Nem szokásom miniszterelnökök kedvében járni. Ha ezt tettem volna, akkor az elmúlt nyolc évben aktívabbak lehettünk volna Magyarországon. A "Hajrá Magyarország!" a vállalkozókra is igaz. Ez egy jó sporthasonlat... Minden valószínűség szerint a Fidesz-kormány jön, és minden magyarnak az az érdeke, hogy ez a fideszes csapat nyerjen. Ha ugyanis nem nyer, az mindenkinek rossz.

Ide határozott kormányzóképesség kell, amit az elmúlt nyolc évben nem tapasztaltunk. Szeretném kiemelni, hogy a VOSZ volt az egyedüli, amelyik már 2002-2003-ban megmondta a magyar válságot. Igenis kiszámítható volt, hogy Magyarország válságba kerül. Mert a kormány rossz stratégiát választott: jóléti rendszerváltást hitelből csinálni nem lehet.

Erre mondják azt, hogy állítólag konszenzus volt a rendszerváltás idején, hogy hitelből jólétet nem finanszírozunk.

Ismerem én is ezt a konszenzust, mégis ez történt. Magyarország bekerült egy adósságcsapdába, és eljutott odáig, hogyha nem lett volna világválság, akkor nem segítettek volna rajtunk: tehát az ország összeomlott volna. Mi lennénk most a hírhedt, a negatív példa.

A Vállalkozók Országos Szövetsége kitűnő szakértőkkel rendelkezik és a gyakorlatot is ismerjük. Tudtuk, hogy ennek a politikának csak lemaradás lehet a vége. Az unión belül, ahol nincs országhatár, ugyanúgy költözhet el Magyarországról bárki, mint Soroksárról Dunaújvárosba. Itt már a nemzeti megmaradás kérdése merül fel a lemaradó területeknél. Tehát a globalizáció vagy az unió az asszimilálhat. Elmennek a tehetséges fiatalok. Sőt, mindenki, akire szükség lenne. Itt a nemzet megmaradása vagy a nemzeti függetlenség a kulcskérdés. Jövőkép kell legyen az emberek előtt. Ahol ez eltűnik, ott az ország veszélyben van.

Jelen esetben, csak a Fidesz tudja egyedül ezt a jövőképet felvázolni vagy a versengő politikai erők közül más is?

Az előző nyolc év bebizonyította, hogy a kormányon lévő erőkben nem volt annyi szellemi kapacitás, hogy jó stratégiát válasszanak, ahogy más országok - és valószínűleg szemléleti problémáik is voltak. Nem ismerték fel, hogy egy piacgazdaságban a meghatározó szerep a gazdaságé, ezen belül a termelésé. Aki nem tud bővített újratermelést produkálni, az nem tud életszínvonalat fejleszteni. Ha ezt hitelből teszi meg, akkor egyre kevesebb marad, Magyarország ezt az utat járta be.

Szlogenekről beszéltünk. Van önnek egy sajátja is, ez pedig a Társulj és fogj össze, magyar! Húsz évvel a rendszerváltás után, valamint az elmúlt nyolc évet követően ez nem illuzórikus?

Nem illúzió, hanem kényszer. A rendszerváltás előtti korszak egész Kelet-Európában, beleértve a Szovjetuniót is, egy feudalizmus volt. Itt senkinek nem volt gyakorlatilag vagyona. A polgári társadalmat azt különbözteti meg a feudalizmustól, hogy ott az embereknek van saját vagyona, saját egzisztenciája. Akkor sikeres a polgári társadalom, ha a polgárok többségének van vagyona. Magyarországon a rendszerváltáskor még a családi vagyonok sem voltak meg.

Volt a világon példa arra, hogy olyan szegény országok, mint Korea, Tajvan, úgy teremtettek nemzeti tőkét, hogy először behozták a külföldi tőkét, de az infrastruktúra-fejlesztéseknél, vagy az energiaszektorban megtartották a stratégiai szerepet. Magyarország elkövette azt a hibát, hogy mindent kiárusított.

Látva, hogy mi történt például az energiaszektorban olyan érzésem van, hogy egyszerűbb lett volna, ha kiáll valaki egy utcasarokra, és azt mondja: "minden tizedik beforduló kap egy erőművet garantált jövedelemmel". Itt még az is jobban működött volna. De ebből a műsorból kizárták a magyarokat. Csak külföldiek voltak ott, ahogy a nagy infrastruktúra-fejlesztéseknél autópálya-építésektől kezdve a városi infrastruktúráig. Ha ezeknek a jövedelme ma meglenne Magyarországon, akkor nem kellene negyven százalékban kívülről finanszírozni az országot.

Mit gondol az elmúlt egy év válságkezeléséről? Az mennyire rázta helyre az országot?

A Bajnai-kormány elvégzett egy csomó reformot, ami fájdalmas. A lélegeztetőgép működik, de a beteg nem gyógyult meg. Ahhoz nem volt ereje, hogy még átfogóbb változásokat indítson, mert nem volt meg a bizalom iránta. Igazából ez tűzoltás volt, elvégezték a feladatot. Mégis azt gondolom, hogy jobb lett volna Magyarországnak, ha hosszú távon lehet gondolkodni. Fontos szempont, hogy az apparátusnál, a magyarországi hatósági szervezeteknél egy mindössze egyetlen évig működő kormánynak általában nincs tekintélye.

Sokszor mondtam már, hogy a miniszterek vagy a kormány az apparátusok foglyai. És ez az elromlott, megroggyant morált és a folyamatos bizalomhiányt is figyelembe véve - nagyon nehéz.

Szóval, én a Bajnai-kormány munkáját annyiban elismerem, hogy nem halt meg a beteg. De nekünk egészséges ország, emberek kellenek. A gyógyulás nagyon hosszú idő lesz. Már 2005 körül mondtam, hogy tíz évvel lemaradtunk, és ahogy múlik az idő, ez hatványozottan igaz. Nem véletlen, hogy a Fidesz elnökénél kezdeményeztük: négy év alatt a vállalatok teljes adóterhelése a régió átlaga alá kell kerüljön.

A régión kiket ért?

Szlovákia, Csehország, Lengyelország, Románia és idetartozik Horvátország és Ausztria is.

Mégis miből, milyen forrásból lehetne adót csökkenteni? El kell vonni, meg kell szorítani újra és újra?

Az teljesen egyértelmű, hogy rengeteg ember érdekét fogja sérteni egy ilyen átrendeződés. Én azt gondolom, hogy ha egy kormány jól kormányoz, jó stratégiát választ és fel meri vállalni a mások tapasztalatait, az jó út.

A szlovák példa jó?

A szlovák fejlődés, az nagyon jó példa. Gondoljunk bele, hogy honnan indultak hozzánk viszonyítva, csak ők az Unióba való belépés előtt végrehajtották a reformjaikat. Ma a szlovákok személyi jövedelme és a vállalatok jövedelemtermelése meghaladja Magyarországét.

Bizonyos érdekcsoportok nem feltétlenül járnak jól az átalakításokkal. Hol kéne meghúzni a szíjat, kik járnának rosszul?

A magyar állam önkormányzati apparátusa, az állami vállalatok hihetetlen mértékben túlfoglalkoztatottak. A VOSZ felmérése szerint az állami vállalatoknál, az önkormányzatoknál háromszázezer felesleges alkalmazott van.

Ha őket elbocsátják, akkor újabb háromszázezer munkanélküli lesz.

Nem, dehogy. Tudjuk: Magyarországon a szolgáltatások színvonala mélyen a régió szintje alatt van, mert fizikai munkások áramlottak a szektorba. Tehát a szolgáltatás minősége megváltozna, ha az állami alkalmazottak egy jelentős része bejönne és visszakényszerítené a szolgáltatásból a termelésbe azokat, akik valóban oda valók. Ma félmillió ember végez csak tényleges fizikai munkát.

Mennyinek kellene?

Másfélmilliónak. Magyarországon, ahol nincs tőke, tehát nincs tőkekivitelből visszaáramló jövedelem, nincsenek olyan méretű nemzeti cégek, amelyek a jövedelmet Magyarországra visszahozzák. A termelés mindig a tőkefelhalmozásnak az alapja. Magyarország ezt elfelejtette. És most vészhelyzet van.

Melyik adót csökkentené először?

Az iparűzési adót gyorsan el kell felejteni, az szerintem jogtalan és nem is illik az európai normákba.