Milyen emlékei vannak az olimpiai rendezvényekről, amelyeken akár sportolóként, akár vezetőként jelen volt?

Az első élményem negatív, mert az 1984-es olimpiára mentük volna, aztán a dunavarsányi edzőtáborban Buda István OTSH-elnök közölte, hogy nem mehetünk olimpiára, pedig tényleg a kiutazás előtt voltunk egy-két hónappal, és nagyon készültünk. Az óriási csalódás volt. Ez volt az első olimpiai élményem, hogy nem mentem Los Angelesbe.

De ez nem rengette meg, hiszen aztán három olimpián ott volt.

Inkább dacosabbá tett, és rá négy évre Szöulban tényleg minden nagyon jól sikerült. Akkor még tudtuk, hogy kell akklimatizálódni, mert szeptember közepén mentünk ki és október elején volt az olimpia. Az tényleg egy óriási ünnep volt, mert a ’80-as és a ’84-es bojkott után az első teljes olimpia volt, és akkor még az olimpiai faluban együtt tudtál sétálni Carl Lewisszal, meg Stefi Graffal. Fantasztikus élmény volt nekem akkor. A barcelonai olimpia is nagyon jó volt, csak ott az nagyon furcsa volt, hogy ment a megnyitó ünnepség, volt, aki aranyérmet nyert már, és mi még itthon voltunk edzőtáborban. Az is egy fantasztikus verseny volt, a két arany helyett két ezüst, de ugyanolyan győzelemnek tekintem, mert alapvetően nem követtem el semmiféle hibát, se a felkészülés, se a verseny során. Atlanta pedig egy rossz akklimatizáció volt és egy furcsa olimpia. A szöulihoz és a barcelonaihoz képest nem tűnt annyira szervezettnek. Nem azért lettünk hatodikok, ott éppen olyan formában voltunk.

Ami a felkészülést illeti, mi van egy olimpikon fejében néhány nappal az utazás előtt?

Ha valaki komolyan ki akarja magából a legjobbat hozni, az nemcsak az olimpia előtt egy-két héttel, hanem az egész sportolói pályafutásában az van a fejében, hogy maximálisan a versenyszámára koncentrál. Minden pillanatban arra koncentrál a pihenésen kívül, hogy ezt a távot a legjobban és a legfittebb formájában teljesítse.

Kajak-kenuban mennyire nehéz az egyes felkészülést összeilleszteni a csapathajós felkészüléssel?

Nekem az a bajom az új versenyszámokkal, hogy nagyon katyvasz az egész. Az 1000 méter négyes megszűnt, ami szerintem egy ország kajakerejének a maximális képviselete, ellentétben egy ötszáz négyessel, ami egy nagyon rövid és kapkodó táv. Maximálisan egyetértek azzal, hogy Kopasz Bálint ne menjen ötszáz négyest, mert egy ezer egyes menőnek az ezer egyesre kell koncentrálni. 1968 és 1988 után most van esély talán kajak egyesben nyerni.

Most sem lesz egyébként könnyű feladat, bár két magyar indulhat, hiszen Varga Ádám is ott lehet, aki a válogatón legyőzte Kopasz Bálintot, de általában öt esélyesről beszélnek az érmekért.

Egyesben mindig nagyon nehéz nyerni, legyen ez bármilyen táv, de az biztos, hogy Bálintnak nagy esélye van, mert van tapasztalata is. Most van kialakulóban két klasszisunk. Egyben biztosak lehetünk, hogy a magyar kajakosok mindig nagyon jól alkalmazkodnak a szélsőséges körülményekhez, kiváltképpen Kopasz Bálint, akit nem nagyon tudsz kizökkenteni a készülésből és a koncentrációból, úgyhogy bízzunk benne, hogy nagyon jól szerepelnek.

A női szakág brillírozik hosszú ideje olimpiákon keresztül. Most ott is plusz esélyt kínál az, hogy egyesben és párosban két magyar egység lehet. Az ötszörös olimpiai bajnok Kozák Danuta és a riói négyesben győztes egység tagja, Csipes Tamara három-három számot is visz. Mit vár tőlük?

Egyrészt nagyon irigykedünk, merthogy két magyar egység is indulhat. Csipes Ferivel beszéltük, hogy milyen jó lett volna, ha annak idején mindketten indulhatunk, és nem gyilkoljuk meg egymást a válogató versenyeken. A speciális véleményem az, hogy én nem mennék három számot, de ez nyilvánvalóan a lányokat nem hatja meg. Bizonyos kor után a regeneráció nagyon nehéz, minden nap odaállni egyesre, párosra, négyesre, én azt gondolom, hogy nagyon nehéz. És nagyon nehéz elengedni egy-egy olimpia i versenyszámot. Én is Barcelonában hármat indultam, mert mondtuk Csipes Ferivel, hogyaz 500 párost elmegyünk, azért utólag azt gondolom, hogy lehet, ha csak kettőre koncentrálunk, akkor talán összejött volna egy jobb eredmény. A két lány egyesben és párosban is nagyon jó eredményt érhet el, akár mindkettő dobogóra állhat, és a négyesünk pedig változatlanul nagyon jó. Meglátjuk, hogy az új-zélandi lány mit fog tudni egyesben.

A szegedi világbajnokság óta nem láttuk Lisa Carringtont, aki korábban sprinter volt, de azért egyre inkább 500-on is jól teljesített. A kenusoktól kevesebben is vannak és az olimpián is kevesebb kenusszám van. Tőlük mit vár?

Évtizedekre visszamenőleg azért lehet látni, hogy hullámzik, van, amikor a kenus szakág, van, valamikor a kajakos szakág a jobb. Most a kenusok közül hiányoznak az egyéniségek, a női páros ott lehet dobogóközelben, a fiúk tehetségesek, fiatalok, de nyilván tisztes helytállás várható el tőlük. Nagyon megnyirbálták a kenus számokat is, és ez is nagyon visszaveti, mert ha van egy-egy jó páros, akkor az lefedi a számot, a többieknek meg kicsit elmegy a kedvük. Ezért gondolom azt, hogy a Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség nagy hibákat követ el, hogy ennyire szűkíti a sprint kajakos számoknak a számát.

Hogyan érdemes az olimpiára tekinteni? Van, aki azt mondja, hogy itt sincsenek más versenyzők, mint egy világbajnokságon, tehát nem erősebb a mezőny.

Igen, csak világbajnokság majdnem minden évben van, olimpia pedig négyévente. Ez nyilván a tétjét jobban megnöveli, és az olimpia körítése más. Engem pont nem érdekelt, hogy mi történik körülöttem. Én a saját magam versenyszámára és az ellenfelekre koncentráltam. Én nyerni mentem ki. Ilyen szempontból szerintem az olimpia ugyanolyan lesz, mint a többi, az, hogy most rendes nézőhang van vagy géphang, de szerintem a jó versenyzőt nem befolyásolja.

Ön minek tulajdonítja, hogy több sportágban is a magyarok tartósan ott vannak a világ élvonalában?

Ez egy hosszabb elemzést igényel. Tradicionálisan a magyar sport nagyon erős, gyakorlatilag egy sportnemzet vagyunk. Nem a lakosságszám számít igazán, hanem az igazolt sportolók száma. Kajak-kenuban az elmúlt tíz évben a tagszervezetek száma nőtt, az edzők fizetése rendezve lett, itthon megtalálták a kiemelt edzői programban a helyüket. Ez minden sportágban látszik. Óriási merítési lehetőség van, más kérdés, hogy ezekből a gyerekekből nyilván nem lesz mindenki élsportoló, de nagyon jó az, hogy a megújult létesítményekben, csónakházakban a gyerekek jobb körülmények között vannak és sokkal nagyobb létszámban, és azok az edzők, akik velük foglalkoznak, azoknak nem kell más munka után nézni, hanem meg tudnak ebből élni, ez a kulcsa a dolognak.

Az olimpiai felkészülés nagy részében a mentális, pszichés feladatok megoldása is különösen fontos. Mennyire kell arra ezzel párhuzamosan készülni, hogy ha beüt a siker, akkor bizony felkapják az embert?

Szerencsésnek gondolom magam, hogy a nyolcvanas-kilencvenes években nyertem, mert biztos, hogy ez a fajta érdeklődés, amely most egy-egy olimpiai bajnokot övez, vissza fog ütni a sportteljesítményébe. Kevés olyan ember van, mint a Kopasz Bálint, akit szerintem nem érdekel, hogy mi történik körülötte, arra koncentrál, amire kell. Ismerek én is egy-két olyan nagyon-nagyon tehetséges kajakost, aki sokkal többre vihette volna, ha annak idején nem ragadja el ez a fajta népszerűség. Mi azért kezdtünk el sportolni, hogy nyerjünk, nem azért, hogy bármi mást csináljunk. Szerintem aki ezt nem téveszti szem elől, annak mindegy, hogy mi történik, meg tud maradni alázatos sportolónak, és ha valaki alázatos sportolónak meg tud maradni, akkor nagyon sokáig jó eredményeket tud elérni. Nézzük meg Kozák Danutát, hogy öt olimpiai arany után hogyan készül, hogyan koncentrál egy versenyre, véresen komolyan veszi az egészet, pedig már rég azt mondhatná, hogy ötöt nyertem, de ő még meg akarja a hatodikat, a hetediket is nyerni, és ezt nemcsak mutatja, hanem így is él, így is készül és így is teszi a mindennapjait. Abbahagyni a sportot nagyon nehéz, azt szoktuk mondani, hogy egy élsportoló kétszer hal meg, egyszer, amikor abbahagyja, másodszor meg amikor elmúlik.

Kammerer Zoltán még ebben az évben is odaállt a válogató versenyen 43 évesen, bár nyilván benne volt a fejében, hogy háromszoros olimpiai bajnokként nem ő a legesélyesebb, hogy kijusson az olimpiára.

Már mondtam neki, hogy ideje lenne abbahagyni, de nagyon imádja. Biztos, hogy nagyon lassan mennék már és nagyon viccesen néznék ki egy-egy versenyen, de szívem szerint én is még mindig kajakos vagyok.

Ami a tokiói eredményességet illeti, mit vár a magyar csapattól?

Nagyon nehéz jósolni, de általában a 6-8 aranyérem be szokott jönni, ám ha meg kéne nevezni azt, hogy melyik az a hat-nyolc, arra nem vállalkoznék.