Január 5-én, pénteken a hölgyek számára is elkezdődik a vízilabda Európa-bajnokság. A helyszín változott az eredeti elképzeléshez képest, Izrael helyett Hollandia látja vendégül a kontinens legjobbjait, akik nemcsak érmekért, egy hanem olimpiai kvótáért is megküzdenek.
Mint a sportági szövetség Infostart rendelkezésére bocsátott előzetes anyagban szerepel, 2021-ben olimpiai bronz, 2022-ben világbajnoki ezüst – a magyar női válogatott két nyáron is kiváló teljesítménnyel rukkolt elő, igaz, 2022-ben a spliti Európa-bajnokságon becsúszott egy ötödik hely is. Erre aztán 2023 nyarán jött egy vb-6. eredmény, ami után nem sokkal Bíró Attila távozott a szövetségi kapitányi pozícióból, a helyét pedig ketten, Mihók Attila és Cseh Sándor vették át. 2024 első napjaiban arra is fény derül, miként muzsikál éles helyzetben a felállás.
A társkapitányok azonnal mélyvízbe kerülnek, ők ugyanis nem kísérletezgethetnek vagy pihentethetnek úgy, mint Varga Zsolt a férfiaknál, ahol már megvan a párizsi kvóta. A női ötkarikás játékok 10 helyéből hét már elkelt, a maradék három közül az egyiket Eindhovenben, az utolsó kettőt pedig a februári, dohai világbajnokságon osztják ki. A házigazda hollandok és a kétszeres címvédő spanyolok a tavalyi fukuokai világbajnoki fináléval már megváltották a jegyüket, azaz az is előfordulhat, hogy egy Eb-bronz elég lehet az üdvösséghez. Ha nem sikerül, akkor sem dől össze a világ, Katarban újra lehet próbálkozni, ráadásul az ottani fellépésünk már kőbe van vésve.
A tornát a fiataloknál már bevetett kétdivíziós rendszerben bonyolítják le, azaz elköszönhetünk a csoportkörös felvezető, formába hozó meccsektől, főleg úgy, hogy az első két találkozónkat rögtön közvetlen riválisok ellen vívjuk. Kezdésként a görögökkel mérkőzünk meg, akiknek szintén nincs még kvótájuk (és ők is ezért utaztak el Eindhovenbe), másnap pedig jönnek a világbajnok hollandok, akik a már biztos olimpiai részvétellel együtt is az aranyra fognak hajtani hazai környezetben. A horvátok ellen talán beleférhet majd a pihenés, és addigra minden bizonnyal az is eldől, hogy a csoport első két helyének valamelyikén végeztünk-e, és bejutottunk-e egyenes ágon a legjobb 8 közé.
Amennyiben igen, akkor egy pihenőnap után a B-csoport (Franciaország, Izrael, Olaszország, Spanyolország) „alsóházának” és a D-csoport (Bulgária, Nagy-Britannia, Németország, Szlovákia) „felsőházának” összecsapásainak valamelyik győztesével vívnánk meg az elődöntőért.
Amennyiben nem, akkor részt kell vennük a keresztjátékban, méghozzá a C-csoport (Csehország, Románia, Szerbia, Törökország) győztese vagy második helyezettje ellen, onnan továbbjutva pedig a B-jelű kvartett 1-2. helyezettje várnak ránk. De ne szaladjunk ennyire előre, a matekozást hagyjuk meg későbbre.
A csapat egyébként november végén kezdte meg a felkészülést, akkor még egy jóval bővebb kerettel. Eleinte férficsapatok ellen kétkapuztak, majd a kínai válogatottal edzettek közösen körülbelül egy hétig, amit két hivatalos felkészülési mérkőzéssel és két győzelemmel zártak. Karácsony után Spanyolország felé vette az irányt a kontingens, ahol a regnáló Európa-bajnok társaságában folytatódott egy hangolódás, majd egy barcelonai edzőmeccs után hirdették ki a végleges névsort a kapitányok, amelyben fiatalok is kaptak helyet, de a rutint sem kell nagyítóval keresni.
