Fodor Gábor politikai és ezzel párhuzamosan publicisztikai megítélése csaknem két évtizeden keresztül, az 1980-as évek második felétől 2008-ig, azaz SZDSZ-elnökké választásáig szinte teljesen egyértelmű volt. A liberálisok és a baloldaliak rajongtak érte, a másik oldalon - különösen 1993 után - kritikák, nem ritkán gúnyolódás tárgya volt.

A 90-es évek egyik véleményformálója, Bodor Pál, a Népszabadság Diurnusa a Pallas Klubhálón (www.klubhalo.hu) megjelent írásában "elérzékenyül", miközben szép ívet rajzol a "tisztességes és jó eszű" Fodor Gábor pályafutásáról. A publicista akkor találkozott először Fodorral, amikor az ifjú egyetemista Ceausescu falurombolása ellen tiltakozott a Thököly út sarkán álló román követségi épület előtt. Az önmagát "elérzékenyülő, öreg riporternek" nevező Bodor így emlékezik: "Zuhog, zuhog az eső. A politikaivá lett grundon vékony, csapzott-vizes, nagyon fiatal szőke srácot kapok el. Úgy tűnik, ő a huszonnégy órás éhségsztrájk és tüntetés vezére. Kérdezek, válaszol - s meglep a szabatossága, határozott gondolatisága. Valósággal belemelegszünk a hideg esőbe és a beszélgetésbe. Megindít kedves, póztalan felnőttessége. Kérdezem a nevét: Fodor Gábor."

Bodor és Fodor

"Igen, akkor még fideszes volt" - folytatódik a memoár. "Amikor kilépett a Fideszből, nem az hökkentett meg, hogy bátran lépett, hanem hogy milyen korai jegyekből ismerte fel: nem ott a helye..." - ismeri el az ifjúkori éleslátást Diurnus.

Kapcsolatuk azonban nem felhőtlen. A Horn-kormányban miniszterré lett Fodor rossz fát is tesz a tűzre. "A nagyszerű művészettörténész, Keserű Katalin kemény munkával levezényli a Műcsarnok teljes restaurálását, jóformán az avatás pillanatában gratulál - és mond fel neki a minisztérium." Bodor ezt nem nézi jó szemmel. "Fölcsattantam a sajtóban, tájékozott barátaim szerint azonban nem Fodor Gábor, hanem egyik helyettesének döntése volt a leváltás. A miniszter azonban erre nem hivatkozott, nem bújt ki a felelősség alól. Nőtt a szememben."

Hamar helyreáll tehát a világ rendje. Diurnus nagyra becsüli Fodor Gábor második miniszterségét is: "Azóta is figyelem munkásságát, és becsülöm. Miniszterként legjobb formáját mintha éppen most, a környezetvédelem első embereként futja."

A majdnem kitűnő bizonyítványba azért becsúszott néha egy-egy rossz osztályzat is. Konrád György például meglehetősen lesújtó ítéletet mondott Fodor miniszterségéről. "Gyámoltalan kultúrpolitikusnak tartottam, akinek az volt a felfogása, hogy nem a kultúrát képviseli a kormányban, hanem a kormányt a kultúrában." Konrád a Fejér Megyei Hírlapnak nyilatkozta ezt 1995 decemberében, és most, amikor Fodor ázsiója erősen erodálódik, egyre többen emlékeznek is az író szigorú szavaira.

Furcsa párhuzam, de bizonyos szempontból Konrád kritikájához meglehetősen hasonló kifogásokat fogalmaz meg Fodor Gáborral kapcsolatban az egykori pártbéli harcostárs, Kósa Lajos is. "Õ az, aki mindig éppen máshol van. Sokszor akkor is, amikor éppen ott van." (Reform, 1995. augusztus 11.)

"Kis János szellemi emlőin"

Visszatérve 1993-hoz, a baráti oldalon nagy dicséretnek számíthatott az MDF-es Speidl Zoltán tömör jellemzése Fodor Gáborról: "Kis János szellemi emlőin nevelkedett."

Az apró zökkenőket leszámítva Fodor az 1990-es évek után az új évezredben is nagy népszerűségnek örvendett a szociálliberális-, vagy ahogy mostanában mondják, a balliberális oldalon. A Mozgó Világ például a politikus jogászokról szóló sorozatában "A kis herceg" címmel közölt 2004-ben interjút Fodor Gáborral. Itt a "szelíd filozófus" Fodorról az alábbi értékelés olvasható: "valóban vérbeli liberális politikus, annak minden előnyével és hátrányával. Eddig sehol sem tudott első ember lenni, valahogy mindig vesztett. A »kis herceg«, ahogy sokan nevezik, nem csügged, sokszor nem is érzi, hogy vereséget szenvedett. Fodor Gábor politikai karrierje még kétesélyes."

Környezetvédelmi miniszterként is sok dicséretet kap. A HVG 2007 júliusában közli a Medián által végzett elemzést: a kutatás kiemeli, hogy a hónap nyertese Fodor Gábor, akinek népszerűsége nyolc százalékponttal emelkedett. Ezzel feljött az ötödik helyre, a 46 százalékkal hatodik Orbán Viktor elé. Dávid Ibolya és Lamperth Mónika munkaügyi miniszter népszerűsége öt százalékponttal, Sólyom Lászlóé, Herényi Károly MDF-frakcióvezetőjéé és Kóka János gazdasági miniszteré négy százalékponttal csökkent. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a Medián húszas listáján a tizenkettedik (28 százalék) volt 2007 nyarán.

Mostanra nagyot változott a világ, ám Fodor Gábor jövője szintén kétesélyes, csak másképpen. A balliberális oldal a jelek szerint leírta, "politikai ámokfutása" miatt nagyon komoly kritikákat kap.

"Ha nem húznak mind egy irányba..."

Már pártelnökké választását sem fogadta kitörő ováció. A 168 Órában Mészáros Tamás ezt írta június 11-én: "Így jutottunk el az elnökválasztásig. Hiába hírelték, hogy Fodornak döntő fölénye lesz a küldöttgyűlésen, mindössze kétszavazatos többségével legitim módon bár, de nem elég meggyőzően nyert. A belső erőviszonyokat tekintve ez patthelyzet: legalábbis az ügyvivői testületben. Mert a frakció viszont javarészt Kóka támogatóiból áll. Úgyhogy ha az elnökválasztás kimenetelét a politikai haszon felől nézzük, a szaldó nem túl biztató. Mondhatni: sok hűhó semmiért. (...) Az SZDSZ egyetlen esélye az, ha abbahagyja a kormány ellen folytatott esztelen nyilatkozatháborút, és józan kompromisszumok árán lehetővé teszi, hogy a kabinet a következő két évben politikai profitot szerezzen az akár adócsökkentéssel is stimulált gazdasági konszolidációból. Hogy ezt a szabályozott együttműködést koalíciónak hívják-e majd, vagy a kormányozhatóságért kötött megállapodásnak, az másodlagos. Hasonlóképp ahhoz, hogy ebben a helyzetben ki lett a párt elnöke, ki maradt alul, avagy milyen az ügyvivői testület összetétele. Ha nem húznak mind egy irányba, mindannyian mindent elvesztenek."

Úgy járhat, mint Demszky az elnökséggel

"Elérte, amit régóta akart, a szabad demokraták első embere lett Fodor Gábor. Kétségtelen, a párton kívül nagyobb szimpátia övezi, mint belül, s az is, hogy vezetésével az SZDSZ nagyobb eséllyel rugaszkodhat el támogatottságának mostanában becsült egy százalékáról. Akik rá szavaztak, ezt várják tőle." Mindezt Tamás Ervin írta a Népszabadságban, a Csábítás trükkje című publicisztikában (június 11.).

"Fodor többszöri próbálkozás után jutott a csúcsra, akkor, amikor a rendszerváltó párt történetének legnagyobb válságát éli - olvasható a Népszabadságban -. Az SZDSZ-t könnyen temetheti hullámsírba, s komoly erőfeszítésre van szüksége ahhoz, hogy fölemelje. (...) Fodor könnyen járhat úgy, mint a néhány hónapig elnökösködő Demszky Gábor, amikor meghirdette az egyenlő távolság elvét. Annyiban azonban jóval nehezebb a dolga, hogy ma még kevésbé látni, min bukhat el, és mivel tehet csodát. Csak egy biztos: az SZDSZ válaszút előtt áll."

Az ámokfutó magányossága

Ágh Attila augusztusban még konkrétabban fogalmaz, amikor az InfoRádiónak ezt nyilatkozza: "Az SZDSZ hangosan kiabál, mert belül fáj. Szeptember közepére dőlhet el, hogy lesz-e a pártnak egységes vezetése vagy megmarad a jelenlegi kétfejűség. Mivel a párt politizálásának fő terepe a parlament, ezért ha Kóka János marad a frakcióvezető, akkor Fodor Gábor mandátuma mindössze addig terjed majd, hogy tehet egy-egy elnöki nyilatkozatot."

Ahogy Ágh Attila megjósolta, szeptember közepére már sok minden eldőlt. A 168 Órában publikáló Mészáros Tamás az SZDSZ, az elszabadult hajóágyú című írásában elemzi a helyzetet (szeptember 12.): "A Fidesznek olyan strómanjai akadtak Fodor Gábor és a miniszterelnök cselekvési programját állítólag egy emberként leszavazó liberális ügyvivők személyében, akik a jelek szerint maguk is elbánnak az egypárti kormánnyal. (...) Tehát a politikai szezonnyitás egyetlen érdemleges témája nem más, mint az a kérdés, hogy mikor bukik a kormány. Ez a jobboldalnak módfelett kedves szuggesztió egyedül az SZDSZ »jóvoltából« uralja el a közgondolkodást; Fodor és társai olyan politikai ámokfutást folytatnak, amely egyértelműen Orbán hatalmi ambícióját szolgálja, s nem mellesleg éppen a szabad demokraták önsorsrontását tetőzi be."

Fodor Gábor, a gagyista - kiűzetés a holdudvarból

A számos helyről érkező támadások feladói közül mostanában Debreczeni József az egyik legaktívabb. A Népszavában és a 168 Órában felváltva publikáló közíró szerint Fodornál még Torgyán József is jobb volt (Szégyen - Népszava 2008. szeptember 15.).
Debreczeni azt a kérdést is felteszi, hogy vajon nem ment-e el Fodor esze? "De vajon miért teszi ezt Fodor? (...) Miért megy szembe a saját bázisával: a frakció zömével, az értelmiségi holdudvarral, a baloldali média véleményvezéreivel, a már alig mérhető szavazóbázissal. (...) Vagy valóban elment az esze?"

A költségvetés parlamenti szavazása újabb fordulatot hozhat az SZDSZ elnökének megítélésében, igaz, ezen a szavazáson sokkal több múlik, mint Fodor Gábor éppen aktuális "árfolyama".