Sok országban fajult verbális és fizikai erőszakká a Gázai övezeti háború miatti megosztottság. Az izraeli ellencsapás miatt tüntetők nem sok szimpátiát mutatnak a Hamász által meggyilkolt, megerőszakolt vagy elrabolt izraeliekkel.

És most már a korábban a megbékélésre vágyó, olykor idealista dél-izraeli lakosok sem csordulnak túl a palesztinok iránti empátiától.

A Times of Israel című lap több lakos vallomásán keresztül mutatta be a kiábrándultságot.

Aki azt hitte a gázaiakról, „egyszerű emberek, mint mi”

Egyikük, Irit Lahav elmondta: az nem lepte meg, hogy betört a kibucába a Hamász és mindenkit meg akart ölni. A Nir Ozban élő nő, aki békeaktivista, már az események előtt sem táplált hiú ábrándokat a Gázát kormányzó egyszerre politikai és katonai – Izraelben és nyugati országokban terrorszervezetté minősített – Hamásszal kapcsolatban.

Abban azonban hitt, hogy a szervezet nem képviseli a „csendes palesztin többséget és a civiltársadalmat”.

„Akkor még úgy láttam, hogy ők jó emberek, mint te vagy én. A Hamász akadályozta őket, hogy jó életük legyen: szép házuk, jó kocsijuk, jó munkájuk, jó iskola a gyerekeknek”.

Azzal azonban, hogy „október 7-én több száz palesztin civil, köztük nők és gyerekek jönnek a terroristák nyomában, hogy behatoljanak az izraeli közösségekbe, ünnepeljék és részesei legyenek a pusztításnak, nem számoltam”.

"They cut the heads and took it with them”: Irit Lahav of Kibbutz Nir Oz is an Israeli peace activist who founded a peace organization that used to transport Palestinian patients in need from Gaza’s crossings to hospitals in Israel. On October 7th, she heroically saved her family… pic.twitter.com/TB4UcQ9iyA

— יוסף חדאד - Yoseph Haddad (@YosephHaddad) February 4, 2024

„Rájöttem, hogy rosszul láttam. Ahogy az izraeli kormány képviseli az izraelieket, úgy képviseli a Hamász a gázaiakat” – mondta a nő, aki most egy ötemeletes házban él egy másik városban, ahová Nir Oz kibuc sok túlélőjét ideiglenesen áttelepítették.

Lavan foglalkozása utazási ügynök, és korábban egy olyan önkéntes csoport tagja volt, amely egészségügyi ellátásra szoruló gázaiakat fuvarozott át izraeli kórházakba.

Ahogy most érez, az sokkoló:

„az összes gázai lakos olyan szinten utál bennünket, hogy nulla lelkiismeretfurdalás mellett gyilkolnának csecsemőket és dúlnák fel az ottonainkat”.

A Helyreállítás Útja nevű izraeli civil szervezet, amely izraeli kórházakba szállított palesztinokat, még mindig létezik – annak ellenére, hogy ez az önkéntese már nem vesz részt a munkájában.

A csoport immár csak Ciszjordániából szállít át palesztinokat, Izrael Gázából megtiltotta a kilépést.

„Nem könnyű, de szeretném továbbra is embernek érezni magam” – mondta Jael Noj igazgató.

A Holokauszt-túlélő, aki magának sem akarja bevallani

Bella Haim holokauszt-túlélő, a Hamász-támadás körzetében fekvő Gvulot kibuc lakója szintén kezdi átértékelni a nézeteit. Neki az unokáját, Jotam Háimot rabolta el a Hamász.

A tragédia akkor teljesedett be, amikor a Gázára lecsapó izraeli katonák tévedésből megölték a fiút.

„Annyi béketüntetésre és a békés együttélésről szóló rendezvényre jártam. És most keresztúthoz értem, amikor arról van szó, hogy hogyan gondolkodom. Október 7. megváltoztatott mindent, még mindig a helyes utat keresem”

– utalt arra, hogy korábbi nézetei vagy érzései megváltoztak, és ezt nehéz feldolgoznia és elfogadnia.

"The Holocaust is happening to us again, with great intensity," Holocaust survivor Bella Haim said Tuesday.

Her grandson Yotam Haim was taken hostage to the Gaza Strip and then accidentally killed by the IDFhttps://t.co/U63lHS5MW2

— Haaretz.com (@haaretzcom) January 31, 2024

Az idős nő a Hamász-támadás után azt is felvetette, hogy most „újra megtörténik velünk a holokauszt”. Dél-Afrika azonban – a gázai hadművelet miatt – Izraellel szemben adott be keresetet a Hágai Nemzetközi Bíróságon népirtás vádjával. A testület az indítványt elutasította.

Újabb vélemény: a gázaiak éljenek jól, de egy erős kerítés mögött

A Kfar Aza kibucban egy arab nyelvű felirat fogadta egy még mindig ott található lábtörlőn a Hamász embereit: „Isten hozott”. A támadók 60 embert öltek meg a településen.

Sahar Snorman, a lábtörlőhöz tartozó lakás gazdája – veterán békeaktivista – annak a három embernek az egyike, aki visszatért a telepre.

Szerinte a gázaiakat vissza kell engedni otthonaikba, amikor véget ér az izraeli hadművelet, és nem szabad hagyni, hogy a palesztin földnyelv lakható részét még szűkebbre szorítsák a köré vont pufferzónával.

Ahogy mondja, még mindig lehetséges a diplomáciai megoldás. Viszont nem most, és ő is támogatja az izraeli katonai akciót.

„A harcok végeztével Izraelnek szigorú választ kell adnia bármely határsértésre... és Izrael és Gáza között kemény határt kell vonni” – mondja.

Véleménye miatt a palesztin ügy támogatói valószínűleg egy kalap alá veszik az „izraeli háborús héjákkal”, köztük Netanjahu miniszterelnökkel – fogalmaz a cikk.

We interviewed Shahar Shnorman and Ayelet Cohen, the only two people to return to Kfar Aza.

The cats of the kibbutz have learned to beg for food at the only permanently inhabited house. “It’s like we’re living in a zombie movie," Cohen said.https://t.co/pLLuyzVgeN

— George Grylls (@georgegrylls) February 12, 2024

Még a békepárti kulturális elit is jobbra tolódik

Gáza körül hagyományosan az izraeli baloldal békepárti hívei – azaz nem Benjamin Netanjahu és más nacionalista erők támogatói – élnek. És, mint a Times of Israel megjegyzi, „a kulturális elit néhány tagja” is hasonló dilemmákkal küzd.

Idan Raichel, az egyik legismertebb izraeli zenész és az arab-zsidó együttélés egyik hangos híve így vallott erről egy lapinterjúban:

„a háború miatt lehetetlen nem jobbra sodródni. Még a baloldaliak számára is... a terroristák a gyerekek szobáiba, az ártatlanság terébe léptek be, nemi erőszakot követtek el, kínzásokat, és embereket raboltak el”.

A lap idézi Ivri Lider zenészt és melegjogi aktivistát, aki azt mondta: a háború óta már nem tudna olyan dalszöveget írni, mint amilyen az egyik korábbi számában hallható, hogy az ellenség barát is lehet... „Elég nehéz késztetést érezni a párbeszédre, a megbékélésre, a kölcsönös méltóságban való együttélésre ” – fogalmazott.

A szinte magányos hang

Vannak olyanok is, akik kitartanak az elveik mellett.

A külföldön is népszerű énekesnő, Noa (polgári nevén Ahinoám Nini) egy baloldali aktivista, aki a múltban „az izraeli rasszizmusra adott” válaszként jellemezte a palesztinok által elkövetett terrortámadásokat.

Egy október 7-e után felvett videóban az Izraelt ért támadás iránti fájdalmáról és az emberek összetartásáról beszélt.

Még az izraeliek és a más országokban élő zsidók számára fenyegetőnek tartott „a folyótól a tengerig” kifejezést is elővette, amikor azt mondta: azt akarja, hogy mindenkinek egyenlő jogai legyenek.

„Nem akarok senkit meghódítani, nem akarom a megszállást”. A Facebookon vitatta a korábban idézett Idan Raichel-megjegyzést és azt mondta:

lehet egyszerre fájdalmat érezni izraeliként és sírni a mások oldalon a sok ártatlanért és megpróbálni segíteni nekik.

„Ne ítéljünk többmillió embert halálra, még akkor sem, ha minden órában a könnyeinkkel küszködünk” – írta.

Az aktivista, aki már másképp látja politikai ellenfeleit

A cikk elején említett Irit Lahavnak azonban ez nem megy olyan könnyen. A kibucból egy emeletes házba evakuált nő kimentett egy tibeti buddhista faliszőnyeget, amelyet személyesen a Dalai Lámától kapott, amikor egy buddhista templomban élt. És magával vitt néhány növényt is, amelyeket próbál feléleszteni.

Felidézi ugyanakkor, hogy a Hamász-támadás idején – miközben lányával a házában bújkált –, hallotta, hogy fiatal gázai gyerekek hogyan fosztják ki az otthonát, és a szomszédok egy dudorászó nőt is hallottak, aki nyugodtan átvizsgálta, hogy mit vihet el.

Lahav hevesen ellenzi, hogy Gázát izraeliekkel telepítsék be, és ellenzi a ciszjordániai zsidó telepeket is. Viszont az együttélésnek most már nem a baráti változatát képzeli el.

„Mi itt élünk, ők ott élnek, erős kerítés és kemény katonai válasz a béke bármely megsértésére”

– vázolta fel vízióját.

Azt is bevallotta, hogy nem különösebben akar visszatérni az önkéntes munkához, amelynek során palesztinokat fuvarozott izraeli kórházakba. És nem hatják meg a gázai pusztítás képei.

„Nem hiszem egy szavukat sem. Sem azt, hogy hányan haltak meg, sem a pusztítást mutató képeket. Tudom, hogy az izraeli hadsereg igyekszik elkerülni, hogy civileket öljön meg... nem hiszek a 30 ezer halottról szóló számnak” – fogalmazott.

Azt is elmondta, hogy korábban azt hitte, a gázaiak szinte mezítláb járnak.

„De a katonák gyönyörű lekövezett utcákon hajtanak, emeletes lakóházak között. Az egész egy show volt, elvitték a külföldi médiát, hogy azt vegye fel, amit akarnak. Úgyhogy nem hiszek egyetlen videónak sem” – mondta keserűen.

A Hamász-támadás közben közelebb hozta politikai ellenfeleihez, akikkel szemben korábban rendszeresen tüntetett.

„A jobboldaliak korábban undorral beszéltek rólunk, kibuc-lakókról, hogy elkényeztetett, askenázi liberális elit vagyunk... aztán október 7. után ugyanezeket az embereket megrázta, hogy mi történt velünk.

Fantasztikus módon magukhoz ölelnek bennünket Kirjat Gat-ban” – idézte fel az abban a jobboldali érzelmű városban történteket, ahová evakuálták.