Úgy látom, hogy az új tagok, különösen a három balti, a négy visegrádi ország és Szlovénia, megindult Európa perifériájáról a központ felé. Szlovénia a legjobb példája annak, hogyan lehet beilleszkedni az európai gazdasági és politikai rendbe. Észtország csodálatos gazdasági fejlődésen ment át.

Románia és Bulgária esetében mennyi ideig tarthat a felzárkózás?

A teljes felzárkózás több évtizedet, de a közeledés megkezdődött, Romániában például a politikai helyzet zűrzavaros, de érdekes módon a gazdasági helyzet javul. Románia esélye elég jó, Bulgáriáé is, bár nem annyira.

Múlt héten az Európai Parlament alelnöke azt mondta az InfoRádiónak, hogy Európa határai nem Ukrajna előtt, hanem Oroszország nyugati határainál lesznek; tehát Ukrajnának és Törökországnak is kilátásba kell helyezni az uniós tagság perspektíváját. Ezzel egyetért?

Ez jó és szép lenne, de ez nem történik meg sok-sok évig, különösen Törökország esetében nem vagyok optimista. Valahogy az az érzésem, hogy az Európai Unió egyelőre kifulladt, Törökország felvételét el fogják halasztani.

Ez a bővítési kifáradás miatt van?

Részben emiatt, részben bizonyos előítéletek miatt. Nem passzolnak be egy judeo-keresztény Európába. Ez nem szép, nem jó, de így van.

Ez azt is jelenti, hogy az EU nem nyit a "forró" Balkán felé a jövőben?

A horvátok be fognak jutni, mert a németek, az osztrákok, a magyarok erőteljesen nyomják. Ezen túlmenően én nem vagyok optimista.

Ennek oka lehet az iszlám?

Nem csak ez az ok, gazdasági tényezők is szerepet játszanak. Az integráció nagyon drága dolog. Lengyelország nagyon nagy ország, ha annak integrálása az Európai Unióba sikerrel jár, azután lehet majd más országokat is bevenni.

Akkor nem az iszlám a török csatlakozás fő akadálya?

Ennek nagyon komoly gazdasági és politikai okai vannak. Főként jobboldali politikusok ki tudják használni a kisebbség elleni érzéseket, hogy ne szavazzák meg a csatlakozást.Az amerikai gazdaság gyengélkedése ellenére továbbra is egypólusú világról beszélhetünk?

Egyelőre még egypólusú világban gondolkodom, az amerikai gazdaság gyengélkedése ellenére. Türtőztetem magam, hogy külföldön Amerikáról ne nyilatkozzam túl kritikusan. Ezt Amerikában megteszem, és való igaz, hogy az amerikai gazdaság nehéz helyzetben van, de sokkal nehezebb helyzetben van Amerika reputációja. Megdöbbentő például, hogy Törökországban csak az emberek 9 százaléka támogatja Amerikát. A katonaság azon spekulál, hogy kivonja az országot a NATO katonai rendszeréből, ahogyan azt korábban Franciaország tette. A történelem perspektívájában ez szinte elképzelhetetlen lett volna öt évvel ezelőtt. Itt alapvető változások vannak, ennek ellenére - érdekes módon - én azt gondolom, hogy Amerika emberi, technológiai és remélhetőleg politikai tartalékai olyanok, hogy visszabillentsék az ingát.

Ennek ellenére így gondolja, hogy Kína kétszámjegyű GDP-növekedést produkál, Oroszországban Putyin elnök megszilárdította politikai hatalmát? Nem válik ez a világ hirtelen több-, legalább három pólusúvá?

Az oroszoké semmiképpen sem lehet önálló pólus, mert lehet, hogy sok energiájuk van, de Belgium össztermelése nagyobb, mint Oroszországé. A növekedés Kína esetében fantasztikus, de ne felejtse el, hogy ha a fia évente 15 centit nő, az normális. Én már nem fogok 15 centit nőni, se évente, se bármikor. Ez nem azt jelenti, hogy nem vagyok nagyobb, mint a fia, és hogy nem maradok az.

A kínai növekedés megáll, Amerika pedig mindig nagyobb marad?

A mindigben nem vagyok biztos, de nagyon sokáig. A következő évtizedekben Amerika helyzete a világban nem változik meg.

Hol van ebben a világpolitikai egyensúlyban az Európai Unió?

Az Európai Unió nagyon fontos része a nemzetközi világnak, amennyiben közös politikát tud folytatni - amire vannak jó jelek is -, akkor meggyőződésem szerint ez a második világhatalom, nem Kína, pláne nem Oroszország.

Dél-Amerika?

Nincs komoly szerepe.