A 2010-ben alakult konzervatív-liberális brit kormánykoalíció eddigi legnagyobb horderejű átalakításának messze legnagyobb meglepetése William Hague külügyminiszter távozása, és az, hogy helyére Philip Hammond eddigi védelmi miniszter került.

Hammond nem titkolja a nyilvánosság előtt sem, hogy nem tekinti megváltoztathatatlan ténynek Nagy-Britannia tagságát az Európai Unióban. Gyakran visszaidézett nyilatkozatában, amelyet nemrégiben a BBC-nek adott, kijelentette: ha nem sikerül érdemben újratárgyalni Nagy-Britannia és az Európai Unió viszonyrendszerét, akkor a kormányfő által a brit EU-tagság sorsáról kilátásba helyezett népszavazáson ő arra fog voksolni, hogy Nagy-Britannia távozzon az unióból.

A Hammond helyére kinevezett új védelmi miniszter, Michael Fallon is tett már markánsan EU-szkeptikus kijelentéseket. A BBC-nek néhány hete például azt mondta: a kormány azt fogja javasolni, hogy a választók a referendumon nemmel szavazzanak a brit EU-tagság jövőbeni fenntartására vonatkozó kérdésre, ha addig nem sikerül egyezségre jutni Brüsszellel a brit kormány által igényelt reformokról.

Az Eurasia Group nevű globális politikai-gazdasági kockázatelemző csoport londoni szakértőinek keddi helyzetértékelése szerint Cameron a kormányátalakítással azt üzeni az EU-nak és a brit választóknak, hogy eltökélt szándéka egyes döntési hatáskörök "hazatelepítése" Brüsszelből Londonba, és komolyan is gondolja, amikor azt mondja, hogy Nagy-Britannia távozhat az Európai Unióból, ha ez nem sikerül.

Az Eurasia elemzői szerint William Hague közkedvelt volt ugyan, de a Konzervatív Pártban többen nem tartották őt eléggé robusztusnak "a brit érdekekért Brüsszellel vívott harcban". A volt külügyminiszter nem titkolta azt a nézetét, hogy egyszerűen irreális elképzelés minden kulcsfontosságú döntési hatáskör visszatelepítése Brüsszelből Londonba, és ez az alapállás nem volt rokonszenves az alsóház tory padsoraiban.

Mindezeket figyelembe véve jelentős jelképisége van a brit kormányfő által kedden bejelentett kinevezéseknek. Cameron a nehézsúlyú EU-szkeptikusok kulcspozícióba emelésével is olyan vezető képében igyekszik feltűnni, aki keményen fellép európai uniós ügyekben, és egyben békíteni is próbálja saját pártja egyre hangosabban zúgolódó EU-szkeptikus jobbszárnyát.

A brit kormányfő mindezzel azt is jelzi saját szavazóinak és a többi uniós hatalomnak, hogy komolyan gondolja az Európai Unió London által követelt alapvető reformját és a döntési hatáskörök egyensúlyának átbillentését a tagállamok javára, mindenekelőtt az unión belüli munkaerőáramlás szabályozásának kérdésében.

A külföldi EU-munkavállalók betelepülési feltételeinek szigorítása London egyik elsődleges követelése. A brit kormány egyebek mellett olyan szabályozási rendszert szeretne, amely addig nem tenné lehetővé az új EU-tagállamokból érkezők korlátozás nélküli munkavállalását más uniós országokban, amíg az újonnan felvett tagországokban az egy főre jutó átlagjövedelem el nem ér egy bizonyos szintet.

A brit sajtó által minap megszellőztetett - hivatalosan meg nem erősített - elképzelések szerint a brit kormány ezt visszamenőlegesen, tehát az EU-ba már felvett közép- és kelet-európai tagországokra is érvényesítené.

Főleg az uniós bevándorlás szigorítási szándékának erőteljes hangsúlyozása bizonyulhat kulcsfontosságúnak abban a kampányban, amelyet a Konzervatív Párt indított az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjához (UKIP) "dezertált" egykori tory szavazók visszacsábítására.

A májusi európai parlamenti választást Nagy-Britanniában a legnagyobb EU-ellenes brit politikai erőnek tekintett UKIP nyerte meg, a brit EP-mandátumok egyharmadát begyűjtve. A UKIP elsődleges politikai célkitűzése Nagy-Britannia kivonulása az Európai Unióból, és ezzel együtt az EU-ból érkezők szabad nagy-britanniai bevándorlásának és munkavállalásának felszámolása.

Első ízben fordult elő 1910 óta - vagyis 104 éve -, hogy nem a két hagyományos nagy parlamenti erő, a Konzervatív Párt vagy a Munkáspárt nyert meg egy országos brit népképviseleti választást.

Nagy-Britanniában jövő májusban parlamenti választásokat tartanak, vagyis Cameronnak nem egészen egy éve van arra, hogy meggyőzze a választókat: ő és a Konzervatív Párt is kész legalább olyan keményen fellépni az EU-val szemben, mint a UKIP. E meggyőzési kampány a jelek szerint a keddi kormányátalakítással vett igazán komoly lendületet.

A UKIP győzelmére a jövő évi parlamenti választásokon reálisan senki nem számít, de ha Cameron stratégiája csődöt mond, és a voksok megoszlanak a toryk és a UKIP között, nevető harmadikként a Munkáspárt kerülhet kormányra - és ez minden bizonnyal a brit EU-tagságról Cameron által megígért népszavazás tervének végét is jelentené.