1931. február 14-én született Piracicabában (São Paulo állam). 1949 és 1952 között a XV de Piracicaba, majd 1952 és 1965 között a São Paulo FC játékosa volt. 536 mérkőzésen játszott a csapatában - egyetlen gólt sem szerezve. Kétszer volt São Paulo állam bajnoka (1953, 1957).

Pályafutása csúcspontját az 1958-as világbajnokság jelentette, amelyen a döntőig vezető út minden állomásán pályára lépett. A svédek elleni finálé előtt Hílton Gosling, a csapat orvosa úgy vélte, Nílton túlságosan ideges - ezért aztán Djalma Santos játszott a helyén. Nílton De Sordi, aki 1966-ban az União Bandeirante együttesében zárta le a pályafutását, 1955 és 1961 között 22 hivatalos mérkőzésen játszott a brazil válogatottban.

Parkinson-kórban szenvedve élete utolsó éveit tolókocsiban töltötte. Paraná államban, Bandeirantesben hunyt el augusztus 24-én, szombaton.

Minden idők legjobb brazil kapusa, Gilmar (vagy Gylmar) dos Santos Neves Santosban (São Paulo állam) született, 1930. augusztus 22-én.

Két kisebb csapat (Portuarios 1940-50, Jabaquara 1950-51), kapujának őrzése után huszonegy évesen São Paulo akkori leghíresebb és legerősebb csapatához, a Corinthianshoz került. Tíz esztendő alatt 660 (!) mérkőzésen védett a csapatban, háromszor lett állami bajnok (1951, 1952, 1954), kétszer pedig a Rio-São Paulo-torna győztese (1953, 1954). 1961 végén, túl a 31. születésnapján klubot váltott, már inkább csak remélte, mintsem tudta, hogy még szebb korszak vár rá.

Még közel nyolc éven keresztül védett (a végén már alig-alig...) a hatvanas évek leghíresebb klubcsapatában. A Santos tagjaként ötször lett São Paulo állam bajnoka (1962, 1964, 1965, 1967, 1968), négyszer a Brazil Kupa győztese (1962, 1963, 1964, 1965), háromszor a Rio-São Paulo-torna győztese (1963, 1964, 1966), kétszer a Libertadores-kupa győztese (1962, 1963), ugyancsak kétszer a Világkupa győztese (1962, 1963).

Összesen 331 találkozón védett a csapatban. A válogatottban tizenhat év alatt (1953. március 1.-1969. június 12.) 95 hivatalos és nyolc nem hivatalos találkozón védett, ezeken 104, illetve hat gólt kapott. 1958-ban és 1962-ben világbajnoki aranyérmes lett (mindmáig az egyetlen kétszeres világbajnok kapus), szerepelt az 1966-os tornán is. Háromszor is második lett a Copa Américán (1953, 1957, 1959). Élete utolsó éveiben (is) São Paulóban élt, vasárnap agyi érkatasztrófa okozta a halálát.Djalma Santos São Paulóban született, 1929. február 27-én. A helyi Portuguesában kezdte a pályafutását, több mint tíz éven keresztül ebben a csapatban játszott, ott lett válogatott játékos. 1959 elején, már világbajnokként, átszerződött a városi rivális Palmeirashoz, amelyben ugyancsak közel egy évtizedet töltött.

A zöld-fehérekkel érte el legnagyobb klubsikereit: São Paulo állam háromszoros bajnoka (1959, 1963, 1966), a Rio-São Paulo-torna győztese (1965), a Roberto Gomes Pedrosa-torna győztese (1967), a Brazil Kupa kétszeres győztese (1960, 1967) lett. Negyvenévesen még klub váltott, s egykori válogatottbeli védőtársával, Bellinivel az Atlético Paranaensébe szerződött. 1970-ben vonult vissza.

A válogatottban 1952. április 10-én, a hazai rendezésű világbajnokság elveszítése utáni első találkozón debütált, majd 1968. június 9-én búcsúzott. Tizenhat esztendő alatt 98 hivatalos és 13 nem hivatalos mérkőzést játszott, három gólt szerzett. Az 1954-es világbajnokságon negyeddöntős, 1958-ban és 1962-ben aranyérmet nyert, s részt vett az 1966-os tornán is.

Az első brazil, aki négy világbajnokságon is pályára lépett. A Copa América kétszeres ezüstérmese (1953, 1957). A Pánamerikai Játékok győztese 1952-ben. Élete utolsó évtizedeiben Minas Gerais államban, Uberabában élt, az ottani kórházban hunyt el tűdőgyulladásban, s a fellépő szövődményekben.