Új műsor indult reggelenként az InfoRádióban. A három-négyperces összeállításokban minden hétköznap egy-egy '56 után-miatt halálraítélt forradalmár alakját mutatjuk be. Összesen 56 portré készül a Nemzeti Emlékezet Bizottságával együttműködésben.

Szilágyi László

Portré

Szabolcs-Szatmár megye, illetve a megyeszékhely, Nyíregyháza az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményei szempontjából azok közé a térségek közé tartozott, ahol viszonylag békésen omlott össze a helyi állami apparátus, a vezetés pedig a forradalmi testületek kezébe került. Nyíregyházán csak október 26-án kezdődött el a forradalom, akkor, amikorra országosan már általánossá váltak a tüntetések. Nem a fegyveres harc, hanem az önszerveződés jellemezte az eseményeket, amelynek során a forradalmi szervek átvették az irányítást. Abban, hogy a forradalom leverése után a megtorló kádári rendszer egy tizenkilenc vádlottat felvonultató – két halálbüntetéssel végződő – pert rendezett, a politikai-ideológiai szembenállás mellett a személyes bosszúnak is része lehetett. Az említett eljárás elsőrendű vádlottja Szilágyi László volt.

A két gyermekes családapa Gégényből származott, 1924-ben született, az érettségi után kereskedelmi tanfolyamot végzett. 1956-ban tervelőadóként dolgozott a nyíregyházi villanyszerelő vállalatnál.

Forradalmi szerepvállalása október 26-án kezdődött, amikor csatlakozott – a részben a miskolci sortűz miatt szervezett - tüntetéshez. A jelenlévő miskolci bányászok biztatására az épületekről leverték a vörös csillagokat. Ott volt a Kossuth Gimnáziumban is, ahol ügyüknek a diákságot próbálták megnyerni, s jelen volt később a szovjet emlékmű ledöntésénél is. Itt hallott a miskolci forradalmárok követeléseiről. Ennek mintájára táviratot küldött Nagy Imrének a nyíregyháziak szolidaritásáról és követeléseiről: „Nyíregyháza dolgozó népe békés tüntetéssel fejezi ki szolidaritását az új magyar kormány mellett. Követeljük: a szovjet csapatok kivonását Magyarországról. A budapesti harcokban részt vevő szabadságharcosok teljes amnesztiában részesítését. Nyíregyháza a fegyelem és rend fenntartása mellett ott áll szilárdan a kormány mögött. Nyíregyháza dolgozó népe.” A városi, majd a megyei munkástanács elnökévé választották. Igyekezett együttműködni a helyi pártvezetéssel, ám amikor a megyei pártbizottság nem támogatta a munkástanács követeléseit, önálló lépésre szánta el magát: a Forradalmi Nemzeti Bizottság elnökeként megalakította a nemzetőrséget, gondoskodott a bérek kifizetéséről, megszervezte a közellátást. Budapestre élelmiszersegélyt küldött, a fővárosi és megyei forradalmi bizottságokkal megosztotta a hírszerző csoportja által a szovjet csapatmozgásokról szerzett értesüléseit. Röplapokon hívta fel a lakosság figyelmét arra, hogy a mezőgazdasági munkákat elvégezzék. Fontos volt számára a rend fenntartása, az önbíráskodásnak igyekezett elejét venni. Ezért tartóztatta le a megyei tanácselnököt és az első titkárt, ami az egyik vádpont lett a későbbi perben.

A forradalom leverése után egyike volt azoknak, akiket a szovjetek Ungvárra deportáltak. A magyar hatóságok végül 1957. február 21-én tartóztatták le. Kezdetben köztörvényes bűncselekménnyel, csalással vádolták, amely végül szervezkedés kezdeményezésére és a személyes szabadság megsértésére változott. A Debreceni Katonai Bíróság Barta Kálmán hadbíró vezette tanácsa úgy ítélte meg, hogy Szilágyi László az államhatalom átvételének szándékával cselekedett, így első fokon halálra ítélte. A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának Sömjén György vezette különtanácsa 1958. április 28-án jogerőre emelte a döntést, s Szilágyi Lászlót május 6-án kivégezték.