Mikor kezdődik a Lánchíd felújítása?

A tényleges munka februárban fog elkezdődni, és jelen tudásunk szerint 2023 őszéig fog tartani, tehát Budapest 150. születésnapjára, 2023 november végére el fog készülni a Lánchíd felújítása.

Milyen lesz az ütemezés?

Sajnos olyan szerkezeti változásokat kell végrehajtani, gyakorlatilag a láncokat leszámítva a teljes hídtest megújul, hogy ebben az időszakban le kell zárnunk a Lánchidat. Nagy jelentőségű hídja Budapestnek, hiszen a belváros két oldalát köti össze, de az autóforgalom szempontjából, ha az összes budapesti hidat nézzük, akkor nagyjából 4 százalékot jelent, tehát nagyon nagy fennakadást talán nem fog okozni. A közösségi közlekedésben két fontos buszjáratnak is el kell kerülnie majd a hidat, illetve a gyalogos- és a kerékpáros közlekedés szempontjából nyilván fájóan hiányozni fog nekünk a Lánchíd.

Tüttő Kata városüzemeltetésért felelős főpolgármester-helyettes mondta, hogy ez egybeesik a 3-as metró belvárosi felújításával, meg egy csatornahálózat-felújítási munkával is. Van már tervük arra, hogy az összes forgalmat hogy lehet menedzselni?

Valóban összecsúsztak a dolgok, semmiképpen nem mondhatja azt senki, hogy a város ne fejlődne. Talán túl sok is ez a jóból. Valóban, a 3-as metró középső szakaszának a felújításán az alagútban és az aluljárókban is folyik a munka, és valóban Budapest egyik legnagyobb vízvezetékét kell kicserélni a pesti rakparton. Ezek nagyon fontos beruházások, az időzítésük nem a jelenlegi városvezetés döntése volt, de örülünk annak, hogy ilyen sok beruházást tudunk a városban megvalósítani.

A pesti alsó rakparton is elesik a közlekedés?

A pontos ütemezését majd a későbbiekben fogjuk kialakítani, de nagyjából igen, az Erzsébet-hídtól a Parlamentig víziközműhálózat-fektetés lesz. Most a felső rakparton fut ez a vízvezeték, amely nagyon rossz állapotú, és áttelepítjük az alsó rakpartra. A Lánchíd felújításával nagyjából egy időben lehet egy megújult pesti alsó rakpartunk, ha minden jól sikerül, hiszen többek között a kormánnyal éppen a rakpart felújításáról is folyik az egyeztetés.

Hova lehet irányítani a pesti alsó rakpart forgalmát?

Sajnos most a beruházás idején el kell kerülniük az autósoknak ezt az útszakaszt. Tudjuk, hogy egy városvezetés két problémát tud okozni a Budapest polgárainak, egyik, ha nem nem újítja fel a szükséges infrastruktúrát, a másik, amikor ezek a beruházások egybeesnek. Sajnos egyik beruházás sem halasztható. A budapestiek türelmét kérjük, és reméljük, hogy a lehető leggyorsabban vissza tudjuk adni mind a Lánchidat, mind a pesti alsó rakpartot a forgalomnak. Hogy milyen forgalomnak, arról pedig társadalmi vitát fogunk lefolytatni, mert van érdemi támogatottsága annak, hogy a pesti alsó rakpartot nagyobb arányban használjuk gyalogos és rekreációs célokra az autóközlekedés lehetőségének a fenntartása mellett.

Ha csak a számokat nézzük a Lánchíd felújításával kapcsolatban, ez végül mintegy ötmilliárddal többe kerül. Fürjes Balázs szerint korrupció kockázata húzódhat meg, túlárazásról lehet szó. Vizsgálják ezt a lehetőséget?

Ebben a kérdésben sok állítás volt, amely nem állja ki a tényszerűség próbáját. A Lánchíd felújítása nyolcmilliárd forinttal olcsóbb lesz, mint az előző városvezetés által kiírt közbeszerzés, természetesen valamelyest csökkentett műszaki tartalommal. Nyílt közbeszerzési eljárás volt, amelyet követhetett a nyilvánosság, a Transparency International nemzetközi antikorrupciós szervezet, és ha van olyan nagy állami beruházásokat levezénylő ember Magyarországon, akinek szerintem óvatosan kellene fogalmaznia a túlárazásokkal, az valószínűleg Fürjes államtitkár úr.

Az sem igaz, hogy az előleg sokszorosára emelkedett, a kötbér meg csökkent?

Erre most megmondom őszintén, a pontos választ nem tudom. Egy olyan közbeszerzési folyamaton vagyunk túl, amelyet a lehető leggyorsabban akartunk lebonyolítani. Én örülök, hogy ez a folyamat elindult, és a főváros ilyen pénzügyi körülmények között, mint amilyenbe került, a teljes pénzügyi hátterét tudja biztosítani annak a beruházásnak, amelyben az állam közreműködése, ha megvalósul, nagyjából a beruházás áfaköltsége. Több jogorvoslati folyamat volt, amelyet megnyugtatóan lezártunk. Ami pedig a túlárazást, meg a korrupciós kockázatokat illeti, ezek olyan alantas vádak, olyan mély színvonalon vannak, hogy én odáig nem szeretnék leereszkedni.

Az alagút része volt a korábbi csomagnak, az új projektből ezt már kivették. Valamikor sor kerül a Lánchíd környékének rendezésére is?

Természetesen az a célunk. A Lánchíd felújításához hozzákapcsoljuk a pesti oldalon szükséges beruházásokat. A villamosalagút messze nem annyira indokolt, mint magának a hídtestnek a felújítása. Szeretnénk, ha a pesti alsó rakpart és a Széchenyi tér tervezése, az ott folyó beruházások utolérnék a Lánchidat, és 2023 őszére ne csak a Lánchíd, hanem a pesti történelmi belváros rakpartja és a Széchenyi tér is megújuljon. Ma már kevésbé látom a kormányzat együttműködési szándékát ezeknek a projekteknek a lezárása érdekében. Az önmagában nagyon megnyugtató jel lenne, ha annak a bizonyos 6 milliárd forintos állami támogatásnak a lepapírozása végre elindulna, amelyet szóban többször megerősítettek a kormányoldal képviselői.

A Lánchíd felújításának ügyében mi az, amit ez alatt az egy év alatt önök el tudtak érni? Vagyis mi a jobb?

A kritikák egy része megalapozatlan, műemlékvédelmi szempontból mi nem csonkítottuk meg ezt a beruházást. A villamosviadukt beruházásnak az elhalasztása egy kényszerű döntés, amit a pénzügyi lehetőségek határoznak meg, de elvégezzük azt a munkát, amit az elmúlt tíz évben senkinek nem sikerült, szerintem ennek egy kicsit jobban kéne örülni. A Lánchíd felújítása azzal a műszaki tartalommal fog megvalósulni, amelyet az előző városvezetés hosszú évek megalapozott szakmai munkájával kialakított.

A hatmilliárd forintos állami hozzájárulást kell még lepapírozni?

Sajnos erről semmilyen megállapodás nincs. Egy Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa-határozat van arról, hogy a kormány a csökkentett műszaki tartalom mellett is támogatta, hogy írjuk ki a közbeszerzést, de jelenleg nincsen a fővárosnak támogatási szerződése a kormánnyal erre a beruházásra.

De el tudják kezdeni akkor is, ha ez a pénz nem lesz meg?

Természetesen. Nem szeretném ezt a forgatókönyvet túlragozni, mert még a végén valaki beleszeret a kormányzati oldalon. Mi komolyan vesszük a kormány ígéretét, hogy ezt a pénzt meg fogja kapni a város.

De nincs olyan kikötés, hogy nem lehet elkezdeni egészen addig, amíg ez meg nem jön?

Elkezdjük mindenképpen, és jöjjön meg. Maradjunk ebben.

Az, hogy 5 milliárddal több lett, hogy magyarázható meg?

Ez az állítás szerintem nem igaz. A körtét és az almát összehasonlítani nem szeretném. Én azt látom, hogy a Tarlós István idején kiírt közbeszerzésben 8 milliárddal többe került a Lánchíd felújítása a villamosalagúttal együtt, és én nem tudom azt megmondani, hogy az a műszaki tartalom, amit az alagút felújítása jelent, mennyit ér. Kérdezze meg Fürjes Balázst, hogy jutottak erre a számításra. Én a magam részéről örülök annak, hogy a Lánchíd felújítása végre elindul. Ez az ötmilliárd szerintem egy hasraütésszerű szám, arra kérem, hogy ne kelljen kommentálnom valamit, ami szerintem nem igaz.

Tavaly megállapodtak a Swietelskyvel. Kilenc és félmilliárdért fejezi be a munkát a 3-as metrón, de úgy tudjuk, hogy nem lesz akadálymentesítés, amire egyrészt a mozgássérültek számítanak, másrészt meg uniós feltétel is. Jól emlékszünk?

Valóban van ilyen feltétel, de a két dolog nem függ össze egymással. Az akadálymentesítés a 2019 előtti ellenzék nyomására került be végül is a fővárosi tervekbe, és meg fog történni. Gyakorlatilag három beruházás zajlik párhuzamosan. A 3-as metró vasútszerkezetének a felújítása, ennek kapcsán volt ez a jogvita, van az állomások felújítása, és ehhez jött harmadikként az akadálymentesítés. Sajnos ez a három projekt elválik egymástól, különösen az aluljárók és a megállók felújítását korábban együtt kellett volna kezelni. A lényeg az, hogy 2017-ben köttetett az a szerződés, amely alapján a Swietelsky vasútépítő fölújítja magát a vasúti szerkezetet, ami megvalósult az északi és a déli szakaszon, és most a középső szakaszon kellett a munkát folytatni. De mivel ez a munka az aluljárók felújításának a csúszása miatt nem indult el, ezért a kivitelező újabb igényekkel lépett föl. A beruházás most elindult, remélem, hogy nem lesz jogvita ebből. Az akadálymentesítés nincs veszélyben, ennek a forrása rendelkezésre áll, és az aluljárók felújításával párhuzamosan zajlik a munka. Ez nem függ össze szigorúan a vasúti vágányok felújításával, de a kettőt egyszerre kell megvalósítani a 3-as metró középső szakaszán.

A szerelvények rozsdásodásának ügyét rendezték már a szállítóval?

Ez egy nagyon nehéz történet, és akkor finoman szóltam. Az előző városvezetés nem a kisujjából szopta azt a döntést, hogy felújítja a metrókocsikat ahelyett, hogy újakat vásárolna. Gyakorlatilag világossá vált, hogy sem európai uniós, sem kormányzati támogatást új metrókocsik beszerzéséhez a főváros nem fog kapni. Utána elindult a metrókocsiknak a felújítása, és ez rengeteg műszaki problémát vet föl a mai napig. A fővárosnak komoly kötbérigénye van, ezt 10-12 milliárd forintra tesszük, és az érvényesítése érdekében kapcsolatban vagyunk a kormányzattal is. Ez két szempontból nagyon fontos, egyrészt ez a pénz jár a városnak, a másik, hogy amíg nem rendezzük ezeket a kötbér-, illetve garanciális kérdéseket, addig nem tudjuk elindítani a metrókocsik klimatizálását sem, mert elveszthetnénk a garanciát. Megtaláltuk a műszaki megoldást arra, hogyan lehetne klimatizálni a szerelvényeket, viszont addig nem fogjuk tudni beszerelni a kocsikba a klímát, amíg nincsenek ezek a jogviták lezárva. Nem szeretnénk a kormány nélkül ebben az ügyben lépni, hiszen ennek nyilvánvalóan van egy diplomáciai része is, de előbb-utóbb sajnos el kell indítanunk a kötbéreknek az érvényesítését.

Még mindig a BKV-nél maradva: a reklámhelyeket most ki értékesíti a BKV-nál?

Tiszta jogi helyzet van, hiszen az előző, a véleményünk szerint jogsértő közbeszerzés győztese visszalépett, ezért most új beszerzés kiírását fogja a főváros elindítani, és a város számára potenciálisan sokkal több bevételt hozó módon fogjuk tudni ezeket a reklámfelületeket érvényesíteni. Csak egy példát mondok: azokon a metrófelületeken, ahol az egész világon már mozgóreklámok vannak, nekünk is meg kell fontolnunk a digitális hirdetéseket. Ez sokszorosára tudja emelni a várható bevételt, illetve a gyártási költségek minimálisak, hiszen nem kell minden egyes plakátot újraragasztani. Ez csak egy példa volt arra, hogy szeretnénk a város számára több bevételt hozó módon értékesíteni ezeket a felületeket.

Most lehet valakitől vásárolni hirdetési helyet?

Természetesen.

Kitől?

Jelenleg is van értékesítője ezeknek a reklámhelyeknek. Hadd ne kelljen most rossz nevet mondanom, de ezek a plakáthelyek jelenleg is bevételt termelnek.

Ellentmondó hírek jelentek meg arról is, hogy volt vagy nem volt BKV-buszbérleti szerződés. Volt vagy nem volt végül is?

Ezen nincs vita. A BKV kiírt egy viszonylag alacsony összegű közbeszerzést hat busz bérléséről, és egy olyan cég jelentkezett, amelynek a háttere nem volt kellően átlátható. Ezzel együtt is a BKV vezetése nem nagyon tudott mást tenni, mint érvényesen lezárni ezt a közbeszerzést. Az más kérdés, hogy mi egyáltalán nem örülünk annak, hogy egy nem átlátható hátterű céggel kelljen szerződnünk, és végső soron ez a szerződés felbontásra került, de olyan jogi megoldást kerestünk, hogy emiatt kötbért ne a fővárosnak kelljen fizetni, hanem éppenhogy fordítva. Tehát anyagi kár nem érte a BKV-t, az ügynek pedig az a tanulsága, hogy nem helyes, hogy nem átlátható hátterű cégek indulhatnak közbeszerzésen. A BKV vezetése feljelentést is tett az ügyben, a nyomozó hatóság döntse el, hogy a közbeszerzésen induló cég valódi vagy kétes értékű referenciákkal indult.

Csütörtökön egyeztettek információink szerint a Belügyminisztériumban az önkormányzatokat érintő elvonásokról. Közeledtek valamit az álláspontok?

Sajnos nem tudok arról beszámolni, hogy bármilyen érdemi fejlemény lett volna ezen a a Belügyminisztérium által működtetett fórumon, ahol az önkormányzati szövetségek képviselői vesznek részt. Az egyik fő téma az iparűzésiadó-bevétel kiesésének kompenzációja volt, és az égadta világon nem tudtunk meg semmit arról, hogy a 25 ezer főnél nagyobb településeken a kompenzáció hogyan néz ki, milyen folyamat lesz, ki fog tárgyalni kivel. Én úgy tudom, hogy a kormány eddig nem tárgyalt konkrét önkormányzatokkal. Az iparűzési adó megfelezése nem egy lépés volt, hanem egy lépéssorozatnak az az eleme, amely már a főváros működőképességét olyan mértékben korlátozza, hogy élesen felteszi azt a kérdést, egyáltalán kihúzza az idei évet a főváros, hogy tudjuk-e finanszírozni az alapvető közszolgáltatásokat.

Mi az, amit korlátozni vagy leállítani terveznek, ha így marad?

Semmit. Megpróbálunk a lehető legmesszibb elmenni abban, hogy takarékoskodjunk, hogy olyan átszervezéseket valósítsunk meg, amely nem érinti a közszolgáltatások színvonalát. Összevontuk a főváros szinte valamennyi közműcégét, többmilliárdos spórolást fogunk ezzel elérni. Ami a közösségi közlekedést illeti, sokkal kevesebben használják a városban, ennek megfelelően sokkal kevesebben fizetnek is ezért, de éppen a járványügyi megfontolásoknak megfelelően csak a kijárási korlátozás idején csökkentettük érdemben a kapacitást. Nem szeretném azt a szerepet eljátszani, amit a kormányzati gépezet nekünk szánt. Kitartunk és próbálunk minden módon föllépni annak érdekében, hogy ezek a megszorítások ne veszélyeztessék a város működését. Ennek egy része az, hogy arra kérjük a budapesti vállalkozásokat, amelyeket érint az iparűzési adócsökkentés lehetősége, ha tehetik, fizessék be a teljes adót, és ezzel járuljanak hozzá ahhoz, hogy a budapesti fővárosi közszolgáltatások továbbra is tudjanak működni.

Erre szolgál a plakátkampány?

Többek között erre is. Nem tehetjük meg, hogy a budapestieknek nem mondjuk meg, hogy a város milyen nehéz helyzetben van. Mi az őszinte párbeszéd hívei vagyunk, és ennek része az, hogy elmondjuk, a város talpra állításához kell a városi polgárok együttműködése, méghozzá legalább három területen. Az egyik az, hogy mindenkit arra kérünk, ha lehetősége van rá, akkor oltassa be magát, hiszen a gazdasági talpra állást is ez teszi majd lehetővé. A másik az, hogy előbb-utóbb újra megnyílnak a fővárosi közszolgáltatások, és arra kérjük a budapestieket, hogy ezeket a közszolgáltatásokat használják, és arra kérjük a budapesti vállalkozásokat, hogy segítsék a város működőképességét megőrizni.

Miért nem nyúl hozzá a főváros a tartalékaihoz ebben a válsághelyzetben?

De miért gondolja, hogy nem nyúlunk hozzá?

Mennyit költenek a tartalékból?

Mindent. Már az iparűzési adócsökkentésre vonatkozó kormányzati döntés előtt a főváros összes mobilizálható tartalékát beterveztük az idei költségvetésbe. Ez közel 80 milliárd forint. Amikor válság van, akkor nem a megszorítás a jó válasz, hanem elő kell venni a tartalékokat, de ezeket a tartalékokat nem azért kell elővennünk, mert válság van, hiszen a nagyjából 40 százalékos bevételkiesésnek csak a fele a járvány. Tehát nem arról van szó, hogy a válság idején össze kell húznunk a nadrágszíjat, hanem hogy szisztematikus kifosztása zajlik a városnak, ami azt eredményezi, hogy a pénzügyi tartalékunkat teljes mértékben föl kell használnunk az idei évben.

Mennyi az, amit ebben az évben föl kell használni a tartalékból?

70 és 80 milliárd között.

És ez azt jelenti, hogy akkor vége?

Ez azt jelenti. 2022-ben két dolognak kell megváltoznia ahhoz, hogy a város túléljen, az egyik, hogy lesz gazdasági növekedés, a másik, hogy megváltozik a fővárost körülvevő politikai klíma. Vagy a kormány változik, vagy a kormány hozzáállása. 2021 egy pokoli nehéz év lesz, és mivel a városnak működnie kell, helyesen járunk el, hogy a pénzügyi tartalékainkkal számolunk ebben az esetben. Hogy kitartanak-e, ez nagyon nagy mértékben azon is múlik, hogy a budapestiek mennyire lesznek partnereink a város talpra állításában.

A Galvani-híddal kapcsolatos legfrissebb hír a dugódíj bevezetésének lehetősége. A dugódíjról mint eszközről kinek milyen feltételek mellett kell döntenie?

Ez egy együttes döntés kormány és főváros között. Mi csak arra hívtuk fel a figyelmet, hogy a Galvani-híd kapcsán van egy eddig ki nem fejtett elem, mégpedig az, hogy a híd megépítését a kormány azzal indokolja, hogy csökkentse az autóforgalmat a belvárosban. Igen ám, csakhogy azok a forgalmi számítások, amelyekkel a kormány érvel, azok a belvárosi autókapacitás 30 százalékának az elvételével számolnak és 400 forintos behajtási díjjal. Félreértés ne essék, a főváros egyébként érdemi társadalmi vitát szeretne a behajtási díjról, de szerintünk nem ennek van most itt az ideje. Vagy nem őszinte a szakmai párbeszéd a Galvani-híd szerepéről a város közlekedésében, vagy valójában ők is számolnak ezekkel a forgalomcsillapító intézkedésekkel, amiről szerintem egy városban, ahol egyre inkább növekszik az autóforgalom, legitim módon lehet szakmai párbeszédet folytatni. De az nem járja, hogyha a főváros vezetése egyébként rendkívül óvatos, apró lépésekben csökkenteni akarja a belváros autóforgalmát, akkor politikai össztűz alá veti, majd a háttértanulmányokban ennek a sokszorosát írják le. Tehát akkor beszéljünk erről őszintén, legyen őszinte, nyílt szakmai párbeszéd.

A fővárosnak meg a kormánynak még Tarlós István idejéből maradt egy magas szintű egyeztetési lehetősége, a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa. Ott ezeket átbeszélik?

A Galvani-híd téma volt az FKT ülésén, de a részletes számításokat mi is a tavalyi év végén kaptuk meg. Akkor derült ki, hogy olyan forgalmi számításokkal érvel a kormány, amelyek feltételezik ezeket a döntéseket. Az én programomban szerepelt a behajtási díj bevezetésének a lehetősége, és nem is zárom ki azt, hogy ez a város érdekét szolgálhatná, de az kétségtelen, hogy ehhez a kormány együttműködése kell, hiszen magasabb szintű jogszabály változtatása nélkül erre nincs lehetőség. Én azt el tudom fogadni, ha a kormánynak az az álláspontja, hogy ő ezt semmiképpen nem fogja támogatni, meg azt is, hogy adott esetben támogatja. De azt, hogy a politikai kommunikációban nem támogatja, a szakmai háttérmunkában meg ezt feltételezi, ez így biztos, hogy nem járható út.

Mi az, amit a főváros mint fejlesztést át kíván adni a kormánynak? Mert a kormány azzal érvel, hogy mintegy 60 milliárd forint értékben csinálna meg fővárosi fejlesztéseket.

Ne vegyék el a város pénzét, és akkor megcsináljuk mi ezeket a beruházásokat, még többet is. A szolidaritási adó megemelésével ebben a ciklusban nagyjából 100 milliárd forintot vesz el a kormány a főváros költségvetéséből. Szeretném, ha a kormány komolyan venné azt a mondatot, amit a miniszterelnök mondott a választás után 2019 őszén, hogy ami járt az előző városvezetésnek, az jár a mostaninak is. Tarlós István 26 milliárd forinttal kevesebb szolidaritási adót fizetett be 2019-ben, mint amit a városnak fizetnie kell az idei évben. Ez erre a ciklusra vetítve csillagászati összeg. 100 milliárd forintból megcsinálunk minden beruházást, ami a városnak fontos. Azt az alapvető tézist, hogy ők átvállalnak valamit, mert a főváros erre képtelen, nagyon határozottan szeretném visszautasítani. Itt arról van szó, hogy a város pénzét elveszik, majd a felét visszaadják fejlesztésekben. Nem presztízskérdés számunkra, hogy egy fővárosi beruházást a főváros valósít meg vagy a kormány. Nyitottak vagyunk arra, hogy ebben megállapodjunk, de egyelőre az ezzel kapcsolatos tárgyalások nagyon az elején vannak.

Azt látják már, hogy például egy Pannon parkra még mennyit kell költeni?

A Biodóm egy eléggé elfuserált beruházás, számos hibát elkövettek az elődeim, ennek kapcsán mi a dokumentumokat elküldtük a rendőrségnek, és nyomozás is indult már. Körülbelül 15 és 20 milliárd forint közötti összeg az, ami szükséges ahhoz, hogy a Biodóm meg tudjon valósulni. Ha sikerülne megvalósítani azt a szakmai programot, akkor a budapesti turizmus talpra állítása szempontjából egy nagyon fontos attrakció lehet, másrészt meg rengeteg közpénz van már benne, amely veszendőbe mehet akkor, ha nem fejezzük be. Látok reális esélyt arra, hogy ebben a kérdésben meg tudunk állapodni.

A befejezés után az üzemeltetésről is lesz valamilyen megállapodás?

Ez egy olyan szakmai feladat, amit csak az Állatkert tud ellátni. A Biodóm beruházás eddig is teljes mérték állami forrásból valósult meg. A főváros ebben kisebb részben talán tud feladatot vállalni, de kormányzati támogatás nélkül mi ezt egészen biztosan nem tudjuk befejezni. Sok millió turista fog idejönni csak a Biodóm miatt Budapestre, éppen ezért nemzeti ügy, hogy ezt a beruházást be tudjuk fejezni.

A Liget autómentesítésének ügyében kell-e tárgyalniuk valakivel?

Nem mindenben van közöttünk véleménykülönbség, például ebben nincs. Nagyon örülünk annak, hogy elindult a Szegedi úti felüljáró tervezése, hiszen az M3-as autópályán bejövő forgalom egy jelentős része akkor nem kell, hogy elérje a Liget közvetlen környékét, és reméljük, hogy az egyéb kisebb beruházásokka lehetővé válik az, hogy a Kós Károly sétányt visszaadjuk a gyalogosoknak. Örülnék, ha több ilyen pont lenne, de ebben az ügyben teljes mértékben egyetértünk a kormánnyal.

Az előző kampány népszerű és forró témája volt a patkányhelyzet Budapesten. Most ugyanez a cég viszi az ügyeket, mint amelynek a működése ellen annak idején tiltakoztak. Mit tanulhattak egy év alatt, hogy most jó lesz?

Remélem, hogy sokat tanultak, de nem ettől lesz jobb a helyzet Budapesten patkányfronton, hanem azért, mert teljesen más struktúrában írtuk ki a közbeszerzést, illetve teljesen más a feladatmegosztás a főváros és a patkánymentesítést végző cég között. Az új rendszerben a fővárosi intézményeknél kell jelezni bárkinek, ha patkányt észlel, és megbízhatóbb adatokat fog ez generálni számunkra. Másrészt meg nem életszerű, hogy annak a cégnek kell jeleznem a problémámat, amelynek meg kell oldania. Sokkal jobb struktúrában van megfogalmazva az a feladat, amit el kell látni Budapesten a patkánymentes állapot fenntartása érdekében.

Körúti kerékpársávot beváltnak látják?

Sokkal több dugót vizionálnak szerintem a politikusok, mint amennyi valóban van a városban. Nyilván a járvány miatt egyébként kisebb a gépjármű-forgalom, bár a közlekedési arányon belül több az autó, mint a közösségi közlekedés, ami hosszú távon életveszélyes, a belváros forgalomcsillapítása elkerülhetetlen. Az ingyen parkolás teljes káosz a városban, remélem, hogy egy hamarosan elmúló probléma lesz. De ha valaki megnézi a kerékpáros statisztikákat, hogy milyen elképesztő mértékben nő Budapesten a kerékpárforgalom, akkor látja azt, hogy részben a járvány abba az irányba viszi az embereket, hogy az egyéni közlekedést válasszák, részben pedig nyilván az újabb infrastruktúra mindig újabb igényeket szül. A belvárost nem tehetjük autópályák hálózatává, és éppen ezért tartom nagyon visszásnak a Galvani-híd kapcsán folytatott kormányzati kommunikációt, mert a körúton belül, a VI-VII. kerületben történt forgalomcsillapítás a tizedrésze annak, amit a galvani forgalomszámlálása kapcsán feltételeztek. Tehát ha ezek mind megvalósulnának, akkor egészen drámai mértékben változna meg a város.

Ha lesz ellenzéki miniszterelnök-jelölti előválasztás, elindul?

Ha lesz, akkor majd megfontolom. Egyelőre nem dőlt el ez a kérdés.

Ha lesz, akkor inkább igen vagy inkább nem?

A járványügyi helyzet azt indokolja, hogy az ellenzék készüljön föl az előválasztásra, de én a nyár előtt ezt nem tartom reális lehetőségnek. Én azt tudom erre a kérdésre mondani, amit mindig mondtam: nekem nincsenek ilyen terveim, ugyanakkor másoknak vannak velem terveik. Sok politikustársam szívesen látna az előválasztáson indulók között. Bárki lesz az ellenzék miniszterelnök-jelöltje, az ő győzelmi esélyét nagymértékben javítja az, ha egy előválasztáson kapja meg ezt a megbízatást, és bárki lesz az, az én százszázalékos támogatásomra számíthat. Én jelenleg arra készülök, hogy egy borzasztó nehéz évben megpróbálom a várost átvinni a tű fokán. Nincsenek ilyen ambícióim, de az, hogy végső soron lesz-e előválasztás és hogy ezen én indulok-e, ez az elkövetkező hónapban ki fog derülni.

Azt elképzelhetőnek tartja, hogy nem is lesz előválasztás?

Talán ez eldőlt, hiszen a pártok ezt támogatják. A főpolgármester-választás kapcsán az előválasztás mutatta azt, ha beengedjük az embereket a politikába, ha nyitottabb versenyt alakítunk ki és vállaljuk azt, hogy demokratikus vitában döntsük el a legfontosabb kérdéseinket, az lenne a helyes, ha ez megtörténne. Arra készülök, hogy lesz ilyen, de azért a járványhelyzet nem teszi könnyűvé ennek a folyamatnak a megszervezését és lebonyolítását.