A 29 éves G. Gézát, a 32 éves N. Zoltánt és a 34 éves F. Tamást azzal vádolják, hogy megfojtották a sofőrt, aki bérbe adott nekik egy terepjáró gépkocsit. A tárgyalást eredetileg e hét keddjén tartották volna, de el kellett halasztani szombatra, amíg magyar tolmácsot találnak a vádlottaknak.

Yves Marliere, Magyarország dakari tiszteletbeli konzulja az MTI-nek csütörtökön adott telefoninterjúban elmondta, hogy négy éve foglalkozik a három magyar vádlott ügyével, számtalan levelet írt, rengeteget utazott az ügyükben.

Elmondta, hogy idén január 21-én, amikor Kótay László, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szakállamtitkára egy tanácskozásra Dakarba utazott, és fogadta őt a miniszterelnök, elkísérte, és közbenjárt a kormányfőnél, hogy minél előbb tűzzék ki a tárgyalást.

Az igazságügy-minisztérium utasította a dakari esküdtszéket, hogy március 22-ére tűzzék ki a tárgyalást, de a tolmács, Moirdjie Touret szenegáli-mali állampolgár nem jelent meg. A tiszteletbeli konzul kérésére ezért a szenegáli igazságszolgáltatás történetében példátlan módon szombaton ül össze az esküdtszék, és várhatóan legkésőbb vasárnap hirdetnek ítéletet.

A tiszteletbeli konzul sürgette, hogy Magyarország javasolja jogsegélyegyezmény megkötését Szenegállal, amely lehetővé tenné, hogy a vádlottakat kiadják Magyarországnak, hogy ott töltsék le a büntetésüket. Yves Marliere szerint a szenegáli hatóságok nem gördítenének akadályt a kiadatás elé, de várják a jogsegélyegyezménnyel kapcsolatos magyar lépést.

A vádirat szerint az egyik magyar a francia idegenlégióból, a másik a magyar hadseregből dezertált. Harmadik, (eredeti foglalkozása szerint asztalos) társukkal együtt részt vettek egy "katonai kiképzésen", majd úgy döntöttek, hogy "munkát keresnek Afrika feszültséggócaiban". A marokkói Casablancán és Párizson keresztül érkeztek a szenegáli fővárosba.

A vád szerint a három férfi eltervezte, hogy bérbe vesz egy terepjárót, és megszabadul annak sofőrjétől, hogy a jármű birtokába jusson. 2006. április 18-án béreltek is egy kocsit azzal az ürüggyel, hogy szafarira mennek. Tivaouane-ban, Dakartól 92 kilométerrel északra azután megfojtották a sofőrt, Aly Diop Niangot, és testét "egy bokorba dobták".

A tiszteletbeli konzul elmondta, hogy a vádlottak megegyeztek egy taxisofőrrel, hogy a terepjárójával az ország északi részében fekvő Saint-Louis-ba utaznak, majd visszafelé tartva Sierra Leonéba akartak utazni, de a sofőrrel nem tudtak megegyezni az árban, ezért megfojtották és elrabolták a kocsiját.

A vádlottak beismerték a tényeket, de tagadják, hogy gyilkosságra készültek - mondta el Yves Merliere, aki kétségét fejezte ki ezzel kapcsolatban, miután az áldozat nyakára hátulról műanyag bilincset vetettek. Egyelőre nem tudni, ki a főbűnös, és kik segédkeztek, de mindhárman tettestársak - mondta.

A gépkocsival elhajtattak, miután levették rendszámtábláit. Útközben egy teherautóval koccantak, végül az ország déli részében, a Niokolo-Koba Nemzeti Parkban fogták el őket. Az őröknek feltűnt a gépjárműforgalom elől elzárt úton, rendszámtábla nélkül haladó megrongált taxi, amelyben gyakorlóruhás férfiak ültek.

Átvizsgálták a taxit, amelyben szúrófegyvereket találtak. A park őrei megtalálták a taxisofőr mobiltelefonját is, amely éppen az átvizsgálás idején csöngött: négygyermekes felesége telefonált, mert a férje egy ideje nem jelentkezett, így tudták azonosítani a rendszámtábla nélküli járművet. Ezután hívták a csendőröket és másnap már értesítették a tiszteletbeli konzult is.

A vádirat szerint elfogásukkor nem volt náluk fegyver, de volt GPS-ük, voltak túlélőeszközeik, valamint "tájékoztató dokumentumok az őserdei gerillaharcról". Először azt állították, hogy egy hadgyakorlaton vesznek részt a brit hadsereg egy elit alakulatával, majd azt, hogy Sierra Leonéba tartanak, ahol biztonsági őri állást kaptak a gyémántbányákban. A vád szerint viszont "célpontjuk a két Guinea - Guinea és Bissau-Guinea - volt, hogy ott pénzért gerillatevékenységet folytassanak".

Arra kérdésre, hogy miért csak most kerül sor a tárgyalásra, a tiszteletbeli konzul elmondta, hogy a szenegáli bíróságok túlterheltek, ezért van, aki 7-8 évet is vár az ítélethirdetésre, és az ő erőfeszítéseinek köszönhető, hogy rövidesen összeül ügyükben az esküdtszék. Az is gondot jelentett, hogy nem beszélnek franciául, és sokáig tartott, amíg tolmácsot találtak.

A három magyar férfit egy-egy szenegáli ügyvéd védi, akikről a tiszteletbeli konzul gondoskodott. Az ügyvédek kérni fogják enyhítő körülmények figyelembe vételét.

Yves Marliere elmondta, hogy arra törekedett, hogy a sajtóban ne kapjon nagy visszhangot az ügy, mert a vádlottak szenegáliakkal együtt vannak elzárva, és rossz vége lehetett volna, ha tudnak a történtekről, de most saját maguk nyilatkoznak, mindenfélét beszélnek, azzal vádolják Magyarországot, hogy magukra hagyta őket, a tiszteletbeli konzult pedig azzal, hogy nem végzi el a feladatát.

Az ügyvédek szerint védenceik öt év és életfogytiglan közötti börtönbüntetésre számíthatnak.