Az Európai Unióban három különböző országcsoportot különböztethetünk meg. Az egyik a bátor modernizálóké, mint amilyen Finnország, Dánia és Nagy-Britannia, amelyek erősen átalakítják gazdaságukat. A másik csoportba tartoznak olyan országok, mint Franciaország, Németország és Olaszország, amelyek tisztában vannak vele, hogy választ kell adniuk a globalizáció kihívásaira, de kérdéses számukra, hogy hogyan. Õk a bátortalan modernizálók. A harmadik csoport Lengyelországtól a Balkánig terjed. Ezeknek az országoknak sok szempontból hasonló a szociális és történelmi hátterük. Az alapvető kérdést egyelőre nem döntötték el: progresszív modernizációs politikát folytatnak, vagy a radikális nacionalizmus elszigeteltségét választják.

A múlt hétvégén Ön átvette a szocialista párt elnöki tisztét. Úgy véli, mostantól bátrabb lehet?

Több lehetőségem van a sikeres kormányzásra és minden bizonnyal nagyobb a felelősségem is. A szocialista párton belül van támogatása a modernizációnak. Ugyanakkor azt is látom, hogy Magyarországon a progresszív nemzeti nézőpont ellentéte a radikális nacionalista megközelítés.

Valójában mennyire erős Ön? Nem a gyengeség, vagy akár a zsarolás jele volt az, hogy a lemondásával fenyegetett, ha nem kap 75 százalékos támogatottságot a kongresszuson?

Éppen ellenkezőleg, azt bátorítottam, hogy ha van valamilyen kisebbségi alternatíva, akkor azzal álljanak elő. Elegendő lett volna az ellenfeleimnek, ha minden negyedik szavazatot maguk mellé állítják, akkor egyszerre cserélhettek volna kormányfőt és pártelnököt.A reformerek Európa-szerte megpróbálják központosítani a hatalmat. Az Ön kritikusai azt állítják, hogy Ön is központosít és túlságosan arrogáns.

Tudna erre példát mondani?

Nem, de a szocialista párton belüli kritikusai azt mondják, hogy Ön nem bátorítja a vitákat, hogy egyetlen hajó van és mindenkinek a fedélzeten kell lennie.

Én különleges fajta politikus vagyok. Azt mondom és írom, amit gondolok. Tanulmányokat és könyveket írok. Ismerem annyira a szocialista párt vezetését, hogy tudjam: nem kérik az engedélyemet ahhoz, hogy publikálják a tőlem eltérő véleményüket. Hetente kétszer találkozom a pártvezetés belső körével. Ez a kongresszus elnökként semmilyen további jogokkal nem ruházott fel. Számunkra elképzelhetetlen, hogy a párt elnöke regionális vezetőket nevezzen ki, miként az a legnagyobb ellenzéki pártnál történik. Ha a saját pártomat sem tudom meggyőzni, akkor hogyan lennék képes meggyőzni a szavazók többségét a vitás kérdésekben? Nincs szükségem mind a 35 ezer párttag támogatására, hogy bevezessük ezeket a változásokat, de igenis szükségem van két és fél millió magyar támogatására a választások megnyeréséhez.

Miért lett a magyar politika ennyire személyeskedő és otromba? A jelek szerint a jobboldali szavazók gyűlölik Önt.

A politika Európa-szerte személyeskedővé vált. Sok szempontból a jobboldal ősellenségét testesítem meg. 1990 előtt az (kommunista - The Times) ifjúsági mozgalom vezetője voltam, majd 1990 után meggazdagodtam. A feleségem egy régi kommunista család leszármazottja. Nem szégyellem magam, ehelyett dolgozom. Az ellenzék az előző két választás váratlan elvesztése, 2002 és 2006 után azt a következtetést vonta le, hogy valamiképpen én a háttérben voltam. 2002-ben én voltam Medgyessy Péter kampányfőnöke, most pedig miniszterelnök vagyok.

Személyében fenyegetettnek érzi magát?

Egyáltalán nem. Minden hétvégén fogom a feleségem és elmegyünk vásárolni. Vagy moziba. Tegnap este egy ír pubban voltam a feleségemmel és pár barátunkkal. Hetente háromszor futok, testőrök nélkül.

Mindez azért van, mert sokkal inkább a sikeres üzletember imázsát próbálja sugallni, mint egy politikusét?

Nincsen ilyen tanácsadóm. Nem gondolkodom azon, hogy miként kellene megjelennem. Legfőbb riválisom (Orbán Viktor Fidesz-elnök -The Times) a frizuráját és az öltözködését is teljesen megváltoztatta, hogy minél hétköznapibbnak nézzen ki. A magyarok szerint olyan volt, mint egy vidéki Elvis. Nem nyert vele választást. Nagyon erősen hiszek abban, hogy sikeresek lesznek a reformok. A végén a magyarok azt mondják majd, hogy rengeteg vitánk volt, és gyakran nagyon kritikusan viszonyultunk ahhoz, amit tettél, de jó, hogy nem adtad fel. Ha a következő választásokkor nem így gondolkodnak, akkor majd ajtót mutatnak nekünk.

(A beszélgetés második részét itt, a harmadikat pedig itt olvashatja el!)