A jobboldali pártszövetség győzelmét követően Magdalena Andersson, Svédország eddigi szociáldemokrata és egyben első női miniszterelnöke már be is jelentette lemondását.. Noha a nem hivatalos végeredmény szerint a Szociáldemokrata Párt szerezte ezúttal is a legtöbb szavazatot, a 349 fős svéd parlamentben a négypárti jobboldali szövetség rendelkezik többséggel, várhatóan 176 mandátummal. A baloldali blokk ezzel szemben 173 képviselői helyre számíthat. A kormányalakításhoz 175 mandátum szükséges.

A szeptember 11-i választások igazi győztese azonban a Svéd Demokraták párt volt, amely eddigi legjobb eredményével – a szavazatok 21 százalékával – a szociáldemokraták után a második helyre futott be. Korábban a jobbközép Mérsékelt Párt volt az ország második legnagyobb pártja, amely most a szavazatok 19 százalékát kapta meg.

Az ARD német közszolgálati televízió helyszíni tudósítása szerint a pártot vezető Ulf Kristersson bejelentette, hogy igényt tart a kormányalakításra, és megpróbál stabil kormányt alakítani. A bizonytalanságot azonban nem is annyira Kristersson, illetve a Mérsékelt Párt kormányalakítási igénye jelenti, hanem annak kérdése, hogy a koalícióban az SD-nek milyen szerepet szánnak.

A miniszterelnök-jelölt a Facebookon közzétett üzenetében úgy fogalmazott, hogy egyesíteni akar, nem pedig szakadást kelteni. Azonban mielőtt hozzákezdhet ehhez, a jobboldali blokk három másik pártjával, a Svéd Demokratákkal, a kereszténydemokratákkal és a liberálisokkal egyezségre kellene jutnia a tervezett közös kormányzás alapelveiről.

Elemzők szerint ez egyáltalán nem ígérkezik könnyűnek. Legfőképp azért nem, mert

az SD kiváló választási szereplése ellenére a konzervatív tömb másik három pártja számára még mindig nem teljesen "szalonképes".

Ebből kiindulva a kérdés az, hogy a pártnak koalíciós szerepet szánnak-e, vagy pedig megpróbálnák a koalíción kívül tartani, és a felállítandó kormány kívülről történő támogatására rábírni. Ez magyarázza azt is, hogy az elmúlt négy évben igyekeztek az általuk is korábban "negligált" párthoz közeledni.

A parlamentbe első ízben 2010-ben bejutó és azóta fokozatosan erősödő Svéd Demokraták a támogatást minden bizonnyal engedményekhez kötnék a bevándorlás kérdéseiben, továbbá a bűnözés elleni harcban.

Az energiaárak mellett ezek a témák álltak amúgy is a választási kampány középpontjában.

Jimmie Akesson, az SD vezetője a választási eredmény ismeretében kijelentette, hogy mindenképp részt akarnak venni az új kormányban. Utalt arra, hogy kész tárgyalni a Mérsékelt Párt vezetőjével, de egyben arra is, hogy engedményekre pártja nem hajlandó.

A kampány során egyértelművé vált, hogy az SD továbbra is az egyetlen olyan párt, amely képes a társadalom legjobboldalibb rétegeit megszólítani. Saját pártját "nacionalista irányultságú szociálkonzervatív pártként" jellemezte.

Sikeres választási szereplését elemzők szerint a bevándorlás és a multikulturalizmus elutasítása mellett annak is köszönhette, hogy több más kérdésben magáévá tette a többi jobboldali párt álláspontját. Programja szerint adócsökkentést sürget, továbbá – a szociáldemokrata hagyományok mintájára – egy erős jóléti államot.

Mindezt azonban azokra az állampolgárokra kívánja korlátozni, akik Svédországban születtek.

A jobboldali blokk többi pártjától eltérően elutasítja az iskolák és az egészségügy privatizálását, és azt hangoztatja, hogy az ehhez szükséges pénzügyi eszközöket a menekültekre, a migránsokra és általánosságban az integrációra fordítandó kiadások radikális csökkentésével kell előteremteni. Egyik fő követelése pedig – a svéd polgárok védelme érdekében – a bűnözéssel szembeni keményebb fellépés.

A sikeres szereplés reményében az SD már korábban is miniszteri tárcákat követelt. Mindez bizonyítja, hogy a kormányalakítási tárgyalások rendkívül nehéznek ígérkeznek.

A többi polgári párt a Svéd Demokratákkal való együttműködést ugyan nem utasítja el, de a pártnak a kormányban történő részvételét étesülések szerint nem támogatja. Marad a kívülről történő támogatás, ami viszont ellentétes a Svéd Demokraták eddigi követeléseivel.

Négy évvel ezelőtt a kormányalakítás több hónapig tartott. Nem kizárt, hogy most sem lesz sokkal rövidebb.