„A vizsgálat 40 résztvevőjének különböző szociális helyzetekben mutattuk meg a morgásokat. Volt közöttük olyan, amelyen a kutyák közötti játékos huzavona közben kiadott hang volt hallható, volt, amikor egy csontot helyeztünk el két kutya közé, illetve volt olyan helyzet is, ahol egy idegen ember meredten a kutya szemébe nézett, és közben lépésről lépésre közeledett a kutyához, ez pedig morgást váltott ki a kutyából” - számolt be a kísérletről Faragó Tamás, a kutatás vezetője.

Ezeket a felvett morgásokat játszották vissza a kísérlet negyven résztvevőjének, és megkérték őket, hogy értékeljék az érzelmi állapotot, és próbálják meghatározni, hogy szerintük milyen lelki állapotban lehetett a kutya, majd próbálják meg hozzákötni olyan helyzethez, ami kiváltotta a morgást.

Az MTA-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport munkatársa elmondta: az eredmények szerint a véletlennél sokkal jobb arányban jól válaszoltak a résztvevők.

„A játékos morgásokat vidámnak és örömtelinek értékelték, a két agresszív morgást pedig fenyegetőnek értékelték”

- fejtette ki.

„A játékos morgás esetében a válaszok több mint 80 százaléka helyes volt,

míg a két agresszív morgásnál 50-60 százalék közötti arányban sikerült jól azonosítani. De sokan a kétféle agresszív morgást összekeverték” - részletezte a kutatásvezető.

„Észrevettük azonban, hogy az idegen fenyegetésre reagáló morgást kevésbé agresszívnek értékelték a kísérletben részt vevők, a mögötte lévő félelmet viszont erősnek érezték” - tette hozzá Faragó Tamás.

A kutatásvezető elmondta, hogy bár az érzelmi értékelésben a kísérlet eredményei szerint nincs különbség abból a szempontból, hogy valaki kutyatulajdonos-e vagy sem, de amikor hozzá kellett kapcsolni az adott morgáshoz a szociális helyzetet, ott a gazdák sokkal sikeresebben teljesítettek.