Kovács Lászlót 2002-ben az Amerikai Filmszövetség legmagasabb kitüntetésével, az életmű-díjjal jutalmazta. A budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola, illetve egyetem halhatatlan professzora, Illés György világhírű operatőrök egész sorát bocsátotta ki szárnyai alól, ezek közül Kovács László volt az egyik legsikeresebb.

Az 1956-os menekült filmes Hollywoodban, a Szelíd motorosok operatőreként olyan rangot vívott ki magának, hogy azóta nevét a legnagyobb tisztelettel emlegeti a szakma. Az 1960-as években egész sor film készült Amerikában motoron nagy utakra induló, anarchista fiatalokról, nem egyszer drogos semmirekellőkről.

Kovács, aki összesen hetven filmnek volt az operatőre, ilyen, nehezen fényképezhető filmekkel kezdte a pályafutását, és 1969-ben nem nagyon örült, amikor Denis Hopper hasonló téma megörökítésére kérte fel. Hopper az első filmjéhez mindössze 400 ezer dollárt tudott felhajtani, az ő drogos, hippikről szóló története nem ígérkezett látványosnak.

A különbségek mesteri ábrázolása

Kovács László tette azzá, aki kamerájával mesterien ábrázolta az amerikai kisvárosok sivársága és a gyönyörű amerikai táj közötti különbséget. A film bevétele végül 30 millió dollár volt.

A The Guardian megírja nekrológjában, hogy Kovács László 1956-ban diplomázott a budapesti főiskolán és évfolyamtársával, az azóta Oscar-díjas amerikai operatőrré lett Zsigmond Vilmossal, a forradalmi eseményeket filmezték egy kis 35 milliméteres Arrifex felvevőgéppel, amit a lencse számára lyukkal ellátott tarisznyába rejtettek.

A filmanyagot menekülésükkor Ausztriába vitték és remélték, hogy Amerikában jó pénzt kapnak érte. De addigra csökkent az érdeklődés a magyar forradalom iránt. Ezért is lett előbb fényképész, majd a motoros filmek, mint például a Halálfejesek operatőre.

A trükköket is megtanulta

Azt is ábrázolni tudta, hogyan látja a világot egy drogos, erről nevezetes Az utolsó mozielőadás című filmje. A The Guardian Bob Rafelson rendezőt idézi, aki szerint Kovács úgy filmezte a levegő színeit, anyagát, fényeit, ahogy senki más. Sokat dolgozott Peter Bogdanovich-csal, például a Papírhold és a Mi van, doki? operatőreként. Idősödőben az egyre több trükköt kívánó filmes feladatokkal is meg tudott birkózni.

Táborit is Hollywoodba hívták

A másik megemlékezés Tábori Györgyről szól, aki pesti újságíróból vált angol íróvá, amikor bátyjával, Tábori Pállal Londonba menekült a nácizmus elől.

Regényei nyomán hívták meg Hollywoodba forgatókönyvírónak. Thomas Mann Varázshegy-ét próbálta filmre átdolgozni, a főszerepeket Greta Garbo és Montgomery Clift játszotta volna, de ez a terv kútba esett. Később viszont dolgozott Hitchcock keze alá is.

Élettársa a svéd filmsztár, Viveca Lindfors lett. Nem csak őt ismerte meg Hollywoodban, hanem Bertold Brechtet is, és a német drámaíró műveinek rendezőként avatott szakértőjévé vált. Õ maga brechti szellemben írt számos színművet. 58 éves korában, Németországban kezdett új életet.

Mein Kampf című darabja arról szól, hogyan válhat egy pojáca, egy idegbajos tehetségtelen festő, Adolf Hitler, fél világot romba döntő diktátorrá. Tábori György a német színpad megbecsült csillaga lett, kilencven évesen is dolgozott a Berliner Ensemble társulatával.