Az olasz kormány bukása mögött a kormánykoalíciót alkotó pártok szembenállása mellett személyes okok is állnak – mondták az InfoRádió Aréna című műsorának szakértő vendégei.
"A legnagyobb parlamenti párt, az Öt Csillagos Párt szétforgácsolódása, gyengülése, az ebből következő izmozás, emberi tényezők" – sorolta az okok egyik csoportját Szomráky Béla újságíró.
"A technokrata miniszterelnök, Mario Draghi idős kora, sértődékenysége, az, hogy ő hozzászokott ahhoz, hogy több mint technokrata, válságmenedzser, többszörös bankelnök, olasz és európai központi bankelnök, nem politikus, nem szokott hozzá ahhoz, hogy időnként mellé kell beszélni, mindig megmondta a tutit. De hiába, ez nem jött be, megsértődött" – zárta a gondolatkört.
Mindemellett – mutatott rá – megvolt Draghi többsége a parlamentben az Öt Csillagos Párt nélkül is, de a politikussá vált bankvezér valószínűleg elfáradt, vagy "történt valami, amivel ő már nem tudott egyetérteni".
Közben – mint folytatta – Draghit a baloldal fő ereje, a Demokrata Párt megvezette, mert elhitette vele, hogy az Öt Csillagpos Pártot mindenképp be kell venni a kormányba, az "egész pályás koalícióhoz", hogy "együtt feküdtek egy alkotmányos lélegeztetőgépen".
Molnár Anna, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanszékvezetője mindehhez hozzáfűzte, Mario Draghi nehezen tudott mit kezdeni az őt körülvevő vitákkal, ő csak a reformjaival akart törődni eredetileg, a parlamenti többség ismeretében, de a viták körülötte csak egyre inkább burjánoztak.
"A pártokat illetően:
- Az Öt Csillagos Mozgalom gyakorlatilag elkezdett szétesni, a külügyet vezető Luigi Di Maio 62 fővel kilépett és új frakciót hozott létre
- Giorgia Meloni pártja, az Olaszország Testvérei – Nemzeti Tömörülés már a kezdetektől előre hozott választást kívánt"
– ecsetelte a szakértő, de arra nem vállalkozott, hogy a folyamat végeredményére jóslatot tegyen.
Hogy maguk az olaszok mit mérlegelnek, amikor azon gondolkodnak, ki legyen a következő miniszterelnök, arról Szomráky Béla úgy fogalmazott,
"immár 11 éve nem sikerült nekik, választóknak miniszterelnököt választani, azért ez egyfajta világcsúcs egy demokráciában".
"Silvio Berlusconi megbuktatása után az akkori – kvázi kommunista gyökerekkel rendelkező Giorgio Napolitano – elnök gyorsan meghívta a miniszterelnöki székbe Mario Montit egy bankházból; ugyanez történt akkoriban Görögországban is. Aztán váltogatták egymást az emberek a tisztségben, senki nem akarta az országot vezetni, de nem is győzött választáson a Demokrata Párt, még Romano Prodi is így lett miniszterelnök. Ezért is nevezték el az olasz választási rendszert disznóólnak" – fejtegette Szomráky Béla.
2018-ban következett el aztán az a helyzet, amikor az Öt Csillagos Párt nagy nehezen nyert egy választást, de nem tudott kivel kormányt alakítani, "mindenki irtózott mindenkitől", mire aztán kiegyezett a Ligával, és vezetőjével, Beppe Grillóval, akinek neve magyarul Tücsök Józsit jelent.
"Ez egy horrorkoalíció volt a pénzpiacok szerint,
olyannyira, hogy a megalakulása előtt szinte percekkel Günther Verheugen német uniós biztos jelezte, majd a pénzpiacok megtanítják az olaszoknak, hogyan kell választani, ebből óriási botrány lett" – folytatta.
Miután "a két dudás nem fért meg egy csárdában, hívtak egy cimbalmost", ez volt Giuseppe Conte, akit Mario Draghi követett már.
"Itt most nagyon gyorsan össze kell magát kapnia mindenkinek, akárki nyer, költségvetést kell írnia, ugyanígy újjáépítési tervet" – mondta még.
De hogy mi tanítja meg tényleg a zsebüket is néző választókat szavazni Olaszországban, arról már Molnár Anna beszélt.
"Tisztában vannak azzal, hogy a választási törvény a koalícióknak kedvez, ezért tudják, hogy bárkire is szavaznak, nem biztos, hogy annak a miniszterelnök-jelöltje lép majd hivatalba.
Ez mindig benne van a levegőben. Matteo Renzi próbálkozott egy ezt megváltoztató reformmal 2016-ban, bele is bukott, az olaszok népszavazáson utasították el ezt. Tudják az emberek, hogy ilyen a rendszer" – tette világossá Molnár Anna.