A mentés - amely a televíziós csatornák jóvoltából szinte az egész világ szeme-láttára folyt - kevesebb, mint egy napon át tartott. A 33 bányászt - köztük 32 chileit és 1 bolíviait - hosszú és alapos előkészületek után és egy rendkívül gondosan, nemzetközi segítséggel megszervezett mentési akció keretében hozták a felszínre, ahol Sebastian Pinera chilei elnök és hozzátartozóik, valamint újságírók hada várta őket.

Az utolsó bányász, az 54 éves Luis Urzua helyi idő szerint 21 óra 55 perckor érkezett a mélyből a "földre", ahol hatalmas tapsvihar és óriási ujjongás fogadta. Előtte 32-ikként a 29 esztendős Artiel Ticonát menekítették ki, akinek a föld alatti rabság 40-ik napján született gyermeke a reményt jelentő Esperanza nevet kapta.

A bányászokat egy rövid, de annál meghatóbb üdvözlés után helikopterrel a közeli kisváros, Copiapo kórházába szállították, ahol különböző orvosi vizsgálatokon esnek át.

A 33 bányász 69 napot töltött 622 méteres mélységben az ország északi részén lévő Atacama-sivatagi San José réz- és aranybányában, ahol augusztus 5-én bányaomlás következett be.

A mentési akció - amely a bányászok védőszentje után a San Lorenzo nevet viselte - minden előzetes várakozást felülmúló sikerrel zajlott. A bányászokat a külön erre a célra létesített, több mint 400 kilogramm súlyú és 4 méter hosszú mentőkapszulában egyenként hozták a felszínre a 622 méteres mélységből. Miközben az első mentések körülbelül 1 órát vettek igénybe, az idő múlásával a mentőkabinok sebességét felgyorsították, ami azt jelentette, hogy a felszínre hozatal a kezdeti 60 percről előbb 40-45, majd kevesebb, mint 30 percre rövidült. Az eredetileg másfél naposra tervezett mentés ily módon pontosan 22 óra 36 percen át tartott.

Az első hírek szerint a bányászok - akik a föld alatti rabság idején rendkívüli fegyelemről, kitartásról, illetve egymás iránti szolidaritásról, valamint összetartásról tettek tanúbizonyságot - kielégítő egészségi állapotban és szemtanúk szerint frissen borotválva érkeztek a felszínre.

A mentési akciót - amellyel a chilei hatóságok ténylegesen történelmet írtak - szinte az egész világ figyelemmel kísérte Észak-Amerikától Európán át egészen a Közel-Keletig. A felszínre hozatalt a többi között közvetítette az iráni televízió is, míg az észak-koreai állami tévé külön stábot küldött a helyszínre. Üdvözölte a bányászok kimentését a többi között Barack Obama amerikai elnök, és imádkozott annak sikeréért XVI. Benedek pápa.

"Isten hozta Önöket az életben" - üdvözölte a felszínre hozott bányászokat a chilei elnök, utalva arra, hogy a több mint 2 hónapos, példátlan megpróbáltatások után most ténylegesen új szakasz kezdődik számukra. Szakértők ugyanakkor arra figyelmeztettek, hogy a 69 napos föld alatti fogság után a 33 bányász számára aligha lesz könnyű a mindennapi életre való "átállás".

A hepienddel végződött chilei tragédia ezzel végérvényesen bekerül a Guiness-rekordok könyvébe. A bányászat történetében ugyanis mindeddig egyetlen egyszer sem fordult elő az ami most, nevezetesen, hogy ennyi bányászt ilyen mélységből és ennyi idő után sikerrel kimentettek volna.

Két bányász fogát kellett megműteni

Az első hírek szerint kielégítő a 69 napos, kényszerű föld alatti raboskodás után felszínre került bányászok egészségi állapota.

A kimentett bányászokat barátokkal való rövid találkozó után helikopterrel azonnal a közeli kisváros, Copiapo kórházába szállították.

Az egészségügyi miniszter szerint két bányászon fogműtétet kellett végrehajtani.

Jaime Manalich miniszter más különösebb komplikációról nem számolt be, hangoztatva, hogy a bányászok egészségi állapotára vonatkozóan a hatóságokat különösebb meglepetés nem érte. Ezzel összefüggésben emlékeztetett arra, hogy az egyik bányász a föld alatti menedékhelyről rendszeresen tájékoztatta a hatóságokat a 33 vájár egészségi állapotáról.