Az Ipsos a világjárvány hazai berobbanásától kezdve havi rendszerességgel mérte a Covid-19-re adott hazai lakossági reakciókat. A nemzetközi kutatócég a harmadik megbetegedési hullám zárását követően elkészítette a tavaly április óta felvett nagy mélységű adatok visszatekintő kiértékelését.

A vírus hazai megjelenésekor a hazai lakosság a tudóstársadalom és a WHO javaslatait értékelte a leghitelesebbnek (65-63% említés) szemben a médiával és a kormányzati kommunikációval (41%). A hónapok múlásával erősödtek hazánkban azok a hangok, amelyek szerint előzetesen eltúlozta a média a koronavírus kockázatait. Mindezzel párhuzamosan 2020 nyarán fokozatosan visszaesett a televíziós hírek, valamint a kormány kommunikációjának vélt hitelessége, és erősödött az alternatív információforrások (közösségi média) megbízhatósága a lakosság visszajelzése alapján.

A járványkezelés során az egyedüli biztos információforrás az a WHO maradt a magyarok számára, amely fokozottan ösztönözte (többek között) az arcmaszkok viselését is a nyári időszakban. Ennek, valamint az operatív törzs kommunikációjának, és természetesen a maszkok javuló hazai elérhetőségének is köszönhetően ez a mutató látványos emelkedésbe kezdett Magyarországon. Annak ellenére is tartósan megmaradt a szájmaszkok viselése, mint fő védekezési szokásunk, hogy az általános fegyelem 2020 nyarára visszaesett.

Októbertől már jelentős szerepe volt a tapasztalt trendekben a második hullám sosem tapasztalt megbetegedési számainak, és a magyar kormány maszkviselést kötelező rendelkezéseinek, valamint a karácsonyi ünnepeket megelőző, a családi, baráti látogatások mellőzését szorgalmazó javaslatoknak. Ugyanakkor a lakosság reakciója csak 2-3 hónappal követte le a valós megbetegedési számokat, és a személyes védekezés nem akkor tetőzött, amikor az egészségügyileg indokolt volt, hanem amikor a második hullám már gyakorlatilag lezajlott.

A harmadik hullám a legrosszabb járványügyi adatai ellenére sem ösztönözte a magyar lakosságot a 2020 áprilisi, illetve a december-januárhoz hasonló fegyelmezettségre (kivétel ez alól a maszkviselési és kézmosási arány), amiben az „általános fáradtságnak”, a nyitásra vonatkozó ígéreteknek, illetve az ezzel kapcsolatban korábban lezajlott nemzeti konzultációnak is szerepe volt. Az utóbbi hónapok dinamikusan javuló járványadatai mellett a személyes védekezés így felvázolt összképe a 2020 áprilisi, decemberi/januári, valamint 2021 áprilisi lokális csúcsai után mostanra a lakosság megnyugvásáról tanúskodik.

2020 nyarán az (akkor még nem létező) védőoltásokban látta a járvány lezárásának kulcsát a legszélesebb réteg, majd az ország vezetése erre is hegyezte ki stratégiáját. Az általános oltási hajlandóság széles spektrumot járt be fél év alatt. 2020 októberében még csak a lakosság 42 százaléka tervezte a vakcinációt (negyedük akár fizetni is hajlandó lett volna érte), míg a különböző ellenanyag gyártmányok megjelenésének és javuló elérhetőségének, valamint a kormányzati kommunikációs kampánynak köszönhetően fokozatosan emelkedve az index mostanra elérte a 74 százalékot.

A harmadik hullám hivatalos lezárultát követően egyetlen kérdés maradt nyitva a lakosság számára: mikor kapjuk vissza a korábbi, Covid időszak előtti szabad életünket? A várakozások megoszlanak, és a hónapok múlásával egyre szkeptikusabbnak mutatkoznak a magyarok. Körülbelül egyharmados kisebbség (37%) véli úgy, hogy legkésőbb szeptemberig megszüntetheti Magyarország kormánya a hazai korlátozásokat, míg további 28 százalék őszi vagy még későbbi időpontot vár. Továbbra is jelentős méretű lakossági csoport (16%) szerint reális az a félelem, amely szerint sosem lesz már olyan szabad az életünk, mint a világjárványt megelőzően – és minden ötödik lakos bizonytalan a teljes nyitás kérdését illetően.