A Montreali Egyetemen negyven olyan embert figyeltek alváslaborban 2003 augusztusa és 2007 márciusa között, akikről gyanítható volt, hogy alvajárók.
Egy általános vizsgálat után az önkéntesek a laborban aludtak, a másnapot pedig szokásos napi rutinjukat követve töltötték, majd este visszatértek az egyetemre, ahol hajnalig ébren tartották őket. 25 óra után merülhettek újra álomba.
A pácienseket minden alvási periódus ideje alatt filmezték, az alvásszakértők pedig később kiértékelték a látottakat, és háromfokozatú skálán értékelték az önkéntesek komplex mozgásait attól kezdve, hogy a lepedőt piszkálják, addig, hogy felkelnek az ágyból.
A normál alvásperiódus alatt a páciensek fele produkált olyan mozgásokat, amelyek jelezték, hogy álmuk zavart. A pihentető alvás időszakában az arány hirtelen 90 százalékra nőtt, sőt, emelkedett azok száma is, akik alvajártak.
Aludni pedig kell!
A kutatás azt is feltárta, hogy az alvásmegvonás nehezebbé tette a páciensek számára, hogy a mély alvás fázisából más alvásfázisokba jussanak. A mély alvás időszaka, amikor az agy elektromos aktivitása csökken, a tudósok szerint kritikus a hangulat, a tanulási képesség, a gondolkodás és az emlékezés szempontjából.
Bár a legtöbb ember azt gondolja, hogy az alvajárás jelentéktelen probléma, valójában komoly következményei lehetnek. Előfordul, hogy az alvajárók súlyos sérüléseket szereznek, vagy bűncselekményeket követnek el.
"Ez a kutatás megmutatja, hogy minden éjjel szükségünk van egy jó alvásra" - mondta a Norfolk és Norwich Egyetemi Kórház alvásszakértője. Neil Stanley hozzáfűzte: sokáig azt hitték, hogy az alvajárás kinőhető, gyermekkori probléma. Ám úgy tűnik, hogy egyre több felnőtt szenved ettől.
Ha a Balatonra készül nyaralni, van egy nagyon rossz hírünk