A koronavírus-járvány negyedik hullámának közepén a kórházi gyógyszerfelhasználásban mekkora arányt képviselnek a Covid elleni szerek?

A kérdés egyszerű és egyben bonyolult is. Van egy jól körülhatárolható hatóanyagkör, ami kifejezetten a koronavírus elleni védekezést szolgálja. Ezeknek az aránya nagyon jól mérhető, nagyon egyértelmű emelkedést láttunk sajnos, ahogy az esetszámok is kúsznak fölfelé. Ugyanakkor az is ismert, hogy más megbetegedésekben is alkalmazott készítményeket is használunk a Covid gyógyítására, illetve tüneteinek enyhítésére. Ez függ a betegség súlyosságától, megjelenési formájától, ez kezdődhet egy egyszerű láz- és fájdalomcsillapítóval, de súlyosabb esetekben akár a gyulladáscsökkentő szteroidok alkalmazása ugyanúgy a Covid-protokoll részét képezi, mint a specifikus, kifejezetten a vírus ellen ható gyógyszerek.

Hány speciális készítmény van?

Az egészségügy pillanatnyilag legalább három-négy ilyen készítménnyel fölvértezett, és éppen a törzskönyvezés fázisán van túl két új hatóanyag. Az amerikai hatóság után az Európai Gyógyszerügynökség is befogadta ezeket a készítményeket, amelyek főként a korai fázisban alkalmazhatók jól a koronavírus-fertőzés súlyosbodását megfékezendő.

A betegek kezelésére adott gyógyszerek mekkora hányada speciális Covid-gyógyszer? Arányaiban mennyi a Covid-gyógyszer és mennyi az egyéb gyógyszer?

Ez stádiumfüggő. Azoknak a betegeknek, akik már kórházi kezelést igényelnek, a protokolljuk előírja azt, hogy specifikus, tehát kifejezetten a vírusra szolgáló gyógyszereket alkalmazzunk. Ez minden egyes beteg esetében így történik, és ehhez társulhatnak az esetleges további tüneteket vagy esetleg meglévő más társbetegségeket ellátó gyógyszerek. Aki kórházi kezelést igényel, annak az esetében el kell indítani a specifikus terápiát és el is indítjuk.

Öt pirulából egy vagy kettő Covid-pirula?

Ezeknek egy része szájon át szedhető gyógyszerforma, de vannak közöttük infúziós készítmények is. Nem nagyon lehet átlagbeteget meghatározni, ha sok társbetegséggel rendelkezik a páciens, akkor azt mondanám, hogy inkább a kisebb arány a specifikus Covid-gyógyszer. Ha egy intenzív terápiát igénylő betegről beszélünk, akkor esetében az egyéb rizikókhoz, a tápláláshoz, a lélegeztetéshez kapcsolódó további gyógyszerek is megjelennek, ott megint kisebb az arány. Azt mondhatnám, hogy kevésbé komplikált esetben inkább a célzott terápia a nagyobb arány, hiszen ott más problémákkal szerencsére még nem kell megküzdeni.

Mennyire zökkenőmentes a Covid-gyógyszerek beszerzése?

Meglehetősen zökkenőmentes. Nagyon sok szakmai szervezet tartott attól, hogy az ellátási láncok kissé szétzilált jelene nagyon negatívan fogja befolyásolni a célzott terápiák hozzáférhetőségét, ám szerencsére e területen kifejezett fennakadással vagy ellátási problémával nem találkoztunk. Az európai színtéren bizonyos intenzív terápiát általánosan jellemző gyógyszereknek a megnövekedett kereslete jellemző, olyanoké, amelyek egyébként nem szigorúan csak Covidban, de Covidban is az intenzív osztályokon használatosak. Itt a világpiac kereslete nagyságrendekkel megnőtt az elmúlt időszakban.

Kialakulnak időszakosan hiányok egyes szerekből, készítményekből?

Én nem nevezném ilyen rossznak a helyzetet. Voltak európai szinten olyan állapotok, amelyeket tapasztalva tartottunk attól, hogy például bizonyos vérkészítményekből vagy altatószerekből nem lesz megfelelő mennyiség, de egyelőre addig a pontig nem fajult a helyzet. Ebben szerepe van az európai beszerzési utaknak. Most vizsgázott először az Európai Unió közös beszerzési platformja, amit a gyógyszerekre és egyben a vakcinákra is alkalmaztak, de szerepet játszottak ebben azok a szakemberek is, hogy kicsit hazabeszéljek, a kórházi gyógyszerészek is, akik helyi szinten dolgoztak azon, hogy ne fordulhassanak elő fönnakadások pusztán azért, mert valamely hatóanyagból közel állunk a limithez. Ilyen esetekben például a klinikai gyógyszerésznek is feladata az, hogy mondjuk, egy hatástani csoporton tudjon alternatívát találni a betegek számára.

Volt az elmúlt másfél évben, akár az általános szereknél, akár, a Covid-specifikus szereknél jelentős drágulás?

Jelentős drágulással nem találkoztunk. Ezek a folyamatok meglepő módon inkább a Covidot megelőző időszakban olyan világpiaci folyamatokkal voltak összefüggésben, amelyek például az alapanyag-előállítást érintették bizonyos gyógyszereknél. Főleg olyanoknál, amelyek gyártása a Távol-Kelethez kapcsolódott. De talán részben amiatt a számos beszerzési struktúra miatt, amit említettem, nem tapasztaltunk jelentős árnövekedést, sem a célzott, sem az általánosabb terápiás területeken.

A Covid-gyógyszerek a drága gyógyszerek közé tartoznak?

Önmagukban igen, viszont az látszik, hogy minden egészségügyi rendszer törekszik arra, hogy ezeket a gyógyszereket a lehető legdemokratikusabban ossza el a felhasználók között. Magyarországon is ez a rendszer működik, központi beszerzés zajlik minden speciális Covid-gyógyszer esetében, ez nem terheli az intézmények büdzséjét, mindenki számára, akinek szükségesek ezek a gyógyszerek, elérhetők. Hasonlatosan a vakcinákhoz, ezek a speciális gyógyszerek külön kategóriát képeznek, járványügyi alapokból kerülnek finanszírozásra, minden egyes országban nagyjából hasonló módon. Dacára annak, hogy ezek drága gyógyszerek, ez a lakosság szempontjából nem jelent terhet.

Mennyit tárolnak a kórházak ezekből a Covid-gyógyszerekből más gyógyszerekhez képest többet?

Nagyon fontos az az alapvetés, és ez megint csak az Európai Bizottság által is hivatalosan képviselt álláspont, hogy jelentős tudatossággal, önmérséklettel kell az egyes intézményeknek és az egyes országoknak viszonyulni ezekhez a készletekhez. Az, hogy mindenki számára rendelkezésre álljon mindig a megfelelő mennyiségű gyógyszer, föltételezi azt, hogy ne képezzünk túl sok tartalékot ezekből sehol, hanem mindig a megfelelő és a várható igényeknek megfelelő készletekkel rendelkezzünk. Itthon is hasonló a helyzet, központilag irányított ezeknek a gyógyszereknek az elosztása, folyamatosan kommunikálunk intézményi oldalról a fenntartó irányába, hogy mennyi betegünk van, az ő eseteik mennyire súlyosak. Ennek megfelelően kerülnek meghatározásra az általunk igényelt, javasolt készletek, de nem készülünk hosszú tartalékokkal. Itt az egyes országok a tartalék- és stratégiaitartalék-képzők.

Az egyéb készítmények tartalékolása változott az elmúlt másfél évben, látva és tapasztalva ezeket a jelentős terhelési csúcsokat?

A készletezés terén nem. A kórházaink egyrészt berendezkedtek egy olyan mértékű biztonsági készlettel már a Covidot megelőzően, ami a vis major helyzeteket le tudja fedni, ugyanakkor szerencsére hazánkban is olyan a gyógyszerellátási lánc, hogy akár napi két-három szállítással is tudunk számolni a beszállító partnerektől. Ezért nem indokolt a jelentősebb, akár több heti vagy több havi készlet fölhalmozása. Sokkal inkább célzottan kell fölkészülnünk az éppen adódó problémákra. Ebben egyébként a gyógyszerészeké a főszerep a kórházakban, ők töltik be ezt a közvetítő szerepet.

Ezek szerint Németországban vagy Franciaországban ugyanolyan mennyiségben vagy eséllyel jut egy kórház Covid-ellenes szerhez, mint Budapesten vagy akár Keszthelyen?

Ezt maximálisan kijelenthetjük, igen.

Az egyéb gyógyszerellátásban mennyire működik a kórházak egymás közti segítsége európai szinten?

Ez a kölcsönös segítség az intézmények között szintén jelentősebb történelemre tekint vissza, akár hazánkban, akár az európai térségben is. Érdekes módon itt sem a pandémia a fő hajtóereje az együttműködésnek, hanem a nagyon ritka esetek. Általában is elmondható az, hogy gyakori esetekre sokkal könnyebb készletezéssel fölkészülni, ugyanakkor olyan esetekben, amikor például ritka mérgezésekkel találkozunk, és ez, például, a mi intézményünk profiljába jelentősen illeszkedik, sokkal nehezebb a készletgazdálkodás. Nehéz megjósolni, megbecsülni, föltérképezni azt, hogy milyen mérgezések ellen milyen ellenszérumokkal készüljünk föl. Ilyen esetekben jelentős és nagyon élő együttműködés van a hazai intézmények között is. Toxikológiai centrumok, mint amilyen például a Péterfy Kórházban is van, nagyon sok esetben segítik más kórházak működését is.

Volt érzékelhető változás a szállítási kapacitásban a koronavírus-járvány első, második, harmadik hullámában?

Úgy láttuk, hogy az első hullámban talán megdöccent egy kicsit a szállítópartnerek kapacitása, nagyon hirtelen, nagyon nagy mértékben futott föl a gyógyszer-nagykereskedők forgalma. Ez megint csak európai jelenség. Ez nem tartott néhány hétnél tovább. Szerencsére az látszik, hogy ezek a vállalatok viszonylag rugalmas kapacitásokkal és flottákkal rendelkeznek, nagyon gyorsan sikerült betölteni az űröket, amelyek, mondjuk, a gépjárműparkban jelentkeztek. Hosszú távon kapacitásszűküléssel nem találkoztunk.

Honnan származnak a koronavírus elleni gyógyszerek? Európaiak, magyarok vagy akár távol-keletiek?

Nagyjából ebben a sorrendben. Nagyon elhanyagolható hányadú készítmény érkezik az Európai Unió határain kívülről. Ezek a beszerzések általában a zökkenőmentes ellátást célozzák meg, de találkozhattak akár a lakosság részéről is páciensek távol-keleti eredetű gyógyszerekkel. Például japán gyógyszerekre gondolok. De túlnyomórészt az Európai Unió és részben Magyarország az előállítója az általunk alkalmazott gyógyszereknek.

A repülőgépes szállítás ideiglenes leállása miatt változott beszerzési hely, kiépültek Európában azok a gyártókapacitások, amelyekről még tavaly beszéltek?

Ez nagyon jelentős mértékben foglalkoztatja az európai döntéshozókat, főleg az Európai Bizottságnak az iparért és versenyjogért felelős főigazgatóságát, hogy mennyire érdemes helyi kapacitásokat fejleszteni. Én azt látom, hogy az európai gyógyszergyártási kapacitások egyáltalán nem rosszak, és ebben Magyarország kifejezetten jól áll, ugyanakkor az egy jól tapintható törekvés, hogy fokozni kell az unió gyártási kapacitásait. Ezek a beruházások zajlanak. De azt is látni kell, hogy ezek nem néhány hónapos beruházások, mivel viszonylag bonyolult eljárások.

A szakmaközi kapcsolatokra a gyógyszerészek, a kórházi gyógyszerészek közötti kapcsolatokra hogyan hatott a Covid?

Nagyon határozottan megváltozott. A kórházi gyógyszerészet nagyon sokáig kevésbé látható oldala volt a fekvőbeteg-ellátásnak, főleg a lakosság részéről. Általában orvosokkal, ápolókkal találkoztak a kórházi tartózkodás idején. Ugyanakkor a Covid-járvány megváltoztatta a kórházi gyógyszerészet helyét, főleg amiatt, hogy az első hullámtól kezdődően megsokszorozódott az az információmennyiség, ami a Coviddal összefüggésben alkalmazott kezeléseket övezte. Tulajdonképpen a kórházi gyógyszerészet lett az a hivatásterület, amely a tudományos bizonyítékok értékelésével megpróbálta segíteni a társhivatások működését. De ami talán számunkra még fontosabb: más társhivatások felé nagyon jelentős kommunikációs felületet nyitott, és ezt kiegészítette egy olyan nagyon izgalmas és a mi hivatásterületünk számára jelentős perspektívát kitáró törekvés, amit klinikai gyógyszerészi szolgálatnak hívnak. Az egyébként egy angolszász eredetű szerepfelfogása a kórházban dolgozó gyógyszerészeknek, ennek keretében közvetlenül a betegágy mellett az egyes betegellátó osztályokon orvosokkal, ápolókkal közösen dolgoznak. Az a feladatuk, hogy a betegek gyógyszeres kezelését lássák a kezdettől az elbocsátás pillanatáig úgy, hogy a kezelés a lehető legjobb összetételű legyen, az újonnan beállított gyógyszerek jól illeszkedjenek a hozott gyógyszerekhez. Ez Magyarországon is nagyon komoly lendületet kapott az elmúlt néhány évben. Emiatt gondolom azt, hogy a hivatásterületünk jelentős optimizmussal tekint a jövő elé.

Hogy működik a munkamegosztás? Az orvos, a főorvos mondja meg önnek, hogy milyen gyógyszert szeretne, vagy ön jelzi a főorvosnak vagy akár az intézményvezetőnek, hogy most ezt a gyógyszert kellene rendelnünk, mert, mondjuk, egy németországi kolléga az ottani protokollról ezt és ezt a dokumentációt küldte át?

A gyakorlatban leginkább egy folyamatos párbeszéd működik, vagy nevezhetjük konzultációnak is. A diagnosztika, tehát a betegség kórokának a megállapítása során a kezelőorvosok fejében természetesen kialakul egy terápiás elképzelés. Ezen a ponton tud csatlakozni a klinikai gyógyszerész úgy, hogy akár a hatóanyagcsaládon belüli optimum kiválasztásában segít, illetve birtokában van annak az adathalmaznak, ami az úgynevezett gyógyszeres terápiatörténet, ami azt veszi figyelembe, hogy korábban milyen terápiákat kapott az adott páciens, milyen más betegségei vannak esetleg, amire gyógyszereket kap. Így átfogó szemlélettel próbálunk komplex terápiát kialakítani. Tehát nem konkrétan egy szakterület irányából közelítjük meg a gyógyítást, a gyógyszerész és a klinikai gyógyszerész szerepe ebben az együttműködésben az, hogy felületet teremt az egyes orvosi szakterületek között.

Akad a koronavírus mellett egy másik probléma, amiről egyre többet lehet hallani: a szuperbaktériumok problémaköre vagy másként az antibiotikumoknak ellenálló baktériumok. Mennyi van ezekből?

Sajnos egyre több. Ez világméretű probléma, amelynek oka egyrészt egy kiválasztódási folyamat a baktériumokon és más kórokozókon belül. Ezt a természetes kiválasztódást nagyon nagy mértékben föl tudja gyorsítani, ha indokolatlanul vagy nem megfelelő módon alkalmazunk antibiotikumokat, akár a humán gyógyszerelésben, akár az állatgyógyászatban vagy állattenyésztésben is. Ahogyan a nevük is mutatja, ezek a terápiának ellenálló baktériumok egyre nehezebben „engedik”, hogy olyan vértezettel és olyan arzenállal rendelkezzünk velük szemben, amely őket hatékonyan és gyorsan le tudja győzni.

Hogy lehet rosszul alkalmazni idehaza egy antibiotikumot, ha az orvos írja fel ,és ráírja a dobozra, hogy kétszer egy kapszula tíz napon át?

Két oldalról közelíteném meg ezt a kérdést. Az egyik fele a problémának maga az ellenállóképesség, ami a baktériumtörzsnek a sajátja lesz. Nem maga a páciens lesz rezisztens vagy ellenálló az antibiotikumra, hanem a benne lakó baktériumok, amelyek aztán utána másokat is meg tudnak fertőzni. Épp ez a probléma azzal, ha valahol, nagyon távol tőlünk, felelőtlenül használnak antibiotikumot. Még egyszer: nem feltétlenül csak az emberek gyógyászatában, merthogy ezek a baktériumok aztán utána nem ismernek földrajzi határokat, mint ahogy a pandémia is rámutat, hogy a vírus sem feltétlenül ismer földrajzi határokat. Ezeknek az ellenálló törzseknek a terjedése sokkal könnyebb, ha bárhol a világban megjelennek, és tudjuk, hogy a globalizált világ relatíve gyorsan tudja terjeszteni a különböző kórokozókat. A másik fele a kérdésnek a hazai gyakorlat. Magyarország az antibiotikum alkalmazása tekintetében nagyon magas felelősségi szinttel rendelkezik, és a tudatosságot sem gondolnám rossznak. Az okozhat problémát, ha megmarad otthon antibiotikum a betegeknél.

Az esetek jelentős részében nagyon ritka, hogy az összes gyógyszert be kell szedni, ami a dobozban van. Van egy másik, talán angolszász módszer, amikor annyi pirulát adnak külön csomagolásban, ahányra szüksége van a betegnek.

Így van, ezzel együtt azért a hazánkban és Európában forgalomban lévő antibiotikumok rendszerint egy nagyon jellegzetes számú tablettát tartalmaznak. Például ez lehet három, vagy hét, vagy tizennégy, ami nagyon jellemzően tükrözi az általános adagolási rendet. Ezzel próbálják segíteni a gyógyszeralkalmazást is, hogy ne számolni kelljen a betegnek az egyes bevett gyógyszerszemeket vagy kapszulákat, hanem egész egyszerűen a teljes doboz tartalmát kell elfogyasztani. Az okozhat problémát, ha a páciens azt tapasztalja, hogy jobban van. Ez önmagában természetesen jó hír, hiszen ez azt jelenti, hogy a kezelés működik, a baktériumok száma csökken a szervezetében, emiatt a tünetek javulnak szubjektív jelleggel is. Viszont, ha valaki kicsit hamar örül és elhagyja a gyógyszert, mondván, hogy már jobban érzi magát, az a kisebb mennyiségű baktérium, ami a szervezetében lakik, újra szaporodásnak indulhat. Ráadásul arra is van esély, hogy ezek az ellenállóbb csapatot alkotják a fertőző kórokozók közül, tehát könnyen meglehet, hogy egy ismét föllángoló fertőzés esetében a második terápia már nehezebb feladat elé állít minket.

Mutációról van szó? Mi történik ezekkel a baktériumokkal?

A mutáció szó helyes ebben a tekintetben, de az, hogy ez hogyan történik, gyökeresen eltér egy vírus és egy baktérium esetében. Nem nagyon mennék bele most a mikrobiológiai hátterébe a két területnek, de a baktériumok önmagukban is élő szervezetek, egysejtűek, amelyek önmagukban is képesek egy megfelelő táptalajt biztosító közeg esetén szaporodni, nem szükséges egy gazdaszervezet ehhez. Ezeknek a genetikai állományában is előállhatnak olyan változások, amelyek képessé teszik őket, mondjuk, arra, hogy bizonyos ellenük ható szereket egész egyszerűen lebontsanak.

Fel lehet ismerni ezeket, van ugyanúgy nevük, mint a koronavírusnak? Ezáltal könnyebb ellenük fellépni?

Igen, viszonylag könnyen, szerencsére. Ezt hívják mikrobiológiai laboratóriumi vizsgálatnak. Valamilyen mintát vesznek a páciens torkából vagy sebváladékból, és ezt laboratóriumban kitenyésztik. Petri-csészékben apró antibiotikummal átitatott korongokat helyeznek el és megvizsgálják, hogy melyik okoz pusztulást abban a törzsben. Így relatíve gyorsan, akár egy nap leforgása alatt nemcsak azt tudjuk meghatározni, hogy pontosan mi okozta a fertőzést, de azt is fogjuk tudni, hogy melyik az optimális antibiotikum az ellen a fertőzés ellen. Minden országnak van egy mikrobiológiai felügyeleti rendszere, ezt Magyarországon a Nemzeti Népegészségügyi Központ látja el. Vannak olyan törzsek, amelyeknek az észlelésekor ezt jelenteni is szükséges, hogy találtunk egy olyan törzset, ami bizonyos hatóanyagoknak ellenáll. Okozhat fertőzést olyan baktérium is, ami ellenálló, ez a rosszabb hír, ezeket nehezebb kezelni, meg természetesen olyan kórokozó is, ami nem. Itt az okozhatja a problémát, hogy vannak bizonyos baktériumok, ahol az ellenálló törzseknek az aránya jelentős mértékben növekszik, akár a vizsgált törzsek felében már tapasztalhatunk ellenálló-képességet a hagyományos antibiotikumainkkal szemben.

Talán a kilencvenes években volt egy antibiotikum-előállítási boom, amikor szinte sorra jelentek meg a különböző új szerek. Ha valaki lement a háziorvoshoz torokfájással, azonnal kapott egy remek antibiotikumokot és tényleg pillanatok alatt jobban lett. Most már ez a metódus megváltozott, nem adnak olyan könnyen a háziorvosok antibiotikumot. Mi változott?

Én úgy vélem, hogy kicsit megszépült a múlt. A gyógyszerfejlesztés sebessége nagyságrendileg változatlan. A gyógyszerfejlesztésnek a sikeressége változik az évek során, tehát a gyógyszerjelölt anyagok közül viszonylagos csökkenést látunk a tekintetben, hogy közülük mennyien lesznek végül valódi gyógyszerek és törzskönyvezett készítmények a gyógyszertárak polcain. Ilyen értelemben az antibiotikum-fejlesztés van talán az egyik legnehezebb helyzetben, mert egyre nehezebben találunk olyan támadáspontokat a kórokozók élettani folyamataiban, amiket nem találtunk meg korábban és amely ellen még nem fejlesztettek ki magukban védettséget. Ilyen értelemben valóban maguknak az antibiotikumoknak a megjelenése talán ritkább, de a mai napig is természetesen jelen vannak újabb és újabb készítmények. Itt a fő problémát az jelenti, ha az elllenállóképesség-gyűjtésnek a sebessége nagyon meghaladja a gyógyszerkutatásnak a sebességét, és akkor, úgymond, kicsit elszalad az ellenálló törzseknek a fölkészültsége a mi arzenálunkkal szemben.

Jelen pillanatban ez a helyzet? Vagy ehhez közelítünk?

Európai szinten az első néhány olyan éven vagyunk túl, amikor az antibiotikum-alkalmazási adatokban pozitív trendeket látunk. Egyre felelősebb az antibiotikum-alkalmazás az európai térségben. Ez nagyon jelentős, pozitív előrelépés. Azt látjuk, hogy egyre jobban igyekszünk őrizni a nagyon sokféle fertőzésre jó, úgynevezett széles spektrumú antibiotikumokat, amikor terápiát kezdeményezünk velük. Egyre hatékonyabban működnek azok a felelős antibiotikum-alkalmazást serkentő protokollok, hogy minél inkább célzottan arra a kifejezett baktériumra adjunk hatóanyagot, akár egy szűk hatásspektrummal, amelyik az adott fertőzést okozta. Ez természetesen igényli azt, hogy abból szülessen egy tenyésztés. Emellett szintén az elmúlt éveknek az eredménye, hogy mind az amerikai, mind az európai térségben az állattenyésztésben is jelentősen visszaszorították az antibiotikumok alkalmazását, és ez legalább akkora jelentőségű lépés volt a rezisztencia elleni küzdelemben, mint a humán egészségügyben a felelős alkalmazás politikája.

Ha felelősségteljesen használjuk az antibiotikumokat, akkor tíz év múlva a töredékére zuhan a rezisztens baktériumok száma?

Ez kevéssé valószínű.

Mit lehet ellenük tenni? Mondta, hogy a széles spektrumú antibiotikumokat jobban őrzik. Ha egy teljesen más módszerrel kifejlesztett antibiotikumot hoznának piacra, akkor azonnal lehetne a szuperbaktériumok ellen tenni?

Így van, ugyanakkor talán ennél eggyel fontosabb lépés, amit a szakkifejezés infekciókontroll néven említ. Ez mindazon intézkedéseknek az egysége, ami arra szolgál, hogy ne következzen be fertőzés. Ide tartozik a kézhigiéné, ide tartoznak a megfelelő személyi higiénés és tisztasági intézkedések, de tágabb értelemben idetartoznak maguk a vakcinációk is. Ugyanis a leghatékonyabb módja, hogy föllépjünk a folyamat ellen, az az, ha nem jön létre fertőzés és minimalizáljuk a lehetőségét annak, hogy ez bekövetkezzen. A maszkviselést is említhetném, ami kórházi körülmények között megszokott volt egy műtőben, egy steril környezetet igénylő közegben, most ez a szélesebb közvélemény számára is látható, és ez egy nagyon hatékony módszer a fertőzések meggátolására.

Rendszeresen beszámolunk mi is a pár hónap alatt kialakuló kórházi adósságokról. A gyógyszerek finanszírozása teljesen megoldott?

A kórházi adósság kérdésköre meglehetősen összetett probléma, és leginkább a fenntartó asztala ezzel kapcsolatban véleményt formálni. Véleményem szerint minden intézményben a legfontosabb prioritás az, hogy a betegek hozzájussanak ahhoz a terápiához, ami az ő állapotuk alapján indokolt. Ilyen módon a gyógyszerek jelentős kintlévőségfokozódást nem okoznak.

Ha már drága gyógyszerekről beszéltünk, sokat lehet arról is olvasni, hogy az egyénre szabott gyógyszerelés és kezelés lehet a jövő. Mikor érhető el az Magyarországon?

Az egyénre szabott gyógyszerelés nagyjából egyidős a gyógyszerészettel, és talán a hallgatók számára sem ismeretlenek a magisztrális gyógyszerek, amelyek a gyógyszertárakban készülnek alapanyagokból és talán a gyógyszerészettől távolabb álló szemek számára misztikus körülmények között. Ilyen értelemben minden egyes magisztrális gyógyszer egyénre szabott, de ezzel párhuzamosan, ha nagyon szigorúan vesszük, akkor jelenleg is minden terápia egyénre szabott. Az egyénre szabottság olyan speciális betegségek esetében tud fokozódni, amelyeknek az egyének közötti különbözősége meglehetősen nagy, és ezek rendszerint nem fertőzések, nem végtagsérülés, nem is feltétlenül mérgezés, hanem olyan esetek, amikor például valamilyen genetikai probléma áll a háttérben. Lehetnek ezek például rosszindulatú daganatok, ahol szinte mindenkinél részben eltér az a genetikai hiba, ami a folyamatnak a hátterében áll, illetve vannak olyan, veleszületett genetikai rendellenességek, amelyek ellen az adott személyre bontva lehet a mai technológiával speciálisan már az adott páciens génhibáját kijavító készítményeket előállítani. Ez utóbbiak még a szélsőségesen drága terápiák kategóriájába tartoznak. Néhány évvel ezelőtt Magyarországon is volt egy nagyobb kampány egy bizonyos ilyen betegség egy bizonyos készítményével kapcsolatban, de szerencsére ezek az úgynevezett fejlett terápiás eszközök vagy az angolszász rövidítéssel ATMP-nek hívott gyógyszercsalád, ami a genetikai terápiákat is magukban foglalja, egyre nagyobb teret nyer. A daganatellenes terápiákban a napi rutin része az egyénre szabott onkológiai terápia.