Az EB május elején bemutatott javaslata értelmében az EU következő többéves költségvetése 2018-as árakon összesen 1135 milliárd euró kötelezettségvállalást tenne lehetővé, és ebből 373 milliárd eurót fordítanának a tagállamok közötti, illetve azokon belüli gazdasági és társadalmi konvergencia elősegítésére, ami kevesebb, mint a 2014-2020-as időszakban volt.
Magyarország számára 2018-as árakon 17,9 milliárd euró irányoztak elő, a jelenlegi ciklusban igényelhető magyar keret pedig - ugyancsak 2018-as árakra átszámolva - 23,6 milliárd euró.
Ez 24 százalékos csökkentést jelent.
Az összeg a bizottsági szakértők számítása szerint folyó áron 20,2 milliárd eurót tesz majd ki, ha a jövőbeli inflációval is számolnak. A jelenlegi költségvetési ciklusban ezzel szemben folyó áron mintegy 25 milliárd jutott az ország számára a hivatalos adatok szerint.
Általános trendként megfigyelhető, hogy a brüsszeli testület 2021-től csökkentené a nagyobb gazdasági növekedést produkáló kelet- és közép-európai tagországoknak nyújtott forrásokat, a válság utóhatásaival küzdő déli országokét viszont ezzel párhuzamosan valamelyest megnövelné.
Noha számszerűleg a legfőbb vesztesnek Lengyelország számít, amely azonban még így is messze a legnagyobb kedvezményezettje lesz a kohéziós alapoknak,
arányaiban Csehországnak, Észtországnak, Litvániának, Magyarországnak és Máltának kell a legnagyobb mértékű vágással szembenéznie.
A sajtó által megkérdezett szakértők úgy vélik, a legnagyobb nyertes Olaszország, Spanyolország és Görögország. Az egy főre jutó kohéziós támogatások tekintetében azonban így is a közép- és kelet-európai tagországok állnak majd az élen.
Egyes hírportálok rámutattak, hogy a 2008-as gazdasági válság által leginkább sújtott dél-európai tagállamokban még mindig kétszámjegyű a munkanélküliségi arány, Kelet- és Közép-Európában viszont sok helyen öt százalék alatti, Olaszország és Görögország ráadásul a menekültek és migránsok elsőszámú belépési pontja a kontinensen.
Sajtótájékoztatóján Corina Cretu regionális politikáért felelős uniós biztost megkérdezték arról, hogy köze van-e a források elvonásának ahhoz, hogy egyes kelet- és közép-európai országok elutasították az EU menekültpolitikáját, ő azonban kijelentette, hogy "a kohéziós támogatások fokozatos csökkentése természetes következménye a gazdagodásnak, és összességében jó jelnek számít".
Az Európai Bizottság a kohéziós politika korszerűsítését javasolja. Ugyan a források elosztásának elsődleges kritériuma továbbra is az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) maradna, új változókat is bevezetnének, hogy pontosabb képet lehessen kapni a valós helyzetről. Figyelembe vennék például a munkanélküliség, ezen belül is külön az ifjúsági munkanélküliség szintjét, továbbá kis mértékben a klímaváltozás hatásait, illetve a befogadott migránsok számát és integrációját.
A növekedés vagy a jövedelem terén lemaradásban lévő régiók a jövőben is jelentős uniós támogatásban részesülnek, de emellett beruházásokat valósítanának meg más térségekben is, mivel sok, gazdagabbnak számító régió küzd például az ipari átalakulással, a munkanélküliséggel és a globalizáció jelentette kihívásokkal.
A legnagyobb hangsúlyt az innovációra, a kis- és középvállalkozások támogatására, a digitális technológiákra, az ipari modernizációra, valamint az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság felé való elmozdulásra és az éghajlatváltozás elleni küzdelemre fogja helyezni a bizottság.
Egyszerűsítenék a hozzáférést a pénzeszközökhöz, továbbá növelnék a rugalmasságot, mivel - mint írták - a 2015-ös menekültválság és az egyre gyakoribb természeti katasztrófák nyilvánvalóvá tették, hogy a kohéziós politikai szabályoknak lehetővé kell tenniük a gyorsabb reagálást az előre nem látható eseményekre.
A keretköltségvetést és az új szabályokat a tagországok kormányait tömörítő tanácsnak és az Európai Parlamentnek is jóvá kell hagynia.