Lehet, hogy Londont nem szerezték meg a brit konzervatívok, bár jelöltjük sokkal jobban szerepelt, mint várták, az észak-angliai kikötőben, Hartleypoolban viszont egy pótválasztáson kilökték a hatalomból az ott évtizedek óta bebetonozott Munkáspártot. Ezzel pedig hatalmas válságot és belvitát kavartak a politikai ellenfélnél. Sir Keir Starmer pártvezér gyorsan lefokozta helyettesét, akit felelősnek kiáltott ki a választási kudarcért. Gyávaság! – vágta a fejéhez a vele szemben álló platform.
A brit Munkáspárton belül most újra beindul a harc a hagyományosan balos erők és a centristák között. Boris Johnson és a konzervatívok egy napig örülhettek a hírnek. A csütörtöki választások után szombatra viszont világossá vált, hogy Skóciában a pandémiát profi módon kezelő, harcosan elszakadáspárti Skót Nemzeti Párt lesz negyedszerre is az úr, bár az autonóm parlamentben nem szerzett abszolút többséget.
Nicola Sturgeon, az SNP vezére és Skócia első minisztere ezek után az üzente Londonba: nincs „demokratikus érv”, amellyel blokkolhatnák az újabb függetlenségi népszavazást. Csakhogy az alkotmányjog szerint van: a központi kormány beleegyezése kell a referendumhoz.
Skócia legutóbb 2014-ben szavazott a Nagy-Britanniából való kiválásról – amit akkor „egy nemzedék során egyszeri” voksnak neveztek. A lakosok 55 százaléka végül a maradást választotta.
Mivel azonban a brexit népszavazáson a skótok az angolokkal szemben döntő többségben az uniós tagság fenntartására szavaztak, Sturgeon és pártja felmelegítette a kiválás ötletét. A brit kormány jogi érvekkel próbálja akadályozni a skótok újabb népszavazását és most már pénzzel is.
A The Times című lap szerint London anyagiakkal támogatja majd az elmaradt rákkezelések lefolytatását és több milliárd fontot adhat az infrastruktúra fejlesztésére. Mindezt azért, hogy a skótoknak ne legyen kedvük a második referendumhoz, és belássák: jobb az unióban, mármint a brit unióban maradni.
Johnson miniszterelnök csúcstalálkozót hívott össze az államalkotó brit nemzetek vezetőivel, és itt érvel majd amellett, hogy közvetlenül pumpáljanak központi kormánypénzeket a problémákkal küzdő területekre. A skót egészségügyet például a helyi autonóm kormány igazgatja, de London most közvetlenül adna pénzt a rákbetegek kezelésére. Emellett fejlesztené a skót közlekedési hálózatot és a kikötőket.
A brit kormány saját tanulmányára hivatkozva azt állítja, hogy a skót választók most nem vágynak újabb népszavazásra, de dühíti őket, hogy London akarja megmondani, van-e joguk hozzá. A skót függetlenség ellen állt ki az amúgy skót származású volt miniszterelnök, Gordon Brown is, aki szerint egy jelentős csendes többség elutasítja a kiválást. Viszont Johnson brit patrióta retorikája elidegeníti őket – mondta –, jobb lenne az együttműködésre helyezni a hangsúlyt.