Obama október 6. és 12. között Indonéziát, Bruneit, Malajziát és a Fülöp-szigeteket kereste volna fel. Részt vett volna az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC), majd a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) kelet-ázsiai csúcstalálkozóján is. Azonban az amerikai szövetségi kormány részleges leállása és az adósságplafon közelgő elérése miatt úgy döntött: Washingtonban marad, hogy megpróbáljon megoldást találni a technikai államcsőddel fenyegető helyzetre.

Az út lemondása az AP amerikai hírügynökség szerint pont akkor áshatja alá az Obama által két éve meghirdetett Ázsia felé fordulás stratégiájának hitelességét, amikor kínai kollégája, Hszi Csin-ping elnök diplomáciai offenzívát indított a térségben országa befolyásának növelésére. Ráadásul az amerikai belpolitikai viszálykodás egy megosztott, eddigi vezető szerepének betöltésére egyre inkább képtelen ország képét festi az Egyesült Államokról.

"Egyértelműen csalódást keltett az út lemondása. Sokan felteszik a kérdést: vajon tényleg Obama kezében van-e a gyeplő, és az Egyesült Államok valóban olyan erős-e, mint amilyennek gondolják?" - mondta Meria Monica Wihardja, az indonéz stratégiai kutatóintézet munkatársa. Hasonlóan vélekedett a szingapúri külügyi intézet elnöke, Simon Tay, aki szerint "az amerikai politikusok számára egyre nehezebbé fog válni, hogy következetesen képviselni tudják az Egyesült Államok szerepvállalását Ázsiában".

Míg Obamát az otthoni bokros teendők tartják nyomás alatt, addig Hszi a napokban Indonéziában és Malajziában tett látogatást. A kínai elnök az első külföldi vezető volt, aki felszólalt az indonéz parlamentben, ahol a képviselőket a helyi nyelven üdvözölte. Pénteken pedig a maláj elnök és a törvényhozás köszöntötte nagy pompával Hszit.

Elemzők szerint az ehhez hasonló személyes látogatások és gesztusok különösen fontos szerepet játszanak az ázsiai diplomáciában. Ahogy az is, hogy Hszi többmilliárd dolláros gazdasági megállapodásokat írt alá Indonéziában, Malajziának pedig katonai támogatást ígért a terrorizmus és a nemzetközi bűnözés elleni harcban.

Habár azt kevesen vitatják, hogy Obamának Washingtonban van a helye a jelenlegi helyzetben, az út lemondása mégis jelzésértékű.

"Ez azt jelzi, hogy Kína kormányzata működőképes, míg az Egyesült Államoké jelenleg nem az. Ez egy újabb jele annak, hogy Amerika veszít vonzerejéből, romlik a pozíciója" - mondta Kerry Brown, a Sydney Egyetem Kína-szakértője.

Habár sem az APEC, sem az ASEAN-csúcson nem szokás jelentős ügyekről tárgyalni, dönteni pedig végképp nem, a találkozók a kelet-ázsiai diplomácia legfontosabb színterei, amelyek lehetőséget adnak a szövetségépítésre. Márpedig Kína és az Egyesült Államok között egyre kézzelfoghatóbb küzdelem folyik a térség országainak megnyerésére.

Az amerikai-kínai rivalizálás Délkelet-Ázsiában is egyre erősödik, és Kína évtizedes mosolyoffenzívája megtépázta az Egyesült Államok helyzetét - mondta Tang Siew Mun, a maláj stratégiai kutatóintézet vezetője.

Obama a 2011-ben meghirdetett Ázsia felé fordulással ezt akarta korrigálni, azonban a retorikai elkötelezettség nem elég a térségbeli államoknak. Az arab tavasz eseményei óta Washington a közel-keletre kénytelen összpontosítani, és amiatt is sok bírálat érte, hogy ázsiai stratégiája túlzottan a védelmi ügyekre fókuszál, és nem fordít elég figyelmet a diplomáciai-gazdasági kérdésekre.

Az út lemondása "azt a nyugtalanító üzenetet küldi, hogy Kína megbízható, stabil és mindig jelen van, míg az amerikai figyelem időszakos és illékony" - mondta Jeff Kingston, a tokiói Temple Egyetem tanára.

A mostani eset azért is kényes, mert egyes térségbeli országok kifejezetten azt szeretnék, ha az Egyesült Államok nagyobb szerepet vállalna a régióban, és fellépne az erejét egyre nyíltabban fitogtató Kínával szemben. Habár a térség államai mind a kínai gazdasági fejlődés kedvezményezettjei, és a kereskedelmi kapcsolatok rohamtempóban fejlődnek Délkelet-Ázsia és Kína között, a dél-kínai-tengeri szigetvitákban érintett országok - elsősorban a Fülöp-szigetek és Vietnam - számára Washington lehet az egyetlen támasz a gyakorlatilag a kulcsfontosságú tenger egészét magának követelő Pekinggel szemben.

Az Egyesült Államok természetesen nem marad képviselet nélkül a két kelet-ázsiai csúcson: Obamát külügyminisztere, John Kerry fogja helyettesíteni.

"Az amerikai politika nem egy embertől függ. Annak alapját az intézmények adják, amelyek érdekei nem változtak: az Egyesült Államok nem engedheti meg magának, hogy ne legyen jelen Ázsiában" - mondta Tang Siwe Mun.

Ugyanakkor az amerikai költségvetési vita nemcsak Obama útjának elhalasztása miatt nyugtalanítja a térséget. Japánban például leginkább azért aggódnak, mert ha a kongresszusnak nem sikerül dűlőre jutni az adósságplafon két héten belüli elérése előtt, az esetleges amerikai fizetésképtelenség az egész világgazdaságot, így a japán kilábalást is elsodorhatja.

Ez pedig ismét azokat a hangokat erősítené, amelyek szerint Amerika visszafordíthatatlanul hanyatlik, a jövő pedig Kínáé. Azonban a potenciális diplomáciai- és presztízsnyereség ellenére az amerikai technikai államcsődnek vélhetően Kína sem örülne, Peking ugyanis nagyjából ezer milliárd dollár értékben birtokol amerikai állampapírokat.