Maga David Cameron miniszterelnök azt szeretné, ha a népszavazás az uniós tagság igenlésével végződnék. Emellett nyomós gazdasági érdekek szólnak. De a kérdés lebegtetésével nyomást akar gyakorolni Brüsszelre, annak érdekében, hogy engedményeket harcoljon ki, és általában akadályozza az Európai Unió központosítását.

A múlt héten fokozódott a kilépést szorgalmazók aktivitása. Feltűnést keltett, hogy a kormányzó Konzervatív Párt legnagyobb támogatóinak egy csoportja fogott össze a negatív szavazati eredmény érdekében, és hétmillió font összegű kampányalapot hoz létre. Kiszivárgott iratok szerint a szervezők mintegy ezer olyan brit üzleti vezető személyiséget állítanak maguk mögé, akik úgy látják, hogy jóllehet az európai közösség igen jövedelmező piac, de üdvösebb lenne, ha Nagy-Britannia az Unióból kilépve szabadabban kereskedhetne Kínával és Oroszországgal.

Az anyagi természetű támogatás biztosítása mellett a szervezkedők igyekeznek politikai téren is tért hódítani: nyolc-tíz olyan kabinet miniszterrel kezdtek megbeszéléseket, akik közismert euro-szkeptikusok. Ez azért figyelemre méltó, mert David Cameron egységes kabinet-támogatást vár el brüsszeli tárgyalásai sikere érdekében. De úgy hírlik, hogy például Iain Duncan Smith munkaügyi miniszter akár lemondásra is kész, ha az Uniós tagság ellenzése összeférhetetlennek bizonyul bársonyszéke megtartásával. És ebben nem áll egyedül.

A brit társadalom berkein belül erős az uniós tagság és az ezzel járó kötelékek ellenzése, de ennek a rétegnek csak egy része a függetlenségi párt, a UKIP szavazója, mert nem akar elhamarkodottan dönteni. Érv a kilépés mellett, hogy Nagy-Britanniának sokba kerül az EU-tagság, és sokan bosszankodnak napjainkban azon, hogy Görögország megsegítésére mennyi pénz megy el. A szabad bevándorlás uniós garanciájának is vannak bőven ellenzői. De ha Nagy-Britannia kilép, London elveszítheti a pénzügyi világközpont státusát, és az uniós piac jelentős hányadát.

A népszavazásig hátralévő egy év alatt tehát minden tényezőt alaposan meg kell gondolni, de kétségtelen, hogy a görög ügy és a megindult népvándorlás uniós kezelése a "nem"-mel szavazók malmára hajtja a vizet.