A héten felröppent, hogy a Drágán add az életed és más filmek akcióhőse már arra az időre gondol, amikor nem lesz köztünk. Bruce Willis, aki néha maga is zenél, többezer dollárt költött arra, hogy hatalmas zenei kollekciót halmozzon fel. A sztár azt szeretné, hogy a gyűjtemény a gyerekeire szálljon. A jelenlegi szabályozás szerint azonban a digitális kollekció értéktelenné válik, amikor meghal.

Ezután röppent fel a hír, hogy Willis - ügyvédei segítségével - ismét akcióba lendül, bíróság elé citálja az Apple-t. Több amerikai szövetségi államban már perek indultak azért, hogy a digitális tartalmak vásárlói nagyobb jogokat kaphassanak.

Az Apple jelenlegi felhasználói szabályzata szerint a letöltött zenét nem lehet átadni másoknak, vagy örökségként másokra hagyni. Az Apple felfüggesztheti a felhasználó számláját, ha úgy látja, megszegték a feltételeket és kikötéseket.

Ha az ember számítógépet, vagy meglévő gépén felhasználót vált és át akarja vinni a gyűjteményt, előfordul, hogy újra be kell jelentkezni a számlára - ha nem tud, akkor nem tudja lejátszani a zenét.

Willis felesége, Emma Hemming a Twitteren végül értésre adta, hogy az Apple-nek nem kell félnie az akcióhőstől, valótlanok a brit médiában felröppent állítások. Felmerül az is, hogyan tudott Willis ezreket költeni klasszikus brit rocklemezek letöltésére az utóbbi pár évben. Valószínűbb, hogy korábban vett CD-it és lemezeit másolta át. A digitális tartalom birtoklása és örökbe adása azonban a jövőben fontosabb kérdéssé válhat, ahogy a digitális tartalom archiválásának kérdése is.

Az utóbbi kérdéssel a brit Economist magazin már többször is foglalkozott. Hogyan őrizzük meg a tartalmakat - például honlapunkat - utódaink számára? A magazin 1994-ben publikált első honlapja például elveszett, soha nem mentették el. A tartalmak törlése normává vált - mindennek kapcsán pedig az antik alexandriai könyvtár leégését idézi fel a magazin. A legendás könyvtárban őriztek az addig publikált könyvekből egy-egy példányt - például Arisztotelész, Euripidész és Szophoklész munkáit, de az épület a harmadik században tűz martalékává vált. Ekkora katasztrófától azért nem kell tartani, de mintha az emberiség nem gondolna arra, hogy megőrizze digitális emlékeit.

Ironikus módon az Economistnak 1843-ig visszamenőleg másolata van minden kinyomtatott számból, viszonylag nemrég megjelent honlapjáról viszont nincs.