Paolo Gentiloni gazdasági-pénzügyi EU biztos és Valdis Dombrovskis bizottsági alelnök az EP szakbizottsága előtt beszéltek a kérdésről, Pedro Sánchez spanyol és Kiriákosz Micotákisz görög miniszterelnökök egy athéni politikai vitaesten (Delphi Forum) hozták fel a ugyanezt a témát.

A hangsúlyok persze eltértek. Gentiloni és Dombrovskis a helyreállítási alap előkészületeiről beszámolva érintőlegesen jegyezték meg, hogy ha a jelen – közösségi hitelfelvételen alapuló – EU forrásbővítés működőképes megoldásnak bizonyul, akkor elviekben nem kizárható, hogy a gyakorlat a jövőben is visszatérhet, és idővel akár fokozatosan állandósuló EU-finanszírozási eszközzé is válhat.

A két dél-európai tagország kormányfői maguk is elismerték, hogy sok múlik majd az első alkalmazás tapasztalatain, de érvelésük alapvetően arra irányult, hogy

az unió jövőbeni finanszírozásánál a mostani helyreállítási alap működtetési modellje kellene, hogy mintául szolgáljon.

Ahogy Micotákisz fogalmazott, kerülni kéne, hogy a mostani módszert egyszeri alkalomnak tekintsék, és szerinte be kellene látni, hogy a járvány után már más világ következik, amelyben nem minden vehető egy az egyben át a megelőző időszakból.

„Új makrogazdasági szemléletre van szükség, ami túllép a költségvetési konvergencia jelenlegi túlságosan is szigorú tradícióin” – vélte felszólalásában a görög kormány feje.

Spanyol kollégája vele egyetértve egyenesen arról beszélt, hogy a helyreállítási alap létrejötte az EU integráció szempontjából a maga nemében ugyanolyan „hatalmas politikai vívmány”, mint az egységes belső piac, vagy az euró megteremtése volt. Mint mondta, egyáltalán nem zárja ki, hogy a helyreállítási alapról született megállapodást a jövőben az EU-integráció fejlődésében kiemelkedő mérföldkőként jegyzik majd fel.

Megfigyelők megjegyzik, hogy bár a kormányok működésében szerte a világon valóban hétköznapi gyakorlatnak számít a költségvetés napi kiadásaihoz a pénzpiaci források folyamatos bevonása, európai uniós szinten azonban mindez távolról sem megszokott, miként mostani – egyelőre hangsúlyozottan „egyszerinek” tekintett – elfogadtatása is csak a tagországok közötti sok hónapos alkudozás, és számtalan biztosíték beépítés nyomán vált lehetővé.

Egyes vélemények szerint innen nézve voltaképpen

a görög-spanyol felvetés a jelen szakaszban akár még önpusztító is lehet,

amennyiben azonnali elutasításra mozgósíthatja e szemlélet ellenzőit még azt megelőzően, hogy bármely vonatkozó konkrét javaslatról érdemi egyeztetés kezdődhetett volna a fővárosok között.

Hitelalapú külső finanszírozás intézményesítése jelenleg nem csupán szokatlan lenne az EU életében, de élesen szembe menne a befizető országok többségének a déli tagtársak költségvetési politikájával szemben táplált erőteljes bizalmatlanságával. Emellett – nem utolsó sorban – a kezdeményezés jogi problémákat is felvethet, Brüsszelbe is, no meg és főként a német alkotmánybíróság előtt, ahol már a mostani alap kapcsán is folyamatban van egy összeegyeztethetőséget megkérdőjelező eljárás.

Az athéni fórumon megszólaltatott két kormányfő a jelek szerint azzal készülne elébe menni az ellenvetéseknek, hogy első körben maguk is elsősorban azt minősítették a legfontosabbnak, hogy a pénzfelhasználás mindenütt, így országaikban is flottul, és a közös elvárásoknak megfelelően történjen (így mindenekelőtt a zöld gazdaság és a digitalizáció irányába történő struktúraváltást szolgálja majd).

Mint Micotákisz fogalmazott,

„ha országaink jól költik el a nekik jutó hányadot, ezzel eloszlathatjuk az északi országok kétségeit”

az ilyen gyakorlattal szemben.

Egyébként velük egyezően, Dombrovskis is arról beszélt az EP szakbizottsági meghallgatáson, hogy a jelen szakaszban a legfontosabb az alap működőképességének a biztosítása, beleértve a visszafizetéshez szükséges új közösségi források intézményesítését.

A bizottság lett alelnöke amúgy bizakodását fejezte ki, hogy júniusra lezárulhat a nemzeti reformtervek brüsszeli elbírálása, és júliusban sor kerülhet az előlegek folyósításának a megkezdésére. Eddig a huszonhét országból tizennégyen adták le véglegesnek szánt tervezetüket, amelyek Dombrovskis szerint az esetek többségében „közel állnak” a végső elfogadhatósághoz.