INFORÁDIÓ
2021. szeptember 18. szombat
Diána

tari annamária

pszichoanalitikus

gyereknevelés

közösségi média

Tari Annamária: a szülőnek nem kell versenyeznie az okostelefonnal

Tari Annamária: a szülőnek nem kell versenyeznie az okostelefonnal

Infostart / InfoRádió - Exterde Tibor

Az online élet odasimult az offline mellé, és minden szülőnek kell hozni egy döntést arról, hogy ő ezt a korszakot veszélyesnek tartja-e – mondja Tari Annamária. A pszichoanalitikus az InfoRádió Aréna című műsorában beszélt a családok kötelező médiastratégiájáról, az influencerek kezeléséről, az okoseszköz-elvonási tünetek kezeléséről, sőt arról is, hogy mi van, ha lemerül a telefon akkumulátora.

- Hol van az a felismerési pont, ha van az életünkben, ami oda vezet el, hogy nem muszáj mindig minden helyzetben győztesnek kell lennünk?

- A versengő életmód olykor csoportnormából jön. Tehát ha valaki versengő munkahelyen dolgozik, akkor ő a csoport egy tagja, akként tud működni, ha felveszi a csoportnorma fontos jellemzőjét. Egy versengő csoportban a szélen állni, az a kispad, akkor ő azt fogja érezni tényleg, hogy nincs benne, mondjuk, így a flow-ban. A versengésből úgy lehet kimaradni, hogy az ember magában hoz egy döntést arról – de ehhez kell, hogy az önértékelés, önbecsülése, önbizalom háromszöge stabilan álljon –, hogy amit el akar érni, azt el fogja érni a saját sebességén, és nem fog rivalizálni. Nagyon nehéz ma nem rivalizálni. Az online tér, vagyis a közösségi média a folyamatos képi megosztással állandóan rivalizációs lehetőségeket ad mindenkinek.

- Kinek jobb az élete, ki volt jobb helyen, kinek szebb az autója, kinek van szép háza?

- És mindenkinél van szebb. Minden fantasztikus. Nyilván mindenki a Maldív-szigeteken nyaral, tök jól néz ki, egy kis szerkesztés után abszolút látszik, hogy négy nap alatt lefogyott húsz kilót, és gyönyörű. Na most ebben a képi versengésben mindenki indul.

A versenykiírás megtörtént 15 évvel ezelőtt, csak senki nem vette észre.

Ezek az online csoportok narcisztikus buborékok. A csoportnormának az online verziója is működik, egy tíz és húsz év közötti ember nagyon nehezen tudja ma megtenni, hogy nincsen hálózatban, nem tagja csoportoknak és nem veszi fel az online ritmust. Ha a szülei ebben nem segítenek, nagyon hamar olyan szituációban találja magát, hogy a heterogén, moderálatlan csoportban mindenféle indulat meg érzelem kezd jönni-menni, megindul a csoporton belül először az indulat, aztán az agresszió, és ha valaki nem moderálja, akkor eszkalálódni fog. Különböző szerepek osztódnak le: lesznek a centrális magban, lesznek a körülötte lévő holdudvarban, és lesznek leszakadók meg végképp marginalizált helyzetűek, akik szélről figyelik, hogy mi történik. De ők is meg kell hogy küzdjenek a rivalizációs érzésekkel. Ebben azt tartom a legrosszabbnak, hogy miután nagyon fiatal életkorban regisztrálnak ezekre az online felületekre a gyerekek, és a szülők nem mindig figyelnek erre, olyan korai, éretlen személyiségállapotban éri őket ez a rivalizációs hatás, hogy a biológiai életkorukhoz rendelhető érzelmi apparátus nem áll rendelkezésre. Még egy felnőtt is napokig tudja hordozni azt az indulatot, kétségbeesést vagy szorongást, hogy őt betámadták az interneten. Akkor most képzeljünk el egy 15 évest…

- Ha a szülő segít ebből kiszállni, akkor hova száll ki a gyerek? Van-e élet egyáltalán az online kapcsolatokon kívül?

- Hogyne lenne élet! Ez itt most egy olyan átmeneti korszak, amikor az online élet odasimult az offline élet mellé, és minden szülőnek kell hoznia egy döntést. Arról, hogy ő ezt a korszakot veszélyesnek tartja-e.

Ma egy család nem engedheti meg, hogy ne legyen médiastratégiája.

A családnak tudnia kell dönteni arról, hogy ki, mikor, mennyi okoseszközt használ, mennyi időt tölt ezzel és ezt valahogy illeszteni kell a család offline életébe. A veszélyesség ügyében én azon kutatók közé tartozom, akik megpróbálnak középen maradni, tehát az internet hasznát, eredményét megtartva azt kell mondjam, hogy most kezd világossá válni sokaknak, hogy a közösségi média milyen veszélyes, holott már tíz éve látszik. A családban az offline életet kell olyanná visszavarázsolni, hogy egy gyereknek látszódjon, az online tér csillámpora mellett az offline legalább olyan klassz vagy sőt, klasszabb.

- Könnyűnek hangzik, de ez ott kezdődik, hogy reggel együtt reggelizünk és beszélgetünk egymással, nem? Meg este a vacsorát ugyanígy csináljuk meg. Így kell?

- Ez nem hangzik egyszerűnek, és nem is arról van szó, hogy a lehetetlen életmódunk mellett vissza kellene állítani egy múlt századi reggeli menetrendet, amikor ma lehet, hogy egy öttagú család három különböző időpontban kel, de azt meg lehet tenni, hogy mindezt fél mondatokkal, érzelmi jelenléttel fűszerezzük. És ez most nem arról szól, hogy ne lehetne kapkodni, hogy amikor apa a cipőjét fűzi, akkor közben nagyon kellene szeretni a három méterre lévő gyerekét, hanem arról, hogy az idegbaj ne öntse el, hanem emlékezzen arra, hogy ez itt most fontos, hogy rohanás ide vagy oda, az életben a munkahelye nagyon fontos, a fizetése nagyon fontos, minden nagyon fontos, de a legfontosabbak azok az emberek, akikkel otthon van és azok közül is a kiskorúak. Ez egy szemléletváltás. A szülők ma nagyon sokszor nem veszik észre, hogy ha hazamennek a munkából, a beszélgetéseik zöme arról szól, hogy már megint az a hülye mit csinált bent. Ilyenkor a felnőttek kiventilálják a feszültségeiket magukból. Ennek a gyerek részese, lesz egy élménye arról, hogy milyen lehet dolgozni, és nagyon vonzó azért nem lesz.

- Minek járok iskolába?

- Nem azt akarom mondani, hogy úgy kell hazamenni, hogy az ember röpköd és a csilláron lóg boldogságában, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a mai gyerekek sokkal élesszeműbbek. Régen, az információs kor előtt a szülőket védte a poroszos tekintélytisztelet. A gyerekek nem is nagyon figyelték a szülők viselkedését, pláne nem vontak le belőle érzelmi konzekvenciákat. Ma egy nyolcéves nagyon könnyen azt mondja az apukájának, hogy "már miért adnám oda a Viberemet, én sem nézem a tiedet". A szülők tekintélypozíciója megváltozott, alanyi jogon nem jár. Egy szülőnek ma érzelmileg megközelíthetőnek kell lennie, jó fejnek lennie, meg humorosnak, hogy ilyenkor valami frappánsat visszaválaszoljon, amiből egy gyerek egyszer csak megkezdi azt a folyamatot, amiben a tiszteletet a szülei kivívják.

Ez egy többoldalas cikk. Lapozzon!

A címlapról ajánljuk

×

Iratkozzon fel hírlevelünkre

és nem marad le az Infostart legfontosabb híreiről.
FELIRATKOZOM
×
INFOSTART
 
INFORÁDIÓ
PARTNEREINK
Sixt    iCom
infostart
AZ INFORÁDIÓ HÍRPORTÁLJA 
 
 

Médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Médiatanács Támogatási Program keretében támogatja.

NMHH
Az Év Honlapja 2018