November közepén sincs még hivatalos végeredménye az amerikai elnökválasztásnak. A hivatalban lévő elnök azt mondja, hogy ő nyert, méghozzá sokkal, és ezért pereket is indított. William Barr legfőbb ügyész zöld jelzést adott a feltételezett szabálytalanságok ügyészi kivizsgálására. Milyen típusú csalásokat gyanítanak a republikánusok?

Nem is feltétlenül csalásról van szó, bár ilyenekről is lehet hallani, hanem konkrétan szabálytalanságokról vagy rendellenességekről. Az ördög a részletekben bújik meg, mert olyan jellegű dolgokról beszélünk, mint például befogadhatnak-e tagállamok szavazatokat november 3-át, tehát a választás napját követően, illetve ha befogadhatnak levélszavazatot, akkor pontosan meddig és milyen feltételekkel. Mondok egy konkrét példát: rajta kell-e legyen a postabélyegző? A republikánusok körében felmerült az a vádpont egyes államokban, hogy elfogadtak olyan szavazatokat is, amelyeken nem volt feltétlenül postai bélyegzés. Ez azért gond, mert nem tudni, hogy mikor adták postára. Ez a kardinális kérdés. A kaotikus helyzetet az okozza, hogy ez nincs egységesen szabályozva.

Ha jól értem, akkor ez egy szabályértelmezési vita, még nem a konkrét csalási vád?

Így van. Egyes államokban nem biztos, hogy megfelelően alkalmazták az alkotmánnyal összhangban lévő iránymutatásokat. Pennsylvania esetében merült fel ez a legelején, mert ott november 5-ig fogadtak levélszavazatokat. Megjegyzem, kisebb jogi vitát Donald Trump abból a szempontból már most is nyert, hogy Pennsylvania esetében a legfelsőbb bíróság kimondta, hogy a választások napját követően beérkező levélszavazatokat az államban el kell különíteni a többitől. Ez egy eléggé apró győzelem, de azt látni kell, hogy több államban indít pert a Trump-kampány, és a cél nemcsak az, hogy megfordítsa a választási eredményeket, hanem hogy fölépítse az álláspontját. Mert lehet, hogy egy adott államban nem tud győzelmet elérni jogilag, de ha megalapozottak az érvei, akkor más államban ez lendületet adhat. A csalás vádja, hogy rosszindulattal szavazatszámláló bizottságok tagjai vagy elméleti megfigyelők szervezetten elfogadtak olyan szavazatokat, amelyeket nem lett volna szabad, még bizonyításra vár.

Szövetségi bíróságon dől majd el az összes ilyen per, vagy tagállami bíróságok is hozhatnak már megmásíthatatlan döntést?

Várható, hogy ez legfelsőbb bíróságon dől el. Volt már ilyenre példa, Florida államban 2000-ben volt egy ilyen vita, hogyan számolják vagy ne számolják újra a szavazatokat. Azt is el kellett vinni a legfelsőbb bíróságig.

Általában ilyenkor az újraszámlálás a perkérelem tárgya, vagy a megsemmisítés, vagy csak a Biden-szavazatok megsemmisítése?

A cél az az, hogy elkülönítsék az érvényes szavazatokat az érvénytelenektől. A következő lépés, ha tényleg vannak érvénytelen szavazatok, akkor számolják újra. Ezért is mondták azt, hogy Pennsylvaniában a november 3-át követően beérkezett szavazatokat eleve el kellett különíteni arra az esetre készülve, ha esetleg az a döntés születik, hogy érvénytelenek lennének.

Elég egy érvénytelen szavazat megtalálása ahhoz, hogy aztán újraszámlálást lehessen indítványozni?

Nyilván egy-egy szavazat nem mérvadó. Egyébként Bill Barr, a legfőbb ügyész jelezte, hogy csakis megalapozott gyanúknak fognak utánajárni, minden apróbb dolognak nem. Tehát az, hogy egy-egy szavazat félrecsúszik, hogy érvénytelen szavazatok vannak, nem biztos, hogy ebből rendszerszintű vagy szervezett csalás következik, egyszerűen csak emberi mulasztás vagy hiba.

Köti-e az amerikai bírósági rendszert, akár a legfelsőbb bíróságot valami határidő, ameddig biztosan be kell fejeznie minden eljárást?

Tulajdonképpen nem köti határidő, de a politikai realitások mégis arra késztetik, hogy még decemberi 14., az elektori kollégium összeülése előtt meghozza a döntést.

Mi van a republikánusok forgatókönyvében? Mit kell megnyerniük ahhoz, hogy a mostani nem hivatalos eredmény forduljon?

Ez egy kombinatorikai játék. Lényegében a republikánusoknak az kellene, hogy a választások utolsó 48 óráját fordítsák vissza, tehát szükség lenne Pennsylvaniára, illetve Georgia államra, továbbá Észak-Karolinára. Emellett Arizonában a republikánusok problémája az, hogy egyáltalán megszámoltak-e minden szavazatot. Arizona a ’90-es évek közepétől republikánus fellegvár az elnökválasztásokon, és az idei választásokon elég korán, még a választások napján késő este jelezték a megfigyelők, illetve a sajtó, hogy Biden nyerte az ottani megmérettetést. Ezzel két problémájuk volt a republikánusoknak, az egyik az, hogy feltűnően korán bejelentették, a másik, hogy egy republikánus államot demokratává tett Joe Biden. Azért érdekes ez, mert Biden korai sikerét a Fox News is közölte, amely alapvetően republikánus közeli. Össze is kaptak a republikánus szimpatizánsok a Fox Newsszal.

Honnan kell nézni az amerikai elnökválasztást, hogy azt meg tudjuk állapítani, hogy ez egy nagy győzelem, kis győzelem, szoros verseny vagy döntetlen?

Georgia államban 1 százalékon belüli különbség van egyébként a két jelölt között, és ez a gyakorlatban körülbelül 25-30 ezer szavazatot jelent. Az amerikai választási rendszer sajátossága, hogy az alapító atyák eldöntötték, egyfelől nem jó, ha egyszerű többséggel döntenek a választásokon, ugyanis az egyes államokban eltérő lakosságú lélekszám van, és ez esetben a népesebb tagállamok leszavazzák a kevésbé népes tagállamokat, de fordítva sem egészséges, ezért kitalálták azt a fajta egyensúlyi rendszert, hogy a népszámlálás alapján eldöntik, hogy mely államnak hány elektori szavazata van az úgynevezett elektori kollégiumban. Az elektori kollégium szavazatszámai úgy jönnek össze, hogy ahány szavazat van összesen a szenátusban – ez száz –, ahány szavazat van összesen a képviselőházban, ez 435, plusz még Washington DC, a szövetségi állam fővárosa kap három elektori szavazatot, így jön ki összesen 538-ra. Tehát 270 elektori szavazat kell, hogy meglegyen az egyszerű többség.

Ha a mostani elindított pereket nézzük, akkor vissza tudja fordítani Trump a saját támogatottságát legalább 270-re?

Matematikailag igen. Arizonában 11 elektori szavazat van, Pennsylvaniában 20, meg hozzájön Észak-Karolina, és még adott esetben Georgia, akkor megszerezhető a 270 elektori szavazat. Bárhogy is alakuljanak a perek, nagyon szoros az eredmény. Az összes szavazat alapján 4-5 milliós különbség van Biden javára, ez várható volt. Republikánus elnök az elmúlt 20 évben nem nagyon szerzett több szavazatot, de jelen pillanatban, valószínűleg főleg a levélszavazatoknak köszönhetően, olyan rekordrészvétel volt a választáson, hogy Joe Biden az Egyesült Államok eddigi történetében a legtöbb szavazatot kapó amerikai elnök lehet. A második legtöbb szavazatot kapó politikus pedig Donald Trump, több szavazatot kapott most, mint, mondjuk, Obama 2008-ban vagy 2012-ben.

Még egy tisztázó kérdés a levélszavazatokról. Ez mennyire bevett gyakorlat az amerikai választási rendszerben?

Helyi, illetve tagállami szintű választások esetében ez egy bevett gyakorlat volt. Az úgynevezett távolról való szavazást nagyobb számban a polgárháború alatt vezették be az 1860-as években, tehát van rá történelmi precedens, nem egy új dologról van szó. A méret az új, hogy 80-90 millió szavazatot adtak le levélben. Ebből a szempontból voltak aggályaik a republikánusoknak, hogy ekkora méretek mellett a postai szolgálatot elárasztják ezek a levelek, mert ilyen méretekben, ekkora számmal ezt még nem próbálták ki. Tulajdonképpen jól vizsgázott a rendszer, de az ördög a részletekben rejlik, hogy bélyegző nélküli vagy túl későn leadott szavazatokat elfogadtak-e és beszámoltak-e az egyes államokban.

Mi történik, ha Donald Trump utolsó töltényig tartó harca sikeres lesz? Akkor megy tovább zökkenőmentesen a Trump-kormányzat, miközben választási ellenfelének a világ legalább fele már gratulált mint megválasztott elnöknek?

Ez az érdekesség, hogy Joe Biden jogilag és hivatalosan tulajdonképpen nem megválasztott elnök. Az biztos, hogy Donald Trump megbízatása lejár január 20-án. Most szürke zónában vagyunk, hivatalosan Joe Biden nincs megválasztva, viszont a médiában már president elect, tehát megválasztott elnökként nevesítik, még a Fox News is. Faramuci helyzet. Érdekes, hogy Joe Biden már egyeztet más államok vezetőivel, mert ha visszaemlékszünk, 2016 decemberében Michael Flynn tábornokot, Donald Trump leendő nemzeti biztonsági főtanácsadóját nagyon keményen elővették, hogy ő, bár megnyerték a választást, de még nem lépett hivatalba Trump, leült az orosz nagykövettel beszélgetni. Ez egy az egyben derékba törte a karrierjét, mert érvényben van az úgynevezett Logan-törvény, amely arról szól, hogy tilos amerikai magánszemélynek, állampolgárnak a szövetségi kormányzat nevében tárgyalni külföldi hatalmakkal. Most meg azt látjuk, hogy hasonló történet van több állammal, de ezt meg méltatjuk. Hasonló példát mondok, eléggé sok kérdést felvet az politikai szempontból, hogy Donald Trump megkérdőjelezi a választás eredményét. Jogi szempontból megteheti, politikai szempontból nyilván kérdéses, hogy megrengeti legalább a saját szavazóinak a bizalmát az amerikai politikai rendszerben. A probléma az, hogy ezt mások is csinálják. Hillary Clinton négy éve hol nyíltan, hol csak utalva, de ugyanúgy azt mondta, hogy tőle elcsalták a választást. Ebből a szempontból nem egy példátlan dolog, csak van, amiről hall az amerikai vagy nemzetközi közvélemény, van, amiről meg nem.

Onnan nem lehet nézni, hogy Donald Trump azzal, hogy az utolsó lehetőségig harcol, lényegében a saját, meg a pártja pozícióját erősíti?

Van egy ilyen narratíva a republikánus körökben. Demokrata körökben viszont hivatkoznak George W. Bush korábbi elnöke, Mitt Romney 2012-es republikánus elnökjelöltre, hogy mind a ketten nemcsak gratuláltak Joe Bidennek, hanem konkrétan kijelentették, hogy a választás fair és igazságos volt. Lehet, hogy tényleg így van, tisztázni kell most ezeket a vitás kérdéseket. Ne felejtsük el, hogy amikor felmerült 2016-ban Donald Trumppal szemben, hogy összejátszott az oroszokkal, abból alsó hangon kétéves komoly agónia következett. Két évig nem engedték el ezt a demokraták. A közhangulatot nemcsak Donald Trump rombolja, de nyilván ő építi ezt a narratívát, hogy nem fogok csak úgy fejet hajtani a másik félnek. Ha úgy vesszük, akkor a demokratáknak is érdekük, hogy lefolytassák ezeket az eljárásokat, mert ha nem tud fordítani a végeredményen, akkor bebiztosítják a demokratákat.

A szenátus és a képviselőház egy részét is újraválasztják most. Hogy áll a verseny ezen a két területen?

A szenátusi és a képviselőházi szavazások egyszerűbbek. A képviselőházban kétévente tartanak választásokat, 435 helyről van szó, és tükrözi a lakosság területi elosztását. A szenátusban viszont minden tagállamot kettő szenátor képvisel, függetlenül attól, hogy mennyien laknak a tagállamban, ráadásul nem két évre szól a szenátoroknak a megbízása, hanem hat évre, és nem egyszerre választják őket, most is 35 helyért folyt a verseny. A szenátusban és képviselőházban nem volt annyira váratlan a kimenetel, mint az elnökválasztás esetében. Mindenki számított arra, hogy a képviselőházban a demokraták megtartják a többségüket, ez meg is történt, és sokan számítottak arra, hogy a szenátusban a republikánusok fogják megtartani a többségüket. Itt most egy kicsit rezeg a léc, de 51:49-es arány van körvonalazódóban a szenátusban a republikánusok javára. Megint az ördög a részletekben bújik meg, mert ez egy borzalmas választás volt a demokraták számára. Ha hihettünk volna az előrejelzőknek, akkor a demokratáknak ez földcsuszamlásszerű győzelmet kellett volna aratniuk, minimum az alsóházban, de akár még a szenátori helyekért folytatott küzdelemben is. Ehhez képest a republikánusok úgy néz ki, hogy megtartják a többségüket a szenátusban, a képviselőházban pedig nem szerezték meg a többséget, de nyertek helyeket. Ki is alakult egy vita demokrata oldalon, hogy magukra a demokrata szakpolitikákra vagy politikai elképzelésekre a bizonytalan szavazók igazából nem fogékonyak, csak Donald Trumpot akarják eltávolítani.

Az látszik már, hogy mit mértek el az előzetes kutatások?

A rejtőzködő szavazókat nem tudták bemérni. A közvélemény-kutatók a választások előtt alig egy héttel azt mondták, hogy országos szinten akár 9-10 százalékpontos Biden-vezetésre is lehet számítani. Bizonyos helyeken a hibahatáron jóval kicsúsztak, mert nagyon sok rejtőzködő szavazó van, és szinte egytől egyig Trump-szavazó. Bizonyos társadalmi csoportokban, ha úgy tetszik, nem sikk vagy nem divat Donald Trumpra szavazni. Ezek a rejtőzködő szavazók például a latinók, tehát a spanyolajkúak, Floridában nagyon magabiztos volt a Trump-győzelem, és valószínűleg azért, mert a spanyolajkú szavazók egy jelentős része rá szavazott. Most már vannak olyan felmérések is, hogy jóval nagyobb volt a támogatottsága Donald Trumpnak a spanyolajkú, illetve az afroamerikai férfiak körében, mint korábban. 2016-hoz képest Donald Trump tudta növelni a szavazatok számát ezekben a körökben, ami megdöbbentő annak fényében, hogy négy éven át azt lehetett hallani, hogy ő mennyire rasszista. És van még egy rejtőzködő szavazókör, ők az egyetemet végzett fehérek. Általában ez a csoport a demokratákra szavaz, ezért van egy hallgatólagos társadalmi elvárás velük szemben, hogy márpedig rájuk kell szavazni, és ezért nem merik elmondani a közvélemény-kutatóknak sem telefonon, sem online, hogy ők tulajdonképpen Donald Trumpra szavaznak.

És konzekvensen behúzzák Trumpot?

Így van. Volt egy elmélet az elemzők körében is, hogy a demográfiai mutatók végül is predesztinálják az amerikai politikai rendszert. Következő a helyzet, hogy a spanyolajkúak, illetve az afroamerikaiak körében jobbak a demográfiai mutatók, nagyobb mértékben nőnek ezek a csoportok, és ha őket meggyőzi az egyik politikai párt, ez általában a demokrata párt, akkor előbb-utóbb többségbe fognak kerülni. Ez a választás részben erről szólt, hogy egy adott társadalmi kisebbséget lehet-e személytelen, általánosított blokként kezelni. A demokraták ebbe az irányba mennek. Mondok egy konkrét példát. Joe Biden még májusban mondta egy online interjúban egy afroamerikai szavazónak: „Ha neked tényleg el kell gondolkodnod azon, hogy kire szavazol, republikánusokra vagy demokratákra, akkor te nem vagy fekete.” Bizonyos szempontból ezt is vehetjük rasszizmusnak vagy előítéletnek egyrészt, de Joe Biden olyat is mondott a kampány alatt, hogy a spanyolajkú közösség sokszínű szemben az afroamerikaiakkal. Trump meg azt mondta, hogy individuumokat szólít meg, nem úgy általában csoportokat, és ezzel kinyitotta a kaput a republikánus párt számára, hogy ezekben a körökben szavazókat szerezzen a jövőben.

Ha Donald Trump nem folytatja az elnökséget, akkor milyen lehet a szerepe a republikánusoknál és az amerikai politikában?

Ez egy nagyon jó kérdés, ugyanis Donald Trumpban, ami a legjobb politikai szempontból, az egyúttal a legrosszabb is. Trump már 2016-ban is kialakított egy nagyon kohéziós koalíciót, akármilyen botrány derült ki róla, a népszerűsége 38-40 százalék alá soha nem csökkent. Viszont megosztó figura. Ez a választás tulajdonképpen az ő személyéről szólt. Nagyon sokszínű a demokrata koalíció, egyetlenegy dolog tartotta össze, hogy Donald Trumpot el kell távolítani a Fehér Házból. Az, hogy mi lesz majd holnap vagy holnapután, azt sok esetben ők maguk sem tudják. Trumpra visszatérve, az lesz a nagy kérdés, hogy mihez kezd a republikánus párt Donald Trump után. Egy: tudja-e reprodukálni azt a fajta karaktert, ami Donald Trump volt? Voltak nagy előnyei, például nagyon nehéz őt bedobozolni egy konkrét karakterbe, eleve egy celebvilágból érkező név volt. Kettő: képesek-e úgy reprodukálni, hogy kiküszöbölik a hátrányát az ilyenfajta politizálásnak és stílusnak? Virginia államban az egyik kormányzóválasztáson néhány hónappal ezelőtt az egyik jelölt szerette volna imitálni Donald Trumpot, és egyszerűen nem működött. Donald Trumpból csak egy van. A Trump-adminisztráció rengeteg szavazatot bukott valószínűleg a kommunikációval, a Covid-kezelése is kommunikációs válság volt, egyszerűen az elnök néha összevissza kommunikált a Twitteren, meggondolatlan kijelentéseket tett. Ezt republikánusok is elismerik. Akárkit is állít majd a republikánus párt jelöltnek 2024-ben, a kérdés az az, hogy Donald Trump civilben mit fog majd tweetelni, illetve hogyan fogják őt elhallgattatni. Nagyon nagy kérdés, hogy mit tudnak kezdeni a Trump-örökséggel.

Donald Trump nem lesz a republikánus párt vezetője, szellemi iránymutatója, ha nem lesz elnök?

Nem valószínű, mert amit a republikánusok is elismernek, hogy Donald Trumpnak nincs igazából világnézete. Az elmúlt négy év külpolitikában elképesztően aktív volt, és a külpolitika elemzők körében is igen komoly vita volt, hogyan lehetne jellemezni a Trump-adminisztráció világképét, hogyan viszonyul a szövetségesekhez, a külvilághoz, és arra jutottak, hogy Trump személy szerint nem egy értelmiségi alkat. Nincsen kiforrott világvéleménye, úgynevezett tranzakcionális személetet folytat, valamit valamiért, ez egy üzletemberi szemlélet, ezért valószínűtlen, hogy ő ilyen szempontból egyfajta elvi vezér szerepre törne.

Hogyan fog kinézni a Biden-csapat? Kamala Harrist már látjuk. Ki a második, a harmadik legfontosabb ember?

A legfontosabb kérdés, hogy a fő miniszteri pozíciókra kiket fog majd jelölni, illetve kik lesznek a nemzetbiztonsági tanácsának tagjai. A kül- és biztonságpolitikai vonalon körülbelül 2000-re tehető a legszélesebb körben azoknak a szakértőknek a köre, akik aktívan részt vettek a Biden-kampány kül- és biztonságpolitikai programjának körvonalazásában. Ezt le kell szűkíteni körülbelül egy tucat emberre, akik tényleg ott vannak Biden közelében, várhatóan volt Obama-, illetve Clinton-adminisztrációbeli emberek lesznek. Felmerült például Suzanne Rice a külügyminiszteri posztra, aki Obama elnöknek volt az egyik nemzetbiztonsági főtanácsadója. Amerikán belül érdekes lehet, hogy pénzügyminiszternek vagy igazságügyi miniszternek kit fog jelölni. Előbbire Elizabeth Warren neve merült fel, utóbbira pedig Amy Klobuchar. Mind a ketten indultak az elnökjelöltségért még Joe Bidennel szemben. Annyira sokszínű koalíciót épített fel Biden, hogy az egyes ágai most benyújtják a cechet. Állítólag Elizabeth Warren konkrétan bejelentkezett, hogy lenne pénzügyminiszter. A Wall Streeten egy kicsit azért megcsuklottak a térdek ennek hallatán. Az egyetlen fix pont értelemszerűen Kamala Harris. Nagyon megosztó figura, most sokan méltatják azért, mert az első afroamerikai női alelnök, de az elképzelései kifejezetten megosztóak. Nemhiába nem mutatták őt az első sorban a demokrata kampányban. Egyetlenegy sajtótájékoztatót nem tartott, amióta alelnökjelölt volt, mert megosztó nézetei voltak. Indult ő is az elnökjelöltségért, de elbukott.

A kampányban a republikánusok súlyt helyeztek Joe Biden életkorára és az ebből szerintük levezethető fittségére, akár még szellemi állapotára is. Spekulálnak azzal is, hogy előbb-utóbb Kamala Harris lesz az elnök.

Tényleg gondolkodnak rajta. A republikánus oldal nyilván sokkal nagyobb hangsúlyt fektetett erre, mert Donald Trump sem fiatal, de jóval fiatalabb, mint Joe Biden. Joe Biden 78 éves, és tényleg felmerül a kérdés annak fényében, hogy szokott bakizni, időnként elveszíti a gondolatmenetét. De volt még egy árulkodó jel: két héttel a választásokat megelőzően Nancy Pelosi, az alsóház demokrata elnöke megemlítette, hogy a 25. alkotmánykiegészítést módosítani kellene. A 25. alkotmány-kiegészítés foglalkozik azzal, hogy mit kell kezdeni akkor, ha a hivatalban lévő elnök bármilyen oknál fogva nem tudja ellátni a feladatát. Nincsenek erre részletes szabályok, nagyjából úgy nézne ki a történet, ha az alelnök úgy gondolja, hogy az elnöke nem képes már ellátni a feladatát, akkor levelet ír a képviselőháznak, illetve a szenátusnak, ezt alá kell írnia az elnöknek is, ugye ez a 22-es csapdája, hogy minek írná alá az elnök azt, hogy képtelen ellátni a feladatot. És ezt követően a szenátus megállapítja, hogy tényleg alkalmatlan az elnök, ebben az esetben pedig a végrehajtó hatalmi ágon belül pedig döntenek arról, hogy ki legyen helyette, valószínűleg az alelnök, aki a helyébe lép. Ez jól néz ki, csak részleteiben nincs leszabályozva. Nancy Pelosi belengette, lehet, hogy ezt a törvényhozáson belül kellene eldönteni, nem az adminisztráción, a végrehajtó hatalmon belül. Ez nyilván egy nagy bemutatás Donald Trump személyének, ugyanakkor eléggé illetlen gesztus Joe Biden felé is. Az egyik kérdés tényleg az, hogy Joe Biden elég fitt lesz-e a feladatokhoz. Főleg a szenátusi erőviszonyok és a saját koalíciója fényében nem lesz könnyű dolga. Még akkor sem, ha fiatalabb lenne.

Régi amerikai hagyomány, hogy az elnök pénzügyi támogatói nagyköveti kinevezéseket kapnak. Soros Györgynek, az egyik legismertebb magyarnak lehet beleszólása abba, hogy ki lesz a nagykövet nálunk?

A nagyköveteknek körülbelül az egyharmada nem karrierdiplomata, hanem valóban jó barát vagy kifejezetten a választást elősegítő donor. Kelet-Közép-Európában a rendszerváltásokat követően szinte mindenhol és mindvégig politikai kinevezettek voltak a nagykövetek pártállástól függetlenül. Most Szlovákiában van egy karrierdiplomata nagykövet, de egyébként mindenhol politikai kinevezett, ebből a szempontból szinte borítékolható, hogy nem lesz karrierdiplomata Magyarországon az amerikai nagykövet. A kérdés az, hogy mikor lesz nagykövet, mert az elnök akárkit jelölhet, de a szenátusban jóvá kell hagyni. Ebből a szempontból majdnem irreleváns az, hogy milyen donorok vannak a háttérben, mert a tendencia azt mutatja, hogy valószínűleg politikai kinevezett lesz.