Az ötödik generációs F-35-ös fejlesztése nemzetközi összefogással zajlott és abban eredetileg Törökország is jelentős szerepet játszott volna. Csakhogy 2019-ben Washington kizárta a törököket az akkor még Joint Strike Fighternek nevezett programból, mert Ankara megvásárolta az oroszok Sz-400-as légvédelmi rendszerét. Ez még most is szálka az amerikaiak szemében, de ha a törökök hajlandók lemondani ezekről a fegyverekről, akkor visszakerülhetnek az F-35-öst üzemeltető és fejlesztő országok közé – írja a The War Zone.

A portál idézi Victoria Nuland megbízott helyettes államtitkárt, aki a CNN török kiadásának azt nyilatkozta: „Őszintén mondom, ha meg tudjuk oldani ezt az Sz-400-as problémát, amit mi szeretnénk, akkor az Egyesült Államok örömmel üdvözölné Törökországot az F-35 családban. De előbb az Sz-400-as körüli vitát kell rendeznünk, méghozzá úgy, hogy Törökország légvédelme ne gyengüljön.”

A megbízott államtitkár azt is elárulta, hogy Washington mit kínál a törököknek a korszerű orosz légvédelmi rakéták helyébe: „A Patriot eladásáról tárgyaltunk, és ekkor került szóba az F-35-ös is." A MIM-104 Patriot az ukrajnai háború slágerfegyvere. Állítólag a leghatékonyabb légvédelmi eszköz, amellyel még az oroszok "csodafegyverét", a hiperszonikus Kinzsal rakétát is sikerült már lelőni. Nem véletlen, hogy Volodimir Zelenszkij minél több Patriot rendszert szeretne kapni, csakhogy a drága fegyverből a NATO-szövetségeseknél sincs sok nélkülözhető.

A MIM-104 Patriot és az F-35-ös eladásáról kezdődött tárgyalások időzítése sem véletlen. Nem sokkal azt követően kezdődtek, hogy a törökök engedélyt kaptak Joe Biden elnöktől 40 darab új gyártású F-16-os, illetve olyan készletek vásárlására, amelyekkel további 79 régebbi változatú gépet modernizálhatnak a legújabb verzióra. Ráadásul Törökország még elképesztő mennyiségű, ezer darab AIM-120 AMRAAM légiharc-rakétát is vehet – a teljes csomag értéke 23 milliárd dollár.

Victoria Nuland ugyan elismerte, hogy az F-16-os ügyletet még a washingtoni törvényhozásnak is jóvá kell hagynia, de szerinte ezzel nem lesz gond, mert a török beszerzés végső soron az Egyesült Államok védelmi képességeit erősíti. Persze a törököket inkább az motiválja a légi erejükre fejlesztésében, hogy a görögök engedélyt kaptak 40 darab F-35-ös vásárlására. Mi több, az amerikaiak még pénzügyi támogatást adnak nekik az új harci gépek beszerzéséhez.

Az, hogy Törökország újból bekapcsolódhat az F-35-ös programba, az ipar szempontjából is fontos lépés lenne. Az eredeti elképzelés szerint ugyanis legalább száz darab harci gépet Törökországban építettek volna. Ráadásul a helyi vállalatok jelentős részegység-beszállítói is lettek volna a Lockheed-Martinnak. Amikor aztán az Sz-400-asok miatt kizárták a törököket az F-35 projektből, Ankara több alternatívát is megvizsgált a légierő fejlesztésére.

Az oroszok például felajánlották a legújabb gépüket – az F-35-höz hasonlóan ötödik generációsnak tartott – Szu-57 (NATO-kódja Felon) vadászbombázót, de a vontatottan haladó fejlesztés miatt a törökök inkább nem éltek a lehetőséggel. Ugyancsak szó volt arról, hogy a kiöregedő török F-16-osokat 40 darab, nyugat-európai összefogással készült Eurofighter Typhoonnal váltsák le. Igaz, ez az üzlet valószínűleg Németország szigorú fegyvereladási szabályai miatt futott volna zátonyra. Még azt is komolyan fontolgatták, hogy a török vállalatok saját maguk, közösen tervezzenek és gyártsanak ötödik generációs vadászbombázókat.

Végül mégiscsak az amerikaiakhoz fordultak és kérték, ha a legkorszerűbb F-35-ösből nem is, legalább az eggyel régebbi F-16-osokból kaphassanak. Washington viszont nem igazán lelkesedett még az F-16-osok eladásáért sem. Ennek számos oka volt – emlékeztet a török–amerikai viszony leghűvösebb időszakára a The War Zone. Az amerikaiaknak nem tetszett az, hogy Ankara egy időben meglehetősen szívélyes kapcsolatokat ápolt Moszkvával, illetve önálló hatalmi érdekeit próbálta érvényesíteni a szíriai polgárháborúban.

Az USA politikusainak ellenérzéseit tovább fokozták a kurd kisebbséggel szembeni atrocitások, valamint az emberi jogok általános törökországi helyzete is. A mélypontot Ankara és Washington között azonban kétségtelenül Svédország NATO-csatlakozásának halogatása jelentette. Törökországnak azonban sikerült kompromisszumot kötnie a svédekkel, és Ankara jócskán lazított a Moszkvához fűződő kötelékeken is. A török–amerikai enyhülés pedig gyors és látványos eredményeket hozott: hamarosan érkezhetnek az F-16-osok és máris szó van az F-35-ösök, valamint a legújabb változatú MIM-104 Patriot légvédelmi rendszer eladásáról.