0 °C
A NETA és a hazai lakosság tápanyagbevitelének alakulása: nem lettünk egészségesebbek
Az adó bevezetése óta egyetlen, általunk ismert hazai és nemzetközi egészségügyi mutató tekintetében sem következett be semmiféle javulás. Emellett a lakosság bevitele az adó által megcélzott tápanyagokból (sóból és cukorból) az adó 2011. évi bevezetése óta gyakorlatilag nem változott pozitív irányban.
Az adó által nem érintett tápanyagok esetében ugyanez a helyzet: a magyar lakosság táplálkozása változatlanul messze eltér az ideálistól, a kelleténél sokkal több zsírt és fehérjét, ugyanakkor sokkal kevesebb rostot, ásványi anyagot, mikroelemet és vitamint fogyasztunk a szükségesnél. Miközben a jelenlegi NETA legfontosabb célja a cukortartalom adóztatása, addig nemzetközi összehasonlításban a cukorfogyasztással kifejezetten jól állunk, ahogy álltunk az adó bevezetése előtt is. Ugyanakkor a lakosság zöldség- és gyümölcsfogyasztása folyamatosan csökkent az elmúlt nyolc évben.
Mindennek egyenes következménye, hogy elhízottság tekintetében is „súlyos” gondokkal küzd a magyar lakosság, pedig a hazai üzletek polcain gyakorlatilag ugyanazok az élelmiszerek találhatóak meg, mint Európa többi országában. Sokkal nagyobb probléma a fogyasztói tudatosság és edukáció alacsony szintje és az, hogy honfitársaink fele egyáltalán nem végez semmiféle testmozgást.
Világszerte vita folyik a szakirodalomban arról, hogy adókkal befolyásolhatók-e a táplálkozási szokások. Erre a kérdésre azért is nehéz egyértelműen válaszolni, mert a táplálkozás nagymértékben kultúrafüggő és a vásárlóerő is befolyásolja, ezért jelentős különbségek lehetnek még régiós szinten is az egyes országok lakosságának táplálkozási szokásai között. Ami az egyik országban hatékony lehet, az a másikban nem lesz az feltétlenül. Egy hazai példát említve, ha pusztán az adóztatással befolyásolni lehetne itthon a fogyasztói szokásokat, akkor a jövedéki adó bevezetése után csökkennie kellett volna Magyarországon az alkoholfogyasztásnak, ami a statisztikák ismeretében nem valósult meg.
A rendelkezésre álló adatok alapján tehát megállapítható, hogy a NETA a táplálkozással összefüggő hazai népegészségügyi problémák megoldására nem bizonyult alkalmasnak, más szóval a táplálkozással összefüggő mutatók alakulása nincs összefüggésben a NETA hatálya alá vont termékek fogyasztásának és fogyasztói árának alakulásával.
NETA és termékfejlesztés: nem izolálható az adó szerepe a folyamatokban
Téves az a széles körben hangoztatott megállapítás, hogy az érintett termékkörökben a termékfejlesztés a NETA hatására indult el. Az élelmiszer-ipari termékfejlesztés olyan összetett folyamat, amely számos tényező figyelembevételével zajlik, és leginkább a nemzetközi és hazai fogyasztói trendek, a nemzetközi szinten is egyre erősödő fogyasztói tudatosság és nem utolsósorban a piac, tehát a fogyasztói kereslet befolyásolja a termékfejlesztés irányát. Egy hosszú távon gondolkodó vállalkozás éppen ezért nem engedheti meg magának, hogy "csupán" egy adó bevezetése következtében gyökeres fordulatot vegyen termékfejlesztési politikája. A reformuláció ráadásul rendkívül idő- és pénzigényes folyamat a legtöbb élelmiszer tekintetében. Így az is kijelenthető, hogy – bár számos konkrét termék esetében a NETA bevezetése hatással lehetett a reformulációra, főleg azokban a szektorokban (energiaitalok), ahol a termékfejlesztés technológiai szempontból egyszerűbb – összességében nem változtatta meg a vállalatok nagy többségének termékfejlesztési politikáját. A hazai NETA hatásának tulajdonított termékfejlesztések globális szinten már az adó bevezetése előtt megkezdődtek és számos élelmiszer-ipari vállalatnál évek óta ott is zajlanak, ahol nincs büntetőadó.
A NETA további emelése ezért várhatóan nem vezetne újabb reformulációs hullámhoz. Ennek a fentiek mellett egyébként két további oka is van: egyrészt egyes termékeknél néhány összetevő esetében egyszerűen nem lehet lemenni bizonyos szint alá technológiai okokból, esetleg mert a termék elveszítené a jellegét; másrészt a vállalatok a legtöbb érintett termék esetében a termékfejlesztés "felgyorsításában" elmentek addig a határig, ameddig a fogyasztók számára elfogadható mértékben változott meg a termék íze. Ezért innentől kezdve a további "erőltetett ütemű" változtatással azt kockáztatnák, hogy termékük hirtelen elveszíti azt a jellegét, amiért a fogyasztók megkedvelték, és amiért pont az adott terméket preferálják a többihez képest. Ha ezen túl gyorsan változtatnak és a fogyasztói preferencia más termékek irányába fordul, azzal a kereslet olyan mértékű csökkenését kockáztatják, ami egyszerűen nem éri meg üzleti szempontból.
Az adó „sávosítására” vonatkozó javaslat megvalósítása várhatóan nem módosítaná a vállalatok által adható reakciókat. Ugyanakkor néhány eddig is adóköteles termékcsoport hazai gyártóit még nehezebb helyzetbe hozná. A megállapított cukortartalomsávok pedig számos termékcsoport esetében még elvileg sem tennék lehetővé az alsó határ elérését, jogszabályi vagy technológiai okokból .
A termékek összetételének átalakítása tehát elsősorban a nemzetközi fogyasztási trendekhez, a fogyasztói igényekhez és fogadókészséghez igazodik. Ezért a feldolgozott élelmiszerek cukor-, só- és zsírtartalmának csökkentésére irányuló stratégia hatékonyságának záloga a fogyasztói kereslet megteremtése lenne az ilyen termékek iránt. Következésképpen büntetőadó helyett arra lenne szükség, hogy az állam korszerű edukációs módszerekkel és a szakmai szervezetekkel együttműködve adjon tudást a fogyasztók kezébe az egészséges életmód (így a kiegyensúlyozott táplálkozás) megvalósításának módjáról, valamint folyamatos edukációval meggyőzze a fogyasztókat a rendszeres testmozgás előnyeiről.
A NETA rontja a hazai vállalatok versenyképességét
A piacgazdaságban a vállalatok fenntartható működésének és versenyképességének elsődleges garanciája a fogyasztóik és piaci részesedésük megtartása vagy folyamatos növelése. Olyan terméket kell előállítaniuk, a termékfejlesztéseket oly módon kell végrehajtaniuk, hogy a termékeik megfeleljenek a fogyasztók elvárásainak és a termékek iránti kereslet ne csökkenjen, ne kerüljön veszélybe. Ez nem mond ellent a folyamatos termékreformulációnak, de azt feltételezi, hogy a gyártóknak elég idő áll rendelkezésre a termékeik még korszerűbbé tételére, figyelembe véve a fogyasztói íz- és termékpreferenciák viszonylag lassú változását.
Elgondolkodtató, hogy az MNB NETA-ra vonatkozó javaslata - noha a versenyképességi csomagban szerepel - egyáltalán nem foglalkozik az intézkedés versenyképességre gyakorolt hatásaival sem a vállalatok, sem a nemzetgazdaság szempontjából.
Márpedig az eddigi tapasztalatok alapján kimondható, hogy bár a NETA a magyar népegészségügyi problémák hathatós kezelésére nem alkalmas, ugyanakkor a hazai élelmiszer-feldolgozó szektor számára egyértelműen káros következményekkel jár.
Az adó 2011-es bevezetése óta felgyűlt tapasztalatok azt mutatják, hogy emelése jobban érinti azokat a kis- és közepes vállalkozásokat, amelyek elsősorban a hazai piacra termelnek, ezért forgalmuk száz százalékát érinti az intézkedés (úgy, hogy eleve sérülékenyebb helyzetben vannak a tőkeerősebb és exportra is termelő vállalatokkal szemben).
Ennek több oka is van:
- egyrészt a kkv-k által az érintett termékcsoportokon belül előállított termékek (nem minden esetben, de jellemzően) az olcsóbb kategóriába esnek, vagyis az adóval emelt áruk arányaiban jobban nő, mint a drágább termékeké. Ezeket a termékeket viszont (ismét csak jellemzően) az adó által erősebben sújtott, rosszabb anyagi helyzetben lévő, árérzékenyebb fogyasztók vásárolják, ezért ezen termékek (és gyártó cégek) forgalma arányaiban jobban csökkenne. Így a termékcsoporton belül vélhetően a hazai kkv-k által előállított termékek ebből a szempontból is még nagyobb hátrányba kerülnek.
- másrészt a vállalkozások a NETA-bevallási kötelezettséget áfabevallási időszakuk szerint teljesítik. Finanszírozási kérdés merül fel abban az esetben, ha a vállalkozás által kiállított számlák már adott bevallási időszakban NETA-fizetési kötelezettséget eredményeznek, de a számlák fizetési határideje még nem járt le, vagyis a vállalkozás még nem jutott hozzá az értékesített élelmiszerek ellenértékéhez, vagyis ahhoz az összeghez, amelyből a NETA-t befizethetné a NAV-nak. Minél kisebb egy vállalkozás, annál nagyobb pénzügyi terhet jelenthet megfinanszírozni a NETA befizetése és a kibocsátott számlái teljesítése közti időszakot.
- harmadrészt a termékfejlesztés nagy költségekkel jár a vállalkozások számára, melynek kigazdálkodhatósága jelentős mértékben függ a cégek versenyképességétől. Sokuk esetében egy ilyen lépés azért is végzetes lehet, mert a visszaeső forgalom miatt keletkező bevételkiesés még inkább megnehezíti például a munkaerő megtartását vagy a munkaerőhiány miatt egyébként is szükséges korszerűsítési beruházások (automatizálás) végrehajtását.
Méretre való tekintet nélkül minden érintett hazai vállalkozásra nézve igaz, hogy a megnövelt adómérték tovább csökkentené a magyar élelmiszeriparban innovációra rendelkezésre álló forrásokat, noha az ágazat ma is lemaradást mutat ezen a területen is. Mindezek a hazai élelmiszeripar versenyképessége javulásának esélyeit rontják és az ország beruházás vonzó képességét is komolyan veszélyeztetik.
Az MNB javaslatcsomagjában ráadásul az érintett termékkörök árának további emelését, további, jelentős mennyiségben forgalmazott termékcsoportok bevonását javasolja az adó hatálya alá, kifejezetten a fogyasztás csökkentése és/vagy a reformuláció kikényszerítése céljából.
Mindennek egyértelműen az lenne az eredménye az ágazat egészére nézve, hogy az eleve már regionálisan is versenyhátrányban lévő hazai élelmiszer-ipari vállalkozások versenyképessége tovább romlana: a reformuláció költségei és/vagy a forgalmuk esetleges visszaesése komoly hátrányba sodorhatja őket épp egy olyan időszakban, amikor a krónikus munkaerőhiány miatt életszükséglet számukra az automatizáláshoz szükséges beruházások meglépése. Az erőltetett reformulációval a forgalmukat fogyasztói oldalról is veszélyeztetnék: a hazai gyártók nincsenek olyan helyzetben, hogy a termékfejlesztés költségeit benyeljék, így kénytelenek lehetnek átadási árat emelni (amit a kereskedő egyáltalán nem fogad el automatikusan), ugyanakkor a nem Magyarországon gyártó vállalkozások és importőrök kihasználhatják, hogy - azonos adómértékkel terhelve - a hazai vásárlók jelentős része továbbra is egyértelműen az intenzíven édes/sós ízeket keresi, és a jól megszokott és preferált ízek kedvéért átpártol a külföldi versenytársak termékeihez. Végső soron a csak hazai piacra gyártó élelmiszer-ipari vállalkozások kitettsége - mérettől függetlenül - tovább növekedhet, és jelentős erőforrásokat lenne szükséges fordítani az erőltetett termékreformulációra egy olyan időszakban, amikor eleve két évtized elmaradt fejlesztéseit kellene az iparágnak pótolni.
Mindez oda vezethet, hogy csökkenhet a hazai gyártók piaci részesedése és végső soron nő az importáruk aránya a hazai polcokon.
Kiemelendő ugyanakkor, hogy a NETA-köteles termékek esetében a hazai fogyasztók már most is 30-50 százalékos adót fizetnek (a netás árra rakódik az áfa). Ilyen mértékű fogyasztási típusú élelmiszeradó a világ egyetlen más országában sem létezik. Az adók ilyen magas szintje ösztönzi az adóelkerülést, erősíti a feketegazdaságot, ezzel gyengítve tovább a jogszerűen működő vállalkozások versenyképességét.
Az adó hatályának kiszélesítése az élelmiszerek széles körének áremeléséhez vezetne
Az MNB-javaslat látszólag egyik lényeges eleme a NETA hatálya alá tartozó termékkörök kiszélesítése. A javaslat példaként említi az édesített joghurtokat, a pálmazsírt tartalmazó termékeket, a magas zsírtartalmú élelmiszereket, hústermékeket és a helyben készített, magas cukor- és sótartalmú termékeket.
A javaslatban a szerző szakmailag teljes mértékben kifogásolható módon a cukrot, a sót és a zsírt mint „káros anyagokat” nevesíti, a pálmazsírnak pedig hosszú távon kártékony egészségügyi hatásokat tulajdonít. Bár a jelen összefoglalónak nem célja ezen tápanyagok és alapanyagok táplálkozástudományi szerepét, az élelmiszer-előállításra vonatkozó joganyag vonatkozó utalásait felsorolni, mégis meg kell említenünk, hogy az emberi agy működése számára elengedhetetlenül fontos és egyetlen tápanyag a glükóz, a só és a zsír pedig ugyancsak alapvető és az életműködés fenntartásához szükséges tápanyag.
A gyümölcsjoghurtok bevonása az adó hatálya alá kifejezetten kártékony hatással járna nemcsak a magyar tejipar, hanem a fogyasztók egészsége számára is: hazánkban a tejtermékfogyasztás messze elmarad nemcsak az ajánlott fogyasztási mennyiségtől, hanem az EU-s átlagfogyasztástól is. A táplálkozási vizsgálatok azt is rendre megállapítják, hogy a magyar lakosság táplálkozása kalciumhiányos. A tejből és tejtermékekből származó hozzáadottcukor-bevitel ugyanakkor csupán napi ajánlott mennyiség három százaléka. Így kimondható, hogy ez a termékcsoport minimális mértékben járul hozzá a magyar lakosság hozzáadottcukor-beviteléhez, ugyanakkor a hasznos tápanyagok, ezek közül is elsősorban a kalcium- és fehérjebevitelben viszont megkerülhetetlen és fontos szerepe kellene legyen ezen termékeknek. Következésképpen az ízesített tejtermékek adó hatálya alá vonása a magyar fogyasztó szempontjából teljes mértékben értelmetlen, a magyar tejipar szempontjából pedig kifejezetten kártékony lenne.
A pálmazsírfogyasztás egészségügyi vonatkozásai kapcsán el kell mondani, hogy a benne található zsírsavak fajtája és aránya kedvezőbb más, szobahőmérsékleten szilárd zsiradékoknál (például vaj), és élelmiszer-ipari használatának elterjedését számottevően elősegítette az élelmiszerek transzzsírsavtartalmának korlátozását előíró hazai jogszabály.
Az említett termékkörök bevonása a NETA hatálya alá egyébiránt azt eredményezné, hogy gyakorlatilag többségbe kerülnének a NETA-köteles feldolgozott élelmiszercsoportok a nem az adó hatálya alá tartozó termékcsoportok számához képest.
Az adó tovagyűrűző hatásainak az államháztartás sem lesz nyertese
A javaslat megvalósításának a fentiek alapján kártékony spirál lehet a következménye: egyes termékcsoportok esetében az adó a hazai vállalkozások (és beszállítóik) versenyképességének további romlását okozná, ezért költségvetési oldalon ennek tovagyűrűző hatásai jelentkeznének. Egy esetleges sávosítás az ellenőrzést még tovább nehezítené és költségesebbé tenné az állam számára.
Mindezeket a közvetett gazdasági és hatásokat nehéz számszerűsíteni, ugyanakkor az mindenképpen elgondolkodtató, hogy a 2020. évi költségvetési törvényjavaslat szerint a NETA-ból beszedni kívánt 77 milliárd forint a negyede a 2014-20-as időszakban az élelmiszeripar számára nyújtott fejlesztési támogatásoknak, vagyis az ágazattól ezen különadó formájában négy év alatt visszaszedné a költségvetés azt az összeget, amit hét év alatt fejlesztési támogatásként odaítélt. 2013-17 között az élelmiszeripar átlagos éves beruházási összege 163 milliárd forint körül volt, ami azt jelenti, hogy az átlagos beruházási összeg közel fele (47 százaléka) kerülne befizetésre NETA formájában jövőre a költségvetésbe.
Az élelmiszerek többségének fogyasztói ára is jelentősen emelkedne ennek minden következményével együtt. A jelenlegi formájában sem, vagy csak nagyon nehezen és drágán ellenőrizhető kisadó hatékonysága tovább romlana, ellenőrzésének költségei pedig a sávosítással tovább növekednének.
Összefoglalva: a társadalom egészére nézve a NETA az adónemek közül kiemelkedik bonyolultságával, hatályának diszkriminatív és megalapozatlan jellegével, hatástalanságával és hatékony ellenőrzésének lehetetlenségével.
A hazai népegészségügyi termékadó az objektív egészségügyi mutatók alapján nem érte el népegészségügyi célját, a lakosság egészségi állapota, étkezési szokásai és tápanyagbevitele pozitív irányban nem változtak. A különadó az élelmiszeripar, különösen a hazai kkv-k számára viszont egyértelműen káros hatásokkal és az ágazat reputációjának romlásával járt. Ennek hatásai közvetlen és közvetett formában is megjelentek a vállalatok versenyképességének alakulásában. A Felelős Élelmiszergyártók Szövetsége az adónem kivezetését és ezzel egyidejűleg az ipar és a kormányzat együttműködésen alapuló önkéntes reformulációs program tető alá hozatalát javasolja a kormány számára.
A vendégcikk szerzője Szöllősi Réka, a Felelős Élelmiszergyártók Szövetsége – korábban ÉFOSZ – ügyvezető igazgatója. Az írás tartalma nem feltétlenül tükrözi az Infostart szerkesztőségének véleményét.
A vitában korábban megjelent vendégcikkek:
