A nemek közötti újabb különbségtételt a Yale Egyetem kutatója tanulmányozta. Victoria Brescoll tanulmányában emlékeztetett arra, hogy az egykori first ladyről már tavaly azt mondta egy vezető republikánus politikus: túl dühös ahhoz, hogy elnök lehessen.

Korábbi kutatások kimutatták, hogy az emberek a dühöt a dominanciával azonosítják - ezek a vizsgálatok azonban kizárólag a férfiakról szóltak.

"Clinton szenátor esetében is azt bizonyítja, hogy ha egy nő engedi szabadjára a dühét, az inkább rontja, mint javítja a státuszát" - figyelmeztetett a kutató.

Düh és szomorúság

Brescoll három kísérletet végzett el, amelyhez véletlenszerűen választott ki női és férfi alanyokat. Egy állásinterjúkról készített videó felvételt vetített le nekik, majd arra kérte őket: osztályozzák a jelentkezőket, és állapítsanak meg számukra fizetést.

Az első alkalommal a jelöltek dühösek vagy szomorúak voltak, miután nem kapták meg az állást. A kísérlet résztvevői legmagasabbra a dühös férfit értékelték; őt a szomorú nő, és tőle alig lemaradva a szomorú férfi követte. Messze legutolsó lett a dühét nyíltan kimutató nő.

A dühös férfinak átlagosan 38 ezer dolláros fizetést "szavaztak meg" - a dühös nőnek 23500-at. A másik kettő 30-30 ezret "kapott".

A második kísérletben a jelentkezők vagy gyakornokok, vagy magas beosztású vezetők voltak. Ebben az esetben a dühét szabadjára engedő női főnököt találták a legkevésbé megfelelőnek az állásra - még a dühös női gyakornok is jobban szerepelt.

A harmadik kísérletben azt vizsgálta meg, változtat-e a sorrenden, ha a jelöltnek jó oka van a dühre. Kiderült, hogy ebben az esetben az okkal dühös nőnek sokkal magasabb fizetést szavaztak meg, mint annak a nőnek, aki nem tudott elfogadható magyarázattal szolgálni.

A kutatás eredménye nehéz helyzetbe hozza a magasan képzett nőket: a düh szabadjára engedése ugyan növelheti a státuszukat a munkahelyükön - de ahhoz, hogy racionálisnak is tekintsék őket, nyugodtaknak kell maradniuk.