Azt hiszem, igen. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy ahogy haladunk előre az időben, úgy nem javul az ország állapota. Semmilyen olyan eredményre nem tud hivatkozni a kormány, amely mozgósító erővel bírna a kormányoldalon. Az első országgyűlés-feloszlatási indítványról valamikor 2008 szeptemberében vitatkoztunk a parlamentben, ekkor még az MDF kezdeményezésére, és én azt láttam a szocialista képviselőkön akkor, hogy azért nem akarják az Országgyűlés feloszlatását, mert abban bíznak, hogy idővel nőni fog a népszerűségük, de azóta csak csökkent.

Azt hiszem, hogy időben ezt a folyamatot látjuk elnyúlni, legalábbis a gazdasági adatok arra engednek következtetni, hogy túl sok jó nem fog történni Magyarországgal sem a második félévben, sem pedig a jövő évben, vagyis kevés olyan dolog lesz, amire támaszkodva az MSZP az eredményének javulását várhatná. Ebből adódhat esetleg egy racionális érv, hogy még ősszel nekifutnak egy választásnak, hátha ezzel jobb pozíciót tudnak még konzerválni a maguk számára.

Az előrejelzések a Fidesz győzelmét jósolják az EP-választáson. Kezdeményeztek-e esetleg konzultációt Kovács László szocialista adó- és vámügyi biztos megüresedő helyére vonatkozóan a kormánnyal, az MSZP-vel?

Az én ismereteim szerint még nem. Ez még idő előtti is lenne, még meg kell várni a választási eredményeket, de én fontosnak tartanám, különösen most, amikor meglehetősen közel állunk az országgyűlési választásokhoz, akármikor is legyen.

Legkésőbb tizenegy hónap múlva választásokat fognak tartani Magyarországon, és én nagyon fontosnak tartanám, hogy a most következő ötéves ciklusban olyan biztosa legyen Magyarországnak, aki elfogadható a jelenlegi kormánypártnak és az ellenzéknek is, hiszen nem tudjuk, ki alakít kormányt a következő választások után. Mi persze reméljük, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség, de ezt majd a választók döntik el. Mindenesetre egy olyan biztosnak kellene lenni, akivel együtt tud dolgozni mindegyik párt, és nem egyértelműen pártpolitikai jelölt, vagy ha pártpolitikai jelölt, akkor is elfogadható mindenki számára.

Van már ilyen jelöltjük?

Nem szeretnénk ultimátumokat adni a kormánynak. Én komolyan gondolom, amit Bajnai Gordon a beiktatásakor mondott, hogy ő átmenetinek és válságkezelőnek tekinti a saját kormányát, bár az adótervek egy kicsit mintha rácáfolnának erre. Úgy gondolom, hogy az a miniszterelnök, aki pontosan tudja, hogy az ő miniszterelnöki karrierje, akárhogyan is alakulnak a belpolitikai erőviszonyok, legkésőbb 11 hónap múlva véget ér, időben is úgy tervez, hogy minden politikai erővel megegyezésre törekszik ebben a kérdésben. Bízom benne, hogy június 7-e után, amikor az európai parlamenti választási eredményeket már ismerjük, akkor lesz egy ilyen egyeztetés.El tud képzelni egy olyan személyt, akit a Fidesz jelöl, és a kormány is elfogadja?

Akár. Olyat is el tudok képzelni, akit a kormány jelöl, és a Fidesz elfogadja. Biztos, hogy vannak a magyar politikában vagy a magyar közéletben olyan személyek, akik konszenzussal lehetnek biztosak. Az Európa-politika még az inkább konszenzusos területek közé tartozik a magyar belpolitikában.

Ön több helyütt úgy fogalmazott, hogy a választóknak az európai parlamenti választáson nemet kell mondaniuk határozottan a Bajnai-csomagra és a megszorításokra. Nem tartja azt veszélyesnek, hogy azt sugallják a választóknak, hogy nincs szükség megszorításokra?

Nem, ugyanis egyrészt nem azt sugalljuk, hogy nincs szükség megszorításokra - ez egy definíciós vita, hogy mit értünk megszorításokon. Mi 2006 nyara óta azt mondjuk, hogy nem errefelé, hanem gazdaságélénkítés irányába kellett volna elindulni. Úgy gondolom, hogy szükség van megszorításokra az állami működés területén például, az állami intézményrendszeren belül, a közbeszerzéseknél, a korrupciónál.

Azzal nem értünk egyet, hogy miközben folyamatosan adóreformot ígérnek, most már négy év alatt a 13. új adónemet vezetik be úgy, hogy közben nem vezetik ki a korábbiakat - eklatáns példája ennek a szolidaritási adó megszüntetése a mostani tervek szerint. A négy százalékos szolidaritási adót megszüntetik, ugyanakkor a társasági adókulcs három százalékkal emelkedik.

Tehát valójában ugyanarról van szó, csak a kormány átnevezi a dolgokat, sőt, a terhek növekednek. Ilyen értelemben valóban nincsen szükség megszorításokra.
A lakossági terhek növekedése nemcsak szociális érzékenységből, de gazdaságpolitikai megfontolásokból is rossz út, hiszen egy kevesebbet kereső, rosszabbul fogyasztó, alacsonyabb életszínvonalon élő lakosság a gazdaság számára is rossz üzletet jelent. Nem tudni újraéledni a magyar gazdaság, ha nincs belföldi kereslet.

Egyetértünk abban, hogy a magyar gazdaság valószínűleg mindig is alapvetően exportvezérelt gazdasági növekedésű lesz, de ha nincsen mögötte egy akár szerény, de stabil belföldi kereslet, akkor egész egyszerűen nincsen meg a talapzata az egész gazdasági növekedésnek.Az a fajta válságkezelési megoldás, amit önök 2006-ban szorgalmaztak, és akkor elutasította a kormány, ön szerint most is működőképes?

Mi 2006 tavaszán azt mondtuk, hogy egy gazdasági válság szélén állunk, radikális gazdaságpolitikai fordulatra van szükség, tíz százalékos járulékcsökkentést fogunk bevezetni 2006. július 1-jétől, ha kormányra kerülünk. Ez nem valósult meg. Az alapelemeit vagy irányát tekintve én úgy gondolom, hogy a konkrét helyzethez idomítva ez most is képviselhető politika.

Mi úgy gondoljuk, hogy adócsökkentésre van szükség. Tisztában vagyunk azzal, hogy rengeteg ellenérv hozható föl a mostani adócsökkentéssel szemben. Mindenfélét el lehet mondani, és valóban egy kockázatos lépésről van szó, de a jelenlegi helyzet olyan, hogy csak kockázatos lépésekkel lehet vagy van esélyünk egyáltalán kitörni.

Ha megnézzük a közép-európai országokat - és a legutóbbi felmérések is ezt mutatják -, rohamosan csúszunk le a versenyképességi listákon. Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Szlovénia is a maga módján egy sor olyan lépést lépett meg, amelyek számunkra kockázatosnak tűnhetnek, de már-már kötelező gyakorlatnak tűnnek a közép-európai országok számára, hogy egyáltalán versenyben maradjunk. Most az a kérdés, hogy lassítani kell a gazdaság zuhanását a válságban, de egy másik kérdés, hogy közben valahogyan föl kell készülnünk arra az időszakra, hogy előbb vagy utóbb a világgazdaság el fog indulni, és aki akkor nem áll készen, hogy arra a felfelé ívelő tendenciára csatlakozzon, az félő, hogy végleg le fog szakadni ebben a térségben.

Az adócsökkentés nyilvánvalóan kisebb állami bevételeket jelent, és van jó néhány olyan állami ágazat (például a rendőrség, az oktatás, az egészségügy), ahol már most is rendkívül komoly finanszírozási problémák vannak. Kevesebb az állami bevétel, és önök szerint adócsökkentés és mégis gazdaságélénkítés kell. Hogyan?

Nem vagyok benne biztos, hogy önmagában ez tartósan kisebb bevételt eredményez. Az alacsonyabb adók mellé egy aktív foglalkoztatáspolitikát is hozzá kell tenni. A magyar gazdaság egyik óriási problémája, hogy a gazdaság egyharmadát meghaladó mértékű a szürkegazdaság, és a feketegazdaságot igazán nem is tudjuk pontosan feltérképezni. Ezért fogalmaztuk meg, hogy a tartós gazdasági növekedéshez arra van szükség, hogy tíz éven belül nagyjából egymillió munkahelyet teremtsünk vagy teremtsünk újra. Ezek egy része létező munkahely, csak nem a fehérgazdaságban van, hanem a szürkegazdaságban. Az adócsökkentés segíthet átemelni ezeket a munkahelyeket a szürkegazdaságból a fehérgazdaságba. Ebben az esetben ez már bevételi forrásként jelentkezne.

Optimális esetben az, aki egyébként munkanélküli segélyként kiadást jelent államnak, később legális foglalkoztatottként bevételt hozzon. Úgy gondolom, önmagában elképzelhető még az is, hogy magasabb adóbevétel következik a kisebb adókból, ugyanakkor, ami a rendőrség, oktatás, általában az állam költéseit illeti, meg kell fogni az államon belüli pénzáramlást.

Sajnálatos és szomorú tendenciája és fejleménye az elmúlt hét évnek a korrupció intézményesülése. Ezt mindenképpen fel kell számolni. Ez nem egyik napról a másikra megy, de meg kell tenni ezeket a lépéseket. Újra kell vizsgálni a közbeszerzési eljárásokat, egyszerűsíteni kell a közbeszerzési szabályozást.

Általában a hivatali ügyek intézésének egyszerűsítése, nemcsak papírt, de kiesett munkaórákat is jelent. Amíg az ember az okmányirodában ül, újabb és újabb hiánypótlással foglalkozik, addig sem dolgozik, addig sem értéket termel. Vagyis úgy gondoljuk, hogy egy nagy, kockázatos, de jelentős lépéssel és adócsökkentéssel fel tudjuk rúgni azokat a kereteket, amelyek megnyomorítják a magyar gazdaságot, és el tudunk indítani egy tartós és viszonylag magas gazdasági növekedést.

4

Nem támogattuk eddig, és én személy szerint most sem lennék a híve, bár csak a korábbi esetekre tudok utalni. Én az offshore cégek repatriálásával kapcsolatos amnesztiát sem tartom teljesen etikusnak, ahogy az adóamnesztiát sem.

A közterheket fizetni kell. Aki a közterheket nem fizeti, annak büntetéssel kell szembenéznie, nem pedig amnesztiával. Magyarországon az egyik óriási probléma, hogy az emberek úgy vélik, becsületesen nem éri meg élni. Addig, amíg egy kormányzati politika nem tudja azt biztosítani és nem tudja nyújtani azokat a garanciákat, hogy becsületesen jobban megérje élni, mint nem becsületesen, addig ezek a megoldások nem jelentenek javítást. Meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy az ember becsületesen élve jobban boldoguljon, mint nem becsületesen.

Addig, amíg a gazdasági válság elmúltával a fellendülés, a konjunktúra hatásai érezhetőek lesznek akár a magyar költségvetésben is, az említett állami feladatoknak milyen módon lehetne valamilyen segítséget adni?

Az állam az egyik legfontosabb okozója mai gondjainknak, és itt rengeteg pótolnivalónk van. Egyrészt ma a magyar állam olyan körülmények között működik, hogy éppen csak két dolgot nem tudunk róla: mekkora a vagyona és mi a feladata. Nincsen hiteles vagyonkataszter és nincsen feladatkataszter.

Draskovics Tibor vezetésével 2006-ban az államreform bizottság ugyan adott egy cégnek megbízást arra, hogy készítsék el az állami feladatkatasztert, de ez gyakorlatilag mára teljesen elavult. És ami még szomorúbb talán, hogy ebből a feladatlistának a létrejöttéből nem következett semmi, pedig az állami létszámgazdálkodás és az állami feladat-meghatározás innen kell, hogy kiinduljon.

Milyen feladatai vannak az államnak? Szükségesek-e ezek a feladatok? Hány embert rendelünk oda? Kinek milyen szinten kell elvégeznie? - így lehet talán újraszervezni az egész államot. Így lehet azt is megmondani, hogy például a rendőrség, a versenypiaci szabályozás, az oktatás területén az államnak milyen eszközei és feladatai vannak.

A másik nagyon fontos és szomorú története az elmúlt hét évnek az ún. független, a piacgazdaság mechanizmusaira felügyelő felügyeleti szervek jogköreinek és legitimációinak meggyöngülése. Kezdve a KSH-tól a PSZÁF-en keresztül azt láthatjuk, hogy ma, bár próbálnak élni a törvényben biztosított jogköreikkel, a piaci működésben nem nagyon tudják már tartani a rendet. Meg kell őket és függetlenségüket erősíteni személyzeti szempontból is ezeket az intézményeket. A hatósági jogköreiket is meg kell erősíteni, hogy tudjanak ügyelni arra, hogy a jogszabályok be legyenek tartva a piacgazdaság működésében és a monopóliumellenes, illetve kartellellenes törvényhozás.

Évek óta húzódó vita, hogy az oktatás, az egészségügy önkormányzati feladatkörben maradjon-e, milyen téren vagy meddig maradjon önkormányzati feladatkörben, kerüljön-e államiba, és milyen szinten kerüljön oda? Ezek olyan kérdések, amelyeket meg kell vitatni. A Fideszen belül elég régóta folynak ezzel kapcsolatban munkák és viták, de a pártoknak egymás között is az új választások után le kell ülniük, és végig kell ezeket vitatni. Még ha rögtön nincs is eredmény, de legalább a vitasorozat induljon meg.

5

Mert előbb nem indult el sajnos, de valamikor el kell kezdeni.

Miért nem indult el a vita Ön szerint?

Azért talán, mert amikor ezt meg akarták oldani, akkor úgy gondolták, hogy egyik napról a másikra meg lehet tenni. 2006 nyarán, amikor a második Gyurcsány-kormány megpróbálta a régiókat bevezetni Magyarországon, átvezetni a joganyagon, gyakorlatilag mindenfajta egyeztetés nélkül, erőből próbálták átnyomni. Biztos, hogy így nem megy. Alapintézmények ilyen jellegű átszabása nem megy csak erőből, és nem megy két hét alatt. Rá kell szánnunk időt a megvitatásra, egyáltalán, a közös pontok azonosítására, annak az azonosítására, hogy hol nincs remény konszenzusra, hol tudunk elérni konszenzust. Ez egy hosszú folyamat, hiszen ezt minden ország, amelyik ezen átment, több éven, több évtizeden keresztül készítette elő.

Elég lesz erre egy kormányzati ciklus?

Biztos, hogy nem. Elkezdeni lehet, de befejezni nem, éppen ezért nagyon fontos az, hogy olyan értelmezési tartomány alakuljon ki, amelyik mindegyik párt számára többé-kevésbé elfogadható.

El lehet kezdeni egy olyan átalakítási folyamatot, aminél nem kell azzal számolni, hogy a 2014-es választáson megfordulnak az eredmények és más koalíció vagy más párt kerül hatalomra, akkor esetleg hátraarc következik és teljesen más irányba indul az ország? El lehet indítani visszafordíthatatlan folyamatokat?

Úgy vélem, igen. Például a kistérségek, okmányirodák ügyintézése az államigazgatásban, a határőrség, rendőrség összevonása a rendészeti igazgatás területén, és biztos más szakpolitikában is lehet mondani olyan történeteket, amelyek valamikor 2000-ben indultak. De olyat is tudunk mondani, ami 1994-ben kezdődtek és az 1998-2002 közötti időszakban fejeződtek be, vagyis vannak olyan szakpolitikai területek, ahol kontinuitás figyelhető meg. Természetesen nem ezek kapják a legnagyobb figyelmet. Ha jól elő van készítve, akkor meg lehet azt oldani, hogy ebben legyen folyamatosság.

Az ország működését jelentős részben hitelből finanszírozza a kormány. Van-e önöknek mint a legnagyobb ellenzéki pártnak bármilyen kapcsolata szakértői vagy vezetői szinten az IMF-fel, folynak-e esetleg egyeztetések?

Igen, van kapcsolat, bár ezzel nem akarok konspirációs elméleteket útjukra bocsátani. Amikor a Valutaalap szakértői itt járnak Magyarországon, akkor többször előfordul, hogy vagy a szakértőinkkel vagy politikusainkkal találkoznak, érdeklődnek a Fidesz véleménye iránt, és esetleg ők is tájékoztatnak minket arról, hogy mire készülnek a közeljövőben. Nagyon úgy néz ki, hogy egy tartós kapcsolatra kell majd berendezkednie Magyarországnak a Nemzetközi Valutaalappal ismét, tehát ebből a szempontból a mi érdekünk is, hogy egy jó munkakapcsolat alakuljon ki.

6

A Valutaalap a kormányokkal tárgyal, és aztán politikai szereplőkkel folytat tájékozódó megbeszéléseket. Közjogi értelemben hivatalos kapcsolat nincs, de én magam is ismerem a Valutaalapnak azt a szakértőjét, aki a magyar ügyekkel foglalkozik. Varga Mihály és több fideszes szakpolitikus is találkozott már valutaalapi küldöttséggel.

Tehát pestiesen szólva képben vannak azt illetően, hogy mik a feltételek és mi vár önökre?

Igyekszünk képben lenni. A helyzet képlékeny, és nem vagyunk benne biztosak, hogy mindig minden információhoz hozzáférünk a kormánytól.

A kormánnyal van-e bármilyen szinten egyeztetés, akár a válságkezelő lépéseket illetően, akár a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel kötött megállapodások ügyében?

Éppen hétfőn Oszkó Péter pénzügyminiszter hívta össze a pártok frakcióvezetőit, hogy tájékoztassa őket a Valutaalappal folytatott tárgyalásokról Varga Mihály képviselte a Fidesz-frakciót. Tehát ilyen értelemben van tájékoztatás a pártok irányában.

A Bajnai-kormánynak volt néhány olyan bejelentett intézkedése, amellyel kapcsolatban a Fidesz azonnal közölte, ha kormányzati pozícióba kerül, akkor vissza fogja vonni. Ilyen például az ingatlanadó. Nem veszélyes már most bejelenteni, hogy egy ma megszülető intézkedést 10-12 hónap múlva visszavonják?

Furcsának tűnik, de ez szerintem éppen a jogbiztonságot és a stabilitást erősíti. Mindenki biztosan tudhatja, hogy ha mi megnyerjük a választást, akkor meg fog szűnni az ingatlanadó. Mi ebből nem csinálunk zsákbamacskát. Időnként kételyeim vannak, hogy Bajnai Gordon komolyan veszi-e azt, hogy ő csak átmeneti szereplője a magyar politikának és csak válságkezeléssel foglalkozik, ugyanis számomra felfoghatatlan, hogy miért akar egy úgymond válságkezelő és átmeneti kormány áterőltetni a magyar Országgyűlésen egy olyan adófajtát, amelyet annak a következő kormánynak kellene majd valóban hatályba léptetni, amelynek vélhetően a politikai ereje már most megmondja, hogy nem fogja hatályba léptetni. Minek az erőfeszítés? Miért nem próbálnak olyan adóváltoztatásokat eszközölni, ha már mindenképpen változtatni akarnak most az adórendszeren az év felénél, amely vagy kisebb horderejű vagy tényleg a válságkezelésre koncentrál?

Nem akarok tippeket adni a kormánynak és nem vagyok adószakértő sem, de úgy gondolom, hogy a mostani adóváltoztatások minimális szerepet játszanak a válságkezelésben: a gazdasági versenyképesség növelésében és munkahelyek teremtésében semmit nem számítanak. A gazdasági válságból való kilábalás területén sincs szerepük, csak a megszorítások területén vannak lépések. Úgy gondolom, hogy ezt nem így kellene.

Az EP-választásokat követően milyen parlamenti munkára számít? Lesz-e például nyári szünet, vagy nem mehetnek el szabadságra a képviselőik? Mit vár a következő hetektől, hónapoktól?

A mostani információink szerint június 15-ig tart a parlament rendes ülésszaka, és június 16-án megkezdődik a rendkívüli ülésszak. Amennyire én tudom, a kormány terveim szerint június végéig fog tartani, tehát júliusban nem lesz parlament.

Nyilván ezeknek a törvényeknek a vitája fog zajlani az országgyűlésben, és aztán elválik, hogy a kormány hogyan fogja föl a szerepét. Ha a törvényeket elfogadja a magyar Országgyűlés, akkor ezzel a válságkezelést a maga részéről befejezettnek nyilvánítja, vagy pedig belevágunk egy másik, ugyancsak fontos politikai témába, a 2010-es költségvetés tervezésébe, hiszen az ősz jórészt a 2010-es költségvetéssel fog telni - már amennyiben lesz Országgyűlés ősszel.

Az egyéni kerületben megválasztott szocialista képviselők többsége már szembesültek azzal, hogy a Bajnai-csomaggal szemben meglehetősen nagy a társadalmi ellenállás, ezért elképzelhetőnek tartja, hogy nem lesz költségvetés és éppen ez fogja az előrehozott választásokat kikényszeríteni?

Inkább az lehet, hogy a kormány már nem fut neki a költségvetés elkészítésének, mert hogyha nekifutna és mégsem lesz büdzsé, akkor már előrehozott választásoknak olyan nagyon nincs értelme, hiszen áprilisban már választások lennének, de bármi megtörténhet a magyar politikában. Úgy gondolom, hogy az igazi mérlegelés a szocialisták számára az lesz, hogy akarnak-e ősszel egy költségvetési vitát vagy pedig inkább azt mondják, hogy ősszel választások legyenek, és az új költségvetést már majd az új kormány készíti el.