INFORÁDIÓ 
2019. szeptember 24. kedd
Gellért, Mercédesz

bogárdi szabó istván

húsvét

interjú

Budapest, 2018. december 25. Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke igét hirdet a karácsonyi istentiszteleten a Budahegyvidéki Református Templomban 2018. december 25-én. MTI/Illyés Tibor

Bogárdi-Szabó István: húsvét a halál térdre kényszerítésének a nagy ünnepe

Infostart

Mégis - így fogalmazza meg húsvét üzenetét Bogárdi-Szabó István református püspök. A Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke az infoRádió Aréna című műsorában az életet egy futballmérkőzéshez hasonlította, beszélt arról, hogy Isten egy happyender, és elárulta, Kálvin prédikációjának üzenetét politikai kampányszlogenekben hallja vissza. Az interjú szerkesztett, rövidített változata.

A ma modern emberének a húsvét mit üzen?

Nagyon bonyolultat kérdez. Kérdezzük meg, hogy kétezer évvel ezelőtt az akkori idők modern emberének mit üzent a húsvét. És a nagy kérdés általában is, hogy az idők változásával, a kultúrák, civilizációk alakulásával a lényeges és a döntő dolgok valahol ott maradnak-e a múltban. Ha időben nézzük, horizontálisan, akkor szinte megoldhatatlan ez a feladvány, mert mi közünk nekünk egy római birodalom perifériáján történt különleges eseményhez, amit ott elhíreszteltek. Ha azonban vertikálisan nézzük ezt a kérdést, és abból indulunk ki, hogy vannak az életünknek minden korban alapvető kérdései, betegség, egészség, siker, kudarc, boldogság, nyomorúság, akkor a húsvét üzenetét egy szóban tudom összefoglalni: mégis. Hogy tudniillik születésünktől fogva vereségre vagyunk ítélve, felmegyünk a pályára, az első félidőben még mi vezetünk, aztán a második félidőben, amikor már ballagunk a nyugdíj felé, akkor az ellenfél, vagy ahogy Pál apostol mondja, az ellenség berúgja a gólt. Ha nagyon jól fejlett a kultúránk, akkor esetleg van hosszabbítás, egy kicsit meghosszabbított időskor,

még talán a 11-es rúgásokig is eljutunk, de a végén a győztes gólt a halál rúgja be, tehát születésünktől fogva vesztőpályán vagyunk.

És kérdezzük szüntelenül, hogy miért van ez így, miért kell ennek így lenni, mi ennek az oka, miért tud az ember a végtelenségről álmodni, miért tudja az ember azt hinni, hogy legalább a szeretet, a szerelem, a szép, a jó vagy az igazság fölülmúlja, meghaladja az életünket, ezek súlyos kérdések, és húsvétkor hallunk egy szót: mégis. Vagy még egyszerűbben: de. Ez az isteni válasz. Sok feltett kérdésünkre mi azt mondjuk, hogy meghalunk, Isten azt mondja, hogy de Krisztus föltámadt. Mi azt mondjuk, hogy enyészetbe fut minden, csodálatos, dicsőséges alkotásai az embernek, Isten válasza az, hogy pedig a feltámadás a történelem végső értelme. Mi azt, mondjuk, hogy elveszítettünk mindenkit: a nagyszüleinket, szüleinket, barátainkat, hitvesünket, valaki megéri tragikusan a gyermekét, mit ér ez az egész? De hiszen ez az egésznek az értelme, szól az isteni felelet, hogy egyvalakiben, Jézus Krisztusban megszűnt a halálnak ez a mindenütt való érvényessége, vereséget szenvedett a halál.

Húsvét a halál térdre kényszerítésének a nagy ünnepe.

Jézus, az akkori kor modern embere nem félt a kereszthaláltól?

Igen is, meg nem is. Tehát a kereszténység elterjedésének a története eléggé érthetetlen dolog. Képzeljünk el a Római Birodalom keleti szélében egy kis periférikus tartományt, Júdeát. Zsidók élnek ott. Akkor sem szerették a zsidókat. És ebből a fertályából a világnak érkezik egy üzenet, emberek elindulnak oda, és arról kezdenek el beszélni, hogy megöltek egy embert és föltámadt. Ennyi a keresztyén evangélium. Hihetetlen gyorsasággal terjed azoknak a köre, közössége, mi így mondjuk, egyháza, akik ebben a feltámadott Jézusban hisznek, erre teszik a tétet. Tehát egyszerre vonzó ez a siker, megy, ezt lájkolja mindenki, és ugyanakkor ijesztő, hiszen néhány évtizeddel Jézus feltámadása után Néró már, amikor fölgyújtja Rómát és valakire rá kell fogni, a Krisztus-követők szektájára fogja rá, a vád pedig az emberi nem gyűlölete. És itt vagyunk a XXI. században, és nem tudjuk, hogy most, amikor a világ egyes tájain ütik-vágják a keresztyéneket, ez most azért van-e, mert úgy érzik sokan, hogy a keresztyének ember-, világ-, kultúra-, civilizációgyűlölők, vagy gyűlölik a keresztyéneket? Erre a hírre, hogy Isten mondott egy szót, hogy de. Nem lehet a szívükből kiverni, a lelkükből kitaposni ezt a mély meggyőződést, hogy nekünk adatott 50-60-80 éven meg a halálon túl egészen személyesen, egzisztenciálisan van ígéret a folytatásra. Tehát nem úgy folytatódik a világ, hogy én meghalok és majd a gyerekemben, meg az unokámban, meg a diófában, amit elültettem, meg a szép dologban, amit megalkottam, majd folytatódik a világ, hanem nekem személyesen, akiből egyébként a halálom után marad egy marék por, és ebből a világ teremtője, Isten, megcsinál engem újra.

Ez egy többoldalas cikk. Lapozzon!
Nyitókép: MTI/Illyés Tibor
A címlapról ajánljuk

INFOSTART
 
INFORÁDIÓ
PARTNEREINK
Sixt    iCom
infostart
AZ INFORÁDIÓ HÍRPORTÁLJA 
 
 

A médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Magyar Mecenatúra Program keretében támogatja.

NMHH
Az Év Honlapja 2018