Elmondtuk volna mi együtt is, de a szabad demokraták azt kérték, hogy külön sajtótájékoztatók legyenek.

Önállósul a párt?

Nem az én dolgom, hogy az SZDSZ-t minősítsem, de mondhatnám azt epésen, hogy már éppen ideje. Ez, azt hiszem, túl van az én hatáskörömön. Egyetértettünk abban, hogy nagyon komoly világgazdasági válság fenyeget, amelynek következményeképpen a gazdasági növekedés a nyugati világban lassulni fog, és ez Magyarországot is eléri; Magyarországnak évek óta nem volt akkora szüksége ütőképes, akcióképes, határozott és társadalmi támogatottságot élvező kormányra, mint ma.

Egyetértettünk abban is, hogy ha kisebbségi kormány van, márpedig ez a helyzet, annak kell, hogy legyen programja is. Egyetértettünk abban, hogy a kisebbségi kormány programjáról szavazni kell a parlamentben, ezért közösen támogatjuk azt az indítványt, hogy az Országgyűlés tűzze ezt napirendre, és szavazzon róla. Derüljön ki, hogy van-e felhatalmazása a kormánynak arra, amit és ahogyan tesz.

Egyetértettünk abban is, hogy az ellenzék nem vállalhatja át a kormányzás felelősségét: az képtelen helyzet lenne, ha az ellenzék a matematikailag meglévő többségét felhasználva, mondjuk, adótörvényeket alkotna a kormány számára, amit a kormánynak kellene végrehajtania. Ez maga lenne az anarchia, vagy az alkotmányos képtelenség világa.

Az ellenzéknek ugyanakkor dolga - és ebben is egyetértettünk - megakadályozni, hogy a kormány súlyos hibákat kövessen el. Például azt, ami 2005-ben és 2006-ban történt Magyarországon, amikor a választások előtt minden realitást nélkülöző költségvetéseket készített a kormányzat, és ezzel a tönk szélére sodorta az országot, mellékesen becsapta az embereket. Ezt meg kell akadályozni, az ellenzéknek ehhez vannak eszközei, hiszen többségben van, legalábbis matematikailag a parlamentben.

Konkrét cselekvésben, szavazási cselekvésben, indítványban, határozati javaslatban, valami kézzelfoghatóban megállapodtak-e?

Határozati javaslatot adtunk be arról, hogy a miniszterelnök által közzétett esszét tárgyalja meg az Országgyűlés, ezt a szabad demokraták is támogatják. Megállapodtunk abban, hogy miután vitaalapnak is gyenge ez a dokumentum, ellene fognak szavazni.

Mi történik akkor, ha a szabad demokraták, önök, a kereszténydemokraták és akár az MDF is elutasítja a Megegyezés című határozati javaslatot?

Akkor kiderül, hogy a kisebbségi kormány parlamenti felhatalmazás nélkül igazgatja az országot.

A határozati javaslat elutasítása erre elég?

Igen, ez azt jelenti, hiszen a kisebbségi kormánynak volt egy nyilvánosan vállalt, közzétett programja, és az elesett.

Ez program volt? Õk azt mondják, hogy ez egy esszé, egy dolgozat, egy megegyezési javaslat, de nem program.

Ez az a pókerjátszma vagy ravaszkodás, szűkkeblű és kicsinyes politika, amitől ma szenved Magyarország. Én azt szeretném, ha minél hamarabb tiszta víz kerülne a pohárba, és Magyarország, illetve a Magyarország vezetésére vállalkozó politikai erők végre azzal törődnének, ami a dolguk. Itt egy világgazdasági megrendülés az előszobánkban, egy teljesen megváltozott külpolitikai világhelyzet a grúz-orosz válság nyomán, egy magyar gazdasági válság, amivel az egész ország, lassan minden család küszködik - ezekkel a kérdésekkel kellene foglalkozni, és nem belesüllyednünk a taktikai pókerjátszmákba. Azt remélem, hogy miután a parlament dönt a kisebbségi kormány programjának ügyében, tisztább, áttekinthetőbb lesz a helyzet, és végre azzal foglalkozhat majd a parlament is, amivel foglalkoznia kell. Ma a Fideszen kívül nem látok olyan politikai erőt, amelyik azt tenné, ami a dolga.

Ha a Megegyezésről szóló határozati javaslatot elutasítják, mi következik másnap?

Megyünk tovább: utána a parlamentnek döntenie kell az adótörvényekről is. A kormány talán pénteken terjeszti be a parlament elé az adótörvényeket, de sok mindent tudunk már belőle, hiszen számos elképzelést már a nyilvánosság elé tártak. Ezek aggasztóak, nincsenek összefüggésben azzal a helyzettel, amiben ma Magyarország és a magyar gazdaság van. Nem orvosolják a lassuló magyar gazdaság problémáit, azt a gondot, hogy a növekedés üteme egyre csökken. Magyarországnak magas növekedési ütemű gazdasággá kell válnia, ehhez jelentős adócsökkentéseket kellene végrehajtani, ám az eddig ismert javaslatok szerint erre nem vállalkoznak az ország mai vezetői. Le fogjuk folytatni a vitát és szavazunk az adótörvényekről, de ha azok nem változnak alapjaikban, a parlament valószínűleg nem fogja elfogadni őket. Várjuk, hogy előbb vagy utóbb az adótörvények megbuknak, ami után a parlament ismét napirendre veheti az önfeloszlatást. Ahhoz egy választás az egyetlen lehetséges eszköz, hogy újra lendületet tudjunk venni, hogy a politikai vezetés végre ne hatalmi harcokat folytasson, hanem új kiindulópontot teremtsen.

Hogyan fogják összeszedni az adótörvények megbuktatásához szükséges kellő számú nem szavazatot? Tárgyaltak-e erről most Fodor Gáborral?

Nem tárgyaltunk, mert ez az a kicsinyesség, amibe nem szabadna belesüllyedni. Miről fog szólni az ősz, ha ez így megy tovább? Minden arról szól, hogyan próbál összekaparni valamifajta ideiglenes többséget a kormány egy-egy előterjesztése számára. Így nem lehet sem kormányozni, sem gazdaságpolitikát, sem kiszámítható életet alkotni. Ez egy képtelenség, ebből kell kiszabadulnunk.

De ha megállapodtak volna a szabad demokratákkal, a szavukat vették volna, hogy nem fogják támogatni a szocialistákat?

Én igyekeztem, igyekeztem, de a szabad demokraták láthatóan ebben a pillanatban az előrehozott választástól úgy félnek, mint ördög a tömjénfüsttől, ezért olyan lépéseket, amelyek egyértelműen az előrehozott választást hoznák magukkal, nem vállalják. Csalódás számomra, de ez a helyzet.

Mi volt a benyomása a tárgyalásról? Közeledtek vagy távolodtak? Két ellentétes álláspont olvasható a sajtóban.

A tárgyalásra akkor került sor, amikor az ország súlyos helyzetben van, tehát ez komoly kérdésekkel foglalkozó megbeszélés volt. Mégis, fiatalemberek vettek rajta részt, ráadásul sok sót megettünk már ebben a szakmában, megvolt a fideszes hangulata, ahonnan az epés megjegyzések, az önirónia, meg minden, ami egyébként elviselhetővé teszi a politikát, jelen volt. Jó hangulatú találkozó volt, örülök annak, hogy létrejött, mert legalább egy dologban egyetértés született: a kisebbségi kormány programjáról szavazni kell.

Ezt ezek szerint be tudják vinni, ha másképp nem, akkor határozati javaslat formájában az Országgyűlés elé?

Navracsics Tibor és Semjén Zsolt már benyújtotta a javaslatot. A harc most arról szól, hogy minél hamarabb a Ház elé kerüljön, tehát gyorsított eljárásban tárgyalhassa meg a parlament. Ehhez négyötödös többség kellene, ám a szocialisták ezt nem adják, így valószínűleg egy lassabb tárgyalási procedúra elé nézünk.

A szocialisták azt mondják, hogy az október 6-ával kezdődő hétre vitanapot akarnak ugyanebben a kérdésben. Valószínűleg ezzel próbálják kihúzni a dolog méregfogát.

A többség ellenzéki oldalon van. Hogy vitanap lesz-e vagy döntés, azt az ellenzék fogja eldönteni, mert legalábbis matematikailag az ellenzék van többségben. Ha az ellenzéki pártok, az MDF, az SZDSZ, a Fidesz és Kereszténydemokrata Néppárt kitart az álláspontja mellett, akkor a parlament menetrendjét mi szabjuk meg, nem pedig a kisebbségi kormány.

Az MDF szavazatában biztos?

Olyan időket élünk, amikor saját magunkon kívül másban már nem lehetünk biztosak, a kérdésére tehát nemmel kell válaszolnom. Ma a Fideszt látom egyetlen olyan kormányképes erőnek Magyarországon, amely egységes, erős, világos elképzelése van a jövőről, és teszi a dolgát. Minden más párt - a kereszténydemokratákat ilyen értelemben a mi szövetségünk részének tekintem -láthatóan valami egész mással foglalkozik.

Az egyik az elnökválasztási botrányokkal, a másik azért küzd, hogy az MSZP-től legalább bizonyos távolságot tudjon tartani, ne adj Isten, függetlenedni, míg a szocialisták láthatóan azzal a tehertétellel harcolnak, amelyet a hazugságok, meg az állampolgárok átverése miatt kénytelen a hátán cipelni immáron évek óta.

Ilyen körülmények között én nem tudok mást ajánlani se a polgároknak, se magamnak, minthogy magunkban bízzuk: a Fideszben, illetve a választópolgárok saját magukban. Ne adják fel a reményt, képesek leszünk változtatni ezen a helyzeten. Jobb lenne minél hamarabb, az időpont meghatározása nem kizárólag a mi kezünkben van: lehet, hogy nem azonnal, de be fog következni. Készüljünk erre a pillanatra, használjuk ki azt a lehetőséget, és ha eljön az idő, cselekedjünk.Az önök számításai szerint mikor lehet kormányváltás?

Nem akarunk belesüllyedni ilyen spekulációkba. A Fidesznek készen kell állnia arra, hogy vállalja azt a felelősséget, amely a ma felénk áradó állampolgári, választópolgári, emberi bizalomból következik és adódik. Készen állunk erre.

De érdekük mégiscsak van: minél hamarabb, vagy hagyni a szocialistákat és a szabad demokratákat még mélyebbre menni?

A Fidesz érdeke egybeesik az ország érdekével. Bár én is úgy látom, hogy az idő a másik oldalt tehetetlensége, döntésképtelensége, az egyértelmű politika hiánya miatt talán még lejjebb fogja vinni, bennünket ez nem érdekel, illetve nem ez érdekel. Minket az érdekel, hogy mi van az országgal. Az országnak az az érdeke, hogy minél hamarabb új kormánya és új politikája legyen. A Fidesz ezt a célt kívánja szolgálni: a minél hamarabbi változás az ország érdeke, ezért ez a Fidesz érdeke is.

Most készen állnak a kormányzás átvételére?

Holnap reggel! Köszönjük szépen, jól vagyunk.

Megvannak a miniszterek, megvannak a programok, megvannak a cselekvési tervek?

Lényegében igen.

Ki lesz a pénzügyminiszter?

Holnap reggel tárgyaljunk róla. Ha holnap reggel összeáll a kormány, ön tudni fogja.

Ezek programszinten elő vannak készítve? Csak a kampányra kell várnunk?

Persze, túl kell esnünk azon a kampányon. Kormányoztunk négy évig, tudjuk, hogy mi az, ami működik, mi az, ami nem, melyek a sikeres programok, és melyek nem azok. Tudjuk, hogy kikkel érdemes kormányozni és kikkel nem. Brüsszelben voltam az elmúlt két napban, ahol láttam, hogy egy hatalmas munkát végző frakciónk van kint, tehetséges emberekkel, akik alig várják, hogy visszatérjenek, és érdemben részt vehessenek az ország sorsának alakításában. Aztán itt van körülöttünk ez a hatalmas szakértői, tanácsadói kör, ami az elmúlt nyolc-tíz évben lépésről lépésre épült fel. Nem is a Fidesz részét alkotják ezek, hanem a jobboldal, a polgári oldal szellemi holdudvarát. Rengetegen vagyunk, munkaképesek vagyunk, jó életkorban is vagyunk: megedzettek bennünket a mögöttünk hagyott évek, csak bele kéne végre vágni, intézkedni, dönteni, határozni, kicsit fölrázni az országot. Felrázni az embereket, lehetőséget adni arra, hogy végre beleszóljanak a saját sorsukba, és végre megindítani az országot előre. Lelkileg, fizikailag, szellemileg is felkészültnek látom a polgári oldalt arra, hogy vállalja a feladatot.

Ön a miniszterelnök-jelölt, ha elindul a kampány?

Miután nincs kampány, nincs jelölt. Most ez a munka az enyém. Ha holnap reggel neki kellene állni, akkor engem kérdeznének meg a miniszterek, hogy mit kell csinálni.

Mindenki tudja, akinek ebben szerepet szánnak, hogy számítanak rá, és vállalta is?

Azt gondolom, igen. Nézze, tökéletesen felkészült állapot nincs, ha valaki sportolt már az életében, pontosan tudja, hogy nincs olyan állapot, amikor az ember ne érezné úgy, hogy még egy-két nap azért jó lenne. Száz százalékos felkészültség nincs. 99-nél is úgy érzi az ember, hogy még az egy százalék kellene. Ugyanakkor nem is tudom egy lapon említeni a mostani kormány cselekvőképtelenségét, meg azt a tettvágyat, energiát, ami egyébként a kormányzásra készen álló Fideszben ott van. Az ország bátran belevághat az irányításunkkal a következő négy évbe.

Mihez fognak? Romokat takarítanak? Új politikát csinálnak? Mi a feladat?

Nemcsak mást kell csinálni, hanem másként is. Az emberek kiszorultak a saját sorsuk alakulásának intézéséből, vagy legalábbis így érzik, ezért minden olyan közösségi formát, részvételi formát - legyen az nemzeti konzultáció, helyi önkormányzat - amely lehetőséget ad, hogy az emberek bevonódjanak a helyi közösség és a nagy közösség, a nemzet ügyeinek intézésébe, meg kell nyitni.

Megtisztelő a lehetőség, de nem futunk ki az időből egy konzultációval?

Nem, mert nem csak nagy, országos ügyekről lehet konzultálni, számos helyi ügyet is helyi összefogással kell megoldani. Nem a kormánynak kell megmondania, hogyan kell egy falu kulturális életét és intézményét rendbe tenni, azt majd a helyiek megmondják. A kormánynak csak segítséget kell ajánlani ahhoz, amit ők már elhatároztak. Mindenhol meg kell mozdítani az emberekben lévő alkotó energiát. Ez a gazdaságpolitikára is igaz: a magyar gazdaság bajban van, a növekedéshez, új munkahelyekhez vállalkozások kellenek, ám egy kormány nem tud vállalkozni az emberek helyett. Vállalkozó magyarokra van szükség; nemcsak vállalkozói státuszban lévő üzletemberekre, hanem általában a tudásra, a tehetségre, a kockázatvállalásra, a vállalkozás képességére. Egy kormány a vállalkozni akaró magyarok számára tud jó közeget teremteni.

Adótörvényekkel?

Például adócsökkentéssel, a bürokrácia csökkentésével, azzal, hogy az állam nem az ellensége a vállalkozó magyarok közösségének, hanem inkább segítője, partnere, amellyel közösen dolgozzák ki a fejlesztési terveket. A magyar gazdaság bajaira tehát a vállalkozóképes, vállalkozni tudó, tettre kész magyarok jelentik a megoldást. A kormány nem megoldás, csupán azt a közeget teremti meg, amelyben a vállalkozó magyarok képesek lesznek az országot kihúzni a bajból. Ez egy más gondolkodásmód. Erre mondom, hogy nemcsak mást kell csinálni, hanem másképpen is, mint ami a mostani kormány, amely mindenkinek meg akarja mondani, hogy mit gondolhat, mit nem gondolhat, mit tehet, mit nem tehet, és irtózatos bürokratikus akadályokat gördít az alkotóképes emberek útjába. Emellett persze adót kell csökkenteni, az európai uniós pénzeket másképpen kell fölhasználni, a kultúrát, az oktatást kiemelten kell kezelni, mert Magyarországnak a fejekben van a jövője, a tehetségünk ott lakozik. Megvannak a programjaink, amelynek a segítségével meg tudjuk indítani az országot.

A hiány mértékének csökkentését tartani kell?

A hiány csökkentését a gazdasági növekedés segítségével lehet elérni. A gazdasági növekedés az orvosság a munkanélküliségre, a pénzügyi egyensúlytalanságra, a hiányra és az eladósodottságra is. Minden erőt erre kell összpontosítani, a növekedéshez pedig sokkal kevesebb bürokrácia, sokkal egyszerűbb adóviszonyok, kiszámítható partneri kormányzás, valamint jelentős mértékű adó- és járulékcsökkentés társul. Én ezt csináltam négy éven keresztül, nem tankönyvekről beszélek, meg közgazdasági vitákról. Négy éven keresztül kormányoztunk, kormányoztam, és az adó- és járulékcsökkentés politikájával sikerült akkor Magyarországot fejlődő, fölzárkózó pályára állítani, és érzem magunkban, magamban az erőt, hogy ezt újra, persze megváltozott körülmények között, megváltozott módszerekkel, elérjük, illetve megismételjük.

Pénzpiaci világpánik van, mi is drágábban kapjuk a pénzt. Ez valamennyire átírja a terveiket?

Egyelőre még nem írtuk át a terveinket, de még ráfanyalodhatunk erre. A kibontakozóban lévő a pénzügyi válság nagyon súlyos következményekkel fog járni: pénzhez jutni csak magasabb kamatok árán lehet majd. A magyar vállalkozások eddig is tőkehiányban szenvedtek, eddig is hitellel hidalták át a pénzügyi nehézségeiket, időnként még a tőkét is ilyen módszerekkel próbálták pótolni. Most ez a pénz egyre többe fog kerülni. Ez gazdasági nehézséget jelent a számukra. Ebből nagyon komoly gondok lehetnek. Itt kellene egy határozott kormány, amely ezeket a nemzetközi hatásokat adócsökkentésekkel, bürokráciacsökkentésekkel, eljárási egyszerűsítésekkel ellensúlyozza. De még egyszer mondom, a mai magyar politika olyan messze van ettől, mint Makó Jeruzsálemtől. Az egész ősz eddig arról szólt, hogy a szocialisták hogyan próbálnak fogcsikorgatva, miközben fogzománcok pattognak, hogyan próbálnak összelapátolni napról napra valamilyen többséget egy-egy indítványuk mögé.

Gondolja, hogy ilyen eszközökkel meg lehet állítani a válságot?

Ellensúlyozni kell. Ölbe tett kézzel nem nézhetünk egy pénzügyi válságot, amely a magyar államhatárokhoz érkezik pillanatok alatt. A kormányt azért tartjuk, azért vállalkoznak emberek az ország vezetésére, hogy ilyen válságos helyzetekben világosan irányt mutassanak, és legyenek elképzeléseik a hogyanra és miképpenre, persze a pénzügyi világ és a gazdasági élet szereplőivel együtt. Nekünk erre megvannak a magunk javaslatai. Élő, konzultációs kapcsolatban vagyunk a magyar pénzügyi világ vezetőivel, vezető közgazdászokkal, üzletemberekkel, ebből döntéseknek kellene születniük, csak a döntéseket mi nem tudjuk meghozni, mert ellenzékben vagyunk. Ez a kormány lehetősége és egyben kötelessége, de csak kesereg az ember, tényleg lehangoló, amit tapasztalunk.A miniszterelnök hétfőn a parlamenti viszontválaszában azt mondta - ahogyan ő fogalmazott - drága liberális barátainak, hogyha nem tudnak megegyezni, akkor egy olyan politikai kurzus jön, önökre célzott, akiktől még az unokáinknak is félni kell. Kell-e valakinek félnie a Fidesztől?

A bűnözőknek például, a korrupciót elkövetőknek, a politikai banditizmus szerencselovagjainak, szóval vannak itt azért olyanok, akik megkeserítik az életünket, nem tartják be a törvényeket meg a jogszabályokat. Õk azért jó, ha tudják, hogy szemben a mai engedékeny kurzussal, amikor szemet hunynak a bűncselekmények fölött, amikor nyakig úszunk a korrupcióban, ott egy másik világ következik majd, az alkotmányos rendnek és törvényességnek érvényt fogunk szerezni.

Politikai erőknek vagy politikai erők támogatóinak kell-e tartaniuk valamitől?

Nem, és általában is szerencsétlennek tartom az ezzel való riogatást. A demokrácia az arról szól, hogy politikai verseny is létezik, pártok megmérkőznek időnként egymással a közbizalom megszerzése érdekében. Ezek alternatívákat jelentenek egymáshoz képest. Lehet egyiket vagy másikat választani, de azt mondani, hogy a Fidesz - ráadásul egy olyan erő, amely már négy éven keresztül egy tisztességes polgári kormányzást mutatott Magyarországon -, veszélyt jelentene, ez az ócska politikai trükkök kategóriájába tartozik.

De feltehetően a kampányban erről szó lesz, hiszen maga a miniszterelnök előlegezte ezt meg. Erre számítanak?

Az még csak hagyján.

Felveszik a kesztyűt?

Persze, láttam már egy-két kampányt, a derék szocialisták kint jártak Erdélyben is, felkészítést tartottak az RMDSZ-nek, mint a sajtóhírekből kiderült, maguk sem tagadták, és ott elmondták, hogy szerintük mi a győzelem receptje.

De azt is mondták, hogy minden olyan eszközzel rendelkezniük kell, amivel az ellenfél. A kérdés az, hogy használják-e.

Ez rendben van, de nem erről beszéltek, hanem arról, hogy először is mindenképpen kell valaki, akitől félni lehet, illetve akit gyűlölni kell, ha nincs ilyen, akkor egy ilyet föl kell építeni - ezt mondták szó szerint, ezt tanácsolták az RMDSZ-nek, gyakorlatilag a gyűlöletpolitika módszerét. Aztán azt is mondták, hogy be kell gyűjteni a voksokat, nem érdekes, milyen áron, majd utána lehet róla vitatkozni. Tehát ha a kérdést úgy teszi föl, hogy van-e információnk arról, milyen típusú kampányra készül a baloldal, akkor azt kell mondanom, persze, ezt az MSZP-s képviselők Erdélyben az RMDSZ-nek tartott fölkészítéskor világosan elmondták.

Hogy tudják ezt kivédeni? Akarják-e kivédeni?

Nyertünk már választást meg vesztettünk is. Majd a hadiszerencse megoldja. Becsületesen kell harcolni, küzdeni, elmondani, mit szeretnénk, minél több emberhez eljutni. Nekünk nem az ellenfelünkre, hanem saját munkánkra, programunkra, elképzeléseinkre kell összpontosítani, és minél több embernek visszaadni a hitét, hogy igenis, számít, ő mit gondol, mit akar, és ebből fog fölépülni majd az ország, és mi ehhez jó eszközt jelentünk az ő számára. Ezt kell elmondanunk.

Az fölmerült önökben, hogy az ön ellen irányuló gyűlöletkampányok sokszor segítenek a szocialistáknak, és ezen például azzal lehet segíteni, hogy nem az első vonalban harcol?

Akkor majd az ellen lesz gyűlöletkampány, aki az első sorban harcol. Nem hiszem, hogy az ellenfél támadásai kellene, hogy megszabják a mi munkánkat, hadrendünket, szereposztásunkat, munkarendünket, ritmusunkat. Nekünk a saját, a legjobb meggyőződésünk szerint érdemes végezni a munkánkat. Nem kell törődni ezzel.

Mit gondol, miről fog szólni ez a kampány, ha elindul és előrehozott kampány lesz?

Mi arról fogunk beszélni, hogy milyen lehetőségeket tartogat a jövő Magyarország számára, és hogyan kell azokat megragadni, és miért van szükség egy erős, vezetőképes, felelősségteljes demokratikus kormányra.

Egy korábbi beszélgetésünkben azt mondta, hogy rosszabb nem lesz, fájni nem fog, azóta sok minden változott. Lesz rosszabb? Lehet rosszabb? Fog fájni?

Nem, ennél csak jobb lesz. A mai kormány tehetetlen és szerencsétlen. Ha új kormányunk lesz, akkor megindulunk előre. Az első naptól kezdve mindenki érezni fogja: tudjuk, hogy honnan, hova tartunk.

Elmondaná, hogy hova? A honnant érezzük.

Most Magyarország egy olyan állapotban lévő ország, amely ha nem figyel, ha nem vigyáz, ha nem változtat, akkor Európa egyik legszegényebb országává fog válni. Bizonyos elemzések szerint ez sokkal közelebb van, mint azt a legtöbb ember gondolná. A nyugat-európaiakhoz képest a lemaradásunk nő, és a közép-európai versenyben a versenytársaink gőzerővel mennek el mellettünk. Öt-hat-hét százalékos gazdasági növekedést, van, amelyik kilencet is produkál, mi meg a prostitúciót meg a kábítószer-kereskedelmet is beleszámítva, ilyen trükkökkel vagyunk képesek valahol az egy százalék és a két százalék között tartani a gazdasági növekedésről szóló adatokat. A helyzet kiábrándító. Világos, amire szükségünk van: az alkotóerővel megáldott, tettre kész magyarok számára lehetőségeket kell teremteni, ez a vállalkozó kedvű emberek országa kell, hogy legyen, ahol az emberek bátran, vidáman, jókedvűen tudnak vállalkozni arra, hogy a terveiket megvalósítsák, és az állam ebben nem akadály, hanem inkább partner.

De kicsodák? Kicsik? Nagyok? Magyarok? Közepesek? Multik? Vegyesen?

Mindenki, itt most mindenkire szükség lesz. Magyarország olyan helyzetben van, hogy nincs olyan magyar ember, akinek a munkaerejéről, a tehetségéről, a szelleméről le lehetne mondani, úgyhogy mindenkire, kisvállalkozásokra, családi és közepes vállalkozásra szükség lesz, mindenki előtt szélesíteni kell a teret. Fontosnak tartom, hogy az emberek érezzék: a védelem joga megilleti őket. Ma azt látom, hogy az állam nem képes garantálni az emberek fizikai biztonságát, nem tudja garantálni az anyagi biztonságot. A védelemhez való jog, ami minden állampolgárt megillet, az egész egyszerűen nem érvényesül. Sem a kisebbség esetében, sem a többség esetében. Helyre kell állítani a jogállamot, törvényességet, rendet, és a védelem jogát mindenki számára biztosítani.

Hogyan? Törvénnyel, erősebb rendőrséggel, több rendőrrel?

Több rendőr kell természetesen, egyértelműbb eljárási szabályok, és egy kormány, amely az alkotmányos rend mellett elkötelezett. Elhatárolódni is érdekes, de egy kormány ne elhatárolódjon a nem kívánatos jelenségektől, hanem próbálja őket fölszámolni. Minden faluba vissza kell vinni a körzeti megbízottakat, általában korszerűsíteni kell a rendőrség technikai felszereltségét. Megvan ennek az útja, módja, és néhány törvényt is módosítani kell. Ezt a vitát le is fogjuk folytatni, mert a parlament elé kerül nemsokára a Polgári és a Büntető Törvénykönyv is.

Fontos a szociális egyensúly helyreállítása is. Lehetetlennek tartom, hogy az állam azokat a szolgáltatásokat, amelyeket garantál az állampolgárok számára - legalábbis a törvények szerint garantál -, nem tudja biztosítani. Az állami ellátás körébe tartozik az egészségügy, és mégsem érzik úgy az emberek, hogy ha megbetegednének, akkor megfelelő időben és megfelelő minőségben jutnának egészségügyi ellátáshoz, holott korábban nem ez volt a helyzet. Az oktatás állami feladat, az államnak kell megszerveznie megfelelő színvonalon. Csúszunk lefele. Valamelyik napilap írta a múlt héten talán, hogy a magyar oktatásügy milyen szomorú állapotban van európai és világviszonylatban.

A szociális egyensúlyt helyre kell állítani. Egy olyan országtól, amelynek polgárai megélhetési gondokkal, bizonytalansággal küzdenek, kiszolgáltatottnak érzik magukat, alkotóerő és minőségi munka aligha várható el. Szociális egyensúly, lakhatás, a munkához való hozzáférés lehetősége, a tisztességesen megfizetett állások elérhetősége - ezek azok a politikai célok, amelyeket ki kell tűznünk, és meg kell valósítanunk.

Fontosnak tartom továbbá, hogy egy közép-európai együttműködés irányába vigyük a magyar külpolitikát. A közép-európai új politikától magát elhatároló oroszbarát politika, amit folytat Magyarország, ellentétes Magyarország és Közép-Európa érdekeivel is, ezen szerintem változtatni kell. Persze a politikát is meg kell reformálni, mert a politikával magával is vannak gondjaink. Fele ekkora parlament, fele ekkora megyei közgyűlések, fele ennyi politikus is elegendő lenne ahhoz, hogy az országot jól szinten teljesítő, működőképes állapotba hozza.

Ez terv csak vagy ígéret?

Ott fekszik a parlament előtt a kétszáz fős parlamentre vonatkozó javaslatunk.

Mindenkinek ott fekszik a javaslata.

Nem, csak a mienk fekszik ott. 386 fős ma a parlament, 200-ra szeretnénk csökkenteni. A szocialisták napirendre sem hajlandók venni az indítványunkat.

De nyilván nem a következő ciklusban, hanem a következő után.

Minél hamarabb. Ha holnap tudnánk erről tárgyalni, el tudnánk fogadni, a következő választás már kétszáz fős parlamentről is szólhatna. De még egyszer mondom, nem a vita állapotában vagyunk, a szocialisták azt sem engedik meg, hogy napirendre vegyük a témát, nem tudja tárgyalni a parlament.

4

A családi adózásról azt gondoljuk, hogy a mai helyzetet meg kell változtatni. Ma nincs családi adózás Magyarországon, sőt, családellenes adózás van. Nem tudom, hogy van-e még olyan ország Európában, amelyik ennyire a családok ellenére, érdekeivel szemben alkotta meg az adórendszerét.

Ez lassan hitvita lesz.

Nem hitvita.

Mindenki bírálja a másik adózási rendszerét.

A józan eszünket nem kell elveszteni. Elég, ha az ellenfeleink elvesztik, azért az embereknek nem muszáj, ők átláthatnak a szitán. Ma az a helyzet, ha valaki befizeti az adóját, akkor az nem áll összefüggésben azzal, hogy a jövedelméből hány embert kell eltartani. Egyáltalán nem mindegy, hogy egy ember saját magát tartja fenn a jövedelméből vagy három vagy négy gyermeket - vagy kettőt, az talán gyakoribb Magyarországon - tart fönn. A legtöbb adórendszerben ezt valamilyen formában méltányolják. Nem fizethetek ugyanannyi adót ugyanannyi jövedelemből én, aki három, négy vagy öt gyereket tartok el, mint aki egymaga él. Még az angol adórendszerben sem lehetséges ez. Valamilyen megoldásnak lennie kell, van is több technikai lehetőség, ezek közül többet szeretnénk mi Magyarországon meghonosítani, hogy az adórendszer vegye figyelembe, ha valaki a fizetéséből eltartja a gyermekeit vagy az idős szüleit is.

EVA?

Egyelőre az EVA maradjon, mert úgy látom, hogy a vállalkozói kör ehhez ragaszkodik. A Fidesz azt gondolja, hogy az adórendszer olyan ügy, amelyet csak a vállalkozókkal együtt érdemes kialakítani, mert ha a vállalkozók nem érzik magukénak az adórendszert, akkor az elkerülhetetlennél is nagyobb lesz az adócsalások mennyisége és mértéke. Egy olyan adórendszert kell megalkotni, amelyet el tudnak fogadni. Ha nem is lelkesek, mert ki a fene lelkes egy adórendszertől, de legalább el tudják fogadni azok az emberek, akik majd az adót be fogják fizetni. Társadalmi megegyezésre kell törekedni a méltányosság és az igazságosság jegyében.

Kulcsok számáról, mértékéről?

Minél egyszerűbb, annál jobb.

Lehetőleg egykulcsos legyen?

Egykulcsos adórendszerben nem tudjuk méltányolni a család szempontjait, én a családi adózás híve vagyok.

Családi adózás plusz egyszerű adórendszer?

Minél egyszerűbb. A bajorok azt szokták célul kitűzni - közelítenek felé, de még nem érték el -, hogy az adóbevallás akkora legyen, mint a söralátét. Ez kicsinek tűnik Magyarország esetében, de hogy legalább egy A4-es papíron eleget lehessen tenni az adóbevallásnak, ezt célul tűzzük ki. Képtelenség, hogy Magyarországon már könyvelő nélkül szinte mozdulni sem lehet. Egyszerű, egy A4-es lapon teljesíthető adóbevallás a célunk.

Azért az elektronikus adóbevallás működőképes ma is Magyarországon, és lehet számítógépen csinálni.

Lehetséges. Én a vállalkozók véleményét osztom, egyszerűsíteni kell a rendszert.

Az MDF elnöke szerint a Fidesz áll az ellene irányuló megfigyelési ügy mögött, hétfőn a Parlamentben is ezt mondta. Igaz ez?

Elég szomorú történet ez. Ha jól látom, akkor két volt miniszterem vitatkozik egymással. Dávid Ibolya volt négy éven keresztül az igazságügyi miniszterem, Stumpf István pedig a Miniszterelnöki Hivatalt vezető, ahogy manapság mondják, kancelláriaminiszter. Két embernek valami gondja vagy gyanúja van egymással szemben, úgy látom, itt ez a helyzet. Ha négy éven keresztül egymás mellett szolgáltak egy kormányban, akkor elvárható lenne tőlük, hogy egymás között rendezzék ezt a dolgot. Üljenek le, beszéljék meg, és ha megtörtént, akkor álljanak ki a nyilvánosság elé. Szóval hogy két volt miniszterem a nyilvánosság előtt egymást vádolja, legalábbis az egyik a másikat, a másik meg védekezik, ez lehangoló a számomra.

Ennél nem súlyosabb a helyzet? Önöket vádolták azzal, a Fideszt mint pártot, hogy emögött az ügy mögött állnak.

Azért, mert az egyik miniszter, az igazságügyi miniszter asszony a másik minisztert, Stumpf miniszter urat, fideszesnek bélyegzi. Stumpf István annyira tagja a Fidesznek, mint Dávid Ibolya. Még egyszer mondom, üljenek le egymással, beszéljék meg, és ha maradt fönn gyanú, akkor álljanak a nyilvánosság elé. Ez a polgári kormányhoz, a volt polgári kormányhoz méltatlan helyzet és viselkedés.

Ön szerint mi történt ebben az ügyben?

Szerintem erre a kérdésre a titkosszolgálatok tudnának válaszolni. Én csak két kérdésre szeretnék előbb vagy utóbb választ kapni, illetve azt gondolom, hogy a magam fajta közélet iránt érdeklődő, meg a demokráciát értéknek tekintő emberek két kérdés iránt biztosan érdeklődnek. Az egyik az az, hogy végül is most ki hallgatott le kit? A nemzetbiztonság hallgatott le itt valamit? Ezt a lehallgatási jegyzőkönyv-szerűséget, ami nyilvánosságra került, ők készítették-e vagy sem, ez az első kérdés. Ha a magyar állam készítette, akkor hogyan került nyilvánosságra? Államtitok ez vagy nem? Hogyan működik a magyar állam? Egyre erősödő gyanú a magyar közéletben, hogy a titkosszolgálatok részt vesznek a politikai események alakításában és a politikai élet szereplőivé válnak, és ez a romlás jele. A titkosszolgálatokat mindig ki kell vonni, sőt kínos precizitással távol kell tartani a politikai küzdelmektől, mert ha bizonyos korlátokat átlépnek, akkor könnyen a politikai banditizmus felségterületén találjuk magunkat.

Stumpf István, ha jól tudom, tervez jogi lépéseket. A Fidesz nem tervez jogi lépéseket Dávid Ibolya állításával szemben?

Ezt a jogászok majd megnézik meg eldöntik. Mi az MDF-fel eddig sem foglalkoztunk, ezután sem foglalkozunk. A Fidesz szempontjából nézve nincs jelentősége, hogy hölgy vagy úr, Dávid vagy Almássy nevet viselő személy az MDF elnöke. Egészen más dolgokkal foglalkozunk, megvan nekünk a magunk feladata. Elsősorban az ország előtt álló feladatok. Mi minden erőnket erre összpontosítjuk, és nem kívánunk az MDF-fel semmilyen értelmetlen vitába bonyolódni, az ő dolgaikkal pedig nem foglalkozunk.

Azzal sem foglalkoznak, hogy az MDF kifinomult technikákkal képes segíteni a kisebbségi kormány hatalmon maradását?

Ezzel majd akkor foglalkozunk, ha bekövetkezik.

Ez már bekövetkezett.

Inkább csak a gyanú lengi körül.

A számok elég világosan mutatnak. A távolmaradási arány, a szavazási arány.

Igen, de a dolgok most fordulnak élesbe. Ezen az őszön lesz néhány egyértelmű döntési helyzet. Egy már volt, a parlament feloszlatása, ott az MDF nem szerepelt rosszul. Mégiscsak ők terjesztették be, meg is szavazták. A második a Megegyezés, vagy hogy hívják ezt a derék kisebbségi kormányprogramot, ami a Ház elé fog kerülni. Állást kell foglalni, és utána elvetik vagy támogatják. Aztán jönnek az adótörvények és a költségvetés. Most lesz három-négy olyan pillanat, amikor a majomnak bele kell ugrania a vízbe, nem lehet tovább lebegtetni, hogy ki ellenzéki, ki kormánypárti. Ezt nagyon világosan ki fogjuk tudni olvasni, hiszen lesznek, akik azt mondják, mint a Fidesz, hogy adjunk végre új lendületet az országnak, legyenek előrehozott választások, és lesznek, akik valamilyen bonyolult érveléssel amellett fognak kardoskodni, hogy a mostani kormány maradjon, és ehhez segédkezet nyújtanak. Nem mondom, hogy lesznek ilyenek, de lehetnek, és ez látszódni fog kristálytisztán.

Konkrét ismeretük vagy csak gyanújuk van szavazatvásárlási kísérletről a kormány részéről?

Nem szeretek vádaskodni, de itt van például ez a két derék volt fideszes képviselő esete. Õk, ha jól láttam, a legutóbbi szavazáskor a parlament feloszlatása ellen szavaztak.

Kaukázusi kérdés: kedden azt mondta, hogy az Európai Néppárt a grúz kormányzópárt megfigyelői státuszba történő felvételével adja meg a maga válaszát a grúz-orosz válságra, de azt a történészekre hagyja, hogy ebben az ügyben ki volt a kezdeményező és pontosan mi történt. Mit várnak egy ilyen lépéstől?

Az Európai Néppártban hangot akartunk és akarunk adni azon meggyőződésünknek, hogy nem engedjük, hogy Európát bárki - most épp Oroszországról van szó -, visszarángassa a XX. század külpolitikai világrendszerébe. Azért javaslom, hogy figyelmünket ne a grúz-orosz válság kirobbanásának körülményeire összpontosítsuk, mert azóta történt egy-két dolog, amely még magánál a válságnál is fontosabb, bár kétségkívül abból sarjadt ki. Az egyik, hogy az oroszok meghirdettek egy új biztonságpolitikai doktrínát. Az elnök maga jelentette be, hogy Oroszországnak a saját államhatárain kívül biztonsági zónaigényei vannak. Ilyenkor szokott a szőr fölállni egy közép-európai, ez esetben magyar ember hátán.

Igen, de nem akarják ránk kényszeríteni a politikai rendszerüket.

A XX. század arról szólt, hogy a nagyhatalmak eldöntötték, kinek hol vannak érdekzónái, legtöbb esetben a saját biztonságára hivatkozva. Európát kettéfűrészelték. Mi szerencsétlen módon a keleti részéhez tartoztunk, de most függetlenül attól, hogy mi a keleti, szerencsétlenebb részéhez soroltattunk be, önmagában a kontinens kettéfűrészeltsége, hogy Európa sorsa egyfelől Amerika, másfelől Oroszország, a Szovjetunió kezébe került, olyasmi, amit egy európai elkötelezettségű ember - magam is ilyen volnék - sohasem fogadhat el. Ezért mindig, amikor egy nagyhatalom, legyen az bármelyik, azt mondja, hogy neki a saját országhatárain kívül vannak biztonsági igényei, akkor azonnal megszólal a fejünkben a vészcsengő. Az Európai Unióban most ez történt, és azt mondjuk, hogy nem.

Megszólalt a vészcsengő?

A XXI. század az abban különbözik a XX. századtól, hogy egy ország bármilyen kicsi és földrajzilag bármilyen közel is helyezkedjen el egy nagyhatalomhoz, sohasem kerülhet olyan helyzetbe, hogy a nagyhatalom döntse el, hogy az ő biztonsági zónájához tartozik-e vagy sem. Ez elfogadhatatlan. Még egyszer mondom, nem Oroszországról van szó, hanem a nemzetközi világrend egyik legfontosabb elvéről. Arról, hogy minden népnek önrendelkezési joga van a saját politikai rendszerére vonatkozóan is, és a tekintetben is, hogy milyen biztonságpolitikát akar folytatni. Adott esetben a NATO-hoz szeretne csatlakozni, az oroszokhoz szeretne közel kerülni, valamilyen ázsiai biztonsági rendszerben gondolkodik. Sokfajta variáció létezik, de egy dolog biztos, erről csak maga, az adott nép dönthet, nem pedig valamelyik nagy szomszédos állam, és ezt mi kifogásoljuk, mert a mostani orosz politika láthatóan ezt testesíti meg. Azért beszélek erről hosszan, mert nem Grúziáról van szó, nem egy tőlünk távoli, idegen dologról, hanem rólunk, a mi sorsunkról. Talán a politikusoktól elvárható az is, hogy ilyen nagyobb összefüggésekben lássák saját országuk, polgáraik, meg nemzetük jövőjét.

A másik fontos téma az energia kérdése. Azzal nincsen semmi baj, ha Oroszország vagy bármelyik nagyhatalom a saját területén található energiaforrásokat a lehető leggyorsabban, legbiztonságosabban és a legnagyobb profit mellett akarja eljuttatni a vásárlóihoz. Amikor azonban arra törekszik egy nagyhatalom, hogy az adott térségben föllelhető, az állam határain kívül lévő energiaforrásokat is fölvásárolja, befolyása alá vonja, és monopolhelyzetet építsen ki a vásárlóival szemben, ez esetben Magyarországgal szemben is, akkor ismét meg kell szólaljon a fejünkben az a bizonyos vészcsengő, és azt kell mondani, hogy nem. A kereskedelmi monopóliumra való törekvés a saját államhatárokon kívül teljességgel elfogadhatatlan, ma ez a helyzet. Ez fenyegeti Magyarország függetlenségét.

Én mindig is a magyar függetlenségért dolgoztam meg harcoltam, örülök, hogy 1990 után ezt javarészt sikerült helyreállítani, és most úgy látom, hogy az ország gazdasági függetlensége forog kockán, amikor azokat a kísérleteket, amelyekkel mi Oroszországon kívülről is akarunk beszerezni nyersanyagot, az oroszok megpróbálják ellehetetleníteni. Ehhez nincsen joguk, ezt semmifajta nemzetközi szokás, jog, kereskedelmi szabályozás nem teszi számukra lehetővé. Arról beszélek, hogy föl akarják vásárolni az Oroszországgal szomszédos területek teljes olaj- és gázkapacitását, hogy az onnan kinyerhető nyersanyagot is csak rajtuk keresztül lehessen - nemcsak fizikai, hanem üzleti értelemben is - Európa felé értékesíteni. A nyugat-európaiak jobb helyzetben vannak, mint mi. Olaszország például nincs energiafüggőségi helyzetben Oroszországtól, neki vannak algériai, tehát az afrikai kontinens irányából is forrásai, vannak tengeri kikötői, ahol cseppfolyós gázt tud fogadni, Oroszországtól is vásárol nagy tételben, de diverzifikál, tehát sok csatornás a beszerzési rendszere. Németország ugyanebben a helyzetben van.

Magyarországon ezzel szemben a gázellátás 85 százaléka Oroszországból jön. A háztartásaink is ki vannak szolgáltatva. Én ezt a helyzetet rossznak tartom, szeretném megváltoztatni. Olyan megoldásokat keresek, sőt, teszek ezekre javaslatot, amellyel Magyarország tudja a függőségét lazítani, sőt, a függetlenségét helyre tudja állítani. Ehhez kellenek új útvonalak, új lelőhelyek, a magyar kitermelés növelése, kellenek alternatív energiaforrások, sok hangszeren kell egyszerre játszani, de a cél az, hogy Magyarország a gazdasági függetlenségét meg tudja őrizni.

Ehhez az elképzeléshez az unióban van önnek támogatottsága?

A közép-európaiak körében határozottan, hiszen a lengyelek, a balti államok velünk egy csónakban eveznek.