INFORÁDIÓ 
2019. augusztus 21. szerda
Hajna, Sámuel

vecsei miklós

roma felzárkóztatás

miniszteri biztos

stratégia

máltai szeretetszolgálat

Budapest, 2014. május 7. Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke Budapesten, a szeretetszolgálat Batthyány téri központjának udvarán tartott sajtótájékoztatón 2014. május 7-én. Mögötte a szervezet parlamenti képviselőknek szóló üzenetét ábrázoló óriásmolinó. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

Vecsei Miklós a romastratégiáról: rettenetes a súly rajtunk

Infostart

A nyomorúság parancsszóra meg pénzosztásra sem csökken, nagyon komoly lépéssorozatra van szükség - mondta Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke, aki most lett a diagnózisalapú felzárkózási romastratégia előkészítésének és végrehajtásának koordinálásáért felelős miniszterelnöki biztos. A fogantatástól a foglalkoztatásig akarják felépíteni a programot, hogy a most születő roma fiatalok 2050-re a társadalom ragyogó tagjai legyenek.

A stratégia valamennyi szükséget szenvedő emberre irányul?

Tudomásul kell venni mindenkinek, hogy a nyomorúság parancsszóra meg pénzosztásra sem csökken. Nagyon komoly lépéssorozatra van szükség ahhoz, hogy az egyszerű nézelődő is lásson valamiféle változást. A siker mértékegysége ezeken a területeken egészen más, mint máshol.

Honnan fognak annyi embert szerezni, aki rajta tartja a kezét a településeken?

Ez a legnehezebb kérdés, és ezért nem tudunk háromszáz településen indulni, csak harmincon. A kormányzat készen lenne erre, de az én kérésem volt, hogy abban a tempóban haladjunk, hogy minőséget tudjunk mutatni. Körülbelül két évvel ezelőtt ültünk le a legnagyobb karitatív szervezetekkel, ide tartozik a Máltai mellett az Ökumenikus Szeretetszolgálat, a Református Szeretetszolgálat, a Karitász és a Baptista Szeretetszolgálat, feltérképezni, hogy hol vannak jelen az országban. Természetesen már az első harmincban is nemcsak ezek a nagy szervezetek lesznek jelen, hanem helyi kezdeményezések is be fognak válni, de a felmerülő problémákra valószínűleg helyi szinteken nem lesz mindig megoldás, tehát a helyi két szociális munkás, aki jut egy ilyen településre, nem fogja tudni megoldani, ilyenkor lesz szükség a nagy szervezet tekintélyére.

Az lesz a korábbihoz képesti különbség, hogy mögöttük az állam is ott fog állni egy stratégiával?

Egyrészt a stratégiával, másrészt pedig a forrásokkal. A diagnózis szót is azért kezdtük el használni, mert szeretnénk rendet tenni a gondolkodásban. Az egyik legnagyobb feladatunk, hogy a társadalom úgy nézzen ránk, mint aki társadalmi feladatot lát el, amit ha nem csinálunk, akkor előbb-utóbb nagyon nagy baj lesz. Ezt nekünk helyre kell tennünk.

A diagnózisalapú stratégia azt is jelenti, hogy ha önök megállapítanak valami problémát, akkor nincs már további vita arról, hogy ez jó vagy nem jó, mert ez benne van a stratégiában, ezt kell csinálni?

Ezt szeretnénk elérni. Mindenhova kell például védőnő, de nyilván egészen más a védőnői feladat egy budai kerületben, mint egy borsodi kisfaluban. Egy ilyen teljes szétszórt településrendszerben biciklivel, zuhogó esőben, kóbor kutyák között egy védőnőnek vajmi kevés esélye van…

Kell neki egy autó.

Kell neki például egy autó. Aztán egy másik településen a védőnő megmondja, hogy milyen popsikenőcsöt kell venni ahhoz, hogy ne legyen piros a popsija a gyereknek, ez itt nem elég, hanem ki kell szaladni az autóhoz, és be kell hozni azt a popsikenőcsöt. A társadalomnak nagyon át kell állítania a gondolkodását.

Miért jár neki popsikenőcs? Az én védőnőm nem hozza ki, hanem nekem kell elmenni a patikába érte.

Így van, nagyon egyszerű módon kell ezt végiggondolnunk. Amikor a mi területeinken egy kisbaba születik, akkor egyből meglátogatjuk, viszünk egy babacsomagot neki, és azt jelezzük a babának és a szülőknek is, hogy hihetetlen érték érkezett a településre, a családba. Az nem lehetséges, hogy egy kisbaba azért fázzon télen, mert az édesapja nem tudja megoldani azt, hogy legyen fűtés, ezzel nem lehet a kisbabát büntetni. Van olyan végső eset, amikor a kisbaba nem maradhat otthon, de mi azt szeretnénk, hogy ott maradhasson, és amikor majd tanul, legyen hatvanas égő, meg legyen íróasztala, meg tudjon színes játékkal játszani, mert ha ezt nem teszi, akkor valószínűleg nem lesz soha értékes része a társadalomnak, lemarad. Azt szoktam kérni ilyenkor, hogy nagyon egyszerűen gondoljuk végig, és jó lenne a gyerekeinkkel is végiggondoltatni, hogy bárki választhatott-e lakóhelyet, születési helyet. És egy társadalom pont erről kéne, hogy szóljon, hogy fölismerjük, mindaz a plusz, amit kaptunk, alkalmas-e arra, hogy azokat a hiányokat, amit más nem kapott, kiegyenlítsük. A társadalom, ugye benne van a társ szó, tulajdonképpen ennek a kiegyenlítési lehetőségét kínálja föl saját magának, ha közösségként működik.

Kikkel kell leülni először beszélni? Helyi településvezetőkkel? A helyi véleményvezérekkel? A helyi legerősebb emberrel?

Mi általában vásárolunk vagy bérlünk egy olyanforma lakást vagy épületet, amilyenben a többiek is laknak. Beköltözünk, és ott elkezdünk létezni, a kollégáink végzik a munkájukat a környéken. Nyitva van az ajtó, be lehet jönni egy kávéra, van színes ceruza, papír, és elkezdünk beszélgetni az emberekkel, többnyire az anyukákkal. Elkezd kis közösségi térré válni a mi irodánk, és ott előbb-utóbb kiderül, hogy el lehet intézni dolgokat, hiszen mi segítünk ezt megírni, azt megrendelni, meg kialkudni, megszerezni. És nagyon gyorsan ki szokott derülni, hogy a polgármester tud-e segíteni, vagy inkább ellenáll, vetélytársat lát bennünk. Van-e pap, papné, iskolaigazgató, tehát bárki, akit ebbe a közösségbe be tudunk hívni. Ha van, akkor egyből elkezdjük őt erősíteni. Ebből kialakulnak azok az első lépések, hogy mit lehet ott megtenni. Lehet, hogy a közlekedésen javítunk egy kicsit, vagy munkahelyet hozunk létre, de az is lehet, hogy átvesszük az óvodát. Univerzális módszertana ennek a munkának tulajdonképpen nincs is. Van, ahol szívesen fogadnak, ez van ritkábban, és van, ahol pedig kimondottan úgy érzik, hogy ezek a gyüttmentek mit akarnak az én falumban.

Ez egy többoldalas cikk. Lapozzon!
Nyitókép: Szigetváry Zsolt (MTI)
A címlapról ajánljuk

INFOSTART
 
INFORÁDIÓ
PARTNEREINK
Sixt    iCom
infostart
AZ INFORÁDIÓ HÍRPORTÁLJA 
 
 

A médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Magyar Mecenatúra Program keretében támogatja.

NMHH
Az Év Honlapja 2018