Az idei hamvazószerda rendhagyónak bizonyult, mivel nem csak kormány kontra ellenzék szópárbajban volt részük a különböző helyszíneken egybegyűlt híveknek (meg a tv-nézőknek). A bő száz napja hivatalban lévő keresztény-liberális (CDU/CSU-FDP) koalíció szónokai egymásra is jócskán lövöldöztek nyilakat, amire a koalíción belüli feszültségek szolgáltattak ürügyet.

Ahhoz képest, hogy október végén "játék, móka, kacagás" hangulatban alakult meg (11 évi szünet után) Németország újabb keresztény-liberális koalíciója, ma a kormányon belül nagyobb viták dúlnak, mint a Schröder-kormány első évében (1998/99) szocdemek és zöldek között. A politikai vitákat pedig tovább hevíti a pártelnökök közötti vetélkedés.

Az FDP átfogó adócsökkentési ígéretekkel kampányolt az ősszel, ám januárra kiderült, hogy a pénzügyminiszterrel (CDU) szemben nem tudja állni a szavát, amely milliókkal hitette el az irreálisan magas nettó bérek reményét. (Ugyanezek a milliók megrökönyödve látták januárban, hogy a szállodai tartózkodásokat terhelő áfa-kulcs 19-ről 7 százalékra esett - annak az FDP-nek a kardoskodása nyomán, amely tavaly milliós nagyságrendű adományt kapott egy nagy szállodalánc társtulajdonosától...)

Vitát gerjesztett a koalíciós pártok között az alkotmánybíróság döntése is, amellyel kimondta: újra kell kalkulálni a tartósan munkanélkülieknek folyósított ellátmányt, az úgynevezett Hartz IV segélyt (felnőttek esetében ez havi 360 euró, eltartott gyermekek után ennek mintegy a fele). A karlsruhei testület kimondatlanul is az ellátmány emelését sugallta, ami felbőszítette az FDP elnökét. Guido Westerwelle "szocialista jótékonykodásról" harsogott, a hanyatló Róma dekadenciájával vetve össze az elesettek állami gyámolítását.

Válaszul Heiner Geissler, a CDU egykori főtitkára keményen "kiosztotta" a liberálisok vezérét. Történelmi leckét adva neki, kifejtette: a dekadencia a Római Birodalom végnapjaiban nem a plebszre, hanem a gazdag patríciusokra volt jellemző, akik "a hányásig telezabálták magukat", miközben a nép meg a rabszolgák éheztek. "Caligula császár egy szamarat nevezett ki konzullá, hogy gúnyt űzzön a népből - nos, nálunk egy szamár külügyminiszter űz gúnyt a népből" - fogalmazott Geissler.

Westerwelle hamvazószerdán sem tágított. Pártja straubingi rendezvényén leszögezte: több pénz jár annak, aki dolgozik, mint annak, aki nem. "A nép az igazságot akarja hallani, nem a mellébeszélést. Nem célunk olyan szociális állam fenntartása, amelyben a pénz sokszor az ügyeskedők zsebében köt ki, miközben otthonokban élő fogyatékosoknak nélkülözniük kell" - érvelt.

Ez már a bajor CSU vezérének is sok volt. Horst Seehofer a Passauban tartott rendezvény pulpitusáról értésre adta: aki nem hajlandó dolgozni, az nem számíthat a többiek szolidaritására. Aki viszont segítségre szorul, azon a jövőben is segíteni kell. "A szociális szó éppen ellentéte a szocializmusnak" - szögezte le a CSU elnöke. Hozzá hasonlóan a CDU főnöke is elhatárolta magát Westerwellétől. Pártja demmini összejövetelén Angela Merkel kancellár leszögezte: az FDP-elnök "szavai nem vágnak egybe az én dikciómmal... Kritizálással, szitkozódással, kiabálással nem megyünk semmire". Egyúttal szinte nosztalgiázva emlegette a nagykoalíciós (CDU/CSU-SPD) kormányt, amely 2005-09 között "fontos dolgokat vitt véghez".

Megfigyelőknek különösen az utóbbi kijelentés ütött szöget a fejébe. Ahhoz képest, hogy egy évvel ezelőtt Merkel nem győzte emlegetni: pártja ideális koalíciós partnere az FDP, mára alaposan lehűlt a kormánypártok közötti viszony. Erről elemzők szerint elsősorban Westerwelle tehet. A csaknem 15 százalékos választási eredménytől megittasulva a liberálisok vezére azt hitte, hogy "a farok csóválja a kutyát" - vált szállóigévé CDU-körökben. Ennek első jeleként novemberben megvétózta a kitelepítésekre emlékező alapítvány tanácsába delegálni kívánt Erika Steinbachnak, az elűzöttek szövetsége (BdV) elnökének a személyét. Azóta mindegyik koalíciós párt azon fáradozik, hogy megmutassa: az ő akarata ellenére semmi sem történhet. Ez viszont aligha növeli a kohéziót a koalíción belül.

Az erőfitogtatás (no meg a szállodai áfa-csökkentés) ártott az FDP-nek. A párt támogatottsága friss kimutatások szerint már alig 7 százalékos. Ez pedig aggasztja a CDU-t. A legnépesebb tartományban, Észak-Rajna-Vesztfáliában május elején választások lesznek. Düsseldorfban 2005 óta CDU-FDP kormány van hatalmon, ám a liberálisok mélyrepülés kétségessé teszi a jelenlegi koalíció folytatását. Ezért a kereszténydemokraták alternatíva után néznek - például a Zöldek háza táján.

Ilyen puhatolózó gesztusnak tekinti a német sajtó a környezetvédelmi miniszter február elején felreptetett kísérleti léggömbjét. Norbert Röttgen (CDU) síkraszállt a megújuló energiaforrások részarányának növeléséért. Szerinte 2050-ig e környezetkímélő energiáknak végleg föl kell váltaniuk a szén- és atomerőműveket.

Röttgen szavait nemcsak az atomlobbi fogadta felhorkanással, de pártján belül is élesen bírálták. Holott alkalmasint csak arról van szó, hogy a miniszter (és a háta mögött Merkel) ezzel próbál "szirénhangot" küldeni az Észak-Rajna-Vesztfáliában erős Zöldek felé. Hogy a "léggömb" nem maradt hatástalan, azt máris mutatják a felmérések. A környezetvédők táborában 70, a CDU-éban 42 százalék pártolna egy fekete-zöld koalíciót Düsseldorfban.