Mi a közös Brian Jonesban, Jim Morrisonban, Jimi Hendrixben, Janis Joplinban és Kurt Cobainben? Nem csupán a j betű. Õket nevezik a rock 'n' roll első emblematikus halottainak. Azt szokás mondani, hogy gyorsan és szenvedélyesen éltek. Hozzátehetjük, a diáklázadások és a hippik korszakában hunytak el, néhány év zenélés után.

Persze ők csak a legismertebbek: megemlíthetjük még a többi közt Robert Johnson blueszenészt, és a hippikorszak egyik emblematikus együttesének, a Grateful Dead basszusgitárosának, az alkoholista Ron McKernannek a nevét. És hogy a feltett kérdésre ne a hippik környékén keressük a választ, felvehetjük közéjük Kurt Cobaint, a Nirvana 1994-ben öngyilkosságot elkövetett frontemberét is.

A válasz: a felsoroltak alkotják a 27-es klub magját. Mindannyian 27 éves korukban haltak meg.

A hatvanas évek beatkorszaka után 1967 volt a hippik éve - ekkor volt az első "szeretetnyár", ekkor virágzott San Francisco, a hippik "fővárosa". Ebben az évben rendezték az első emlékezetes rockfesztivált Montereyben, ahol Hendrix fölgyújtotta a gitárját. Ekkor még a Beatles és a Rolling Stones is pszichedelikus, hippista lemezeket adott ki.

A "szeretet nyarának" éve után következett 1968, a diáklázadások és a prágai tavasz, majd 1969, amikor a közemlékezet szerint (a "szabad szerelmet" hirdető rengeteg hippi után) "a rock elvesztette ártatlanságát". Az augusztusi woodstocki fesztivál ideje alatt (ahol nem lépett fel sem a Beatles, sem a Stones, sem a Doors) ugyanis már másfél hónapja halott volt Brian Jones, a Stones gitárosa, akit háza úszómedencéjében találtak meg. Állítólag egy átmulatott éjszaka után fulladt a vízbe, persze, ahogy ilyenkor szokás, az esetet ködfelhő veszi körül, és számos más feltételezés is kering szerte a világon.

Az ártatlanság elvesztését mégsem ehhez az esethez kötik a zenetörténészek és a korszakkal foglalkozó kutatók, hanem a Rolling Stones altamonti koncertjéhez, amikor a rendezvény biztosítására felkért féllegális motorosszervezet, a Pokol Angyalai  tagjai megölték az egyik rajongót, Meredith Huntert, aki állítólag pisztolyt fogott Mick Jaggerre (a fesztivál több napja alatt összesen négyen haltak meg, és a hippiket nem kedvelő motorosok a föllépő Jefferson Airplane egyik tagját is eszméletlenre verték).

Aztán 1970-ben, Brian Johnson halála után pontosan egy évvel, július 3-án meghalt Jim Morrison, a Doors énekese, aki épp új életet akart kezdeni költőként Párizsban. Bedrogozott, és belefulladt a kádba. Szeptemberben követte az ekkor már egyre rosszabbul teljesítő Jimi Hendrix, aki egy koncertje után halt meg, szokás szerint "tisztázatlan körülmények között": állítólag nem a drogot, hanem az altatóját adagolta túl. És végül októberben következett az egyik első fehér bluesénekes, Janis Joplin, aki valószínűleg a heriontúladagolásban hunyt el.

Brian Johnson halála után 25 évvel, 1994-ben aztán a seattle-i együttes, a Nirvana frontembere unta meg a zeneipart, és mivel nem bírta a népszerűséget, nem tudott mit kezdeni a sztársággal és a nemzedéki vezetői szereppel sem, szájába vette a pisztolyt.

Mi a baj?

Nem tudtak felnőni a 27-es klub tagjai? Linda Blair pszichológus azt mondja, húszas éveinkben a munkánk, kapcsolataink segítségével próbáljuk magunkat meghatározni, és amikor elérjük a 27-et, amikorra már megpróbáltunk sikeresek, gazdagok, híresek lenni, hirtelen rádöbbenünk, hogy álmaink eddig nem teljesültek, és mindezt összevetve nem igazán vagyunk boldogok.

Feltételezik rólunk - meg mi is magunkról - hogy fölnőttünk, felelős emberek lettünk, de mégsem érezzük, hogy készen állnánk a továbblépésre a felnőttkor kapujából, nem tartjuk magunkat elég érettnek, felkészültnek. És - tegyük hozzá - ekkor szűnnek meg a fiataloknak járó maradék kedvezmények is, például a 26 éves korig járó kedvezmény a vasútnál. Reméljük, többen nem gyarapítják a 27-esek klubját, sem a zenészek, sem mások közül.