Érdekes módon a legtöbb francia elemzés nem annyira az újraválasztásért küzdő jelenlegi államfő Emmanuel Macron, hanem fő politikai ellenlábasa, a szélsőjobboldali

Marine Le Pen jövő évi választási esélyei szempontjából értékeli elsősorban a történteket.

Bár az is igaz, hogy sokak szerint az utóbbi végső soron az előbbi sorsát is meghatározhatja.

Az senkit nem lepett meg, hogy a megbírált politikai államvezetés a fegyveres erők politikai semlegességének követelményére hivatkozva lépett fel az aláírók – kiemelten is a köztük lévő 18 aktív katona – ellen. (A lehetséges büntetések mértéke sokféle lehet, a katonai törvényszéktől és kényszernyugdíjazástól a már nyugdíjasok esetében a rangfokozat megvonásáig és akár a nyugdíjak elvesztéséig terjedhet.)

Macron jövő évi fő kihívójának számító Le Pen helyzetét azonban érdekesen érintette a felhívás. Részéről az első reagálás látszólag a várható volt: az ismerten szélsőségesen bevándorló- és iszlámellenes Nemzeti Tömörülés elnöke azonnal üdvözölte a katonák közös levelét, ezzel is mintegy megkülönböztetve politikáját a macroni vezetéstől.

Látszólag szövetséges szólt szövetségeshez, hiszen az első aláíró, Jean-Pierre Fabre-Bernadac a kilencvenes évek elején még a Nemzeti Tömörülés elődjének, a Francia Nemzeti Frontnak a vezetését is megpályázta, maga a felhívás pedig a Valeurs Actuelles című szélsőjobboldali hetilapban látott napvilágot. Le Pen lépése azonban

érdekes módon egyik oldalon sem okozott osztatlan örömet.

Az aláírók között többeknél ugyanúgy váltott ki elhatárolódást is, miként hírek szerint a Nemzeti Tömörülés egyes köreiben is inkább kártételt láttak elnökük nyilatkozatában, (a Politico párizsi kiadása szerint még Le Pen belső megbuktatásának amúgy sem ismeretlen szándékát is felerősítette az utóbbiak között).

Ami a katonákat illeti – köztük sokan már évtizedek óta nyugdíjasok, huszonnégyen tábornoki rangban –, közös nyílt levelüket nem pártmanifesztumnak, hanem a nemzet általános megszólításának szánták, (már drámai nyitómondatuk is erre utal: „A nemzet végveszélyben”). Azzal, hogy Le Pen nyilatkozatában azonnal a Nemzeti Tömörülés támogatására szólította fel az aláírókat, sokak szemében mintegy

választási kártyává fokozta le a nemzeti felhívást,

egyetlen párthoz kötve annak élét, holott a szerzők látszólag pártokon felül állva igyekeztek „nemzetmentő” szerepben feltűnni.

Tény, hogy Le Pen azért is élt e fordulattal, hogy ezzel is mintegy kihangsúlyozza – amire aztán külön is kitért nyilatkozatában -, hogy a katonák aggályaival egyetért, de a megoldásnak szerinte mindenképpen csakis politikainak szabad lennie. Erre pedig a legegyszerűbben azzal nyílik mód szerinte, ha ő és pártját jövőre hatalomra segítik.

De ugyanez a kapcsolás sokakat zavarba ejtett a Nemzeti Tömörülés oldalán is. Ahol időközben felnőtt egy generáció, amelyik már nem éri be többé látványos ellenzéki szereppel, hanem hatalomra is akar kerülni, azaz győzni akar a választáson. Ez a Tömörülésnek, és alapvetően Marine Le Pen apja nevéhez (Jean-Marie Le Penhez) kötött elődjének, a Nemzeti Frontnak sohasem sikerült. Most azonban minden előrejelzés szerint, ha nem is a legvalószínűbb esélyesek, de közel kerültek hozzá, hogy azzá váljanak.

Ilyen helyzetben viszont egyesek szerint már magának Marine Le Pennek a vezetése is lehet, hogy inkább tehertétel, lévén sok francia szemében személye riasztó. Amit aztán ha még fenyegetődző katonák felhívásaival is összekötnek, akkor a dolog inkább szavazatokat taszíthat, mint vonzhat – idézett a már említett cikkében a párizsi Politico.

Minderre rácáfolni látszik a Financial Times tudósítása, midőn megemlíti, hogy

a katonák felhívásával az első felmérések szerint a megkérdezett franciák 58 százaléka látszólag igenis egyetértett.

Más vélemények szerint ugyanakkor ez az egyetértés inkább csak a levélben leírtakra vonatkozik, nem pedig arra a tényre, hogy katonák akarnak politikát csinálni Franciaországban, méghozzá jó érzékkel arra a napra időzítve felhívásuk közzétételét, ami éppen az Ötödik Köztársaság megalapítója, Charles de Gaulle elleni katonai puccskísérlet hatvanadik évfordulója.

Más szóval: ami a levélben áll, az sok más franciában is felmerül. De az a tény, hogy az ennek ürügyén mozgolódó katonáknak Le Pen szövetséget kínál, már sokkal kevésbé számít vonzónak francia földön. Ha tehát az ügy egésze hatással lehet a jövő évi választásra, akkor az nem kis mértékben ilyen oldalról is történhet – teszik hozzá elemzők.