Már csak három hónap van hátra a londoni olimpiai bajnok, emellett háromszoros világbajnoki és hatszoros Európa-bajnoki aranyérmes tornász sportolói pályafutásából. Berki Krisztián azt reméli, hogy a május végi bakui Európa-bajnokságon egyszer még a közönség és a pontozóbírók elé állhat. Egyszer és egészen biztos, hogy utoljára.
Kovács István, a mestere szerint a „mindenáron” már régen kikerült a tornasport kivételes tudású alakjának szótárából, aki nem megrokkant versenyzőként, hanem öt vállműtétje után is ép és egészséges emberként hagyná abba az élsportot.
Berki Krisztián a Központi Sportiskolában került Kovács István csoportjába, első Eb-aranyérmét 20 évesen 2005-ben Debrecenben vehette át, utoljára a 2017-es kolozsvári kontinensversenyen volt dobogós, ahol csak egy ellenfele előzte meg. Jó lóra tett, amikor a lólengést választotta, sérülések nélkül belőle is lehetett volna kétszeres olimpiai bajnok, ahogy a hazai szövetséget vezető Magyar Zoltánból.
„Párját ritkítja a magyar sport történetében az a 28 esztendőt felölelő út, amit együtt jártunk végig, hol a sikerek boldogságából táplálkozva, hol pedig elkeseredve lehorgasztott fejjel. Az elmúlt három esztendő már sokkal inkább a nehézségekről és a bizonytalanságról, az egymást követő vállműtétekről, a kényszerszünetekről és a gyötrelmes újrakezdésekről szólt. Ugyanakkor a kitartásról is. Minden döntést együtt hoztunk meg, soha nem tettünk szemrehányást egymásnak. Jóban-rosszban kitartottunk egymás mellett, és most is ezt tesszük, amikor az út végéhez érkeztünk. Krisztián azt szeretné, hogy ne az edzőteremben összecsomagolva, hanem az utolsó világversenye után mondhassa ki azt, hogy itt a vége. Én most is támogatom és szívemből szurkolok neki” – nyilatkozta a nemrégiben újra szövetségi kapitánynak kinevezett Kovács István az SzPress Hírszolgálatnak.
A szakember szerint a hamarosan 35 éves Krisztiánnak a május végi bakui Európa-bajnokságon akkor is helye lehetne a döntőben, ha „csak” azt a gyakorlatát mutatná be, amellyel három éve ezüstérmet nyert Kolozsváron.
„Egy ötször műtétekkel megbolygatott vállról soha nem lehet tudni, hogy mikor mondja fel a szolgálatot, ahogy az alig egy héttel a tavalyi világbajnokság előtt fájó csapásként be is következett – folytatta Kovács István. Semmi sem utalt arra, hogy az egyik utolsó edzésen kézállás helyzetben egyszer csak „beakad” Breki Krisztián válla. Mindent elölről kellett kezdeni, a terhelést patikamérleg pontossággal adagolni.
"Volt úgy, hogy én voltam a versenyzőm sofőrje, mert csak úgy tudott eljutni a gyógytorna foglalkozásokra, amelyeket sokszor azért ültem végig, hogy elleshessem a mesterség titkát. Az olimpia sajnos már tavaly elúszott, de ha a válla nem ellenkezik, az Európa-bajnokságon ismét ott lehet Krisztián. Két vagy három héttel a bakui verseny előtt kristálytisztán látnunk kell, hogy állj, vagy tovább előre. Akkor és nem később hozzuk majd meg a közös döntésünket, amely elsősorban Krisztián egészségéről, és csak másodsorban a sportcéljainak megvalósulásról szólhat. Bárhogy is alakul a sorsa, amit eddig letett a sport asztalára, azt csak dicsőségesnek lehet nevezni. Hamarosan befejezi a tanulmányait a debreceni egyetemen, diplomás sportszervezőként készülhet fel életének következő évtizedeire. Én akkor is szurkolok majd neki, jómagam pedig addig töltöm be a szövetségi kapitányi tisztemet, amíg szükség van rám és eredményes is vagyok” – mondta befejezésül az olimpiai bajnok tornász mestere.
