"Egy fehér márványszobrot nem arra szántak, hogy arra pusztán kőből faragottként tekintsenek" - mondta Cecilie Bröns, a tanulmány szerzője pénteken a Videnskab.dk tudományos hírportálnak nyilatkozva. "Igazi istenhez, vagy istennőhöz kellett hasonlatosnak lenniük" - mutatott rá a koppenhágai Glyptotek művészeti múzeum konzervátora, hozzátéve, hogy a hatáshoz nyilván a megfelelő illat is hozzájárult.

Bröns tanulmányában megfogalmazott elméletéhez egyebek között antik templomok feliratait és olyan ókori írókat tanulmányozott, mint Cicero.

"Parfümöt, illetve illóolajokat gyakran említenek az ókori kegyszobrok »ékesítésének« részeként"

- hangsúlyozta a szakember. Példaként Cicero egyik beszámolóját hozta fel Artemisz ókori görög istennő szobrának feldíszítéséről a szicíliai Segesta városában. A szobrot akkor kenőcsökkel, illetve illóolajokkal kenték be. Délosz szigetének antik templomaiban talált feliratokból pedig az derül ki Bröns szerint, hogy a szobrokat rózsaparfümmel hintették be.

Athena's colorful snake-fringed aegis reconstructed.

“Gods in Color” by Vinzenz Brinkmann, Polychromy Research Project. Recreation of Athena from the Temple of Aphaia at the Glyptothek in Munich. pic.twitter.com/93JoHrnGDZ

— Classical Mythology (@ClassicalMyths) February 26, 2021

Bröns tanulmányában, amely az Oxford Journal of Archeology című szaklapban jelent meg, felhívta a figyelmet arra, hogy az ókorban egy szobor megtekintése tehát "nemcsak vizuális, de olfaktórius (szaglási) élmény volt"