Magyarországot a négy érintett fél, az Egyesült Államok, a dél-vietnámi kormány, az észak-vietnámi kormány és az ottani Felszabadítási Front kereste meg: a megfigyelő misszió ellátására kerestek résztvevőket.

Mit kellett kivizsgálni?

Tűzszünet-sértéseket, és más hasonló kérdéseket.

Tizenhat évvel később egy huszárvágással térfelet váltott, és 1991-től a magyar tisztek közül elsőként tanulhatott egy esztendőn át az Amerikai Egyesült Államok védelmi akadémiáján.

Amikor a kilencvenes évek elején bekövetkezett egy politikai rendszerváltozás, az Egyesült Államok megkereste Magyarországot, Csehszlovákiát és Lengyelországot, hogy képzési lehetőséget ajánljon az ottani tiszteknek, tiszthelyetteseknek. Magyarországról egyetlen hallgatót lehetett beiskolázni. Egy gyors kiválasztási procedúra következett, amelyben nyilván különböző szervezetek tettek javaslatot arra, hogy kit érdemes berendelni nyelvi felmérésre, hiszen éppen az idegen nyelv ismerete volt az a plusz a szakmai pálya mellett.Érdekes célt szolgált ez a képzés. A rendszerváltozás után kényes kérdés lehetett az, hogy miként lehet használni a nemzeti haderőt a nemzeti érdekek érvényesítésére.

Az akadémiának pontosan az a célja, hogy ilyen jellegű feladatokra felkészítse a hallgatókat. A világ nagyot fordult Helsinki óta, sok minden bekerült a köztudatba. Másképp gondolkodtak az emberek a nyolcvanas évek közepén, és jelentős változások voltak nálunk is biztonságpolitikai szempontból: többek között elindult a haderőcsökkentés. Az volt a legérdekesebb, hogy milyen szempontból vizsgálják a dolgokat ezen az akadémián. Különös az is, hogy nincsenek tankönyvek, amelyekből ezt meg lehet tanulni.

Meglepetés volt viszont, hogy a kilencvenes évek végén az ENSZ indiai-pakisztáni katonai megfigyelőcsoportjának parancsnoka lett. Elsőként került magyar egy ilyen misszió élére.

Én abban az időben a Külügyminisztériumban Martonyi János miniszter úrnak voltam katonai tanácsadója. Magyarország felkérést kapott arra, hogy állítson jelöltet a ciprusi ENSZ-misszió főparancsnoki posztjára. A kiválasztási procedúra végén maradtunk ketten a holland küldöttel, a misszió helyszínét biztosítóknak és az érdekelt feleknek azonban problémájuk volt a személyünkkel. Ezért az ENSZ úgy döntött, hogy új eljárást ír ki, és NATO-, valamint EU-tagokat nem hív meg a jövőben ennek a posztnak a betöltésére. Magyarország számára a kasmíri misszió parancsnoki beosztását ajánlották fel. Magyarország hozzájárult a feladathoz, így az ENSZ főtitkára pedig 1999. március elsején kinevezett.

Tavaly nyár óta ön a Honvédelmi Minisztérium védelempolitikai szakállamtitkára. A korábbi feladatainak tükrében nem unalmas munka ez?

Az én munkám a legizgalmasabb. Ezt a munkakört 2001. március elseje óta látom el, amolyan fordítógépként dolgozom. Megfejtjük, mit akar a NATO, és abból idehaza milyen következtetéseket vonunk le, és a Magyar Honvédség ennek érdekében milyen irányba kell, hogy fejlődjön.

Akkor fontos stratégiai szerepe van

.A munkámat fontosnak tartom, az elöljáróim szintén. Nagy örömmel szolgálok ebben a beosztásban, nincs egyetlen unalmas percem sem.