INFORÁDIÓ
2021. szeptember 18. szombat
Diána

horváth péter

nemzeti pedagóguskar

digitális oktatás

érettségi

nemzeti alaptanterv

Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar (NPK) elnöke beszédet mond az NPK országos szakmai konferenciáján Budapesten, az ELTE Gömb aulájában 2017. május 22-én.

Horváth Péter: ennél jobb tesztidőszak nem is lehetne az oktatásban

Nagy lépést jelent előre a digitális munkarend a hazai oktatás fejlesztésében, de a személyes kapcsolatok és jelenlét nélkül nem lehet teljes a pedagógusi munka – mondta az InfoRádió Aréna című műsorában Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke. Beszélt az érettségi különleges lebonyolításáról, a ballagások nagy hiányáról és arról is, hogyan tudnak felkészülni a módosított Nemzeti alaptanterv szeptemberi bevezetésére.

Már jó másfél hónapja zajlik a digitális munkarend az oktatási intézményekben. Ha összegezzük az elmúlt hetek tapasztalatait, akkor mi a mérleg?

A mérlegben első helyre kívánkozik, hogy példátlan összefogás volt. Szerte az országból kapok visszajelzéseket, hogy szülők, volt tanítványok, helyi emberek, vállalkozók, magánemberek, cégek hogyan segítették eszközökkel az iskolákat. A pedagógusok döntő többségét teljesen váratlanul érte ez a helyzet, ettől függetlenül szerintem mindenki nagy energiákkal és gyorsan próbált reagálni. Ebből adódtak persze zavarok is, ezért is írt a Nemzeti Pedagógus Kar egy levelet, ajánlást a digitális munkarendhez. Rengeteg tapasztalat gyűlt össze. Például középiskolákban ez a munkarend átalakította a gyerekeknek a napi, heti teendőit is, amiben nagyon sok pozitív dolog is lehet. A bejáró diákok bioritmusának is jót tesz, hogy nem kell, hajnalban fölkelni, tehát pihentebben láthatnak neki a munkának. Akik felelősségteljesen használták ezt az önállóságot, ott az önálló munkának a pozitívumai szintén jelentkezhetnek. Kétségtelen viszont az is, hogy előbb-utóbb az ingerek, a szocializációs hatások nagyon hiányoznak, főként a fiatalok életéből. Tehát ha ennek a digitális munkarendnek lesz is hatása a későbbiekre, akkor azért meg kell fontolni, hogy mit és milyen mennyiségben lehet használni. A legnagyobb problémát szerintem az okozhatta a technikai dolgok kezelésén túl, hogy nem volt az iskoláknak egy egységes felülete, amelyen dolgozzanak. Ezt sokkal jobban elő lehet majd készíteni, illetve azt, hogy mennyi tananyagot lehet feladni, mi a számonkérés módja, hogyan értelmezhető egyáltalán a számonkérés.

Hogyan kell elképzelni a digitális tananyagokat? Nyilván nem arról van szó, hogy egy adott tankönyv digitális változatát tanítják ilyenkor a pedagógusok.

Legfontosabb szerintem az, hogy a pedagógusok egyértelművé tegyék azt, hogy mikor milyen felületet használnak, és azt a felületet, amit használnak, magabiztosan tudják kezelni. Első körben nagyon sokan próbálkoztak a Kréta-rendszeren keresztül feladatokat kiadni, és mivel sok esetben erre a felületre töltöttek fel eleinte videókat, az első időkben döcögősen működött. Utána beállítottak különböző szervereket, és a rendszer jobban működött.

Szerencsés, ha ugyanaz a platform van a magyarórán és ugyanaz a matekórán?

Az problémát okozhatna, ha a diákoknak, mondjuk, a tíz tantárgyból tízféle felületet kellene használni. Nagyon fontos azt is figyelembe venni, hogy lehetőség szerint ne minden óra legyen online, mert egyrészt ez bizonyos költségeket is jelenthet a családoknak, másrészt ha egy családban több diák van, vagy esetleg otthonról kell dolgozni a szülőknek is, akkor ez problémát jelent.

Mekkora az iskolák, illetve a pedagógusok szabadsága ezen a téren? Maguk dönthetnek arról, hogy milyen platformot és hogyan használnak?

Lehetőség nagyon sokféle van, és az iskolák többségénél nincs kötelező előírás. Biztos van, ahol sokkal inkább kérik azt, hogy a pedagógusok számoljanak be a napi munkájukról, mások nagyobb önállóságot adnak. Én alapvetően erősen megbízom a kollégáimban és a diákokban is, mert ebben a rendszerben nagyon fontos, hogy bizalommal forduljanak a fenntartók az iskola felé, az iskolák a pedagógusaik felé, a pedagógusok pedig a gyerekek felé. Nem tudunk mindenkit mindig és állandóan ellenőrizni. Ki kell alakulnia a gyerekekben is annak a felelősségnek a tudata, hogy alapvetően a feladataikat nem miattunk kell hogy elvégezzék, hanem a saját maguk fejlődése érdekében. Szerintem ezt is szolgálhatja ez a rendszer.

Ez egy tesztidőszak a jövőre nézve, akár a jövő oktatásának a főpróbája?

Ennél jobb tesztidőszakot, tegyük egy kicsit idézőjelbe, nem nagyon lehetett volna csinálni. Ha megkérték volna a pedagógusokat, hogy egy hétig próbáljanak így dolgozni, és nincs kényszer, nem hiszem, hogy el lehetett volna érni ilyesmit. Sokszor kikényszerít az élet olyan dolgokat is, amelyekről nem is gondoltuk, hogy meg tudjuk oldani. Sokkal inkább előtérbe helyeződik egy problémának a megoldása, amit egyébként mi paradigmaváltásnak is gondolunk a közoktatásban, hogy segédanyagokat használva, önállóan vagy esetleg összedolgozva kell megoldani problémákat. Szerintem ez az oktatási rendszer most adhat egy lökést, hogy elinduljunk ebbe az irányba.

A pedagógus személyisége és a személyes jelenléte is különösen fontos a tanórán, az iskolákban. Most, amikor erre nincs lehetőség, mi az, ami inkább előtérbe kerül a pedagógus részéről?

Az oktatásnak ebbe az irányba kellene elmozdulni, de azt, ami most működik, nem tartom tartósan elképzelhetőnek. A személyes jelenlét, a közösségszervezés, az eltérő képességek figyelembe vétele kevéssé tud most megvalósulni, arról nem beszélve, hogy a diákoknak azért nagyon hiányoznak azok az élmények, amelyeket, ha nem is feltétlenül a tanítás, de az együtt töltött idő ad. Gondoljunk csak arra, hogy például a végzős évfolyam, amelynek kimaradt az utolsó másfél hónap, miben szenvedhette a legnagyobb veszteséget? Biztos sokaknak hiányoznak az utolsó instrukciók is a tanulással, a tananyaggal kapcsolatban, de leginkább a közösség hiányozhat, az elbúcsúzás, a méltányos elköszönés az iskolától, a pedagógusoktól, az osztálytól, a ballagás, ami igazából bizonyos értelemben a szülőktől való elbúcsúzás is, hiszen új életforma kezdődik akár több száz kilométer távolságban a szülői háztól. Ezt a digitális oktatás, ez a munkarend nem tudja visszaadni, ugyanakkor nagyon sok olyan dolgot is tud, amely kiegészítheti azt a hagyományos formát, amit most nem tudunk gyakorolni.

A digitális munkarendben is van valamilyen órarendi beosztás?

Én a merev, órarendszerű felosztástól tartózkodnék, különösen a felsőbb évfolyamokon. Ugyanakkor nyilván megkövetelném mindenkitől, hogy rendszeres legyen a feladatkiosztás és legyen egy elvárás is, hogy milyen időközönként kérjünk vissza feladatmegoldásokat. Biztos olyan pedagógusok, akik másként vélekednek erről, és a klasszikus órarendhez jobban közelítő megoldást favorizálnak. Én azt gondolom, hogy ebben az időszakban nagyobb teret kell adni annak, hogy ki hogyan tudja beosztani az idejét megfelelő kontrollal. Nem elfogadható, ha délután ötkor, hétvégén, bármikor küldözgetünk feladatokat, és azt sem szeretném, ha a diákok is bármikor el tudják küldeni a feladatokat vagy bármikor fel tudják hívni a pedagógusokat. Tudomásul kell venni mindannyiunknak, hogy ez nem 24 órás szolgálat. Sem a szülőktől nem várhatjuk el, sem a diákoktól, és kölcsönösen ők sem várhatják el tőlünk.

Az ellenőrzés és az értékelés ugyanúgy megvalósítható? Lehetnek ugyanúgy feladatlapok, dolgozatok, akár szóbeli felelés az online térben?

Lehetnek és bizonyos tantárgyakból szerintem célszerű is. Például idegen nyelvből biztos vannak online feleltetések. Más tantárgyakból esetleg projektmunkák vagy olyan prezentációk készítése, amelyek alapján lehet látni, hogy az anyagot valóban átgondolta, feldolgozta valaki. Nagyon tetszett az, amikor a saját iskolás gyermekeim olyan feladatokat kaptak, hogy írjanak újságcikket egy történelmi eseményről, egy külpolitikai cikket, egy belpolitikai cikket, egy kultúrához kapcsolódó témájú cikket, tehát szerkesztenek tulajdonképpen egy újságot. Mert mindez azt jelenti, hogy utánanéznek a dolgoknak, és ebből sok esetben talán több meg is marad bennük az adott korszakból. A tantárgyaktól is függ a számonkérés gondja. Egészen biztos, ha a diákok „puskázni” szeretnének, akkor ebben a rendszerben több lehetőség van arra, hogy összedolgozzanak. De hát nem tudunk folyamatosan mindenkit ellenőrizni, és nem is biztos, hogy kell.

Digitális oktatásról beszélünk, ami nyilván általános iskolai felső tagozaton vagy a középfokú oktatásban jobban kivitelezhető, de mi a helyzet alsó tagozaton azoknál a kisiskolásoknál, akik éppen most tanultak vagy tanulnának meg írni, olvasni, számolni?

Sokat beszéltünk az érettségizők terheiről, de a legnagyobb kihívás előtt az alsós tanítók voltak. Minden elismerésem és tiszteletem az övék. És a legnagyobb kihívás előtt az alsós, különösen az első-második osztályos diákok voltak, és remélem, hogy azért jól élték meg ezeket a helyzeteket, hiszen náluk az, hogy 45 percig a számítógép előtt üljenek, elképzelhetetlen. Minden tiszteletem azoké a szülőké, akik ott vannak a gyermekeik mellett és próbálnak segíteni, mert ezek a kisdiákok nyilván segítségre szorulnak. A digitális eszközök önálló használata nem várható el hét-nyolcéves korban, ezért itt értelmezhető legkevésbé a digitális munkarend. Ezeknek a gyerekeknek az életében okozta a legnagyobb csapást ez a mostani járványhelyzet. Nem is igazából tudom elképzelni mint középiskolai diákokkal foglalkozó tanár, hogy hogyan lehet megoldani a helyzetet. Olyan károsodás azonban nem érhette a gyerekeket, amit ne tudnánk pótolni a későbbiekben.

Ez egy többoldalas cikk. Lapozzon!

Nyitókép: Koszticsák Szilárd
A címlapról ajánljuk

×

Iratkozzon fel hírlevelünkre

és nem marad le az Infostart legfontosabb híreiről.
FELIRATKOZOM
×
INFOSTART
 
INFORÁDIÓ
PARTNEREINK
Sixt    iCom
infostart
AZ INFORÁDIÓ HÍRPORTÁLJA 
 
 

Médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Médiatanács Támogatási Program keretében támogatja.

NMHH
Az Év Honlapja 2018