eur:
401.64
usd:
383.74
bux:
88668.16
2025. február 14. péntek Bálint, Valentin

Szabó Balázs az Arénában: a nehezen kiszámítható időkben is lehet befektetni és érdemes számolni

A politika és a gazdaság kapcsolatának jelenlegi rossz tendenciájáról, Donald Trump közelmúltbeli döntéseiről, illetve a magyarországi befektetési lehetőségekről, a forintról, a devizáról, a kötvényekről, a részvényekről, az ingatlanokról, de még az aranyról is beszélt Szabó Balázs, a HOLD Alapkezelő vezérigazgatója az InfoRádió Aréna című műsorában.

Érdekes időket élünk, egyrészt a prémium magyar állampapírok tulajdonosaira pénzeső hullik, másrészt Donald Trump megindította a vámháborúját, lényegében mindenki ellen. El kell döntenünk, hogy mihez kezdünk ezzel a rengeteg pénzzel, de minthogyha túl sok információt kellene figyelembe vennünk ahhoz, hogy jó döntést hozzunk. Mire figyeljünk? Mi az a 150 dolog, amire figyelni kell?

Valóban, itt ülünk február elején, és azt halljuk, hogy a hétvégén Donald Trump kivetett 25 százalék vámot Mexikóra és Kanadára, és ezen kívül még 10 százalékot Kínára.

Utána jövünk mi?

Utána jön Európa, valószínűleg még a héten. Úgyhogy, ha valaki most akar befektetési döntést hozni, akkor igencsak rendben kell lennie önmagával, a saját elveivel, hogy hogyan is álljon a kérdéshez. Ha azt a kérdést tesszük fel, hogy mibe érdemes egy ilyen bizonytalan helyzetben fektetni, akkor is megmaradnak azok a fundamentális elvek, amikre alapozhatunk, ilyenek lehetnek például, hogy meg tudjuk-e becsülni egy vállalat profitját, amibe fektetünk. Az adott ország részvényindexét, kilátásait mennyiben befolyásolják potenciálisan ezek a bizonytalanságok. Azt lehet mondani, hogy vannak még olyan iparágak, meg vannak olyan helyzetek, amikor lehet számolni. Igaz, sokkal nehezebb most, mint bármikor máskor. Úgy tűnik, mintha a politika teljesen uralná a gazdaságot, minthogyha a politikai kommunikáció értelmében mindent feláldoznánk azért, hogy Amerika most megmutassa, önmagának elsősorban, hogy Amerika az első. De, hogy mondjak egy példát Európára nézve, tegyük fel, hogy mondjuk egy európai bankra ez hogy hat, vagy egy európai kereskedelmi cégre, egy európai biztosítóra. Vannak olyan iparágak, amelyek Európában viszonylag zárt rendszeren belül működnek, és a hatás már csak áttételes lesz. Ezekre a hírekre esett 7 százalékot a Volkswagen részvényárfolyama. Egyébként megjegyzem, az amerikai autógyártók, tehát a General Motors, meg a Ford is ugyanekkorát estek, mert nekik is rossz ez a vámháború. Ezek azok az iparágak, amelyekre nagyon negatív a hatás, és vannak olyan iparágak, amelyekben kevésbé erős ez a hatás. Amikor mi számolunk a Hold Alapkezelőben, ezeket erősen figyelembe vesszük.

Keressünk akkor olyan, elsősorban szolgáltatási szektort, amely viszonylag zárt körben nekünk szolgáltat? Lehet, hogy azt majd érintetlenül fogja hagyni a vámháború, átcsap a feje felett?

Természetesen lesz hatása, hiszen ha az ipar gyenge, és a vámok elsősorban az európai ipart fogják sújtani. Az előbb említettem a Volkswagent, voltak hírek arról a tavalyi év végén, hogy ott elbocsátanak embereket, 10 százalékos bércsökkentés lesz. Ez nyilván kihat a szolgáltató szektorra is, tehát bizonyos tekintetben nem lehet hova menekülni, nem maradhat semmi érintetlen.

Harmincezer dolgozótól megválik a Volkswagen. Miből fog szolgáltatást vásárolni egy idő után ez a harmincezer ember, ha nincsen fizetése?

Ezek az emberek kevésbé fognak szolgáltatást vásárolni. Nyilván abban reménykednek, hogy át tudnak menni a gazdaság valamely másik ágazatába, és a munkanélküliségi adatok még azt mutatják, hogy egyébként nincs nagy baj a gazdaságban, fel tudja ezt a munkaerőt szívni valamelyik másik szektor, vagy az iparon belül valami más. Mondok egy ellenpéldát, Németországban, és maradva a tőzsdénél, a DAX index, ami a legfontosabb 30 német vállalatot tömöríti, éppen elképesztő csúcson van. Az év eleje óta nyolc százalék pluszban van, tavalyi évben 20 százaléknál is többet ralizott. Miért? Pont azért, amit mondtam. Például ott van az Allianz biztosító, ott van a Siemens, ami egy ipari cég, de egyébként nagyon sikeres és csúcson van az árfolyama. Tudom, hogy ellenpélda inkább, de Németországban van sikeres technológiai cég, az SAP ott van a tőzsdén, tehát van a szolgáltató szektornak ereje, és ezek a vállalatok még sikeresek Németországban, és ezek a vállalatok megfogják azt a szörnyű bajt, ami tényleg van a Volkswagennél, az autóiparban, vagy a vegyiparban, amelyek a leginkább érintettjei ennek a negatív hatásnak. Visszatérve: lehet befektetni és érdemes számolni. Az biztos, hogy a vámok mindenhol rosszat fognak tenni, ez nem kérdés. Amerikában is egyébként, bárki bármit mond, a vámok inkább a politikai kommunikációt segítik Amerikában is, mintsem a gazdasági fejlődést. Ez egy súlyos probléma, de ez nem azt jelenti, hogy egyébként ne lehetne befektetéseket találni. Most a részvénypiacra mondtam példákat, a kötvénypiac is hasonló.

Azzal kezdte a választ, hogy a befektetőnek tisztában kell lennie önmagával, a saját attitűdjével. Milyen egy nyugodt befektetői attitűd ilyen viharos időben? Egyáltalán a nyugodtság a jó befektetői attitűd, vagy a jövőbelátás?

A nyugodtság hasznos szempont, főleg az ilyen viharos időkben, hiszen amikor az ember elgondolkozik azon, hogy hogyan szeretne befektetni, akkor először távolabbról veszi a kérdéseket. Dönt arról például, most a magyar befektetőkről beszéljünk, hogy mennyi pénzt tart forintban, mennyi pénzt tart devizában, elsősorban euróra, részben dollárra gondolok. Egy másik dimenziós felosztásban: mennyi pénzt tart kötvényben, mennyit tart részvényben? Ezek már bonyolult kérdések, itt már sokszor szolgáltatóktól tanácsokat vesznek a magyar megtakarítók. De ha valaki nagyon bátor, akkor azt gondolhatja, hogy hosszú távon érdemes sok részvényt tartani, akkor felvetődik, hogy milyen részvényt tartson. Amerikai részvényt tartson, európai részvényt tartson, iparágakban gondolkozzon, kötvényekben, magyar állampapír tartson-e, támogatott magyar állampapírt, vagy tartson külföldit, például német állampapírt, euróban. Ezek bonyolult kérdések, de azt gondolom, hogy amikor az ember hosszú távon lefekteti azt, hogy ő hogyan gondolkodik erről a kérdésről, akkor utána, amikor jönnek ezek a viharos idők, nem szabad ezeket felülírni, mert a viharos időkben könnyen megijedünk, és esetleg olyankor szállunk ki részvényekből, amikor nem kéne. Ha valaki azt gondolta, hogy a Volkswagen jó befektetés, de jön egy negatív nap, hogy hohó, lehet, hogy múlt héten még azt gondoltam, hogy Európai Unió nem fog vámokat kapni, mert Trump éppen úgy nyilatkozott, most pedig mégis úgy tűnik, hogy fog vámokat kapni, attól még nem biztos, hogy ki kell menekülni a befektetésből, hanem érdemes tartani magát az embernek a hosszú távú stratégiájához.

Milyen időtávra lehet előre gondolkodni olyan időben, amikor egyik napról a másikra olyan események történnek, és most már évekre visszamenőleg, mint a Covid, az orosz–ukrán háború, Donald Trump választási győzelme és azóta pedig a gyorsuló időben minden nap egy újabb bejelentése. Egy évre, öt évre?

Vagy akár még hosszabb távra. Valóban, az elmúlt öt év az súlyos, voltak olyan sokkok, amik bizonyos szektorokat súlyosan érintettek.

És nem láttuk előre, senki sem mondta.

A Covid súlyosan érintett először minden szektort, az ipart és a szolgáltató szektort, de kis idő múltán inkább a szolgáltató szektort. 2022-ben kitör a háború, az pont megfordította ezt a helyzetet, utána Európában a szolgáltatószektor lett erős, és az ipar gyengült meg. Még mindig abban a helyzetben vagyunk egyébként, hogy Európának az ipara szenved, és a szolgáltató szektora erős. Amikor az ember diverzifikál, azt látja, egyébként pont ebben az öt évben is, hogy a részvények nagyon jól teljesítettek. Tehát az MSCI Worldnek, ami a fejlett piaci részvényindexeket tömöríti, ebben a nehéz öt évben a duplájára növekedett dollárban nézve az árfolyama. Ez azt jelenti, hogy volt egy nagy emelkedés a részvénypiacokon a rengeteg sokk, negatívum ellenére. Ezért mondom azt, hogy az embernek tisztában kell lennie önmagával és az elveivel, és azok mellett kitartani, amikor befektet.

De a gazdaságismeretek óra első percében el szokták mondani, hogy a múltbeli teljesítmények nem jelentenek garanciát a jövőbeli teljesítményekre.

Persze.

Mi a korlátja a múlt tapasztalatainak, amikor turbulens időkben tervezni akarunk?

Szerintem egyértelmű, hogy az, hogy öt év alatt dupláztak a részvények, nem azt jelenti, hogy a következő öt évben is duplázni fognak. Csak azt akartam ezzel mondani, hogy nem egyértelmű a bizonytalanság, mert az elmúlt öt évben rengeteg sokk volt, ennek ellenére a részvénypiacok jól teljesítettek. A következő öt évről egyébként azt gondolom, hogy nem fognak ennyire jól teljesíteni a globális részvénypiacok, mert ellőttünk egy csomó puskaport, a költségvetési hiányok annyira magasak Egyesült Államokban, Európában, Magyarországon, ez pedig sehol nem tudja úgy támogatni a gazdaságot, mint ezt az elmúlt öt évben tette. Volt a Covid meg a háború, de a költségvetések tudtak nagyot segíteni. A következő öt évben ez már nem így lesz. Lehet, hogy a részvényindexek a következő öt évben nem fognak kirívóan magas hozamot nyújtani, mint azt a múltban tették, de bizonyos szektorok, például a biztosítószektor, hogy mondjak egy régi, unalmas, de mindenki számára ismerős szektort, jó hozamokkal kecsegtet a következő öt évben, és bár Trump nagy fenyegetés, de a biztosítószektorra sokkal kisebb fenyegetést jelent Európában, mint más szektorokra. Ezért van értelme fundamentálisan befektetni, alaposan megnézni a cégeket, elemezni az iparágakat, és nem pánikba esve azt mondani, hogy meneküljünk mindentől. Okosan kell dönteni és olyat kiválasztani, aminek a következő öt vagy akár tíz évben jó hozama lehet.

Amikor az európai biztosítószektort kezdik fundamentálisan vizsgálni és megnézni, hogy a cégeknek mi a növekedési potenciálja, akkor azt nézik, hogy egyes országokban mekkora a biztosítási penetráció, és abban mekkora a fejlődési lehetőség, vagy hogy mit dobnak a piacra, hogy minél több ügyfelet bevonzanak?

Mondok egy példát, a PZU egy nagy állami biztosító Lengyelországban. Amikor egy ilyen céget elemzünk, akkor megnézzük, hogy mit gondolunk a lengyel makrogazdaságról, aztán megnézzük, hogy a lengyel makrogazdaságon belül mit gondolunk annak a biztosítási piacáról, hány szereplő van, ezek hogyan fognak versenyezni. Az adott cégnek, amibe befektetünk, milyen a helyzete, és aztán belemegyünk abba, hogy a cég mit mond a saját jövőjéről, elmegyünk konferenciákra, beszélgetünk a cégekkel, a menedzsmenttel, hogy ők hogy látják az adott piaci helyzetet. És akkor az élet meg hoz lehetőségeket, merthogy nem az a kérdés, hogy lesz-e mondjuk ennek az adott biztosítónak jövője, hanem az is, hogy milyen áron lehet megvásárolni ezt a lengyel tőzsdén. Mondok egy olyan példát, amikor jött egy bizonytalanság, talán mindenki emlékszik arra, hogy ősszel voltak nagy árvizek, és nemcsak a magyarországi Duna-szakaszon lehetett ezt mérni, hanem Ausztriában, Lengyelországban, más országokban is voltak nagy esőzések, ami egy csomó káreseményhez vezetett. Ez rossz a biztosítóknak, mert fizetni kell, amikor ilyen típusú kár van. De erre a hírre, meg erre az eseményre a pénzügyi biztosítót a befektetők pánik módban elkezdték eladni. Mi ismerjük ennek a cégnek a hosszú távú jövőjét, és azt mondjuk, hogy van egy bizonytalan helyzet, ami természetesen rossz, de a részvényárfolyam jóval többet esett annál, mint az a mi számításaink szerint indokolt lenne. És ilyenkor érdemes befektetni. Egy újabb helyzet, amikor a bizonytalanság valójában befektetési lehetőséget teremt.

Azt mondta, hogy meg kell nézni, például a lengyel GDP-adatok fejlődési irányát. Azt hogy lehet megmondani? Arra gondolok, hogy Lengyelország a saját bevallása szerint 4 százalékot költ katonai kiadásokra, vagy majdnem annyit. Donald Trump szeretné, ha az fölmenne ötre, azért az nagyon nagy pénz. A GDP-n is fog látszani. Ezzel számolnak, vagy azt mondják, hogy a lengyelek olyan jóban lesznek Donald Trumppal, annyi fegyvert vesznek tőle, hogy igazából rájuk majd ez nem vonatkozik. Akkor ez egy pozitív kimenet? Béljóslásnak tűnik.

Nem, ha Európában, vagy maradjunk Kelet-Közép-Európában, a mi régiónkban el kell költeni öt százalékot GDP-arányosan hadikiadásra, az nagyon nagy teher ezeknek az országoknak. Pont a lengyeleknek a legkisebb teher, hiszen ők már eddig is majdnem így tettek. Igaz, lehet, hogy még egy százalékot kell emelniük, ha az 5 százalékban gondolkodunk, de Romániának, Magyarországnak, azoknak az országoknak, amelyek inkább a 2-3 százalékos sávban vannak, ez jóval nagyobb teher. Azt gondolom, hogy a lengyel költségvetés elbírná ezt a plusz egy százalékot. De így van, ezek kockázatok. A kérdés jó, a példa jó, pont ilyen kockázatokban kell gondolkodni, és a közép-kelet-európai régióra általában most igaz az, hogy nemcsak Magyarországon nagyon magasak a költségvetési hiányok, hanem más országokban is, Romániában, Lengyelországban. Ott is igaz, amit mondtam globálisan, hogy a költségvetések már nem tudnak akkorát segíteni. Viszont hadd mondjam el, azért Lengyelországnak a fundamentumai nagyon jók. Lengyelországnak még van tere, hogy beilleszkedjen, még jobban integrálódjon az európai gazdaságba. A lengyeleket például nagyon segíti az, hogy 2025-ben rengeteg európai uniós pénz érkezik. Lengyelországban választások voltak másfél évvel ezelőtt, amit a PiS elveszített.

Azonnal elindultak a pénzek. És semmit nem kellett csinálniuk.

Azonnal elindultak, de valójában 2025-ben sokkal több pénz érkezik, mint 2024-ben. Ez igaz egyébként az egész Európai Unióra és Kelet-Közép-Európára is, hogy kevesebb EU-s pénz érkezett 2024-ben, mint 2025-ben fog, és ez látszani fog a lengyel növekedési számokon. Ez egy példa, amit vizsgálni kell, amikor azon gondolkodunk, hogy a lengyel makrogazdaság jó vagy rossz. Lengyelországnak egyébként nagy jövője van, és ezt majd idén is látni fogjuk. Azt is gondoljuk egyébként, akár a biztosító-, akár a lengyel részvénypiac miatt is, meg amiatt, mert viszonylag olcsón lehet részvényeket kapni a tőzsdén, hogy jó befektetés a lengyel tőzsde.

Maradva még egy picit Lengyelországnál, egyrészt mert nagyon nagy a súlya az Európai Unión belül, másrészt meg nagyon érdekes a helyzet. Politikai kockázatokat, amikor céget elemeznek, kell értékelni? A lengyel belpolitika forrong. Donald Tusk megnyerte a választást, de nincs sehol leírva, hogy a következőt is meg fogja nyerni.

Igen, és még továbbmennék, nem csak ez politikai kockázat, bárki nyeri a választást, akár a jobboldal, akár a baloldal van ott hatalmon, hanem az, említettem a PZU-t, ami egy lengyel állami biztosító, hogy az állami vállalatoknak a szabályozásába, az adózásába mennyire nyúlnak bele. A lengyel tőzsde tele van állami vállalatokkal, és mindig kockázat az, hogy a politika belenyúl, oldaltól függetlenül. Ezzel valóban foglalkozni kell. Egyébként a tőzsde ilyen szempontból okos, ezeket az állami vállalatokat olcsóbban adja a magánvállalatokhoz képest, hiszen a magánvállalatnál lehet tudni, hogy ott a profitérdek fog dominálni, az állami vállalatnál sokszor más indokok is dominálnak. Ott nagyobb eséllyel lesznek különadók, és ez be van árazva. Nekünk az a feladatunk, amikor ezeket elemezzük, hogy ezt figyelembe vegyük. Mondok egy példát, a Jerónimo Martins egy lengyelországi diszkontláncokat tulajdonló vállalat, a szorzója, tehát az, hogy egyévnyi profitért hányszorosát kell fizetni, 15 és 20 között van. Nyilván azért is, mert a diszkontráta kevésbé kockázatos, és egyébként magáncégről van szó. Egy lengyel állami vállalat esetében az a szám, hogy hány évnyi profitot kell fizetni, amikor megvesszük a tőzsdén, inkább 5-10 között van. Teljesen máshova árazza a tőzsde ezeket a vállalatokat, ezeket figyelembe kell venni az elemzéskor és a befektetési döntéskor is.

Turbulens időkben lehet több pénzt keresni a tőzsdén, vagy bárhol az üzleti világban, mint most, vagy nyugodt időkben? Mond-e erről valamit a tapasztalat?

Szerintem a zavaros időkben lehet jobban befektetni, bevételi döntést hozni, viszont egyértelműen a nyugalom és a türelem, s igazából az utóbbi, amit kiemelnék, hozza meg aztán a nyereséget. Amikor azt mondom, hogy jól be lehet szállni egy Covid-mélyponton, egy háborús válságban, vagy akár majd egy olyan helyzetben, amikor a vámok igazi esést hoznak a tőzsdén, ma még nem tartunk itt, ma még csak néhány százalékos esések vannak, akkor azt gondolom, hogy nagyon kell figyelni. Az ember előtte elemzett, gondolkodott sokat, és aztán keresi azt, hogy mi az, ami most olyan árba kerül, hogy az hosszú távon jó. Aztán viszont a türelem a fontos, azzal nem lehet jól keresni, ha az ember eladja a következő 3-5 százalékos emelkedésben. Mi nem ebben gondolkodunk, hanem abban, hogy jó sok 10 százalékos különbséget akarunk látni a pillanatnyi árfolyam és aközött, hogy hova elemezzük azt a céget, hova várjuk azt a céget. Soha nem gondolkodunk abban, hogy egy-két hét vagy akár egy-két hónap alatt ezeket érdemes lenne eladni.

Ha valami nagyobb bukóban van, akkor meddig nem szabad, hogy megremegjen az ember keze? Van-e erre valami szabály? Az ember úgy érzi, hogy ez csak veszteséget termel nap mint nap. Meddig kell tűrni?

Ez attól függ, hogy mi a mi célárunk. Iparágakban gondolkozunk, iparági szakértőink vannak, és azon belül úgy gondolkodunk, hogy az iparági szakértő megmondja adott vállalatra, hogy annak éppen mennyi szerinte a felára. Az nem az árfolyam, amit látunk a tőzsdén, hanem a saját maga által elemzett célár. Sokszor van olyan helyzet – ez nehéz egyébként pszichológiailag –, amikor mind a kettő egyszerre romlik. De mindig azt kell nézni, hogy mekkora a különbség a kettő között, hogy a célár mennyivel van az árfolyam fölött, amit látok pillanatnyilag a tőzsdén. Ha jóval fölötte van, akkor nem szállunk ki, ha tizedére esik, akkor sem. Volt ilyen befektetésünk, az egy extrém szcenárió volt, egyébként én voltam az elemzője, konténerhajós cégről volt szó, és az árfolyam a tizedére esett. Ennek az volt az oka, hogy a Covid alatt minden leállt, csődközeli helyzet jött létre. De az elemző, történetesen én, ez öt évvel ezelőtt volt, azt mondta, hogy valóban kevesebbet ér ez a cég most, mint pár éve, de a potenciál megnőtt, hiszen többször összedőlt a cég. Ez a cég a tizedére esett pár év alatt a Covid folytán, majd a hússzorosára emelkedett két-három éven belül. Ez egy nagyon extrém történet, nagyon ritka az ilyesmi, és persze diverzifikálunk a portfólióban, azért kell legalább 50-féle részvényt tartani, hogy ezek az egyes elemek, ezek a hatások diverzifikálódjanak. Nem érdemes senkinek egy darab ilyen részvénybe fektetni, csak most leírtam a legextrémebb szcenáriót, hogy akár ilyen is előfordulhat, és akkor sem szálltunk ki. Van olyan is, amikor esik valami 10 százalékot, de a fundamentumai 30-40 százalékos esést igényelnének, és azonnal kiszállunk és eladjuk veszteségben. Az embernek ilyenkor magával kell szembenézni, mint befektető, tartja magát az elveihez, és ha ismeri ezeket, akkor reméli, hogy tudja, hogy mit kell tenni. Nekünk ez a módszertan segít.

Amikor például egy konténerhajós céget elemeznek, akkor számolnak olyan forgatókönyvvel, hogy Donald Trump megszerzi Grönlandot és biztonságosabbak lesznek a hajózási útvonalak, vagy a kalózok kevésbé lesznek aktívak? Vagy a fene tudja, hogy ez megtörténik-e?

Még a 2020-as évek előtt elemeztem a konténerhajókat, vámháború már akkor is volt, 2018-ban, de azok a kockázatok, amik azóta beigazolódtak, sokkal kevésbé voltak jelen. Szerintem az említett kockázatok fekete hattyúk. Grönlandot nem is tudom értelmezni. Az már akkor is szóba került, hogy ha a télen a befagyott útvonalak felolvadnának, lehetnek rövidebbek ezek az utak. Ennek a hatása nagyon lassan jön el, és ezzel akkor még nem foglalkoztunk. Szerintem ma már ez közelebb van. A húszik támadásai egyértelmű hatással voltak, de ezt úgy kell elképzelni, hogy akkoriban, amikor a húszik támadtak, nem lehetett átmenni a Szuezi-csatornán, és még most sem feltétlenül lehet, mert van, aki azt gondolja, hogy meri vállalni ezt a kockázatot, és van olyan hajós cég, amelyik nem vállalja.

Mert nem kap rá biztosítást.

Mert nem kap rá. Vagy azt mondja, hogy ő másképp csinálja. Megkerüli Afrikát, sokkal hosszabb a hajózási útvonal. Ezt úgy kell meggondolni, mintha kínálatkiesés lenne a piacról, hiszen az meg hosszabb útvonal, ugyanannyi hajóval sokkal tovább tart szállítani, ez a költség növekedését eredményezi. De nem mellesleg ez a hajós cégeknek pozitívum volt, hiszen amikor a kínálat lecsökken, akkor felmegy az ár, és ők drágábban tudták eladni a szolgáltatásaikat.

Csak egy idő után már nem volt hajó, mert mindegyik úton volt.

De ez a hajós cégeknek valójában jó volt, nekik a profitjuk emelkedett. Ilyen értelemben a tőzsdei befektetők jól jártak, a vevők meg rosszul, mert elfogytak a hajók, drága lett a szállítás. Valójában a hajós cégek elképesztően jól jártak a Covid utáni években, szinte folyamatosan. Most jönnek azok az évek, amikor ismét szenvedni fognak.

Hogy kell számolni az ukrajnai háború kimenetelével egy elemzésben? Nem tudjuk, mikor lesz vége, nem tudjuk, hogyan lesz vége, nem tudjuk, hogy mi lesz ott.

Mondok egy példát. A Raiffeisen Bank az osztrák tőzsdén forog. A Raiffeisen Bank esetében meg lehet csinálni az értékelést anélkül, mintha lenne orosz leányvállalata, megcsinálja az elemző hagyományos módszerekkel, majd azt mondja, hogy az orosz leányvállalat egyébként nagyon értékes. A Raiffeisent azért hoztam példaként, mert nagyon nagy az orosz kitettsége, szinte a fele volt majdnem a cég értékének, neki nagyon fontos, hogy mi lesz azzal a leányvállalattal. Azt kell nézni utána, hogy egyébként mi ennek az opciós értéke. Nagyon sokan azt mondják, hogy a Raiffeisen orosz leányvállalatának nulla az értéke. Hiába termel profitot, hiába működik relatíve normális keretek között Oroszországban, az a probléma, hogy az a profit sosem fog az európai befektetők kezébe kerülni. Van a másik lehetőség, hogy esetleg tudnak valami dealt kötni a háború alatt. Ezt az amerikaiak elég rendesen megvétózták. És akkor van a harmadik: béke lesz, újraindulnak a gazdasági kapcsolatok. Ez nyilván nem egy-két évre van, senki nem vár ilyet. Az nagyon pozitív szcenárió, és akkor – most nagyon leegyszerűsítve – szinte alig bukott a Raiffeisen ezen a történeten. És akkor az embernek e három szcenárió mellé kell tenni egy százalékos valószínűséget, és ezt besúlyoznia. Annak, hogy minden szép és jó, inkább csak 5-10 százalékos a valószínűsége. Annak, hogy tudnak valami dealt kötni, amivel rossz, gyenge áron, de legalább ki tudnak szállni ebből a befektetésből, van valamekkora valószínűsége. Donald Trump növelte ezt a valószínűséget egyébként. Az ő érkezése segít a Raiffeisen Banknak, hogy tudjon ilyen dealt kötni. S van még az a szcenárió, hogy ez nullát ér, és ezt kell súlyozni. Ez nyilván extrém szcenárió, és azért sem könnyű, mert sokkal egyszerűbb makrogazdaságban, mint politikai döntésekben gondolkodni. Mindenki gondolja azt meg, hogy amikor arról van szó, hogy függünk egy vállalat esetében a piactól, aminek van több ezer, több százezer, több millió szereplője, és ennek az átlagát valahogy tudjuk becsülni, az mennyivel egyszerűbb. Vannak múltbeli mintáink, láttunk már különböző szituációkat, ez sokkal egyszerűbb, mint amikor arról van szó, hogy egy politikus döntésén múlik, mondjuk Putyin rábólint-e, vagy az amerikai vezetés rábólint-e, hogy a Raiffeisen eladhatja a bankját. Ezt sokkal nehezebb megtippelni, hiszen ez az, amikor egy-egy ember fejében, kezében van a döntés. Aláhúzva a mai eseményeket, Donald Trump, a világ legnagyobb gazdaságának vezetője elképesztően megnehezíti az elemzők dolgát, hiszen mit tesz? Egy csomó helyzetben azt kell megtippelni, hogy mit akar Donald Trump, mi van az ő fejében. Ezt szerintem nagyon nehéz megtenni, sokkal nehezebb, mintha több millió embernek az átlagát kéne valahol számolni, de hangsúlyozom, vannak még olyan területei a piacnak, ahol szerencsére nem függünk közvetlenül Donald Trumptól.

Szeretném még egy kérdés erejéig itt folytatni: amikor az elemző elemez egy helyzetet, akkor a döntéshozót racionális gondolkodónak tételezi fel, aki a lehető legjobb döntéseket hozza a lehető legtöbb rendelkezésére álló információ alapján, vagy érzelmi alapú döntéshozónak tekinti?

Szerintem eddig úgy volt, hogy racionális alapon gondolkodóknak feltételeztük a politikusokat, és most egyre inkább úgy lesz, hogy ezt nem szabad megtenni. Ha veszünk egy mostani példát: Kanada miért kapott 25 százalékos vámot az Egyesült Államoktól? Semmilyen racionális indokot nem látok mögötte. Az érvek, amik elhangzottak, hogy onnan jönnének a drogok, az illegális bevándorlás, vagy az, hogy Kanadával szemben nagy folyó fizetési mérleghiánya lenne az USA-nak, a statisztikákat látva, hogy egyik sem igaz. A folyó fizetési mérleg Kanada és USA között nagyjából pariban van, azért van hiány az USA-ban, mert nyersolajat vásárol Kanadából. A nyersolajat megveszik az amerikai olajfinomítók az Egyesült Államok északi részén, finomítanak olajat, azt használják az amerikaiak. Ha azt feltételeztük volna, hogy Donald Trump racionális, akkor a Kanadára kivetett 25 százalékos vámot nehezen hoztuk volna ki. Csak egy vicces megjegyzés, mert néztem a videót, amikor Donald Trump bejelentette a hétvégén a mexikói és kanadai vámokat, és volt alatta egy komment, azt írta valaki, hogy ő egy kanadai ember, és azt szokta meg, hogy a fegyverek meg a drogok az USA-ból mennek Kanadába és nem fordítva. Szerintem ez körülbelül jól leírja a helyzetet, cinikus módon.

Nem is próbál az elemző ilyenkor az első látásra őrült beszédből valami rendszert kovácsolni és abban tovább gondolkodni? Azért kérdezem, mert nagyon sok vezetőre mondják nagyon sokan, hogy ez teljesen irracionális, más azt mondja, hogy egyáltalán nem irracionális, a maga rendszerében tökéletesen kiszámítható.

Egyszerűbb a tömegeket kiszámítani, mint egy politikusnak a gondolkodását. A Goldman Sachs a világ egyik legnagyobb befolyással bíró befektetési bankja. Ott kiszámolták a mai nap, hogy szerintük Donald Trump vámjai ebben a pillanatban 1,2 százalékos negatív hatást jelentenek az USA GDP-re. De ők egyébként nem gondolják, hogy ez megmaradhat, mert irracionális, szerintük a vámok nem fognak fennmaradni. Ehhez képest a politikai kommunikáció azt mondja, hogy Donald Trump kivetette a 25 százalékos vámot. A kanadai miniszterelnök válaszolt a hétvégén egy újabb 25 százalékos vámmal, de Trump már előtte belengette, hogy ha lesz kanadai válaszreakció, akkor a duplájára emeli, tehát, ha Donald Trumpot komolyan vesszük, akkor 50 százalékos vámnak kéne jönnie. Vannak elemzők, akik próbálják még mindig azt látni, hogy az egész mögött van valami racionális megfontolás, ami azt mondja, hogy majd el kell törölni, úgyhogy biztos eltörlik. Meg van az a valóság, amit látunk, és az meg ennél sokkal szomorúbb. Még egy döntésről, mert szerintem az orosz–ukrán háború kitörése volt a legékesebb példája ennek a kérdéskörnek. Sok elemző azt mondta, biztos, hogy legalább 95 százalék, hogy Putyin nem támadja meg Ukrajnát. Miért? Mert az rossz Putyinnak, rossz az orosz gazdaságnak, és az ő hatalmának a végéhez vezethet. Lehet, hogy ez így lesz, lehet, hogy nem. Oroszország szempontjából most úgy tűnik, hogy ez a háború nem egy gyors sikertörténet, de ettől még meglépte. Lehet, hogy hibázott, de az elemzők, amikor racionális szereplőket feltételeznek, akkor a hibát nem igazán veszik számításba. Úgyhogy ez nehéz dolog. Az elmúlt 30-40 év alapján nincs sok tapasztalat arra, hogy a gazdaság ennyire függjön a politikától, úgyhogy most egy kicsit újra kell tanulni ezeket a kérdéseket. Biztos, hogy nehezebb lesz elemezni, ez nem is kérdés.

Kicsit békésebb vizekre visszatérve: ülünk a Prémium Magyar Állampapír jelentős mennyiségű kamatjövedelmén. Aki igazán szerencsés, annak nem kell, mint mondjuk nekem, egy részét mindjárt hűtőszekrényre költeni. Mit kell egy magánbefektetőnek figyelembe vennie, amikor el akarja dönteni, hogy azzal a hozammal mit csináljon? Mit nézzen?

Két dimenziót rögtön felvetnék. Az egyik a devizának a kérdése. Azt tudom tanácsolni mindenkinek, hogy forintban és devizában is érdemes tartani a pénzt. Azt sem gondolom jónak, hogy valaki csak devizát tart, és azt sem gondolom jónak, hogy csak forintot tart, hogy kitalálja hosszú távra, hogy neki mi ez az átlag, ahol lenni akar.

Amikor ki akarja találni, hogy mi az átlaga, ahol lenni akar, akkor azt kell megfontolnia, hogy mennyi pénzt tud nélkülözni? Vagy ami ott van, azt már biztos nélkülözheti.

Olyan befektetésekről beszéltem, amiket legalább egy vagy több évre félre lehet tenni, ahogy ön is kérdezte, nem kell hűtőszekrényre. Arról a pénzről beszélünk, amit nem kell megenni. Ott szerintem érdemes arányt felállítani. Miben akarom én tartani a megtakarításomat, hogy az osztrák ingatlanban érjen sokat, vagy magyar ingatlanban érjen sokat, hogy euróban tudjak vásárolni, vagy Magyarországon tudjak forintban vásárolni? Ezek fontos kérdések, amelyek megválaszolásához lehet tanácsot kérni, de mindenkinek egyedül kell ezzel szembenéznie. A másik dimenzió a deviza mellett az, hogy milyen kockázatot vállal valaki, ami pedig szintén összefügg azzal, hogy milyen hosszú távon fektet be. Ha valaki azt gondolja, hogy neki erre a pénzre legalább öt évig nincs szüksége, az azt jelenti, már tud hosszú távon gondolkodni, s annak érdemesebb több részvényt tartania, mint kötvényt. Ha valaki azt mondja, hogy neki fél év múlva kell, mert ingatlant akar vásárolni, akkor semmilyen részvényvásárlást nem tudnék javasolni, hanem találjon egy olyan kötvényt, aminek relatív magas a hozama, fektesse be fél évre, és úgyis azzal lesz majd konkrét célja. Mindenkinek látnia kell a saját megtakarítási horizontját, mennyire hosszú távon tud gondolkodni, ez az egyik legfontosabb kérdés. A másik legfontosabb, ahogy mondtam, a devizának a kérdése. Magyarországon azért van annyi kockázat, hogy az embereknek megérje devizát tartani, de hangsúlyozom, hogy mivel Magyarországon élünk, vannak olyan időszakok, amikor a forintnak magas kamatelőnye van és forintot érdemes tartani. Nem kell messzire menni, 2022 őszétől nagyon jó volt forintot tartani a következő két évben.

Tizenhét-tizennyolc százalék.

Tizennyolc százalék, és közben nem is gyengült azokhoz a számokhoz képest. Most persze tudatosan kiválasztottam a forint mélypontját, nem azt akarom mondani, hogy hosszú távon nagyon jó volt forintot tartani, de volt olyan két év, amikor jó volt. Ezen is kell gondolkodni, ez a két dimenzió, amire mindenkinek ráirányítanám a figyelmét. Nem lesz olyan könnyű, mint eddig, hogy van egy triviálisan szuper jó állampapír, amibe be kell tenni, és akkor már nagy gond nincs, ennél bonyolultabb lesz a helyzet, mindenkinek vennie kell a fáradságot, legalább ezt a két dimenziót át kell gondolni.

Amikor az ember a devizakérdésről gondolkozik, fel kell fejlődnie geopolitikai elemzővé? Hogy kell azt eldönteni, hogy egy országban mennyire lehet bízni, mert a végső kérdés mégiscsak az, hogy mi lesz a forinttal?

A forint vagy deviza kérdésénél arról kell dönteni valójában, hogy a forintban mennyire lehet bízni. A forintban olyan szempontból most nehéz bízni, mert, ahogyan a világban már sok helyen láttuk, a politika itt is leuralja a gazdaságot. Rengeteg politikai cél van, nehéz elképzelni, hogy a költségvetési hiánycélok fontosabbak lennének, mint a választások előtti pénzosztások. A politikáról úgy gondolkodunk, hogy mindenáron választást akar nyerni, és ez a Magyarországnál fejlettebb társadalmakban is így történik, Amerikában is 7-8 százalékos költségvetési hiány volt tavaly, Magyarországon is nagyon magas volt a költségvetési hiány. A politikusok fejében határozottan nem a magyar deviza, nem a forint az első. Ez egy olyan kockázat, ami miatt mindenképpen érdemes másfajta devizát tartani. Nyilván mi itt Európában gondolkozunk, ezért elsősorban az euró, de ez lehet dollár is részben. Az euró meg a dollár az a két deviza, amiben érdemes gondolkodni. Hogy kinek mennyit, az már magánügy, de szívesen elmondom, én 50-50-ben gondolkodom. Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy mi az én elvem, nagyon egyszerű, én 50-50-ben gondolkodom, nekem van 50 százalék devizám és 50 százalék forintom, és ezt igyekszem is tartani, mert hosszú távon jó ehhez az arányhoz ragaszkodni.

Egyszerű dollárt vásárolni? Azért kérdezem, mert a Magyar Államkincstárban tranzakciókat lebonyolítani borzasztóan egyszerű dolog. Azt nagyon megkönnyítették egy ideje, nagyon attraktívan is megy. Ennél kicsit bonyolultabbnak látszik dollárt meg eurót vásárolni.

Valóban ennél bonyolultabb, de szerintem nem túl bonyolult. Ha valaki akár a bankjánál, akár a trading platformján, attól függ, melyik generáció, hol intézi az ilyen típusú szolgáltatást, azért meg tudja találni ezt, és nyilván érdemes arra is figyelni persze, hogy olcsóbb legyen. Van, ahol olcsóbb devizát venni, és van, ahol drágább.

Az arany és az ingatlan mennyire tűnik jó választásnak, azokat hova tegyem a portfóliómba?

Az ingatlanban az első ingatlanja valakinek, amiben lakik, az nagyon más típusú dolog. Azt kivenném a képletből.

Abban lakni kell.

Abban lakni kell, és az egy erős biztonságérzetet ad annak, aki benne lakik, hogy az az övé, az az ő tulajdona. Magyarországon a statisztikák is azt mutatják, hogy a magyar emberek nagyon szeretik, hogy a saját ingatlanjukban lakjanak. Amerikában, Nyugat-Európában sokkal kevesebben laknak saját tulajdonú ingatlanban. Az ingatlannak van az a nagyon jó tulajdonsága, hogy hosszú távon inflációálló. Azt mutatják a statisztikák, ha valakinek van egy körülbelül jó vagy normális lokációban ingatlanja, akkor ahogyan megy föl az infláció, úgy azzal együtt a lakásárak is mennek föl. Az ingatlannak van ezenkívül még egy jó tulajdonsága, hogy úgy lehet vele infláció fölött hozamot keresni, mi ezt nevezzük reálhozamnak, amit az infláció fölött keres valaki, ha esetleg ezt kiadja. Viszont nem olyan jó az ingatlannál, hogy ez a reálhozam viszonylag alacsony, ha hosszú távon összehasonlítjuk a részvényekhez képest. Ha most Magyarországon valaki vesz egy ingatlant, és kiszámolja, hogy mennyiért tudja kiadni, akkor – maradjunk Budapesten – az 4-5 százalék lesz. De azzal még lesz egy csomó macera, jó esetben adót kell fizetni, néha fel kell újítani, nincs mindig kiadva. Van vele egy csomó teendő. Viszont marad egy valamekkora rátahozam, lehet, hogy ez mondjuk 2-3 százaléka a befektetett értéknek. A hátránya egy részvénybefektetéssel szemben, hogy reálhozama ennél jóval magasabb tudott lenni, 5-6-7 százalék. De aki részvényt vesz, annak vállalnia kell azt, hogy tudni fogja, hogy mennyi az árfolyama, látni fog egy ingadozást, lesznek bizonytalan időszakok, mint amilyen a mostani is. Ahhoz más lelkiállapot kell, hogy valaki bírja a részvénybefektetéseket. Hosszú távon a statisztikák azt mondják, és a múlt is azt mutatja, hogy jobban fog vele járni, de mégis Magyarországon az ingatlan maradt a népszerű, ott az ingatlanra sosincs ráírva, hogy éppen mennyit ér. Az pszichológiailag könnyebb, hogy nem változik napról napra az árfolyamtőzsde, az ember nem tudja megnézni, nincs a telefonjára ráírva.

Az, hogy mennyit gondolok róla, s jól gondolom-e, majd az adásvételnél kiderül.

Így van, de a mennyit gondolok róla, az egy optimista szám ahhoz képest, mint amennyit ér, ha válságban gondolkodunk róla. Meg az ember azt mondja, jó, nem baj, de most nem adom el. A részvényekről is így kell gondolkodni a válságban, hogy jó, akkor nem adom el, de az ember mégis látja. Pszichológiailag sokkal nehezebb részvényt tartani. Aláhúznám, hogy Magyarországon a lakosság nagyon fókuszált az ingatlanvásárlásra, és nagyon kevéssé fókuszált a részvényvásárlásra. Az amerikai társadalomban 60-70 százaléknak van közvetlenül részvénye, Magyarországon 3 százaléknak. Magyarországon még nem egészséges a részvénytartási kultúra, még túlságosan alacsony, ennek érdemes nőnie, egy csomó magyar ember tart kötvényben és ingatlanban pénzt, akinek lehetne, ha hosszú távon gondolkodik, részvényt tartania. Mi sose leszünk amerikaiak ilyen szempontból, nyilván Amerika egy extrém szcenárió Magyarországhoz képest, de Nyugat-Európában is magasabb a részvénytartási arány, oda Magyarország is közeledni fog. Megvan a racionális érv mögötte. Amikor a Magyar Telekomnak 500 forint volt a részvényárfolyama két-három éve, ki lehetett számolni azt is, hogy a Magyar Telekom, ha csinál egy profitot, akkor az körülbelül mekkora osztalékot tud fizetni ahhoz képest, mint amit befektettem. Mondjuk befektettem 500 forintot és fizet, akkoriban mondjuk azt gondoltuk, hogy fizet 50, 60 vagy 70 forint osztalékot. És akkor ott is meg tudom nézni, hogy na, az vajon hány százaléka annak, amit befektettem. Ezt az osztalékot szembe lehet állítani azzal, amit az ingatlankiadásnál számolunk. Erre mondom én, hogy a részvényeknek a várt hozama, és itt reálhozamról beszélek, ez fontos, tehát az infláción felüli hozama magasabb, mint az ingatlanok esetében, de ez hosszú távon igaz.

Mi van az arannyal? Van, aki azt mondja, hogy az a biztos, menekülő eszköz, ülök rajta, fizikai arany, befektetési arany, mindenféle arany van ma már, lehet vásárolni könnyen.

Az arany nagyon bonyolult eszköz, mert kétféle dologra is lehetett, most nagyon egyszerűsítve, használni. Az egyik az, hogy van egy olyan fajta kereslete, hogy használják az aranyat ékszer vagy valami más készítésére. S van egy másik felhasználási mód, ez a kincsképző, tehát az, hogy fel kell halmozni az aranyat, mert az aranyról megszoktuk, hogy értékes, az emberek elhiszik, hogy az arany értékes, és ezért mindig adni fognak érte relatív sok pénzt. Ennek is megvoltak a szabályai, az látszott, hogy amikor a világban most beszéltünk reálhozamokról, amikor mentek fölfele a reálhozamok, általában a dollár reálhozama volt a legfontosabb, akkor az aranynak esett az árfolyama. És fordítva is igaz volt, amikor a dollár reálhozama esett, akkor az aranynak meg felment az árfolyama. Emellett volt még egy szabály, hogy az arany tartja az inflációt, tehát ha a világban nagy az infláció, akkor az arany az inflációálló, és kicsit olyan, mint amit az előbb az ingatlanról mondtam. De ezek inkább megszokásos mintákon alapultak, hiszen megvolt az a hit, hogy az emberek így gondolkodnak, ahogy én most ezt az előbb leírtam, és ez menni fog tovább. A helyzet egyébként pozitív irányba változott az elmúlt két évben. A reálhozamok sokat emelkedtek a világban, de az aranyárfolyam mégsem esett le. Miért? A válasz az, hogy azzal, hogy kitört az orosz–ukrán háború, a fejlődő piaci jegybankok, elsősorban Kína, de más jegybankok is átgondolták, hogy akarnak-e a dollár elszámolórendszerétől függni. És sokan azt válaszolják, hogy nem feltétlenül, mert látjuk, mi történt Oroszországgal, be lehet fagyasztani a vagyonokat. Az arany pedig olyan eszköz, ami ez ellen, ha úgy tetszik, akkor véd.

A dollárral szemben véd.

Igen, mert az aranyat el fogom tudni adni, az nem az amerikaiaké, mint a dollár. Az amerikai jegybank mondhatja, hogy én a te dollárodat – most nagyon leegyszerűsítve – nem fogadom el, ami ott az oroszoknál van dollár, az nem is ér, az nem is számít. A kínai jegybank például úgy döntött, hogy vásárol sok aranyat, de más jegybankok is, és ez igazából felnyomta az arany árfolyamát. Ha valaki arra számít, hogy a geopolitikai konfliktusok még a jelenhez képest is növekednek, és egyre több ilyen lesz a világban, és a jegybankok így gondolkodnak, aranyat kell tartani dollár helyett. Ma még a világ devizatartaléka nagyon magas arányban dollárban van.

Aki megpróbálja lecserélni a 100 százalékos vámot kap a nyakába.

Ezt mondta Donald Trump. Mellesleg megjegyzem, hogy ő maga támogatja a bitcoint, ami szintén egy alternatív eszköz a jegybankok számára. A cseh jegybank mondta, hogy potenciálisan gondolkodik ilyenben, hogy akár bitcoint is vásárolna. Donald Trumpnak nem érdemes a bitcoint támogatni, mert neki a dollár a legjobb zsarolóeszköze. Ennek ellenére megteszi, ez csak egy kis mellékes megjegyzés arra, amiről beszéltünk, hogy a politikusok racionálisak-e a saját rendszerükben. Azt gondolom, hogy nem, Donald Trump nagyon fontosnak tartja a zsarolóeszközeit, ennek ellenére a dollárral szemben támogatja sokszor a bitcoint.

Sőt, most már kettő is van, mert saját magáról is elnevezett egyet, és a feleségéről is.

Igen, az már csak hab a tortán, hogy ő maga is pénzt csinál ebből az egészből. Lehet, hogy törvényesen, de valószínűleg etikátlan módon. Visszatérve, azt gondolom, hogy az arany biztosítékot jelentő eszköz, tehát ha valaki azt gondolja, hogy ez a típusú világrend, ami most eljött, ez a multipoláris világ, amiben Amerika helyzete, meg szerepe durván megváltozott, annak jó befektetés lesz. Ha valaki azt gondolja, hogy visszarendeződés lesz, kevesebb háború, Amerika tartja magát a régi célhoz, akkor az arany nem olyan jó befektetés, akkor az arany ára esni fog. Én azt gondolom, hogy egy jó portfólióban, egy kis szinten aranyat és bitcoint is ilyen esetekre érdemes tartani, én magam is így teszek.

Mennyiben különbözik a mi piacunk a hozzánk hasonló, velünk összemérhető egykori szocialista országok rendszerétől? Az állampapírok szerepében, a tőzsde erősségét tekintve, egyáltalán az üzlethez való hozzáállásunkban?

Nagyon sok különbség van. Romániában sokkal gyengébb az állam szerepe, ez minden szempontból megfogható. Romániában kevesebb adót szed be az állam, és kevesebbet is költ belőle, egyszerűen GDP-arányosan az államnak bármilyen szerepe kisebb. Ha ott visszanézünk, az elmúlt harmincvalahány évben nagyon gyakran változtak a kormányok, jöttek-mentek, szétestek, újraalakultak. A politika sokkal kevésbé telepedett rá a gazdaságra, mint Magyarországon. Nem volt ideje, nem volt lehetősége, nem volt hozzá hatalma. Ezért ott a piac sokkal nagyobb szerepet kapott, és úgy tűnik egyelőre, hogy vagy emiatt, vagy akár más miatt, de Románia sokkal dinamikusabban nő, mint Magyarország. Most vagyunk azokban az években, vitatkozunk róla, hogy beérte vagy nem érte be. Szerintem nem az fontos, hogy két százalékkal előttünk vagy mögöttünk járnak, hanem az a vita fontos, hogy hogyan lehet az, hogy ők a feléről indultak 30 éve, és most arról vitatkozunk, hogy beértek vagy nem értek. Az ottani dinamika biztos, hogy gyorsabb volt. Az állampapír szerepe is különböző. A román lakosság nem tart román állampapírt, a magyar lakosság meg tart magyar állampapírt. Gondoljuk el, hogy Magyarországon viszonylag magas adókat fizetünk, még a régió országaihoz képest is, Európához képest is, pedig Európa alapvetően egy nagy adóztató, ha Ázsiához vagy az Egyesült Államokhoz hasonlítjuk. Magyarországon nagy az állam, sok adót szed be, ráadásul az állampapírok finanszírozása is jelentős mértékben kötődik a lakossághoz. Mi még azon felül, hogy adunk egy csomó adót az államnak, finanszírozzuk is.

Kölcsönadunk neki.

Romániában pont mindkét hatás inkább a másik irányba van a skálán, ők kevés állampapírt tartanak és kevés adót fizetnek, és azt feltételezzük, hogy ha Magyarországon az állam kevésbé hatékony, vagy az államközeli szereplők kevésbé hatékonyak, mint a piac, akkor nem olyan jó az, hogy ezt a nem annyira hatékony részt olyan naggyá tettük. Lengyelország kapcsán hasonló a helyzet, Lengyelország is Magyarország mögül indult, a rendszerváltáskor jóval, és a 2010-es évek közepére beérte Magyarországot, és Lengyelország most már Magyarország előtt van. Ott azt jegyezném meg, hogy a lengyelek még a 2008–2009-es válságban tudtak nagyot hozni, nem is volt igazából válság Lengyelországban, nem volt negatív a GDP 2009-ben, ami teljesen egyedülálló dolog. Ők még azokban az időkben tudtak Magyarországhoz képest nagyon felzárkózni, és ez tart. Magyarországon az állam szerepe nem versenyelőny, hanem versenyhátrány, ebben a nagyságban. Ennek csomó jele van, például kereskedőcégek, mondjuk a lengyelországi Allegro, ami a lengyel Amazonnak számít, nem tudom, itthon mintha a Vatera lett volna egy olyan cég, ami el tudna menni Lengyelországba. A lengyelek jönnek ide, és nem mi megyünk oda, ugyan a lengyelek sem tudnak nagy autógyártókat, meg globális gyógyszercégeket felmutatni, de vannak iparágak, ahol már az látszik, hogy a régiós országokat tekintve, inkább ők hoznak ide cégeket, ők lépnek be a mi piacainkra, ahelyett, hogy mi lépnénk be az ő piacaikra.

A csehek is ugyanezt csinálják. Csak ők is nálunk.

A Kifli.hu emblematikus példa.

De attól, hogy én leállok a magyar állam finanszírozásáról, az állampapír-vásárlásról, még nem lesz hatékonyabb, mert nem azért vesz az ember állampapírt, mert akarja az államot finanszírozni, hanem mert attraktív a kamat egy ideig, vagy jobb, mint amit bárhol máshol elérhet. Vagy ez sima információhiány? Nem nézünk utána eléggé, hogy hol lehetne keresni?

De! Magyarországon egy adott egyénnek racionálisan jó döntés volt, hogy ő a magas kamatért finanszírozta az államot, csak az állam oldaláról tegyük fel ugyanezt a kérdést. Miért volt jó ilyen magas kamatot fizetni relatíve gazdag embereknek, hiszen kinek van Magyarországon megtakarítása, kik vettek érdemben ilyen állampapírokat? A top 10 vagy 20 százaléknak. Ez azt jelenti, hogy a már amúgy is gazdag embereket Magyarországon még megtámogattuk, hiszen ezek a kamatok miért voltak vonzók? Azért, mert jóval a piaci kamat fölött fizettek. Amennyiben egy intézmény vásárolt, akkor alacsonyabb kamatot kapott, mint a lakossági állampapírokra kapott kamat. Már maga a konstrukció sem túl versenyképes. Amerikában, a piacgazdaság hazájában – most Donald Trumpot tegyük félre, meg azt, hogy sok olyan meglepő dolgot látunk, amire nem gondoltunk – nem is értenék, hogy történhet, hogy a biztosítómon keresztül kapok egy kamatot, ha befektettem, meg a nyugdíjpénztáramon keresztül is, meg kapok egyet saját magam után, de a cégem is kap egy másik kamatot. Miért van itt négyféle, ötféle kamat egy ilyen kis országban?

Nem lehet, hogy az államnak akkora szüksége volt akkor a pénzre, s ezért csinálta?

De igen, csak azóta már eltelt sok év. A 2010-es évek elején valóban más helyzet volt, de azt gondolom, hogy az, hogy most 2024-ben 10 százalék reálhozamot fizetett az inflációkövető magyar állampapír, annyit a részvények nem fizetnek, ez brutális. Ráadásul úgy, hogy ezt kockázatmentesen tette, számomra nem igazán magyarázható, hogy miért kellett Magyarország top 10-20 százalékának 10 százalék hozamot kockázatmentesen ingyen odaadni.

A középosztály felturbózása, megerősítése.

De a középosztálynak Magyarországon a statiszták szerint nincs érdemi megtakarítása, és nem így lehet azt felturbózni. A középosztálynak nem az a baja, hogy nem kapott az államtól még egy kis ingyenpénzt, de, hangsúlyozom, nem a középosztály kapta, hanem a felső osztály kapta. A középosztálynak valószínűleg jobb oktatásra, jobb infrastruktúrára, pont arra lenne szüksége, hogy olyan munkája, tudása legyen, amiért aztán kap megbecsülést, meg kap megfelelő fizetést. Inkább az államnak ezeken az utakon érdemes segítenie, nem azzal, hogy megfinanszíroztatja magát ilyen extrém drágán.

Ha nem talál rá racionális magyarázatot, akkor ezt egy hibaként könyveli el egy gazdaságpolitikus?

Igen, ez a 2024-es magas reálhozam, amit fizetett ez a papír, azt gondolom, hiba volt.

KAPCSOLÓDÓ HANG
Címlapról ajánljuk
Orbán Viktor péntek reggel: sokat nyerünk a békén

Orbán Viktor péntek reggel: "sokat nyerünk a békén"

Interjút adott péntek reggel a Kossuth rádiónak a miniszterelnök. Felvázolta, miben hoz újat a világ gondolkodásában a hivatalba lépett amerikai elnök, Donald Trump. Szólt a müncheni horror hátteréről, a béketárgyalásokról és az AfD-elnökkel folytatott tárgyalásáról. Hosszan ecsetelte, mi jelent kiutat az ipari termelés nehézségeiből.

Csicsmann László az Arénában: érdekes pillanatban vagyunk a Közel-Keleten

Donald Trump Gázai övezettel kapcsolatos elképzeléseiről, a palesztin kérdésről, a körbezárt területen élők kimenekítésében résztvevőkről, Szaúd-Arábia szerepéről, valamint a szíriai helyzetről is beszélt Csicsmann László Közel-Kelet-szakértő, a Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi tanára, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója az InfoRádió Aréna című műsorában.
VIDEÓ
inforadio
ARÉNA
2025.02.14. péntek, 18:00
Rab Árpád
a Nemzeti Közszolgálati Egyetem EJKK Információs Társadalom Kutatóintézet tudományos főmunkatársa
EZT OLVASTA MÁR?
×
×
×
×
×