválasztásom után néhány héttel azt mondta a magyar parlamentben, hogy olyan beruházás, amit a főváros felelős vezetősége nem támogat, nem fog megvalósulni. Én ehhez a mondathoz tartom magam továbbra is.

Volt egy választás azóta, egy újabb választás.

És abban a választópolgárok arról döntöttek, hogy legyen-e múzeum a Ligetben?

Azt mondta a miniszterelnök a Magyar Zene Háza átadásán, hogy ez egy félbemaradt dolog.

Akkor nézzük meg a budapesti eredményeket vagy nézzük meg a Városliget környéki eredményeket, ahol az ellenzék még nagyobb arányban győzött, mint bárhol Budapesten belül. Háborút nem szeretnék, de a Liget Projektet továbbra sem támogatom, egyszerűen azért nem, mert az a csodálatos adottság, amit egy kétszáz éves park jelent ebben a városban, olyan érték, aminél nagyobbat még a legkiválóbb sztárépítészek sem tudnak létrehozni.