Pályafutása a minta arra (miként Ceché, Rosickyé, vagy Hlebé), hogy egy Európa ezen a részén született játékos számára sem elérhetetlen álom a legjobb angol csapatokhoz jutás. "Vida" ráadásul kicsit más, mint az Arsenal és a Chelsea példaként citált játékosai. Velük ellentétben ő nem használta a német, vagy a francia bajnokságot ugródeszkának - ő a szerb ligában nevelkedett, majd az orosz bajnokságból került az Álmok Színházába.

Egy valamivel több, mint ötvenezres kisvárosban, Titovo Uzsicében született, 1981. október 21-én. A mai Szerbia nyugati részén fekvő település egyike volt annak a nyolc városnak, amelyek a II. világháború után megkapták a "titói" melléknevet - ez egyébként azzal járt, hogy az adott város a méretéhez képest kiemelt központi támogatásban is részesült.

A Vidics család (a gyári munkás Dragoljub, a bankban dolgozó Zora, valamint a két fiú, Dusan és Nemanja) konszolidált körülmények között élt. A fiúk ügyesen fociztak, mindkettőjüket már kisiskolásként leigazolta az egyik helyi csapat, a Jedinsztvo, ami Egységet jelent.

Nemanja 12 éves korában átigazolt a város első számú klubjába, a Szlobodába. Ebben a csapatban már rendszeresen játszott az ország leghíresebb egyesületeinek korosztályos gárdái ellen. Így figyelt fel rá a belgrádi Crvena zvezda is, amely 1996-ban a fővárosba vitte az akkor még csak 15 éves srácot.

"Vida" négy éven keresztül izmosodott a CZ ifjúsági csapataiban, majd 19 évesen a piros-fehérek kölcsönadták a magyar határ közelében lévő, Szabadkára, a Szpartaknak. Vidics ott játszott először a felnőttek között - a második vonalban.

A következő szezonra visszatért a "Marakanába", s olyan gyorsan fejlődött, hogy 15 hónappal később már válogatott játékosnak mondhatta magát. Országos kupagyőztes lett 2002-ben is, de a legjobb éve a 2003-2004-es volt: duplázott a vörös csillagosokkal. Néhány héttel később a Szpartak Moszkva hatmillió euróért megvásárolta!

Másfél éven keresztül játszott Oroszországban - jól, de elégedetlenül. Nem ízlett neki a kemény orosz időjárás, a csapat körüli zavaros pénzügyi helyzet, s hogy a gyenge játékoskerettel a Szpartak nem igazán tudott vetélytársa lenni a Lokomotívnak, s főleg a közben nagyon megerősödött CSZKA Moszkvának.

Bár remélte, hogy előbb-utóbb elviszi majd egy nagyobb klub Moszkvából, kevéssé bízott benne. Még annak ellenére is, hogy közben a válogatottban nagyon jól ment neki. A szerb és montenegrói válogatott, a spanyolokat is megelőzve, csoportelsőként jutott ki a németországi világbajnokságra. Az angol nyelvű sajtóban Famous Fournak, Híres Négyesnek nevezett, Goran Gavrancsics, Ivica Dragutinovics, Mladen Krsztajics és Nemanja Vidics alkotta kvartett, mögötte Dragoszlav Jevrics kapussal, mindössze egy gólt kapott a csoportmérkőzéseken. Alkalmasint ez keltette fel a Manchester United érdeklődését is, az angol klub 2006. január 5-én 7,2 millió fontért leszerződtette. Vidics nem volt csúcsformában. Hónapok óta nem edzett rendesen, miután az orosz bajnokság már jóval korábban befejeződött, nyelvi gondjai voltak Angliában, nem érezte jól magát szállodai lakosként - s ezek a gondok a teljesítményére is kihatottak.

Sir Alex tavasszal 11 bajnoki mérkőzésre vetette be, akkor is játszatta, ha Vidicsnek nem nagyon ment. Azt akarta, a szerb védő szokja az angol élvonal légkörét.

"Vida" nagy reményekkel várta a világbajnokságot. Tudta, eltiltása miatt a szerbek nyitó mérkőzését ki kell hagynia, de úgy gondolta, utána visszakerül a csapatba. Ám június 12-én, egy edzésen megsérült a térde, s ezért nem játszhatott egyetlen percet sem a tornán.

Nem volt Sir Alex alapcsapatában sem, a 2006-207-es idény kezdetén. Tulajdonképpen Wes Brown, sajnos, szokásosnak mondható sérülése hozta újra helyzetbe szeptember végén.
Senki sem gondolta, hogy ilyen jól beválik majd: a következő tíz mérkőzésen, amikor Vidics a pályán volt, mindössze egy akciógólt kapott csak a Manchester United.

S hogy azon a mérkőzésen (a Wigan Athletic ellen), se legyen oka szomorúságra, megszerezte első gólját a Vörös ördögök mezében. November 4-én, a Portsmouth ellen első "hazai gólját" is a kapuba küldte, majd kiderült, a klub szurkolói őt választották október legjobb játékosának.

Novemberben sem lehetett rá panasz - aztán decemberben következett a Benfica elleni mérkőzés, s egy nagyon sokat érő fejes gól a Bajnokok Ligájában. Az idény végén pedig beválasztották az Év csapatába a Premier League-ben.

"Vida" sztár lett az Old Traffordon. Mindkét eddigi teljes idényében bekerült a PFA Év tizenegyébe. Egy 26 éves srác, aki hat éve még hétről hétre itt, a magyar határtól alig több mint tíz kilométernyire futballozott. Messzire jutott! Immár kulcsembere a Man Unitednek, biztosan játszik majd a moszkvai döntőben - ha addig felépül.

Az utóbbi időben ugyanis meglehetősen peches. Előbb római lábsérülése száműzte a partvonalon kívülre, majd a Chelsea elleni, április 26-i bajnoki mérkőzésen Didier Drogba - vétlenül - fejbe rúgta. Április elseje óta mindössze 104 percet játszhatott. De úgy tűnik, abba a városba, ahonnan elindult Manchesterbe, visszatér!