Volt olyan, hogy egyetlen nap alatt mintegy ezer drónnal támadta Ukrajna Oroszország területét, azon belül Moszkvát is. A fordulatot az hozta, hogy Ukrajna képes lett több drónt gyártani. Az elmúlt években a háborús felek kifejlesztették a technológiákat, ezek a drónok egyre nagyobb távolságra lettek képesek, és egyre több robbanóanyagot voltak képesek magukkal vinni. Azután tavaly Oroszországban történt egy olyan áttörés, egy mennyiségi áttörés, amivel 2025-ben gyakorlatilag hétről hétre szomorú rekordokat döntöttek, 400-700 drónnal tudták támadni Ukrajna területét. Idén pedig Ukrajna ért el egy ilyen mennyiségi áttörést, már egyre több drónt képesek gyártani ők is – mondta az InfoRádióban Bendarzsevszkij Anton, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány igazgatója.

A posztszovjet térség szakértője kiemelt ugyanakkor egy nagy különbséget, hiszen Ukrajnának sokkal mélyebbre kell benyúlnia Oroszország területe mögé, és technológiailag fejlettebbnek kell lennie ahhoz, hogy akár 1000-2000 kilométeres távolságból sikeres támadásokat vigyen véghez – erre lettek most képesek, és az ilyen támadásokkal az oroszok egyelőre nem tudnak mit kezdeni.

„Kénytelenek a légvédelmi rendszereiket a frontról valahogy átcsoportosítani Oroszország belseje felé, de eddig ez még nem hatékony.

Tehát fordulat történt – a kérdés az, hogy mennyire lesz tartós, mennyire lesz képes Oroszország erre találni valamilyen gyógyírt” – mutatott rá.

A változás a fronton március óta látható. Az új helyzetet két részre bontotta Bendarzsevszkij Anton: a mélységi csapásokban bekövetkezett mennyiségi változás, illetve – ami stratégiailag még fontosabb is – az úgynevezett közelhátországban történő változás. Ez utóbbi az a fronttól 100-150 kilométerig terjedő szakasz, ahol az orosz ellátási vonalak összpontosulnak, és Ukrajna a drónok segítségével ezekkel szemben is nagyon sikeres támadásokat tud végrehajtani.

„A minap a Medúza nevű független orosz lapon megjelent egy olyan elemzés, amelyben elemezték az elmúlt valamivel több mint egy hónap geolokációval beazonosított ukrán támadásait a frontvonal mentén, ami többek között Krím-félsziget ellátása felé összpontosul. Az látszik, hogy ez idő alatt Ukrajna azonosíthatóan több mint 500 olyan orosz teherautót volt képes kiiktatni, ami ellátmányt, üzemanyagot vagy például lőszert vitt a frontra. Ebben is igen nagy sikert arattak az ukránok” – mondta.

Az ukrán támadások egyik fő célpontja már a Krím és a megszállt dél-ukrajnai területek. Az ukrán aktivitás miatt itt már akár üzemanyaghiány is kialakulhat, olyannyira, hogy a régióban magánszemélyek már nem vásárolhatnak üzemanyagot. Videófelvételek arról is tanúskodnak, hogy az orosz lakosság folyamatosan hagyja el a területet. Mint Bendarzsevszkij Anton elmondta,

ez a terület stratégiai és kommunikációs szempontból is fontos.

„A Krímnek jelen esetben az orosz hadiflotta szempontjából van stratégiai szerepe, illetve ez egy percepciós kommunikációs dolog, hiszen nyár van, amikor az oroszok számára a Krím-félsziget egy fontos turisztikai célpont, és 2014 után, a Krím megszállását követően az orosz lakosság irányába erősen azt kommunikálták, hogy »visszaszereztük« a Krím-félszigetet. A terület a szovjet korszakban is fontos turisztikai célpont volt, most pedig egyre többen azt látják az orosz lakosságban, hogy veszélyes odamenni. A helyzet logisztikailag egyébként is nehéz. Működik a Kercsi-szorosi híd, a civil közlekedés nagy része most ott zajlik, de vannak problémák az áramellátással, az üzemanyagellátással, az élelmiszerellátással, a boltokban vannak ellátásbeli zavarok. Sőt, Ukrajna sikeres támadásokat hajtott végre az elmúlt hetekben a kercsi átkelővel szemben is, a hajózást is ellehetetlenítve. A szárazföldi rész a drónok miatt ellehetetlenült. Már csak a Krími híd maradt az összeköttető kapocs Krím-félsziget és az orosz szárazföld között, ami erős fejfájást okoz az oroszoknak” – mondta az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány igazgatója.

A napokban már Moszkvát is nagy erejű robbanás rázta meg, de az orosz lakosság megítélése már korábban megváltozott a konfliktussal kapcsolatban, amit a Kreml továbbra is Ukrajna elleni különleges katonai műveletnek próbál beállítani. A szakértő elmondása szerint az orosz közösségi médiában látható bejegyzésekből az látszik, hogy

az emberek nem értik, hogy mi történik, és hogy miért támadja őket Ukrajna.

„Ehhez hasonló bejegyzéseket lehet olvasni, hogy valaki megosztja a háza, mondjuk egy panelház előtt készült képet, ahogy kiégett az egyik lakás, vagy az épület teteje, és hozzáfűzi, hogy miért kaptuk mi ezt, mivel érdemeltük ezt ki? Ebből is érezhető, hogy az orosz lakosság nagy része abszolút nem érezte azt, hogy az országa egy pusztító háborút vív a szomszédjával szemben, és hogy ennek lehetnek következményei. Most érezték meg, hogy igen” – mondta a szakértő, hozzátéve, hogy továbbra is az a kérdés, hogy az ukrán fölény mennyire marad tartós.

Ugyanis 2022 végén, 2023 elején már volt egy ilyen pozitív fordulat Ukrajna számára, és ez begyűrűzött az orosz lakosság megítélésébe is – abból lett a Prigozsin-puccs, épp évfordulója van, 2023. június 23-án indult el Jevgenyij Prigozsin orosz zsoldos, a Wagner-csapatok főnöke egységeivel Moszkva irányába. Ők Bendarzsevszkij Anton szerint nem a háború lezárását akarták elérni, hanem még keményebb fellépést követeltek az orosz vezetés részéről. De akkor volt egy erős lakossági ellenállás vagy elégedetlenség, az orosz közösségi média tele volt azzal, hogy orosz kudarcok vannak a fronton, nem teljesít úgy Oroszország, ahogy kellett volna. Aztán ezek a vélemények elhalkultak, az orosz sikerek hatására, amelyek bár nem lettek olyan látványosak, de nem is voltak látványos kudarcok. Bendarzsevszkij Anton szerint most épp megint megfordulni látszik a helyzet.

„Ha ez az állapot fennmarad hónapokon keresztül, akkor nyilván erodálja az orosz társadalom összefogását, a megítélését, ha pedig sikerül az oroszoknak valamilyen választ találniuk erre a helyzetre, akkor megint kommunikálhatják azt, hogy hát minden a szokásos szerint megy, és az idő Oroszországnak dolgozik” – összegzett az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány igazgatója, a posztszovjet térség szakértője az InfoRádióban.

A cikk Kántor Viola interjúja alapján készült.