A francia elnök már a választás éjszakáján bejelentette, hogy előre hozott nemzetgyűlési választást ír ki. Mi volt az a rossz eredmény, ami erre a lépésre kényszerítette?

Fejérdy Gergely: A francia Nemzeti Tömörülés Pártja közel 32 százalékos eredményt ért el. Ennek a felét sem sikerült teljesítenie a jelenlegi kormánykoalíciónak, az úgynevezett reneszánsz kormánykoalíciónak, ez önmagában jelentős vereséget jelentett Macron elnök számára, ugyanakkor azt kell látnunk, hogy mégiscsak a második helyen van. Nagyon sok lista indult, több mint harminc, de ebből hat érte el az ötszázalékos küszöböt, ami Franciaországban szükséges ahhoz, hogy az európai parlamenti választásokon kiosztandó mandátumhelyekre lehetőséget kapjanak a pártok.

Le Pen erősödött nagyot, vagy Macron gyengült, vagy a kettő együtt?

Kalas Vivien: A kettő együtt, hiszen a Nemzeti Tömörülés több képviselővel lesz jelen az Európai Parlamentben, mint 2019-ben, Macron pártjának a képviselői pedig csökkennek.

Mekkora szerepe volt ebben az eredményben Jordan Bardellának, a Nemzeti Tömörülés elnökének?

Fejérdy Gergely: Barbella egy nagyon ügyes fiatal politikus.

Huszonnyolc éves.

Fejérdy Gergely: Így van, egy nagyon fiatal emberről van szó. Egyébként rokona Marine Le Pennek, tehát a családban marad a párt vezetése. Bardellának a szerepe mindenféleképpen számít, de nem ez a legfontosabb, a macroni politikával szembeni egyre erőteljesebb hangok már 2022-ben is láthatóvá váltak, hiszen akkor a nemzetgyűlésben már 88 képviselőt választottak be a Nemzeti Tömörülésből. A párt erősödése folyamatosan érzékelhető volt a felmérésekből. Ne felejtsük el, hogy az európai parlamenti választásokon az emberek ki tudják fejezni azt a véleményüket, amit konkrétan gondolnak, mert nem gondolják egészen komolyan, hogy az Európai Parlamenten belül bármiféle komoly felelősségteljes munka folyik. Kevesebben is szoktak elmenni általában, bár most, 2019-hez képest többen mentek el ott is, 50 százalék fölött volt a részvétel Franciaországban is.

A protestszavazatok súlyát ugyanilyen jelentősnek látja?

Kalas Vivien: Igen, és ez nemcsak Franciaországban, hanem mindenhol máshol igaz ez. Egyrészt azért, mert tisztán listás választás, és más megfontolás szerint szavaz az adott választópolgár, másrészt az európai parlamenti választást a választópolgárok nem érzik olyan lényegesnek, nem érzik azt, hogy különösebben hatással lehetne az ő életükre, és ezért sokkal könnyebben szavaznak egy radikálisabb nézeteket valló pártra, és hát általánosságban a kisebb pártoknak is itt nagyobb esélyük van, mint egy nemzeti parlamenti választáson.

Mi az értelme a nemzetgyűlési választások előre hozásának?

Fejérdy Gergely: Ez egy nagy kérdés. Ha megnézzük a mai francia politikát, akkor nagyon sokakat meglepett. Ez az előre hozott választás igazából nem nagyon szolgálja az érdekét a jelenlegi hatalomnak, vagy legalábbis nagyon komolyan utána kell gondolni, hogy milyen előnyökkel járhat. 2022 óta relatív többségben kormányzott Macron elnök, az 577 tagú nemzetgyűlésben csak kevesebb mint 289 helye volt, nem volt meg az 50 plusz egy, ami állandó problémát jelentett az elmúlt két évben is. Ez a második mandátuma Macron elnöknek, az utolsó mandátumában van, ebből kifolyólag őt személyesen kevésbé érinti, nagyobb lehetősége van a hazardírozásra. Van egy olyan szcenárió, miszerint Marine Le Pen pártjának van esélye arra, hogy jelentősen győzedelmeskedjen ezen a választáson. A nagy kérdés az persze, hogy hány képviselőt tud a parlamentbe delegálni, eléri-e esetleg legalább a relatív többséget. Egyes prognózisok szerint akár el is érheti az abszolút többséget is akár, három héten belül, akkor lesz az első forduló, ami azért fontos, mert abban az esetben, ha kinevezik akár Bardellát, aki a legesélyesebb a miniszterelnöki pozícióra, Marine Le Pen nem szeretne miniszterelnök lenni, ő az elnöki pozícióra pályázik, akkor 2027-ig a néhány év amortizálhatja ezt az egyébként a létezése óta ellenzékben lévő pártot, amely ennek következtében egyfajta politikai szüzességgel bír. Most mondhat bármit, de ha már konkrétan kormányon van és döntéshozatali pozícióban, akkor könnyebb lesz majd ellene esetleg állítani egy újabb jelöltet 2027-ben. Van egy ilyen forgatókönyv. Vannak olyan forgatókönyvek is persze, hogy Macron elnök nem nagyon látott kiutat ebből a patthelyzetből, hogy állandóan a francia alkotmánynak különböző paragrafusait kellett használnia ahhoz, hogy áterőszakolja a törvényeket. Csak a büdzséhez kapcsolódó törvényeket tudta így áterőszakolni a parlamenten, de igazából ez egy működésképtelen szituáció, és ez alkalmat adott arra, hogy most tiszta vizet öntsünk a pohárba. Nagyon nagyok a kérdések, hogy valójában megint lesz-e egy olyan állapot, mint 1997 óta soha, hogy ismét a kormány és az elnök színei nem ugyanazok lesznek. Ez az együttélés, a kohabitáció. Erre régóta nem volt példa. Meglátjuk, hogyan fog alakulni. A legmegdöbbentőbb az, hogy nagyon rövid időkeret, amit kapott a francia politika, hiszen június 30-án tartanák az első fordulót és július 7-én a másodikat, tehát az elkövetkező egy hónapon belül felállna az új nemzetgyűlés. Ami nagyon érdekes szintén, hogy az egyes pártok hogyan reagáltak erre a kérdésre. A Republikánus Párt, ami mindig a mérleg nyelve volt ebben az elmúlt időszakban is, mindig nyomás alatt volt a Macron oldaláról, a centrum oldaláról, illetve a jobboldalról, a Nemzeti Tömörülés oldaláról, a párt elnöke bejelentette, hogy ő együttműködne Le Pen pártjával, ami óriási felháborodást szült a saját párttársai körében. Belső feszültségek is a felszínre törnek azoknál a pártoknál, ahol eleve megvoltak ezek a feszültségek, úgyhogy elég nagy átrendeződés előtt állunk szerintem a politikai palettán Franciaországban. A francia elnök a nemzetközi politikában fajsúlyos politikai szereplő, de a belpolitikai tér azért egyfajta felbolydulást él meg Franciaországban, ami nyilván hatással lehet az európai partnerekkel való kapcsolatokra, illetve akár Európa jövőjére is.

Van most Franciaországban a Nemzeti Tömörüléssel szembeni épkézláb versenyző?

Fejérdy Gergely: Én nem nagyon látok. Igazából háromosztatú lett a francia politika. Van egy baloldali csoport, ami önmagában is teljesen megosztott csoport. 2022-ben Jean-Luc Mélenchon összehozott egy olyan koalíció, ahol a Kommunista Párttól a Szociáldemokrata Pártig gyakorlatilag mindenki együtt szerepelt, és így tudtak egy elég komoly erőt képviselni a nemzetgyűlésben. Ez teljesen felbomlott azóta, de most újra próbálják ezt felmelegíteni. Nem lesz egyszerű, mert Jean-Luc Mélenchon az európai parlamenti választásoknál azt a megoldást választotta, hogy ő elment a radikalitás maximális irányába, a Hamászt támogatta, antiszemita szólamokat fogalmazott meg, ami Franciaországban óriási felháborodást szült, így is azért sikerült 9 százalék fölött teljesítenie. Most újra próbálják ezt melegíteni, de ez sosem lesz egy erős baloldali tömb, mert önmagában is megosztott. A másik nagy tömb a centrista tömb, ami kezd szétporladni. Ez a Macron mögötti erő, amely 2017-től van hatalmon. Önmagában is már három kisebb pártból áll össze, a Modemből, a Renaissance-ból és a Horizon nevezetű pártból, ami részben baloldalról, részben jobboldalról összetákolt kormányzat valójában, és ennek az ereje is rendkívüli módon lecsökkent. A legfrissebb felmérések azt mutatják, hogy valójában 18-19 százalékos eredményt fog tudni elérni, ha minden jól megy a nemzetgyűlési választásokon júniusban, míg vele szemben 34-35 százalékra teszik a Nemzeti Tömörülést. Marine Le Pennek az ereje sokkal nagyobb, és nagyon nagy erővel szemben vele nem nagyon lehet számolni. A vele szembeni ellenállás a francia politikában már messze nem létezik, egyrészt azért sem, mert maga a párt sem teljesen ugyanaz, mint az édesapja idején. Marine Le Pennek sikerült normalizálnia a pártját, ördögtelenítenie, ahogy fogalmaztak a legtöbben, és ez a párt ma már sokkal közelebb van a centrumhoz, mint a szélsőséghez. Vannak olyan típusú témakörök, amelyekben nyilván sokkal inkább jobboldali, mint a jelenlegi francia kormányzat, de messze nem azok a gondolatok vannak jelen ebben a pártban most, mint annak idején Jean-Marie Le Pen idejében. Ez azt eredményezi, hogy ma már nyugodt lélekkel szavaznak rá, és nem lesz úgynevezett republikánus szembenállás a szélsőjobboldallal szemben, vagy nem nagyon valószínű ez a szcenárió.

Vajon az ifjú Bardella meg fog elégedni egy miniszterelnöki székkel? Egy nagyon erős akaratú politikus asszonnyal van egy pártban, aki időnként még a saját édesapjával szemben is nagyon keményen lépett föl. Bardella ezt láthatta. Nem kap kedvet, mégiscsak az elnök az első Franciaországban?

Fejérdy Gergely: Nehéz megválaszolni, hogy ő mire gondol, meg mit szeretne. Sokat köszönhet a saját rokonának, Marine Le Pennek.Én azt gondolom, hogy ez inkább egy családi vállalkozás. Nem tartom valószínűnek, hogy Jordan Bardella csak azért, mert ő ambiciózusabb, kipöckölje Marine Le Pent, bár az nem kizárt, hogy maga Marine Le Pen fog arra ráébredni, hogy sokkal többet ér azzal, hogyha egy olyan elnök van, akin keresztül tud valójában ő maga is érvényesülni. Ez egy nagy kérdés. Az biztos, hogy most inkább a fiataloknak áll a zászló. Látjuk ezt a mostani francia miniszterelnöknél is, az Attal nevezetű miniszterelnök szintén egy alig harmincas fiatalember, aki fontos szereplője a politikának, de a jobbközép pártok részénél ott láthatjuk Bellamy urat, aki szintén egy fiatalember, tehát egy új generáció kezd felemelkedni a francia politikában, és nem kizárt, hogy Marine Le Pen, mire 2027-ben esetleg oda jutna, hogy őt elnökké válasszák, már tényleg csak a régi generációhoz fog tartozni, és ezért leváltják.

Várható-e a francia belpolitikai események nyomán Macron elnök Európa-politikájában bármilyen változás?

Kalas Vivien: Igen, kétféle mód képzelhető el. Egyrészt azzal, hogy ő választási vereséget szenvedett vasárnap, meggyengült az európai belpolitikában betöltött szerepe. Hhagyományosan Németországot és Franciaországot szokták mondani az integráció motorjának. Most mindkét országban a kormányzó erők vereséget szenvedtek, és ezzel óhatatlanul is meggyengült az ő szerepük, és ezzel párhuzamosan Giorgia Meloni befolyása növekedett, hiszen az ő pártja pedig nyerni tudott Olaszországban, és az a frakció az Európai Parlamentben, aminek ő az elnöke, növelni tudta a saját képviselői számát. Valószínűnek tartom, hogy Macron meg fog gyengülni. Olvashatunk különböző kutatásokat, felméréseket azzal kapcsolatban, egyébként már a választásokat megelőzően, hogy miért fog ilyen rosszul teljesíteni, miért ennyire kevesen támogatják az ő pártját, és a háborúval kapcsolatos kommunikációját nevezték meg a francia polgárok elsődleges okként. Most Macron talán rákényszerül arra, hogy változtasson ezen a kommunikációján, kicsit finomítson, már csak azért is, mert Giorgia Meloni ott lesz mint meghatározó szereplő, akinek más elképzelései , más prioritásai ezzel kapcsolatban, és ha Macron azt szeretné, hogy megőrizze Európában a vezető szerepét, akkor kénytelen lesz valamilyen módon együttműködni Giorgia Melonival, amihez viszont az kell, hogy ő is egy kicsit közelítsen Meloni álláspontjához és eltávolodjon a mostanitól.

Az ukrajnai háború ügyében van közöttük nézeteltérés, Giorgia Meloni atlantista politikusnak szokták leírni, Emmanuel Macront meg úgy szokták leírni, hogy katonákat akar küldeni Ukrajnába.

Kalas Vivien: Igen, és itt például kellene közeledni a két politikusnak egymáshoz, az álláspontjukat egyeztetni kell, hogy hogyan támogassák Ukrajnát a jövőben és hogyan kezeljék az Oroszországgal szembeni szankciókat.

De Emmanuel Macront az ő kampányukban háborúpártinak mondták az ellenfelei, mert Ukrajnának támogatást akar adni?

Fejérdy Gergely: Ha megnézzük a felméréseket, akkor ez az ukrán kérdés nyilván előtérben volt, hiszen Macron elnök megpróbálta az ukrán kérdést eléggé középpontba helyezni annak érdekében, hogy mutassa, hogy ő egy olyan államfő, aki képes ezekben a nehéz időkben is Franciaország érdekeit minden szempontból érvényesíteni. Franciaországban teljesen más a hozzáállás, mint, mondjuk, esetleg Magyarországról nézve: jelentős katonai erő áll rendelkezésre, teljesen másként viszonyulnak az ukrajnai kérdéshez abból a szempontból is, hogy nyilván semmiféle eszkalációról szó sem lehet, ezt ugye többször is hangoztatta maga az elnök is, ugyanakkor azt is tudják saját, különböző háborús tapasztalataikból, hogy valójában erőt csak erővel lehet féken tartani, vagy rászorítani bármiféle konstruktív megoldáskeresésre, és emiatt ugyanúgy, ahogy az orosz fél is, a francia fél is elkezdett hangoztatni egyre komolyabb kijelentéseket. Ugyanakkor, ha megnézzük a felméréseket, a francia lakosságnak két fontos kérdés volt ebben a kampányban. Az egyik, ami mindig is kérdés, az a vásárlóerő, és ehhez kapcsolódóan a migráció. Nagyon érdekes módon évekig visszaszorult a migrációs kérdés a francia politikában, és most, az utóbbi hónapokban elsők közé került. Nagyon érdekes módon a harmadik dolog, ami korábban kevésbé volt fontos, az a közbiztonság. És ezekre harapott rá a Nemzeti Tömörülés Pártja, amivel nagyon sokakat meg tudott győzni.

Belgiumban az európai parlamenti választás után megbukott a kormány. Van ilyenkor valami szabály arra, hogy az európai biztost kijelöli a még hivatalban lévő kormány, vagy ilyenkor megvárják vele az új kormányt?

Fejérdy Gergely: Belgiumban ez régi tradíció, nem az első alkalom, hogy egy kormány megbukik. Belgium egy rendkívül megosztott föderáció, ott a király az összetartó erő, nagyon kevés összetartó erő van abban a kis országban, ami azért érdekes, mert valószínűleg egy hosszabb koalíciós tárgyalássorozat előtt állunk, ilyenkor ügyvivő kormány van, és nyilvánvalóan van jogosítványa arra, hogy figyelembe véve a politikai erőviszonyokat is valamelyest, beleszóljon ezekbe a kérdésekbe, hiszen amíg nincs új kormány, addig a régi a felelős a döntetésért. Biztost nem fog jelölni, de be tud állni bármelyik biztosjelölt mögé, és azért a belga tradíció az, hogy általában a nagy országokat követi. Ez a Benelux-tradíció, alapító tagállamokról van szó, akiknek évtizedes tapasztalata van, kis országokról, akiknek nagyon fontos a francia és a német politika. Általában a német–francia megállapodik, azt fogják támogatni, amit a nagyobb országok fognak támogatni várhatóan.

Mit változtatott Németország pozícióján az európai parlamenti választás?

Kalas Vivien: Hasonlóan Franciaországhoz azt láthattuk, hogy Németországban is a kormánykoalíció pártjai rosszul szerepeltek, és választási vereséget szenvedtek, hiszen az első helyen a Kereszténydemokrata Unió végzett, a második helyen pedig az AfD, a radikális jobboldali Alternatíva Németországért nevű párt. Ezzel európai szinten Olaf Scholznak tovább gyengült a pozíciója, mert a német kancellár súlytalanabb, mint elődje, Angela Merkel, amit Macron is megérzett, és szerette volna átvenni a kettejük közötti viszonyban a vezető szerepet. Most a német vezetés szerepe is meggyengült, illetve a befolyása európai színtéren. Azt láthatjuk, hogy Németországban is a választópolgárok az elégedetlenségüket fejezték ki a kormányzó pártokkal szemben. A Német Szabaddemokrata Párt éppen hogy csak elérte az Európai Parlamentbe jutási küszöbö.

Friedrich Merzet megerősítették pozíciójába, ő korábban egyszer már felvetette, hogy az AfD-vel együtt lehet működni, utána ebből belső nyomás hatására visszakozott. Milyen változás várható a CDU politikájában?

Kalas Vivien: Ez egy nagyon jó visszajelzés volt nekik a választások előtt, bár 2025-ben lesz, még messze vagyunk, de ebből a CDU profitálhat, akár a tartományi, de akár már egyébként a parlamenti választáson is. Az AfD-vel az együttműködnésnek én nem látom valószínűségét, mert az európai parlamenti választáson másképp szavaznak az emberek. Ha parlamenti választást tartanának Németországban, az AfD sokkal gyengébben szerepelne, mint ahogy szerepelt most, hiszen nagyon más tétje van egy parlamenti választásnak, és azért ott a jelenlegi kormánykoalíció a mostaninál jobban szerepelne.

Az AfD ezzel az eredményével megerősödött az Európai Parlamentben, vagy majd csak akkor fog, ha talál vagy csinál frakciót?

Fejérdy Gergely: Minden bizonnyal csak akkor, ha talál vagy csinál frakciót, hiszen most tudjuk, hogy pontosan Marine Le Pennek köszönhetően gyakorlatilag ő kikerült abból a pártcsaládból, ahova eredetileg tartozott. Az európai paletta nagyon érdekes történet lesz a jövőben, hiszen várhatóan sok mozgás lesz annak ellenére, hogy igazából az összetétele az Európai Parlamentnek gyakorlatilag nagyon minimális mértékben tolódott jobboldalra, nincs az a hatalmas jobboldali áttörés, mint amit esetleg gondolni lehetett, ugyanakkor nyilvánvalóan van egyfajta eltolódás jobb felé. Az AfD-nek mindenképpen szüksége lesz egy olyan pártcsaládnak a megtalálására, amely képes ezt az erőt, amit ők képviselnek, megfelelően kamatoztatni, de nem lesz könnyű dolga, mert az egyes pártok vagy vezető pártcsaládok között azért nagyon sok a különbözőség. Meloni, Le Pen és az Afd teljesen más-más gondolkodások mentén halad, még akkor is, ha vannak közös metszéspontok. De ezek a metszéspontok nem elegendőek ahhoz, hogy igazi koalíciós csoportosulás alakulhasson ki. Az AfD-nél az is nagyon érdekes lesz, hogy ez csak az európai parlamenti választásoknak egy elégedetlenség kifejező gesztusa volt, vagy később nemzeti szinten hogyan kerül ez elő. Az AfD nincs könnyű helyzetben, hogy megfelelő partnert és koalíciós társat tudjon találni, többet is akár, még akkor is, ha relatív nagy számban van az Európai Parlamentben.

Kalas Vivien: Az is jól mutatja, hogy az AfD felismerte azt, hogy az Európai Parlamentben akkor lehet befolyásos, ha egy frakciónak a része, hogy kizárta a soraiból azt a képviselőjelöltet, aki miatt egyrészt Le Pen elhatárolódott tőlük, másrészt az Identitás és Demokrácia is kizárta a soraiból. Azt lehet olvasni és hallani, hogy az Osztrák Szabadságpárt támogatásával, kezdeményezésére szeretnének visszatérni az Identitás és Demokrácia frakcióba. Én ennek inkább látom a valószínűségét, minthogy egy akár harmadik radikális jobboldali frakció megalakul, sokszor emlegetik például a Mi Hazánkot, hogy az AfD-vel közösen, a bolgár radikális jobboldali párttal együtt, és akkor még négy országból kellene maguk mellé tagpártokat szerezni, hiszen az a frakció, akkor már nagyon úgy szerepelne az európai uniós tagországok vezetőinek, politikusainak véleményében, megítélésében, hogy egy nagyon szélsőséges frakció, és nekik nagyon kevés mozgásterük lenne arra, hogy érdemben alakítsák az uniós folyamatokat, míg mondjuk az Identitás és Demokrácia részeként sokkal több lehetősége lesz az AfD-nek, akár ha nem is közvetlenül, hanem közvetve az Európai Konzervatívok és Reformereken keresztül.

Az Európai Parlamentben a frakciók a fontosak, ezért van nagyobb lehetőség egy bármekkora számosságú nemzeti csoportnak az európai politikát befolyásolni?

Kalas Vivien: Mindenképp fontosak a frakciók a függetlenekhez képest, de a nagy, befolyásos frakciók meghatározóbbak, de ha az Identitás és Demokrácia együttműködik, akárcsak esetenként, ügyenként az Európai Konzervatívok és Reformerekkel, akikkel formálisan együttműködik mondjuk a Néppárt bizonyos kérdésekben, mert mondjuk segítenek megválasztani a bizottság új elnökét, akkor ezen a csatornán keresztül nagyon közvetett formában, de sokkal több mindent tud elérni az AfD a frakción belülről, mint kívülről.

Azok az ügyek látszanak, amelyek mentén egy nagy többséget össze lehet hozni az Európai Parlamentben?

Fejérdy Gergely: Biztos, hogy van pár ilyen ügy. Például ilyen ügy lehet a migrációs kérdés, mert ezeknek a centrumtól jobbra lévő pártcsoportoknak ez állandóan ott volt a napirendjükön, nagyon sokan ellenezték és kifejezésre juttatták ellenvéleményüket az áprilisban az Európai Parlamenten áterőszakolt migrációs paktummal kapcsolatban. Például ez egy olyan téma, ahol biztosan könnyebben összehozható egy jobboldali összefogás, de ez sem fogja azt jelenteni, hogy teljes mértékben a parlament egyetért.

Kalas Vivien: A klímapolitika is egy olyan részterület, ahol ezek a frakciók közös gondolatot vallanak. Nyilván nem a legvégső céllal nem értenek egyet, hanem az odavezető utat. Gondoljunk a gazdák szempontjainak a középpontba helyezésére, és ne rójanak rá uniós szinten túl nagy terheket annak érdekében, hogy a klímavédelmi célokat elérjék.

Ukrajna támogatásának ügyében pro vagy kontra kialakítható-e többség az Európai Parlament mostani számai és frakciói alapján bármilyen irányba?

Kalas Vivien: Kialakítható, mert csak ha megnézzük az eddig meghatározó pártokat, hasonló gondolatokat vallanak .

Fejérdy Gergely: Egyetértek, valószínűleg az ukrán kérdés nem olyan nagy probléma, ebben a kérdésben szerintem a nagy többsége a jelenlegi európai parlamenti képviselőknek nagyjából egy irányba halad.

Mit lehet levonni az olaszországi európai parlamenti választásból?

Fejérdy Gergely: Olaszország nagyon fontos ország és Giorgia Meloninak a győzelme is meghatározó. Nem volt meglepetés, de az európai nagy országok – ide tartozik Franciaország, Németország, Spanyolország, Olaszország, Lengyelország – közül Olaszországban a hatalmon lévő erők győzedelmeskedtek, még akkor is, ha a baloldal nagyon erősen ott van a sarkukban. Emiatt a befolyása mindenképpen jelentősebb lesz Olaszországnak az európai kérdésekben, mint korábban. Olaszországot ma már nem lehet megkerülni a későbbi bizottság felállítása szempontjából sem, illetőleg az európai politikai kérdések területén sem, úgyhogy én azt várom, hogy valószínűleg Olaszországnak jelentős befolyása lesz abban a tekintetben, hogy esetleg kikerül az Európai Bizottság élére is, illetve hogy az olaszok milyen pozíciókat fognak tudni megszerezni a bizottságban

Kalas Vivien: Ez a választási eredmény már csak azért is megerősítette Olaszország helyzetét az európai belpolitikában, mert Giorgia Melonival elérkezett egy olyan korszak, ami viszonylag stabilnak tekinthető. Ő továbbra is stabilan a legtámogatottabb politikus a hazájában.

Azért stabil Giorgia Meloni, mert annyira nyert vagy a többiek annyira szét vannak esve Olaszországban?

Fejérdy Gergely: Ez egy nehéz kérdés. Giorgia Meloninál egy nagyon nagy előnyt fog jelenteni egyébként az európai vonatkozásban is, hogy ez a jobbra felé történő mozgásbann óriási jelentősége lett Meloninak, aki próbálja az erős radikális jobboldali körtől kezdve egészen a centrumig egyensúlyban tartani az erőket, amit nagyon sokaknak nem sikerül Európában vagy azért, mert nem abból a politikai körből valók, vagy azért, mert valójában inkább vagy az egyik vagy a másik irányba húznak. Meloni a centrum és a radikális jobboldal között egyfajta egyensúlyt tud fenntartani, és ennek az európai politikában óriási jelentősége lehet az elkövetkezendő időben, hiszen pontosan az lesz a nagy kérdés, hogy a Néppárt és a jobboldali körök között milyen egyensúly tud kialakulni,.

Mit tud csinálni?

Kalas Vivien: Létre tud hozni az Európai Unión belül egy olyan jobboldali csoportot, és itt most nem formális egységre gondolok, és még csak nem is arra, hogy mondjuk az Identitás és Demokrácia frakcióval egységesül, hiszen ennek szakpolitikai nézetkülönbségbeli okai is vannak, másrészt meg hatalmi okok miatt sem lenne érdeke most Giorgia Meloninak teljesen egységesülni az Identitás és Demokráciával. Informálisan létrehozhat egy együttműködést, és ide tartozik még szerintem a Néppártnak a jobboldali szárnya, amely politikusok mást gondolnak az Európai Unió jövőjéről általánosságban is, és biztos vagyok benne, hogy meg fogja találni még azokat az egyéb pontokat, amelyeken közös nézeteket vallanak, és ezzel rákényszerítheti a másik oldalt, akár az Európai Parlamenten belül, de ami még fontosabb, a tagországok intézményeiben, az Európai Tanácsban, hogy párbeszéd induljon el. Mert most azért azt látjuk, hogy egy hang érvényesül az Európai Unióban, ezzel felerősítheti azt, hogy nem rossz, ha valaki mást gondol az unió jövőjéről. Egyszerűen csak konstruktív párbeszédre kell törekedni, és annak alapján valamilyen közös megoldásra, közös nevezőre kell jutni.

Amikor valamilyen informális szervezetet létrehoz a Néppárt jobb szárnyával, akkor a Néppárt jobb szárnya úgy fog szavazni, ahogyan ebben az informális szervezetben megegyeztek?

Fejérdy Gergely: Akár célirányos kérdésekben esetleg igen, de még egy másik kérdés belekavarhat ebbe az egész történetbe. Nagyon kíváncsi leszek, hogy hogyan fog alakulni a francia politika abból a szempontból, hogy ott Marine Le Pennek a súlya megerősödik, akkor vélhetően azért ez bizonyos fokú árnyékot tud vetni a Meloni-féle politikára, még akkor is, ha a francia kormánynak a pozíciója nem teljesen ugyanaz, mint egy francia elnöknek a pozíciója, tehát neki állandó egyeztetést kell majd végeznie, de az biztos, ha egy jelentős győzelem születik esetleg három-négy hét múlva, az azért befolyásolhatja a Meloni-féle politikának is a befolyását, mert Marine Le Pennek mint kormányon lévő francia hatalomnak azért lehet szava bizonyos kérdésekben, amiben nem feltétlenül a Meloni-féle politika fog előtérbe kerülni. Ha esetleg úgy hozza az élet, akkor még a Marine Le Pen-féle társaság azért törhet borsot Meloni orra alá.

A németek meggyengülésével a franciák meg az olaszok fogják eldönteni Európa irányát? Ott vannak még a lengyelek, a spanyolok, sokan vannak.

Kalas Vivien: Ilyen messzire azért nem mennék, hogy teljesen írjuk le a németeket és a franciákat, a németeket semmiképpen sem. Olaszország fontos szereplő lehet harmadikként, a lengyelek egy nagyon jó példa, hiszen most Donald Tusk van hatalmon, aki abszolút elfogadott az Európai Unión belül tagországok részéről, az Európai Bizottság részéről. Nem olyan régen szüntették meg az ország ellen indított hetes cikkely szerinti eljárást.

Automatikusan, ahogy megnyerte a választást.

Kalas Vivien: Igen, kevés idő telt el a kettő között. Lengyelországban is Donald Tusk választási koalíciója tudott most nyerni. Úgyhogy Lengyelországnak a következő időszakban mindenképp ott lesz a fontos döntések meghozatalakor, hiszen azt látjuk, hogy a másik fél is nyitott Donald Tusknak a részvételével.

Lehet egy ilyen vonalat húzni, hogy kik vannak ott a fontos döntések meghozatalakor és kik nincsenek ott a fontos döntések meghozatalakor? A Tanácsban állam- és kormányfők ülnek, ott lehet vétózni. Azt lehet mondani, hogy akkor mindenki ott van a fontos döntéseknél.

Fejérdy Gergely: A Tanácsban mindenkinek van hozzászólási joga, sőt, ott általában kisebb csoportok közötti egyeztetések zajlanak, nyilván egy vétó elkerülése érdekében mindenkivel folyik az egyeztetés, adok-veszek, ki mit ajánl fel azért, hogy én akkor végül is nem vétózok. Az egy különleges szituáció ebből a szempontból, mégis vannak olyan országok, amelyeknek a súlya azért mégiscsak sokkal erőteljesebb. Teljesen egyetértek azzal, hogy annak ellenére, hogy politikai nehézségekkel küzd Franciaország vagy Németország, ez a két ország meghatározó és megkerülhetetlen döntéshozója Európának, őket teljesen háttérbe szorítani senki nem fogja tudni, még akkor sem, ha belpolitikailag kicsit zűrzavarosabb időszak kezdődik. A súlyuk nyilván picit csökkenhet, de valószínűleg koalíciókban vagy együttműködési formákban fognak gondolkodni ezek az országok. Ne feledkezzünk meg a weimari háromszögről, amely egy különleges formáció, de ezek az informális körök borzasztó fontosak ahhoz, hogy egy későbbi döntéshozatalnál meglegyen a bizalom. A kis országoknak ebből a szempontból nagyon gyengülhet a befolyása. Nem véletlen, hogy a Benelux államok is megpróbálnak vagy a németekhez, vagy a franciákhoz, vagy valamelyik nagy országhoz kapcsolódni, ugyanígy az északi országok is próbálnak együtt gondolkodni. Ebből a szempontból a V4-ek is egy nagyon fontos tényező lehet. Ha sikerül közös pontot találni, amin keresztül meg lehet valósítani azokat a gondolatokat, amit ezek az országok szeretnének bevinni a közösbe.

Az új bizottsági elnök és a biztosi testület megválasztásában ez az európai parlamenti választás tiszta lapot nyitott vagy csak árnyalja az érdekeket meg az érdekérvényesítő képességet?

Kalas Vivien: Kevesebb mandátumot szereztek a radikális jobboldali frakciók, mint amennyit közvélemény-kutatások prognosztizáltak, az Európai Néppárt pedig többet tudott nyerni, mint amennyit előre jeleztek. Úgyhogy én nem gondolom azt, hogy az Európai Bizottság elnökének a személyében például változás lenne. Ursula von der Leyent látom még mindig a legesélyesebbnek, hogy őt nevezik meg az állam- és kormányfők, már csak azért is, mert Macron a napokban mondta azt, hogy mégiscsak támogatná Von der Leyen újraválasztását. A választások előtt hallhattuk azt, hogy neki más jelöltje lehet majd Mario Draghi személyében. Most nyilvánvalóan felismerve azt, hogy a súlya és befolyása meggyengült, másrészt azért Von der Leyennel jól tudott együttműködni az elmúlt öt évben, tehát valamilyen szövetségest is remélhet még benne a következő években is, amíg ő az államfő. Emiatt úgy gondolom, hogy Von der Leyen marad a bizottság elnöke, és már csak azért is, mert ha megnézzük az európai parlamenti viszonyokat, megvan az abszolút többségük. Akár még a Giorgia Meloni-féle képviselőcsoporttal sem lenne muszáj együttműködnie Von der Leyennek, ha sikerül a három nagy mainstream frakcióból összehozni az abszolút többséget. A biztosokat a tagországok jelölik, de nem látom azt, hogy érdemi változás lenne majd az irányvolanban, amikor feláll az új bizottsági testület.