A főleg jelzáloghiteleiről és vicces grafikáiról ismert intézmény rendkívüli kisegítő hitelt vett fel az angol központi banktól, miután finanszírozási gondjai jelentkeztek.

Mindezt azért, mert a lakáshiteleket másokkal szemben kevésbé megtakarításokból, hanem inkább a pénzpiacokon felvett hitelekből folyósította.

A másodlagos jelzálogpiac megroggyanása az Egyesült Államokban azonban éppen ezeken a pénzpiacokon okoz fokozott aggodalmakat.
A The Independent című brit lap most úgy értesült, hogy három meg nem nevezett spanyol bank az Európai Központi Banktól kért rendkívüli hitelt.

Bár ezt Frankfurtban tagadták, a spanyol bankrészvények esni kezdtek, majd követték őket a francia és olasz bankok papírjai is.

A BBC megjegyzi, hogy az eurózóna bankjai szükség esetén forrásokhoz juthatnak a központi banktól, és hogy az EKB szerint ezek felhasználása még nem jelenti azt, hogy bajba kerültek volna.

A legnagyobb gondokkal kétségkívül a Northern Rock küzd, amelynek papírjai hétfő délre már közel negyven százalékot veszítettek az értékükből. Erre a hírre érzékenyen reagált az amerikai tőzsde is.

A Merill Lynch amerikai brókercég immár nem javasolja a Northern Rock részvények vásárlását, és azt mondja: a bankot vagy államosítani kell, vagy el kell adni, vagy radikálisan át kell szervezni.

Európa reakciója a brit válságra az volt, hogy a Bankinter spanyol pénzintézet részvényei több mint hat százalékkal estek. Franciaországban a BNP Paribas három és fél százalékot, a német Deutsche Bank pedig két százalékot veszített értékéből.A csőd szélén álló bankoknak nyújtott állami segítségnyújtás hosszú múltra tekint vissza. Egy-egy nagyobb bank bedőlése ugyanis néha az egész ország pénzügyi rendszerét fenyegetheti, vagyis még mindig az állami mentőöv az olcsóbbik megoldás.

Az állami beavatkozás viszonylag valóban olcsóbb, mint egy teljes pénzügyi csőd, de olcsónak azért semmiképp sem mondható.

A nem is olyan távoli múlt talán legismertebb bankcsődje a brit Barings banké volt, amely a szigetország legrégebbi pénzintézetének számított 1995-ös összeomlásáig.

A napóleoni háborúk idején ez a bank finanszírozta azt az ügyletet, amelyben az Egyesült Államok hektáronként hét centért megvette a Magyarországnál húszszor nagyobb területű Louisiana államot.

A bankot akkor érte utol a végzet, amikor egyik szingapúri brókere, Nick Leeson határidős ügyleteken közel másfél milliárd dollárt veszített. A Baringset a holland ING vette meg, illetve vette át, egy angol fontért.

1998-ban a kínai kormány közel 36 milliárd dollárral támogatta az ország négy legnagyobb bankját, 2001-ben, az ázsiai pénzügyi válság idején pedig Dél-Korea költött több mint 81 milliárd dollár közpénzt több nagybank megmentésére.

A múlt század legismertebb esete azonban az 1983-as izraeli bankválság, amikor egy október eleji napon, a Fekete Csütörtökön soha nem látott zuhanásnak indultak a bankok részvényei.

Akkor csak úgy lehetett elkerülni a teljes összeomlást, hogy az állam megvette a négy legnagyobb kereskedelmi bankot.

Az az ügy akkora vihart kavart Izraelben, hogy 1985-ben állami bizottságot hoztak létre a válság kivizsgálására, amely bizottság 1986-ben meg is tette a javaslatait arra, hogyan lehetne elkerülni a válság megismétlődését.

A parlament a 2000-es évek elején meg is fogadott néhányat az közel húsz évvel korábbi javaslatokból.